2021. december 29., szerda

Hajókázás a Shannon folyón


Mivel a terveinknek a Covid idén nyáron is betett, a szlovákiai családi nyaralást töröltük és itthon maradtunk. Ezzel nem voltunk egyedül, az egész ír sziget itt maradt, mivel nálunk nem volt megengedett a külföldi utazás. A vírus miatti lezárásokban megroppant turisztikai szektor pedig mindent a nyári két hónapra tett fel és az egész éves bevételt akarta így megszerezni. Alig lehetett szállást találni és az is pofátlanul drága volt. 

Végül egy régebbi tervünk mellett döntöttünk és kipróbáltuk a hajókázást. Na nem mintha ennek az ára nem lett volna az egekben, a teljes szlovák nyaralás tokkal-vonóval kijött volna annyiból mint ez az egy hét belföldön, de vagy ez, vagy idén nyáron is itthon ülünk, amit nyilván nem akartunk. 

Mikor írtam a hajós cégnek és megadtam a szabadságunk időszakát közölték, hogy már minden hajó kiadva, egyetlen egy van, amit ide tudnak adni, tetszik-nem tetszik, nem kapunk mást. Az is aki kapja marja alapon, 24 óráig tartották a 'visszautasíthatatlan' ajánlatot.  Ha úgy vesszük megspóroltak nekünk egy csomó töprengést, válogatást. 

(Amúgy nem ez a legjobbnak mondott cég, de ez az egyik legrégebbi, ennek megfelelően elég öreg hajóik (is) vannak. Ha egyszer kipróbalunk egy másikat amit ajánlottak, majd megírom a tapasztalatokat)

Egy hat személyes hajót kaptunk, Portumna-ból hajókáztunk északra Carrick-on-Shannon-ba a Shannon folyón.  


Ez volt a mienk egy hétre



Ha röviden kellene összefoglalnom, olyan volt, mint egy lakókocsi, csak nem kerék, hanem víz volt alatta. A vezetése tényleg gyerekjáték (ettől előtte tartottunk, de tényleg egyszerű, még kikötni, parkolni is) 

Kicsit klausztrofóbiás érzés 24/7-ben összezárva lenni néhány négyzetméteren, de meg lehet szokni. Az mindenképpen jó volt, hogy 6 személyes volt a hajó, mert ez két kabint es két zuhanyzót/wc-t jelent, a "nappali" részben levő kanapévá alakítható részt pedig nem kellett kinyitni, hanem megmaradhatott nappalinak, illetve az asztalt ki lehetett nyitni és azon ebédelhettünk, társasjátékozhattunk napközben. 

A hajó belső terében és a tetején is volt kormány, jó időben fent voltunk, többnyire Zsolt vezetett én pedig mögötte leültem és olvasgattam. 







Semmi nem kötött minket, nagyjából belőttük a 7 éjszakát hol szeretnénk tölteni, aztán ahogy alakult... 

Többnyire jó időt fogtunk ki, egy nap volt elég esős, a többin meg kicsit napozni is lehetett. Ez is fontos, mert ha végig esett volna az eső, nem nagyon lehetett volna sétalni, semmit csinálni, akkor elég unalmas lett volna. Hja, az élethez szerencse is kell...

Sok látnivaló nincs a környéken, persze ahol kikötöttünk mindig sétáltunk egyet, de ennek az útnak  nem a városnézes a lényege. 

Portumnaban délután lehetett felvenni a hajót, úgy döntöttünk, hogy tapasztalatlanként nem indulunk neki, hanem megvárjuk a kikötőben a reggelt és inkább csak a környéken gyakoroltuk a ki-beállást, fordulást. Mivel nyári estéken sokáig világos van, volt időnk egy erdei túrára is a közelben. 





biciklit is béreltünk a hajóhoz,
jó szolgálatot tett mikor a kikötőtől messzebb volt a bolt,
meg csak úgy tekerni is lehetett az erdei utakon


Út közben sok állatot láttunk, vadlibák, vadkacsák jöttek a hajóhoz kaját kunyerálni, a horgászcsalinak hozott kukoricakonzerv jó szolgálatot tett.

Márton lúd is csatlakozott a csapathoz 


Blöki is jött velünk. Először óvatosan közlekedett a hajón, de aztán nekibátorodott, gond nélkül ugrott fel-le a kikötőben, út közben pedig a hatsó padon napozott és nézte a vizet, a tájat, a madarakat... Mivel a vizet utálja, nem kellett aggódnom, hogy egyszer csak  beugrik es úszik egyet :-) 








A kikötők közelében mindig akadt valami pizzeria vagy hamburgeres/gyrosos , sőt, volt ahol nagyon jó olasz étteremből vittünk kaját  (beülni akkor még nem lehetett) , és egy nap pecáztunk is, ettük amit fogtunk, vagy összedobtunk egy salátát, vagy valami gyors levest, volt gázpalackról működő tűzhely amin tudtunk főzni is. 

