Gyerekkel külföldre költözni - mi köze ehhez a gyámügynek?!

Mivel az előző posztom elég nagy port kavart és többen írtatok privit, hogy küldjem el a konkrét jogszabályokat amire hivatkoznak, így jobbnak látom ide feltenni, sok mindenkinek jól jöhet még. 

Tehát főszabály szerint a gyermeket a szülővel egy lakcímre kell bejelenteni. Eddig volt magyar állandó lakcímünk és az önkormányzatnál 3 éve azt jelentettük be, hogy ideiglenesen külföldre távozunk. A gyámügyet ez nem érdekli, ha 100 évet élsz így külföldön a híd alatt az sem számít. (Gondolom ebben az esetben csak akkor ugrálnak ha a helyi gyámügytől - hivatalos szervektől érkezik megkeresés)

Az önkormányzatnak a gyerekek iskolakötelessé válásától küldjük az igazolást, miszerint itt teljesítik a tankötelezettségüket. Ezt spanyolul küldtük és simán elfogadták, még fordíttatni sem kellett. A gond ott van, hogy mi januárban megszüntettük a magyarországi állandó lakcímünket, így ezzel egy időben a gyereké is megszűnik. Ergo már nem ideiglenesen, hanem véglegesen külföldre távoztunk.

Ezért kaptunk egy végzést, miszerint 30 napon belül csatolnunk kell a gyámhatósági hozzájárulást a külföldre költözés engedélyezéséről. 

A hatályos jogszabályok amikre hivatkoznak:

-   1992. évi LXVI. Törvény végrehajtásáról kiadott 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról

30. § (1)¹³³ A kiskorú gyermek lakóhelyeként - ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek lakóhelyéről jogerősen másként nem határoz - a szülő (törvényes képviselő) lakóhelyét kell bejelenteni.

  -       1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról (Családjogi Törvény)
közelebbről pedig:


77. § (1)¹²¹ A szülők saját háztartásukban kötelesek gondoskodni a kiskorú gyermekük állandó lakásáról. A gyermek állandó lakásának - ha jogerős ítélet vagy gyámhatósági határozat másként nem rendelkezik - a szülők állandó lakását kell tekinteni, akkor is, ha a gyermek ideiglenesen máshol tartózkodik.
 

(3)¹²³ A szülőnek a gyermek végleges külföldre távozására vonatkozó nyilatkozatához a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

¹²¹  Beiktatta: 1986. évi IV. törvény 29. § (1). Hatályos: 1987. VII. 1-től.

¹²³  Megállapította és számozását módosította: 1986. évi IV. törvény 29. § (2). Hatályos: 1987. VII. 1-től.

Még citáltak pár jogszabályt, pl. hogy amennyiben nem  teszek eleget hiánypótlási kötelezettségemnek, úgy az eljárást (mármint az állandó lakcím törlését) megszüntetik.

Ezzel egy gondom van:

Az én állandó lakcímemet már törölték, hiszen 18 éves már elmúltam és oda költözöm ahová akarok. Az általuk idézett Nytv és Csjt szerint viszont a gyereket oda kell bejelenteni ahol én lakom, kivéve, ha a gyámhatóság másképp dönt .

A gyámhatóság szerint ha nem küldöm meg az általuk kért igazolásokat* :

- miszerint van hol laknom: adás-vételi vagy bérleti szerződés, 

- van miből etetnem a gyereket: jövedelemigazolások, 

- tankötelezettségét teljesíti: iskolalátogatási igazolás (nem, nem számít, hogy már elküldtük szeptemberben, azt nem a gyámügynek küldtük ők pedig nem keresgetik), 

- és egy környezettanulmány a helyi szoc. munkástól, hogy ez a lakás megfelelő és ebből a jövedelemből itteni viszonyok közt is futja mindenre ami a gyermek testi-lelki-szellemi jólétéhez szükségeltetik. ) 

*mindezt spanyolra fordíttatva hivatalos fordítóval

-  akkor hivatalból az Igazságügyhöz kerül az ügy mint "gyermekeit jogtalanul külföldre költöztető szülő " esete. 

