2019. március 28., csütörtök

Írország, egészségügy: tényleg zöldebb az ír szomszéd fűje?

Egy kis betekintés az ír egészségügybe, első rész:

Magyarországon mindig azt lehet hallani, hogy bezzeg nyugaton. Nos, kíváncsi vagyok, hogy a posztok elolvasása után hányan cserélnék le az otthonit az ittenire...? 
Előre bocsájtom, hosszú lesz és fájni fog... Igyekszem érthetően elmagyarázni, de eléggé különbözik az otthonitól, úgyhogy tessék nagyon figyelni, mert csak egyszer írom le :-) Mivel nagyon hosszúra nyúlt két részletbe szedtem szét.

Az ír egészségügy alapjaiban véve két pillérre támaszkodik: van az állami és a privát egészségügy, ez a kettő azonban részben összemosódik.
A teljesen magán ellátásokról nem írok, az mindenütt a világon ugyanaz: az ember bemegy a magánkórházba és kiéneklik belőle az utolsó petákját is, de legalább minden csilli-villi, mindenki mosolyog és a lehetetlent is azonnal teljesítik. 

A következő bejegyzések az ír állami egészségügyi rendszerről szólnak (a teljesség igénye nélkül): 

Az állami eü. ellátásra tulajdonképpen minden tartósan itt élő jogosult, kb. hasonlóan a magyar rendszerhez (vagy járulékot fizet, vagy gyerek, vagy nyugdíjas, vagy regisztrált munkanélküli...) azonban a jogosultság nem jelent ingyenességet!

Alapvetően két betegtípus van:

1. akinek van valamilyen kártyája "card holder": medical card-os ("közgyógy") vagy GP visit card-os
2. egyéb public patient, azaz minden Írországban élő ember aki nem jogosult az előző kártyákra
       -   itt azért van két altípus: 
                       a) akinek van ezen kívül külön, saját maga által fizetett privát egészségügyi biztosítása  (ezeket hívjuk privát betegnek)
                         b) és akinek nincs


Vegyük sorra, melyik mit jelent:

Medical card holder ("Közgyógyellátott") és GP visit card holder ("Háziorvosi kártyás")

Szociális alapon lehet ún. Medical card-ot igényelni (ez az otthoni közgyógy igazolványhoz hasonlítható), kb a lakosság 1/3-a jogosult rá a jövedelme alapján (illetve kevesen egyéb okból pl. thalidomide-miatt fejlődési rendellenességgel születettek, rákos gyerekek, stb.). Az igényt mindenkinél egyénileg bírálják el a jövedelem, az eltartottak száma és az egyéb rendszeres kiadások (pl. albérleti díj, stb.) alapján, részletes info a hse oldalán.  Ezzel ingyenesen vehetik igénybe a háziorvosi ellátást, a kórházi ellátást, az alapvető szemészeti, fogászati és hallásvizsgálatokat. A gyógyszereket ingyen vagy "receptdíjért" kapják, illetve mentesülnek az iskolabusz díja és a középiskolai vizsgák díjfizetése alól is. Bizonyos költségeket, pl. vérvétel, receptdíj nekik is állniuk kell. 

Akinek az egy főre eső kiszámított jövedelmi értéke kicsivel meghaladja a medical card jogosultsági határértéket, az igényelhet GP visit card-ot. Ez ingyenes háziorvosi ellátásra jogosít, azonban a gyógyszerekért, kórházi bentfekvésért már fizetni kell. 6 év alattiak és 70 év felettiek számára alanyi jogon jár, tartósan beteg hozzátartozóikat ápolók igényelhetik, illetve a terhes nők számára a terhességgel kapcsolatos ellátás és a 6 hetes kontroll ingyenes. 

Public patients (minden tartósan Írországban élő ember)

Akinek egyik kártyája sincs, az egyrészt szerencsés, mert elég jól keres ahhoz, hogy ne legyen rászorulva, legalábbis ne tekintsék rászorulónak (a lakosság nagyobbik fele ebbe a csoportba tartozik), másrészt fizet mint a katonatiszt, mert itt bizony igen mélyen a zsebbe kell nyúlni ha az ember megbetegszik. Ez az ún. co-payment ("vizidíj"), azaz a befizetett tb ellenében (a társadalombiztosítási járulék itt USC) bizonyos ellátások ingyen járnak, másokért fizetni kell.