A Fallons Bar Shannonbridge településen bio cuccokból készült hamburgereket, sülteket árul, ha pedig valaki Írország legöregebb pubjat szeretné kipróbálni, akkor Athlonban a Sean's bar-t vegye célba. 




Fallons Bar, Organic kitchen 

Athlon, Sean's Bar, Irorszag legregebbi barja a 900-as evekbol

Athlon




Athlon kastély


Összességében kellemesen telt, bár nem mondom, hogy rohanok a következő kört foglalni. Egy saját lakókocsit jobban el tudnék képzelni, azt a saját ízlésemre és a nekem praktikus és kényelmes dolgokkal rendezném be, még az is lehet, hogy majd nyugdíjasként nekivágunk lakókocsival Európának? 


Mondjuk azt mondtam Zsoltinak, hogy időnként akkor is megállnánk egy wellness hotelnél pár éjszakára, mert OK, hogy van ezen zuhany, de azért egy kád forró vízben fürdést nem lehet vele pótolni...


2021. szeptember 30., csütörtök

Covid nyár

 

Már a gyerekeim is reklamálnak, hogy miért nem írom a blogot, úgyhogy tényleg ideje folytatnom. 

Amúgy elég prózai oka van. A régi gépem haldoklott és kénytelen voltam újat venni, ezen viszont nincs magyar billentyűzet. És annyira macera elővarázsolni az ékezetes betűket...😩


Idén tipikus Covid nyaralás volt, azaz még mindig nem nagyon tudtunk utazni. Írország az egyik legszigorúbb korlátozásokat vezette be, július közepéig nem lehetett külföldre menni, így a tavaly lefoglalt szlovákiai szállást le kellett mondanunk. 


Maradt a belföldi nyaralás. Nincs is azzal semmi baj, mindig mindenhol van olyasmi amit még nem láttunk. Csakhogy az árak baromira elszálltak, ráadásul a Covid miatt a szállodák sem üzemeltek full kapacitással, a medencék, szaunák bezárva, étterem elvitelre... Márpedig én csak azért nem fizetek ki egy vagyont a szállásért, hogy ne otthon aludjak. Amúgy is azt vettem észre, hogy mindenki a nyári két hónap alatt akarta megkeresni az éves elmaradt bevételt, baromira elszálltak az árak. Ezért valami olyasmit kerestünk ami mégiscsak tartogatott valami érdekeset is, ha már itt ragadtunk. 

Kezdetnek a szokásos helyeket jártuk újra a megyében: megmásztuk a Mukisht, az Errigalt, voltunk a legjobb tengerpartokon, az ARDS Forest Parkban, a Glenveigh nemzeti parkban... bár ezeket már mind sokszor végig jártuk, nálunk ezek amolyan hétvégi programok és nem igazán a nyaralás kategóriába tartoznak. 

Csak hogy valami olyat is csináljunk amit még (itt) eddig nem, egy nap elmentünk egy pár órás hajókirándulásra. A Killybegs öbölből indultunk és a Sliabh Liag (vagy 'League' - itt semminek nincs egységes írásmódja) sziklákhoz hajóztunk el. A kapitány nagyon jó fej volt, sokat mesélt és a lányok még vezethették is a hajót. Szerencsére nagyon jó időt fogtunk ki, és bár sok ilyen kiránduláson voltunk már és normál körülmények között ez nem nagyon hatotta volna meg a csajokat, ennyi bezártság után még ezt is élvezték. Utána a kedvenc kebabosomnál vacsoráztunk (ha erre dolgozom itt szoktam kaját venni ügyeletben), azóta ha arra járok mindig kérik, hogy hozzam haza a vacsorát 😋


A szlovákiai nyaralás helyett pedig egy hajót béreltünk és egy hetet ringatóztunk a Shannon folyón. De ezt meghagyom a következő történetnek... 

2021. május 15., szombat

"Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon" *

 

Annyira egybe folynak a napok, hetek, hónapok, hogy az ember észre sem veszi, és már el is telt az első év ebből a világjárványból. Mondjuk azt jó lenne tudni, hogy még hány évad lesz, bár a sorozatrajongók számára igy még izgalmasabb... De ahogy hallom a Barátok közt-nek is vége lesz/lett? egyszer, úgyhogy van remény... 