 

Aztán hogy ez esetben mi van azt nem tudom, de az a helyzet, hogy nem szeretnék hercehurcát, reptéren lekapcsolást, vagyon büntetést utólag befizetni, így igyekszem teljesíteni amit kértek. Bár továbbra is fenntartom, hogy van Magyarországon bőven olyan kisgyerek aki sokkal jobban megérdemelné a gyámügy figyelmét mint az enyémek...

Viszont minden egyes ilyen ügyintézés alkalmával megerősítik bennünk, hogy jól tettük, hogy eljöttünk :)

Köszönjük Magyarország! :)

Vigyázz, gyerekcsempészek!

Már sokszor éreztük azt az életben, hogy valamiért mindig megszívjuk. Vagyis mindig mi szívjuk meg. Meg hogy másoknak minden egyszerűbben megy. Persze tudom, azok a mások esetleg pont ugyanezt gondolják, szóval azért nem merülök el nagyon az önsajnálatban, de most megint van ez a fura paranoid érzésem, hogy ránk jár a rúd   a gyámhivatal.

Két napja kaptam egy telefont a nagykövetségről (egyenesen a nagykövet hívott, minő megtiszteltetés), hogy ha lennék kedves megadni az e-mail címemet küldenének egy szerelmes levelet a gyámügytől. Majd sajnálatukat fejezték ki és szintén értetlenül álltak a dolog előtt, de a törvény az törvény. Még ha 1952-es, akkor is. 

A lényege, hogy 30 napon belül ha nem küldök a hivatalnak egy gyámhatósági jóváhagyást melyben engedélyezik kiskorú csemetéim kivándorlását, akkor irgum-burgum és mindenféle szankciókat helyeztek kilátásba. Ja, és fellebbezésnek helye nincs. Pont. 

Hívtuk is a gyámügyet, hogy ez akkor pontosan mit is akar jelenteni, meg biztos félreértés, de nyugi, nem haragszunk. 

A szokásos "tudja tartani? - megkérdezem ki az illetékes - mindjárt kapcsolom - elismételné pontosan mi a probléma? - jó, tartsa " -t követően megtudtuk, hogy nincs itt semmi félreértés, őket nem érdekli hogy EU, sem hogy már 3 éve (jujj, annál rosszabb), de mi most azonnal igazoljuk nekik, hogy mit művelünk a kiskorúakkal idekint. (Vajon mit gondolhattak, gyermekprostitúció, szervkereskedelem...??) Mert én oda költözöm ahová akarok, de a gyerek úgy tűnik az állam bácsi tulajdona... 

Szóval igazolnom kell hogy nem a híd alatt lakom, járatom őket iskolába, a jövedelmem elegendő a két gyerek megfelelő életszínvonalának biztosításához, a környezet megfelelő a gyermekek testi-lelki-szellemi fejlődéséhez ésatöbbi. (Oké, nagyon kedves hogy így aggódnak, de akkor felőlük az elmúlt 3 évben éhen is halhattak volna?)

Zsolt szolidan megjegyezte, hogy ezt a kérdést feltehették volna azelőtt, hogy kijöttünk, mert az akkori fizetésünkből mindez aggályosabban volt teljesíthető. Majd javaslatot tett a tisztelt gyámügynek, hogy ha nagyon nincs mit csinálniuk akkor talán nézelődjenek BAZ megyében, esetleg Hajdúhadházon, talán nagyobb találati aránnyal dolgozhatnának. Mit mondjak, nem voltak vevők az ötletre, sőt, mint megtudtuk, iskolába is tök illegálisan járnak a csajok, mert ahhoz is az ő engedélyük kellett volna. (WTF??!)

Summa summarum, kaptunk egy szép kis listát arról, hogy milyen igazolásokat kell beszerezni, hivatalos fordítóval lefordíttatni.* Persze úgy, hogy ők ezt átnézzék és határozni tudjanak 30 napon beül. Pontosabban nagyon belül, mert 30 napom van az ő határozatukat tovább küldeni a jegyzőnek. 

Mission impossible...