Privát beteg: 

Az állami egészségbiztosítón kívül itt több magánbiztosító is verseng a betegekért. Ezek úgy működnek kb. mint a Casco a kocsira: az ember eldönti, hogy mire kér biztosítást, mennyi önrészt vállal, és ennek megfelelően kikalkulálják az éves díjat. A választott csomagnak megfelelően a biztosítótól vissza lehet igényelni a költségek egy részét. Ezt mindenki maga döntse el, hogy neki megéri-e vagy sem..., erről még írok majd a későbbiekben.

Tehát a privát betegnek vagy van magánbiztosítása (a tb-t attól még ugyanúgy fizetni kell, ez plusz), vagy akár zsebbe nyúlva ki is fizetheti az adott ellátás költségét. Mondjuk ha van egy sérvem és meg szeretném operáltatni, akkor választhatok, hogy mint rendes járulékfizető feliratkozom a tb várólistájára, vagy használom a privát biztosításomat (esetleg a zsebembe nyúlok és kikapom a bukszából a rávalót) és a privát várólistára iratkozom fel. Természetesen a privát listák rövidebbek.

Ugye mindenkinek megkondult egy kis harangocska? Ez tisztára olyan, mint a magyar paraszolvencia, csak legális... erről is lesz még szó ...

Háziorvos:

A háziorvosi körzetek (nincs külön felnőtt- és gyerek háziorvos, mindenkit ugyanaz az orvos lát el) gyakorlatilag magánvállalkozások, szerződést kötnek a "tb"-vel, (HSE) oda számlázzák le a beavatkozásokat, a medical és GP visit card-os betegeknek az eü kassza fizeti a háziorvosát.

A bevételből fizetik a rendelő fenntartását, a műszereket, gyógyszereket, számítógépes hátteret, ápolónőt, adminisztrátort, takarítónőt, veszélyes hulladék kezelést, stb.) 

Akinek nincs a fent említett kártyája, az pedig fizet vizitdíjat. Nem 300 Ft-ot (1 Euro), mint anno amiért háborogtak Magyarországon, hanem orvostól és helytől függően 40-80 Eurot (a főváros mindig mindenhol drágább, de ez az adott orvos saját döntése, hogy mennyit kér. Az meg a privát beteg döntése, hogy a drágábbat vagy az olcsóbbat választja...). Annyi jó van a dologban, hogy az eü költségek (vizitdíj, kórházi díj, gyógyszerköltség, fogszabályzó, stb.) az adóalapot csökkentik, úgyhogy a számlákat meg kell tartani és adóbevalláskor a könyvelőnek átadni.

A vizitdíjat minden egyes alkalommal ki kell fizetni ha a háziorvoshoz megy az ember. Ha valami beavatkozás is történik, akkor annak külön extra díja van (házhoz hívás, anyajegylevétel, szemölcskezelés, vérvétel, fülkimosás, 24 órás vérnyomásmonitor, gyógyszerinhalálás, EKG, védőoltások, nőgyógy rákszűrés, spirálfelhelyezés, ... akármi - igen, itt ezt mindet a háziorvosok csinálják, melyik mire specializálja magát).
Az igazolások kiállításának, jogosítványnak is külön díja van, akár esetenként több száz Euróról beszélünk. A díjat a "közgyógyos" betegeknek az állam fizeti (Jó, jogsi, egyes igazolások a közgyógyosoknak is fizetősek, de túl bonyolult lenne minden részletre kitérni egy blogposztban, úgyhogy jelszó 'a teljesség igénye nélkül'...)


A privát betegek mindent fizetnek. Ismétlem, nem ugyanaz, mint Magyarországon, ez nem magánrendelés, nem kapnak semmivel többet, jobbat mint a közgyógyos, ugyanaz a háziorvos ugyanabban a rendelési időben, ugyanazokkal az eszközökkel dolgozik, vagy ugyanaz a központi ügyelet aki a "közgyógyos" beteget is ellátja. Nem élveznek prioritást, egyszerűen csak fizetniük kell. 
A kártyás betegeknek van egy háziorvosuk, bár ha valami problémájuk van, akkor kérelmezhetik a váltást, de alapvetően egy körzethez tartoznak. 
A privát beteg oda és annyiszor megy ahányszor és ahova akar. Csak győzze fizetni. 


Kórházak:

Ha valaki a kórházi sürgősségi osztályra háziorvosi beutaló nélkül érkezik, 100 Eurót fizet belépőnek (beutalóval ingyenes, illetve nyilván a háziorvosnak kifizette érte a díját, csak az olcsóbb mint 100 Euro). Mondjuk a sürgősségik itt is mindig bedugulnak, sokat kell várni, és állandó téma a hírekben, hogy hol van "katasztrófahelyzet", hány beteg van hordágyon mert nincs ágy...