Amit viszont nem értek, hogy mi a fenének kell háborogni, pláne tüntetni a lezárások ellen. Vannak akik azt mondják, hogy unatkoznak... én már gyerekkoromból sem tudok felidézni ilyet...

Itt Írországban elég komolyan bezártak mindent, többször is, heteken, hónapokon át nem lehetett plázázni, ennivalón és gyógyszeren kívül semmit nem lehetett venni, még a Tesco könyves/ruhás részlegét is lezárták. Fodrászok, kozmetikusok, mozik, éttermek, mindenki lehúzta a rolót... Hónapokig max 5 km-re lehetett elhagyni a lakásunkat. 

Hogy én hány embert hallottam panaszkodni, hogy azért nem csinál dolgokat, mert nincs rá ideje. Ebbe a körbe én is beletartozom, de mentségemre legyen mondva, most többet dolgozom mint valaha (na jó, leszámítva a gyerekek előtti korszakot, akkor szó szerint éjt nappallá téve dolgoztunk... )

Persze tudom, akinek most a megélhetése forog kockán az nem tud nyugodt szívvel olvasgatni vagy a nyelvtanulásra koncentrálni, de itt Írországban azért tavaly március óta fizetik a segélyt azoknak akik elvesztették a munkájukat a járvány miatt. És a home office is megspórolja a munkába utazást az embereknek, bár ha a csemeték is otthon vannak és munka közben kell tanár néniset játszani vagy csak simán a porontyon tartani a fél szemet, hogy nehogy magára borítsa a könyvespolcot miközben meghódítja a Himaláját, na az nem nevezhető épp nettó időnyereségnek...

Az egész családunk valószínűleg kórosan antiszociális, de mivel most munka után sem tudtunk semmit csinálni, hiszen még sétálni is csak a közvetlen környezetünkbe mehettünk, kiválóan lefoglaltuk magunkat. Zsolti a bélyeggyűjtéssel van elfoglalva: egyrészt a régebbi témáit rendezgeti, bővítgeti, lesi az online aukciókat, bélyegárusitó weboldalakat, olvasgat az így felmerülő témákról (ezzel bővül az "egyszer ide is el kell utazni" lista, legnagyobb örömömre :) ) , és rákattant a Covid bélyegekre is, gyűjti a világ minden táján kiadott Coviddal kapcsolatos bélyegeket, borítékokat, a postás már vakon idetalál. Kiállításra is készül velük, csak legyen ideje megszervezni. 

Ez csak egy kis ízelítő...

Én szerinem akkor is kiválóan ellennék egy pár hónapig, ha a házat sem hagyhatnám el, ha pedig utazni lehetne, az sem zavarna, ha embert sem látnék, csak lehessen kirándulni a természetben, esetleg valami automata adja ki a belépőjegyet a múzeumokba. 

És hogy mit csinálok itthon?

Nos, olvasni továbbra is szeretek, most  épp Ulickaja: Jákob lajtorjája van soron. (A másik két regény amit olvastam tőle nekem jobban tetszett, javaslom a Daniel Stein: Tolmács, és az Imágó című regényeit, imádtam mind a kettőt)


A hímzéssel lassan haladok, mert annak csak akkor kezdek neki, ha jobban ráérek, de azért ez is alakul, Pepének lesz belőle diszpárna. 

Vettem fonalat, mert meg akarok tanulok horgolni, hogy tudjak cuki amigurumi figurákat csinálni. 

A kirakózáshoz is visszataláltam: a gyerekek kitalálták, hogy vegyünk egy kirakót szilveszterre, ha már úgyis itthon esz minket a fene. 


Együtt kezdtük el, de az én lelkesedésem tartott a legtovább. Három az egyben kirakót választottak, két 1000 darabos és egy 500-as volt benne, de ezekkel egy pár óra, egy nap alatt végezni lehetett, úgyhogy nagyobb kihívás után néztem: 

kipróbáltam a társasjáték-kirakó kombót: az Escape puzzle lényege, hogy először ki kell rakni egy képet (kicsit nehezíti a játékot, hogy a dobozon levő kép nem egyezik pontosan azzal amit végül ki kell rakni) majd a képen levő rejtvényeket megfejtve kapjuk meg a végső megoldást. Nem rossz, de egyszer elég volt, kipróbáltam ezt is...  