Jövő héten jön a helyi szociális munkás környezettanulmányt készíteni. (Telefonon lehetett időpontot kérni, elmagyaráztam, hogy miért és nagyon gyorsan (porfavormuchíssimasgraciasmuyamable), ők is furcsának találták a dolgot de legalább van időpontunk gyorsított eljárással :-) ) 

Most izgulok és majd igyekszem jó benyomást kelteni : lakást puccbavágni - legalább a fél éve elől levő prospektus-könyv-papírkupacokat felszámolom, malacokat visszatelepítem a garázsba, nehogy azt higgyék hogy egy disznóólban lakunk :) , sütök valami finom sütikét...

Persze azóta mindenféle rémképek ugranak be, mint pl. hogy elkéri el a csajok oltási könyvét, mert legutóbb kb egy fél éve épp mikor együtt vacsoráztunk a gyerekorvosukkal  megbeszéltük, hogy majd beugrunk egy Hepatitis oltásra (itt ugyanis 6 hónapos korig kötelezően oltanak, otthon meg ezt 14 évesen adják, így nekik nem volt meg mikor kijöttünk), szóval már 3 éve tervben van hogy majd megyünk... amúgy is többet látták az orvosukat rendelőn kívül mint belül, remélem emiatt nem leszünk veszélyeztető szülők...

Azért a biztonság kedvéért rákérdeztünk, hogy és mi van ha esetleg nem találnák megfelelőnek a körülményeket, csak nem állami gondozásba vennék a gyerekeimet? Azt hiszem a hivatalnok érezhetett némi iróniát a hangunkban mert megfenyegetett minket, hogy ha nem érezzük át a helyzet komolyságát és nem nyújtjuk be a papírokat időben akkor "magasabb szintre helyezi az ügyet". (Hogy ez pontosan mit jelent... felső polc? :-) )

Szerintem legalább annyi magyar él az országhatáron kívül mint belül, vajon mindegyikükért ennyire aggódnak vagy érezzem megtiszteltetésnek? És vajon hány illegális gyerekcsempész van köztünk? Javaslom felgöngyölíteni az egész maffiát!

Fejlemények folyt. köv. 

(Azért tegye fel a kezét aki külföldre költözött és tudta, hogy engedély kell a gyámügytől (és nem elvált szülő, mert az érthető).  Tényleg érdekelne... )

* (Ja, hogy a jogsimhoz a szükséges igazolást a Közlekedésrendészet magyarul küldte meg, az őket nem érdekli. Én fordíttassak le mindent és kész. Még fizessek is érte.)

Árak és sípályák a Sierra Nevadában

Sokan szoktak kérdezni az árak felől és én sosem tudok válaszolni, mert számadatokat megjegyezni nem az én világom.

Úgyhogy most bescanneltem az aktuális árakat a prospektusból, hátha valaki hasznát veszi.

És ha már scanneltem akkor felteszem a sípályák és felvonók térképét is, egyrészt mert még mi is járhatunk erre és innen (remélhetőleg) nem tűnik el, másrészt pedig másnak is jól jöhet.

PS: Kattintásra nagyíthatók

Így síeltünk mi: hétvége a Sierra Nevadában

A tavalyi sikereken felbuzdulva most is terveztünk egy havas hétvégét. Az a társaság akikkel akkor együtt voltunk idén Andorrába ment de mi úgy döntöttünk, hogy valami közelebbi helyet nézünk ki magunknak, lévén úgyis a leglankásabb lejtőkön ügyetlenkedünk. 

Persze ember tervez ... a gyerek  pedig megbetegszik. Mondjuk ez szerintem kisgyerekes családoknál hagyomány, én is évekig orroltam a húgomra mert a görög körút előtt egy nappal belázasodott. Amint lefújták a szülők az utat másnapra semmi baja nem volt. 

Nálunk azért a biztonság kedvéért egy héttel korábban rákezdtek a csajok, előbb Csenge, aztán Pepe lázasodott be, köhögtek-taknyoltak, egyszóval veszélybe került az utazás. Persze bevetettünk minden praktikát, saját elveimmel ellentétben teletömtem őket mindenféle gyógyszerrel, nem mentek iskolába, csak hogy péntekre formába hozzuk őket.  Gyógyszer nélkül egy hét lett volna, de így hét nap alatt már rendbe is jöttek: csütörtökön már csak Pepének volt hőemelkedése.