A kórházban az állam (tb) által finanszírozott ellátásba tartozik minden (azaz az orvosi ellátásért, műtétért, szülésért, CT-ért, gyógyszerért nem kell fizetni), kivéve a "hotelszolgáltatást" (koszt, kvártély), ennek díja 80 Euro/nap (max. 800 Euro/év). Itt is vannak kivételek, mint pl. a szülés, egyes fertőző betegségek kezelése, stb. ezt most nem részletezem. Részletek a Hse honlapján.

A legutóbbi info-m szerint Magyarországon 1500-1600 Ft/nap az étkeztetés díja, ami kb 5 Euro...
Azaz csorgathatjuk a nyálunkat a facebook fotókon, hogy bezzeg itt milyen jó a koszt, van kézfertőtlenítő, wc-papír, pelenka, intim betét, fogkefe..., és a rendszeresen szedett gyógyszert sem otthonról hozza magával a beteg... de 80 Eurós napidíjból otthon is futná... (mondjuk úgy, hogy ha választhatnának, a legtöbb beteg inkább behozná azt a tekercs budipapírt meg rántott csirkét ebédre...  és még az ágyneműjét is boldogan mosná magára, csak ne kellene több száz Eurót leperkálni azért a pár nap bent fekvésért mert épp kivették a vakbelét vagy kezelték az asztmáját...)

Az is igaz viszont, hogy itt a rászorulóknak megfinanszírozza ugyanezt a minőséget az állam a jobban keresők befizetett tb-jéből*, míg otthon "aki szegény, az a legszegényebb". :-(



* Az adó mellett a tb járulék befizetés is sávosan történik:
USC (universal social charge):

AZ USC (társadalombiztosítási) járulék az éves bruttó jövedelem után
forrás: www.citizensinformation.ie 

Ebből látható, hogy a legjobban kereső réteg fizeti a legmagasabb tb járulékot, mégis ő az, aki a legkevesebbet kapja vissza belőle. Ezt hívják szolidaritás alapú társadalombiztosításnak, így biztosítva mindenkinek az elérhető eü ellátást. Amint láthattuk ez sem teljesen igazságos,  de Magyarországon ilyen eü reformmal tuti nem nyernének választást...

--

Ennyit a betegtípusokról és a finanszírozásról - az orvosok, a kórházi ellátási rendszer, a várólisták a következő poszt témája.

2019. március 17., vasárnap

Csúszó csoda vagyok!

Síelni idén visszamentünk Spanyolországba, oda ahová kezdetben jártunk. A 'kellemest a hasznossal' esete forgott fent, tekintve, hogy amúgy is muszáj volt pár dolgot elintéznünk a ház körül. Az idő kiváló volt, csak épp nem síelésre, kifejezetten meleg volt, ami miatt nappal olvadt, éjszaka ráfagyott, szóval a hó inkább korcsolyapálya volt reggelente... de mi élveztük a napfényt és még egy pár jégborda sem ronthatta el a kedvünket. 

Tavaly írtam, hogy ez nem igazán az én sportom... idén sem volt ez másképp, de valahogy mégis... volt egy olyan "aha" élményem :-). 

Kezdtem azzal, hogy foglaltam egy órát egy oktatóval: a legnagyobb bajom az, hogy félek, és az nagyon nem jó. Vele valahogy magabiztosabban mertem lecsúszni, ha meg vele sikerült, akkor miért ne menne magamtól is, nem? Most egyébként is egy teljes hétre mentünk, úgyhogy a hét végére sikerült az összes pályán többször is végigmennem. Csak amolyan csigatempóban, de akkor is, elégedett vagyok magammal. :-)


" Egy csiga azt leste a magas buckáról 
hogy aki jégre megy, elhasal, bukdácsol.
Figyelte csak egyre, dideregve, fázva,
mert érdeklődését roppant felcsigázta.
Majd töprengve egy-két hetet,
alkotott egy elméletet:
- Talpon marad a síkoson,
ki csak araszolva oson.
És hogy bizonyítsa ezt az eszes tételt,
jégre ment, és estig csúszott is egy métert.
Látjátok! Nem esem! Csúszó csoda vagyok! -
szólt ki diadallal, aztán odafagyott. " 

(Romhányi)




A csajok kitalálták, hogy farsang közeleg, mi lenne, ha jelmezben csúszkálnának? Azután Csenge kicsit veszített a bátorságából, így Pepe majdnem egyedül maradt, egyedül meg nem akart felöltözni..., de mire való az ember anyja ha nem erre? Úgyhogy először én csináltam hülyét magamból a kék csirke jelmezzel, de mikor Csenge látta, hogy nem szakadt rám az ég, felbátorodott, és gyorsan ruhát cseréltünk (hála az égnek). Utána már boldogon csúszkáltak és élvezték a sebességet.

itt még én, a csirke

itt már Csenge a csirke :-), Pepe tigris



Én eredetileg azt terveztem, hogy 2-3 napot csúszkálunk aztán túrázunk is a környéken, de a gyerekek inkább a sízésre szavaztak, így minden nap a pályán voltunk.