Egy 2000 darabos világtérkép után 




a mostani "áldozatom" egy 3000 db-os fekete-fehér kép, Picasso Guernica-ja. Azt hiszem ezzel már szintet lépek :-) 


Ha már escape game, akkor kipróbáltam a házi, "karantén" változatot. Egyedül is lehet játszani, de ha a család lelkes a téma iránt, akkor egy este jól el lehet lenni vele, unalom űzésre megfelel, de ez továbbra is élőben, csapatban az igazi, mikor az ember tényleg szó szerint mindent felforgat, hogy megtalálja a kódokat és kijusson a szobából. Nekem ezekben a dobozos játékokban a kódok elég erőltetettek. 


A hagyományos társasjátékokat is említhetnem, sőt, a maiak már szerintem hihetetlenül jók, ha az ember családja vevő az ilyesmire. Az enyémek csak elvétve ülnek le velem, de van sok olyan is, amit egyedül is lehet játszani, például én most erre kattantam rá:



A gyerekek meg interneten kapcsolódva a barátokkal nyomják a Minecraftot, úgyhogy még a baráti társaságról sem kell lemondani. 

Apropó barátok, én több mint 10 éve skypolok a barátnőimmel, a családtagjaimmal, és eddig sem dőltünk a kardunkba hogy csak (néhány) évente sikerül személyesen is találkoznunk. Akkor gondolom más is kibírja ha egy ideig csak virtuálisan van csajos vacsi vagy kanbuli.

És persze főzőcskézni szeretők kísérletezhetnek új receptekkel, nincs kifogás, hogy nincs idő kiselejtezni a garázsban a felhalmozódott kacatos dobozokat vagy a ruhásszekrényt, meg lehet javítani az ezer éve letört fogantyút vagy lehet madáretetőt barkácsolni... (Aki esetleg már végzett a sajátjával, jöhet hozzám is...😉 ) Jut idő futni menni, vagy épp megdönteni a fekvőtámasz rekordunkat, sokáig aludni, zenét hallgatni, kertészkedni, a kutyát trükkökre tanitani vagy legalább elvinni egy nagyot sétálni... 



Ilyen szörnyekkel is összeakadhat az ember...


nem csak kutyát, lovat is sétáltatunk

És ha már végképp nem tudunk magunkkal mit kezdeni, még mindig ott a Netflix vagy a tv, az interneten ingyen elérhető milliónyi újság, videó, játék, ismeretterjesztő tananyag...

Van aki tényleg ráér unatkozni??



* "Millions long for immortality who don't know what to do with themselves on a rainy Sunday afternoon" - Suzan Ertz - Anger in the Sky 


2021. február 10., szerda

Covid oltás, 2. felvonás (Pfizer)

 

Mindketten túl vagyunk a második körön is, különösebb mellékhatások nélkül. 

Azért írom, hogy különösebb, mert nekem a karom fájt egy napig oltás után, de ez mondjuk akármilyen oltás után várható, Zsolti pedig nagyon álmos, fáradt volt és vagy 15 órát aludt utána. Mondjuk mondtam, hogy talán nem kellett volna hajnal 3-ig olvasni este, akkor nem lenne annyira fáradt... 

Persze az is hozzá tartozik, hogy ő péntek délután kapta meg az oltást, az egész hétvégéje szabad volt és annyit aludhatott amennyit akart. Én egy héttel később, szintén pénteken, csak reggel kaptam oltást, de egész nap dolgoztam, szombaton meg délben online kurzusom volt (mostanában kb heti 2x online okosítanak valamiről, lassan nincs hely a "merevlemezemen"...) de nem is éreztem semmit, és azóta is rendben vagyunk. 

Viszont ezt több másik kollegától is hallottam, hogy teljesen kidőltek egy napra, de azon kívül, hogy aludtak egy jót, nem volt más panaszuk. Egy anafilaxiás reakcióról tudunk a környezetünkben, ami a második oltás után jeletkezett, ő is jól van. 

Mint házi dokinéni elmesélem, hogy nálunk jövő héten kezdjük oltani a 85 év felettieket, Pfizer és Moderna vaccinával. 