Mivel a szállást csak 3 nappal előtte lehetett volna bukta nélkül lemondani így úgy döntöttünk, hogy megyünk, ott is tudunk semmit nem csinálni.

Ha babonás lennék ezekben már valami jelet láttam volna, hogy talán nem kellene mennünk. De mivel nem vagyok babonás, összecsomagoltam (A telelés még a nyaralásnál is rosszabb: kabát sízéshez, vastagabb kabát a hidegben sétáláshoz, farmerok, sínadrágok, melegítő a gyereknek ha beteg lenne és egész nap a szállodában maradna, mindenféle váltóruha izzadás, lekajálás, égszakadás-földindulás esetére... És persze az elmaradhatatlan takarók (a mámik, ha olvasnak még az oviból :-) , igen, még mindig vannak...) , plüssnyulak és egyéb állatfajták, gyógyszerkészlet meglévő betegségekre és a lehetséges szövődményekre és persze a mellékhatások kezelésére ... (A kocsi csomagterével egyenes arányban nő a nélkülözhetetlen cuccaink száma...)

Tavaly legfőbb nyűgöm a sícuccok cipelése volt. A gyerekre a kesztyűje volt rábízva de abból is elhagyta a felét, szóval nmbh (enembéhá = nem megbízható) a sílécet, botot, sisakot tekintve. Így viszont mi úgy néztünk ki mint a terhenyés szamár - és pont úgy is éreztük magunkat. Mikor rátaláltam erre a szállodára tudtam, hogy ez kell nekünk: kilátás a havas hegyoldalra, közvetlen hozzáférés a pályákhoz: lelki szemeim előtt lebegett amint könnyedén, teljes menetfelszerelésben, léccel a lábunkon siklunk ki a szállodaajtón. És bár piszok drága, de úgy gondoltuk egy hétvégére, egy évben egyszer kibírjuk. 

Érkezéskor aztán kicsit csalódtunk: a szoba amit kaptunk ugyan szép nagy és tágas, csak épp az ablak előtt egy méterre egy sziklafal áll, ami jóindulattal ugyan nevezhető havas hegyoldalnak de mondjuk úgy, hogy nem pont így képzeltük. A túlsó oldalon levő szobák egyébként tényleg gyönyörű kilátással rendelkeztek, bár ez engem cseppet sem vigasztalt. Reklamáltunk ugyan, de nem sok sikerrel, telt ház volt, tetszik, nem tetszik nem kaptunk mást. Ráadásul ugye két gyerekkel csak családi szobába mehetünk, abból meg nincs is túl sok. (Az már csak másnap bosszantott, hogy összvissz egy lift van amire egy teltházas szállodában folyton várni kellett, és egy ötcsillagos hoteltől elvárnám, hogy naponta ürítsék a szobai szemetest vagy ne legyen csatornaszag a fürdőben...)

Folytatásként már nem volt lehetőség magánórára (Legalábbis úgy nem, hogy egyszerre oktassák a gyereket meg minket, márpedig akkor hová tesszük addig a pockokat míg mi csúszkálunk a tanárral?), úgyhogy egy csoporthoz csatlakoztunk, ami 2x3 óra volt szombaton és vasárnap. Na ilyenre soha többet, 8-10 fő egy csapat, az oktató mondja a magáét, egyénenként kb. semmi figyelem nem jut, néha javított ezt-azt de gyakorlatilag magunknak csúszkáltunk. Egyetlen privát órán százszor többet tanultam volna mint három óra alatt a csoportban. A gyerekek is csalódottak voltak, ugyanezt érezték, tavaly csak velük foglalkozott egy pasi, idén meg egy csomót ültették őket a havon míg egyenként csúszott valaki, az idő nagy részében pedig nem is síeltek hanem léc nélkül szaladgáltatták, ugráltatták őket. Így aztán közös megegyezéssel másnap kihagytuk az órákat (persze pénzt vissza nem kaptunk). 