Ezzel végre nagyjából naprakész vagyok a bloggal, amire szükség is van, mert a héten vettem egy tucat repülőjegyet és foglaltam le egy csomó szállást, úgyhogy bőven lesz miről írnom az elkövetkező hónapokban :-)

2019. március 7., csütörtök

Volt egyszer egy karácsony...

Így a tavasz kezdetén mikor már a nárciszaim is elvirágoztak, vér ciki ilyen bejegyzést írni, de ez van... Ne maradjon már ki. Majd gyorsan hátrébb süllyesztem a síelős poszttal :-)

Kezdődött az ünnepi szezon némi önkénteskedéssel. Errefelé ennek nagy hagyománya van, idén engem is hívtak a csajok: az egyik ismerősünké az a Santa Express, amit tavaly kipróbáltunk (és amiről akkor még nem tudtam, hogy  az övé). A szezon indulása előtt két napig megnyitja a kapukat a fogyatékosok, állami gondozottak, autisták, stb. számára. Ezekre spec. nevelési igényű iskolai csoportok, gyermekotthonok, fogyatékkal élők otthonai jelentkezhetnek, természetesen ingyen. A program ugyanaz, mint a fizetős vendégek esetében, csak a személyzet itt a barátnők önkénteskedéséből jön össze. Még tea, kávé, aprósütemény is van a büfében, természetesen most az is ingyenes.

Meghíztam, de nem ennyire... csak sok rétegben aláöltöztem a télapós pulcsimnak
reggeltől estig kint voltunk a hidegben, az én feladatom az volt, hogy fogadjam az érkezőket, segítsek beszállni a vonatba, és néha szaladtam a kastélyhoz, hogy előbb fent legyek az ajándékokkal mint a vonat :-)


a lelkes önkéntes csapat

Ezt követően a suliban volt karácsonyi vásár: a gyerekek kaptak egy-egy pultot, ahol kirakhatták a portékájukat, aztán aki akart, vehetett belőle. A csajok köveket gyűjtöttek a tengerparton, amiket aztán szépen kidekoráltak, és ezeket árulták. Pár kivételével mind elfogyott (pedig három nagy dobozzal készítettek), úgyhogy volt nagy öröm. 

lapos kavicsokat először fehérre festettek, aztán temperával készültek a minták, a kontúrokat pedig filctollal körberajzolták. Több napon át dolgoztak vele, de megérte :-)


Tavaly vettem, de valahogy elfeledkeztünk róla, így idén előkerült a polcon lakó manó, aki reggelre mindenféle hülyeséget kitalál és csínyeket követ el. Pár napig ötleteltem, de nagyok már ehhez, engem jobban szórakoztatott mint őket. Igaz, mikor nem csinált újabb csínyt, azért reklamáltak :-)



Idén Magyarországon karácsonyoztunk, pofátlan rablás a repjegyár ilyenkor, ahány külföldön élő család van manapság, valamelyik párt bevehetné a programjába a nyugdíjasok számára osztogatott karácsonyi repülőutalványt... Talán a Kutyapártot érdekelheti az ötletem...?

A csajoknál izgultam, hogy sikerül-e eltalálni kamaszék kényes ízlését, de most kifejezetten sajnálom, hogy nem szoktam videózni, szó szerint könnybe lábadt a szemük az ajándékok láttán. Csak rendes ürge ez a Télapó :-)

gyors fotó, aztán essünk neki!

még egy pulcsinak is úgy örült, mint egy kisgyerek

a lovas dolgok minden mennyiségben nyerők


nem gondoltam, hogy ennyire tudnak még örülni valaminek (konkrétan itt épp egy új telefonnak)

 A sok apró ajándék nálunk már hagyomány, imádnak bontogatni. Így aztán egyenként csomagolok mindent, minél tovább tart, annál jobb :-). Tudom, nem túl környezetbarát, de egyszer egy évben...