Nincs előzetes regisztráció, a háziorvosok felhívják a körzetbe tartozó járóképes betegeket és felajánlják az oltást. Az, hogy Pfizer vagy Moderna lesz, az attól függ, hogy melyik praxis melyiket kapja, egy praxisban csak egyféle vaccina lesz elérhető. (Az, hogy melyik, az leginkább a betegszámtól függ, ugyanis ezek az oltóanyagok speciális hűtést, tárolást, felhasználást igényelnek, úgyhogy a leggazdaságosabb módon osztják el, hogy egy csepp se menjen kárba: pl egy Pizer kitben 6 ampulla van, egy ampullából 6 adag oltás jön ki, tehát 36-osával lehet kiszállítani. Egy Moderna ampullából pedig 10 adag oltás jön ki, és ha jól emlékszem 10 ampulla van egy fagyasztórekeszben, szóval attól függ, hogy a betegszám melyikkel osztható könnyebben. Egy nap alatt leoltjuk azokat akik az adott korosztályba tartoznak, aztán 2 héttel később jön a következő életkori sáv. Ha van kimaradt adag azt a korosztályosan következő betegnek adjuk, őket is előre értesítjük, hogy legyenek készenlétben, tehát felkészül a legöregebb 84 éves, és így tovább. Akik nem tudnak bejönni ők most kimaradnak és egy következő körben lesznek beoltva, ez még némi logisztikát igényel a hűtés/szállítás miatt. 

2 hetente kapunk új adag oltóanyagot, annak megfelelő mennyiséget, amennyi adott korosztályba tartozó betegünk van, a 4. héttől kezdve beleértve a 2. oltásra érkezőket is. Kisebb praxisoknak össze kell állni közös csapattá, illetve a nagyobb városokban központi oltópontokat is kialakítottak. A mostani kampány a 70 évesekig viszi az oltást, majd meglátjuk mennyi oltóanyag érkezik, mennyire tudják tartani a tervet. 

A kavarodások és a logisztika megkönnyítésére a Pfizer és a Moderna vaccinát is 28 nap különbséggel fogjuk újraoltani (a Pfizer második oltás eredetileg 21, a Moderna 28 napra adandó) 

Persze itt ismegy a lobbi minden csoportban, mert mindeki úgy érzi, hogy prioritást kell élveznie: akinek valamilyen alapbetegsége van (tüdőbeteg, szívbeteg, cukorbeteg, kövér, rákos, immunszuppresszált, ésatöbbi...), aki olyannal lakik együtt/olyat gondoz akinek valamilyen alapbetegsége van, a középiskolai tanárok, az érettségiző diákok, a speciális nevelést igánylő diákok és tanáraik, ésatöbbi. Persze igazságot tenni lehetetlen, úgyhogy nem is bánom, hogy az ilyesmit nem ránk bízzák, hanem az okosok kitalálják, és mi csak a végrehajtók vagyunk. 

A 70 év feletti korosztálynak Pfizer és Moderna oltás lesz, a fiatalabbaknak AstraZeneca, de erről még nem volt részletesebb okítás, talán nyárra ha oda kerül a sor... 

Itt nincs szó az orosz és a kínai vaccinákról, talán ha az EU engedélyezi, de nincs is olyan felfordulás az oltások körül, mint az otthoni sajtóban olvasom. Nem különösebben kérdezik a betegek, hogy melyik oltás lesz, és elég nagy az oltakozási kedv, legalábbis a most aktuális korosztályban akiket én kérdeztem, egy volt aki még bizonytalan, a többiek mind örömmel várják, hogy behívjuk őket.  

2021. január 16., szombat

Beoltva

Zsolti múlt pénteken én pedig ma kaptam meg a Pfizer Covid oltást. Nem nőtt pikkelyünk, úszóhártyánk és vámpírfogunk sem, és ugyanannyira vagyok kiállhatatlan banya mint eddig, úgyhogy mindenki megnyugodhat, sem gyíkemberré nem változtunk tőle, sem Hófehérkévé. Mondjuk ha a fertőzéstől megvéd, akkor én már elégedett vagyok.





Az ír kormány úgy cseszte el a karácsonyi járványkezelést, hogy azt tanítani kellene... de hát minden jó valamire, ha másra nem hát elrettentő példának (vagy valami ilyesmi)

Rengeteg a fertőzött, majdnem a felük az angol variáns, kellett az ünnepekre mindenkit hazaengedni, még egy nyomorult Covid tesztet sem kértek a beutazáshoz. Hogy majd mindenki bezárkózik a szobájába két hét karanténba, mi? Az se volt magánál aki ezt kitalálta… Na meg bízni az emberek józan eszében, hogy ha azt tanácsoljuk hogy ne látogassák meg a nagyit, akkor majd nem teszik. Biztos nem olvastak Piroska és a farkast gyerekkorukban... ő se hallgatott anyukára és meglátogatta a nagymamát, és ugye, hogy milyen csúnyán megjárta… De hát beszélhet ezeknek az ember.... 

Úgyhogy most épp világelsők vagyunk a fertőzöttek számában, bár talán kezd tetőzni a dolog, de nem akarom elkiabálni.



Remélem minél előbb jönnek az oltóanyagok és elkerüljük a világvégét. Addig is vigyázzatok magatokra!