Ja, és a közvetlen sípálya hozzáférés igaz, csak azt felejtették el előre közölni, hogy a szálloda mellett ugyan kéken indul a pálya, de egy pirosba torkollik, úgyhogy nem épp kezdő sízőknek való.  A telesilla (ezt nem tudom pontosan hogy hívják magyarul, valami felvonó) pedig nem közvetlenül a havas pályához érkezik hanem egy másik felvonóhoz, a kettő között viszont sétálni kell egy kicsit, így a léceket nem lehet felcsatolni hanem kézben kell vinni. Na ezt megint nem vállaltuk be két gyerekkel. Bár biztos mi vagyunk a nyulak...

Úgyhogy idén is cipekedtünk, izzadtunk és a tökünk tele volt mire felértünk.

Fent pedig irtó nagy tömeg, 20 perceket álltunk sorba egy-egy felvonóhoz vagy mozgó szőnyeghez (ennek se tudom mi a magyar neve, futószalag?), hogy aztán pár perc alatt lecsússzunk.

Ne tévesszen meg senkit, a mögöttünk levő pálya le volt zárva, azért nincs ott senki

Apa-lánya

A tehéntől rengeteg ajándékot kaptunk: sapkákat, ceruzákat, dobot, zászlót és persze csokit

Pepe éjjel úgy köhögött mint egy kehes ló, másnap nem is volt kedve jönni, így az apjával otthon maradtak.

Mi Csengével ketten nekiindultunk. Gyors számítások szerint a következő eredménnyel:

Buszozás a szállodától a faluig ahonnan a felvonó indul: 10 perc. Sorban állás a kabinos felvonóhoz: fél óra. A kabintól a még két mozgó szőnyeg ami felvisz oda ahonnan csúszni tudunk: 2x 20 perc. 

Lecsúszás egy kisebb zöld pályán: 1 perc. (Na jó, ha épp elesett a gyerek és fel is kellett állítani akkor kettő). 

 Azaz 1 óra 20 perc alatt csúsztunk egy percet. Ezután egy hosszabb pályát néztünk ki magunknak, ide nem szőnyeg hanem székek vittek fel. Sorban állás szintén 20 perc, csúszás 5 , vagy talán 10 perc is volt, tekintve hogy Cseni kétszer is elesett és fel kellett állítani.  

Anyja-lánya fotó. Figyelitek hogy egymáshoz öltöztünk? :)

Ezek után közölte, hogy akkor ő már nem akar többet sorba állni, inkább menjünk haza Pepéhez.  

Szerencsére mások még nem akartak visszafele menni, így szinte várakozás nélkül jutottunk a faluba ahonnan 10 perc buszozással már a szállodában is voltunk. 

Összegezve: közel 2 óra buszozás, sorban állás, liftezés mellett csúsztunk akár 10 percet is! 

A hülyének is megérte, hát még nekünk! (Hogy mindezért mennyit fizettünk azt hagyjuk is, mert azt összeszámolni tényleg komolyabb kockázatokkal és mellékhatásokkal járna)

Hát, így síeltünk mi. 

De nem adjuk fel, jövőre visszamegyünk oda ahol tavaly voltunk. Emlékeim szerint olcsóbb és sokkal kevesebben voltak. Bár lehet, hogy csak szerencsénk volt, de ott néhány percnél többet soha nem álltunk a felvonóknál. A felszerelés cuccolására meg addig szabadalmaztatunk valamit. Még van egy évem kitalálni. :)

Teljes a boldogság!

Pár hete csak úgy megemlítettem itt a blogon, hogy ó, milyen jó is lenne ha lenne egy kis ponty, netán tök errefelé...

Nos, kívánságom meghallgatásra talált!

Szinte hihetetlen, de egy kedves ismeretlen ismerős aki a blogomat szokta olvasni, meglepett több kiló fagyasztott hallal és tökkel, egyenesen Magyarországról!

Mikor hallottam, nem is akartam hinni a fülemnek :)

Az első adag meg is sült, paprikás lisztben, ahogy a Zuram szereti (és ő is süti meg, szóval tökéletes :) )

Az előkészületek közben pedig olyanok hangzottak el a lányok szájából mint 

- "Anya, szálkás hal! Ez tényleg szálkás hal!" *

- "Jaj de jó az illata! Biztos finom, csak már nem emlékszem az ízére"

- "Hal, kenyér, saláta - ma királyi ebédünk van"

- "Ez nagggggyon finom!!!! Kérek még!"

Azt hiszem ennél nagyobb dicséret nem kell. :) Pláne az én éhenkórász válogatós gyerekeimtől :)

(A fotó nem túl jól sikerült, de kutyafuttában készült mielőtt szétkapkodtuk volna )

És ha olvasnak minket a jótevőink: még egyszer NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK !!!

* a "szálkás hal" a csajok szóhasználatában édesvízi halat jelent , kb. összefoglalóan mindaz amit itt nem lehet kapni

Student of the week

Az iskolában úgy általában nagyon szeretik jutalmazni és ezzel motiválni  a gyerekeket. (Ami szerintem rettentő jó dolog, mindig úgy jönnek haza a suliból mint valami tábornokok, egy csomó csillaggal a ruhájukon :) )

Van egy kis füzetük, ebbe gyűjtenek matricákat, pecséteket jó munkáért, hibátlan dolgozatért és minden hatodik után választhatnak egy kis ajándékot (tollat, radírt, matricát, hajcsatot, stb) a Golden box-ból. Ha pedig egy teljes oldalt telegyűjtenek akkor kapnak egy emléklapot. Ezt a heti rendszerességgel tartott alsó tagozatos (1-6. osztály) gyűlésén adják át, mindenki előtt. Természetesen jól meg is tapsolják egymást, szóval a gyerekek alig várják, hogy mehessenek emléklapot átvenni. Ilyen reggeleken szokta Csenge ragyogó szemmel mondani, hogy "Anya, ma szeretek iskolába menni" :)

A legnagyobb elismerés azonban a "student of the week" emléklap, amit minden héten csak egy diák kaphat meg a 6 évfolyamból. A tanárok szavazata alapján ítélik oda annak a gyereknek aki valamiért kimagasló teljesítményt nyújtott, mind a tanulás mind a magatartás terén. 

A díjazott fényképe kikerül az aulába a dicsőségfalra és az osztály ajtajára is. 

Pár hete ezt Pepe kapta meg :)), az osztályukból elsőként!

Miután felkerül a következő heti díjazott az ő arcképe az egyik csillagra vándorol

Nagyon büszkék vagyunk rá :)

Összeesküvés-elmélet

Eddig azt hittem csak a spanyolokat lepi meg a hideg és ők nem tudnak mit kezdeni a hóval, de most olvastam, hogy a magyarok sem. 

http://www.lustanyu.hu/2012/02/telen-nagyon-hideg-van-nyaron-nagyon.html

Ami számomra még meglepőbb, de ezek szerint úgy tűnik, hogy otthon is csodaszámba megy a fehér égi áldás és a mínusz pár fok így télvíz idején...?

Azt hiszem itt világszintű, vagy legalábbis Európa szintű figyelemelterelésről lehet szó, mert ezek szerint jobb az időjárásról beszélgetni (mit nekünk angolok), mint a válságról, az Euróról, a munkanélküliségről, az adóemelésről, a sztrájkokról, a csődbe ment cégekről...

Na ezért nem nézek én tévét.  Még a végén úgy érezném, hogy hülyének néznek.

És a rossz időről annyit, hogy tegnap + 17 fokban ragyogó napsütésben kabát nélkül ebédeltünk egy étterem teraszán.:)

Ha hinnék a híradásoknak esküszöm azt gondolnám, hogy én nem vagyok normális...

Van élet a halál után

Csak a haverokkal ittak pár sört. Aztán a haverok jobbra, ő balra el. 

Egyedül, a tök sötétben. Városon kívül, az út mentén, gyalog. Ráadásul fekete ruhában. 

A gázolás szinte borítékolva. 

27 évesen miért nem érik ezt fel ésszel az emberek?!

És milyen haverok azok akik elengedik így a másikat?!

Nem tudom kit sajnáljak jobban: 

- a srácot? Ő nem érzett/ fogott fel az egészből semmit.

- az autó sofőrjét,

- vagy a haverokat, akiknek ezzel a lelkiismeret furdalással kell élniük? 

- a családot?   
                - A testvére tekintetét, ahogy reggel a parkolóban nézte a transzplantációs kocsit, nem lehet elfelejteni...

Vagy nézzük a jobbik oldalát: egy telefonhívás - két vese, egy szív, ésatöbbi - jópár ember ma reggel kicsit ambvivalens érzésekkel, de mégis az ÉLET reményében indult a rég összekészített csomagjával a kórházba...

És csak úgy mellesleg: a srác újraélesztését a helyszínre elsőként kiérkező rendőrök (Guardia civil) kezdték meg. A mentő folytatta az ALS-sel és ugyan agyhalottan, de jó keringéssel szállították kórházba, így donorként a szervei felhasználhatók maradtak.
Anno otthon évekig mentőzünk mind a ketten, de az összes rendőr csak bámészkodni tudott, még véletlenül se nyúltak a sérültekhez míg ki nem ért a mentő, "nehogy valami bajt csináljanak" meg "biztosítják a helyszínt". (persze kivételek mindig vannak, tisztelet nekik) Ilyenkor jópárszor megkérdeztük, hogy melyiküknek van jogosítványa? Persze mindenkinek. Akkor mi a fenéért kötelező az elsősegélynyújtási tanfolyam? Persze tudom, az ember elfelejti meg minden, de mondjuk ha általános iskolától kezdve tananyag lenne egy alap elsősegélynyújtás és legalább olyan komolyan vennék mint az érettségi tételeket akkor talán annyi megmaradna belőle, hogy ilyenkor hogyan lehet segíteni. Vagy a rendőröknek, akik tényleg szignifikánsan több balesetet látnak mint az átlag polgár, nem lehetne ilyen tanfolyamokat tartani? Ja, bilibe lóg a kezem. Otthon erre nincs pénz. Pont erre nincs.

Pedig esetleg nem "csak" donor lesz belőle, hanem életet menthetünknének.

Hola! - Ola de frío!

Hihetetlen, leesik pár centi hó és pár fokot mínuszba csúszik a hőmérő higanyszála és a spanyolok teljesen megbolondulnak :-)

Nem, nálunk nincs ilyen rossz idő, itt csak simán esik és pluszban van 7 fok (a Kanári szigetek után itt van mindig az országban a legmelegebb) de a tv-n/rádión bármelyik csatornára kapcsolok arról van szó, hogy hogyan ne fagyjunk meg. Olyan trükköket tudhatunk meg mint pl. ha sózzuk vagy homokkal felszórjuk az utakat, akkor nem fog csúszni. Vagy hogy sálat kell tekerni a szánk elé, nehogy beszívjuk a hideg levegőt. Több iskolát pedig a hóhelyzetre való tekintettel bezártak, mert már esett 9 cm hó és mi van ha délutánra annyi lesz, hogy a gyerekek nem tudnak hazamenni? 

Nekünk annyiból jól jön, hogy nemsokára megyünk síelni, legalább tuti lesz hó :)

A hét szóvicce pedig kb. minden csatornán: A Hola! köszönésre a válasz az Ola - de frío!, amit így elég nehéz elmagyarázni, de "Hola" = szia, csak kiejtésben a H-t nem ejtjük, így "olá" marad. Az "Ola" pedig hullámot jelent, így "ola de frío" = hideghullám. Na, ezt most jól megaszondtam, de ha olvasnak spanyolul tudók, akkor biztos értékelik a humort :)

Pl. itt lehet megnézni a barcelonai időjárást:

http://www.eltiempo.es/barcelona.html

vagy a madridit: http://www.eltiempo.es/madrid.html

esetleg Burgos: http://www.eltiempo.es/burgos.html , itt akár -8 is lehet egy éjjel.

Csak kontrasztként Budapest, mondjuk a vasárnap éjszakai -17 -tel :)

http://www.eltiempo.es/budapest.html