2018. szeptember 20., csütörtök

Törökországi előzetes


Rohan az idő, én is felváltottam tavasszal a negyedik X-et... A hugicámtól ennek örömére egy törökországi utat kaptam - tudja, hogy számomra a tökéletes ajándék egy repülőjegy - bárhová :-))
Így júliusban kettesben utaztunk Isztambulba.


Egyikünk sem járt még itt, izgalmasnak ígérkezett:-)
Egy egynapos kirándulást leszámítva egy hetet töltöttünk Isztambulban. Ennél kevesebb is elég lenne a városra, bár mi sokszor lebóklásztunk a "kötelező" turistautakról. A líra árfolyama mélyrepülésben volt, így kifejezetten olcsó volt minden. 

A város modern, vidám, színes... és sajnos sokszor szemetes, tele kóbor kutyákkal, macskákkal, akiket azoban elég jól megtűrnek a helyiek.

Őmacskasága egy templomban, az ablakon beszűrődő napfényben sütteti magát
fapofával tűrte, hogy mindenki vele fényképezkedett
A törökök nagyon segítőkészek. (Leszámítva a turistalehúzó mindent rád tukmáló árusokat, ezeket igyekeztünk észre sem venni) Angolul kevesen és keveset beszélnek, de mindent megtesznek, hogy megértsük egymást, akár kézzel-lábbal is. Jó példa erre, mikor buszra szálltunk és csak a telefonomon mutattam a sofőrnek, hogy merre mennénk, és próbáltam megtudakolni, hogy jó irányba szálltunk-e fel. Intett, hogy menjünk csak beljebb, de mikor a jegyet akartuk kezelni, akkor nagyon rázta a fejét. Egy megálló után kiderült, hogy a végállomásra érkeztünk. Ott átvitt minket egy másik buszra és mutatta, hogy itt már kezelhetjük a jegyet, most kerültünk a helyes irányba :-)

A fiatalok gondolkodás nélkül pattantak fel és adták át a helyüket az időseknek, jól esett ilyet látni.

Jókat ettünk...


És persze végigbóklásztuk az összes valamirevaló látnivalót. Még a Héttoronyhoz is kibaktattunk (tudjátok, Egri csillagok, Török Bálint...) de sajna hét lakatra zárva... régen kijutni nem lehetett, most már be sem :-( Azért persze nem panaszkodom, így is sok szépet láttunk, ezekről majd a folytatásban részletesebben is...:




sötétedésig bóklásztunk 

Pamukkale szó szerint egész napos kirándulás volt, a szállodából hajnal 2-kor indultunk a reptérre, onnan egy órát repültünk Denizli-be, ahonnan busztransfer vitt minket a mészkőmedencékhez. Csodálatos hely, sajnos a medencéket megtöltő forrás vízhozama folyamatosan csökken és állítólag néhány évtizeden belül teljesen ki is fog apadni :-( Örülök, hogy mi még láthattuk.



Az egyetlen negatív tapasztalat, hogy hazafele jövet a reptéren a check-in pultnál hagytam az épp olvasott regényemet (Stephen King legújabb regénye, The Outsider). Már csak vagy 20-30 oldal volt hátra... 😞 persze gondolom nagy meglepetést már nem tartogatott volna a vége, de akkor is bosszantó... már túl voltunk a csomagellenőrzésen mire észrevettem és nem engedtek érte visszamenni 😠

Folyt. köv...

2018. szeptember 10., hétfő

Visszatérés az internet világába, avagy nem megy az olyan könnyen itt faluhelyt...


Élünk, megvagyunk, nem vesztünk el, és a blogot sem adom még az enyészetnek...


Egyrészt a szokásos nyári lemaradásomról van szó: nyaralás közben nincs időm blogot írni, így az élménybeszámolók rendszerint őszre maradnak.
A legutóbbi bejegyzés óta jártunk

Törökországban,



Görögországban



és Szlovákiában,



úgyhogy mesélni való akad bőven. 

Augusztusra be kellett fejeznem a posztgrad diplomámat: az összes beadandót, vizsgát igyekeztem nyaralás előtt elintézni, munka mellett ez nem kis feladat, de sikerült, és bár összesített diplomajegy majd csak október közepére várható, de azt azért tudom, hogy sikerült :-) Egy papírral több mehet a fiókba...

Aztán ahogy visszatértünk a hétköznapokba, a főbérlő beváltotta a régóta esedékes fenyegetését (hogy most már tényleg nagyon el akarja adni a házát), úgyhogy költöznünk kellett. Azt hiszem kijár nekünk egy vállveregetés, egyetlen nap alatt találtunk új házat és 3 nap alatt mindent bedobozoltunk (igaz, a húgom tudott jönni segíteni, de akkor is).



A kipakolással is kész lettünk két nap alatt, bár az macerásabb, mert ugye előbb helyet kell találni mindennek. A könyvek pedig még mindig dobozban, mert konkrétan egyetlen könyvespolc sincs az 5 szobás házban, nem is értem - vagy újabban mindenki e-bookot olvas (amit én nem igazán bírtam megszokni: a könyveknek szaga, tapintása van, a könyvolvasó meg olyan mint az alkoholmentes sör vagy a guminő...:-/ ) vagy egyáltalán nem olasnak, ami még rosszabb. (Esetleg mindent könyvtárból, az még határeset, de elfogadom).

Az internetet beköttetni sem volt egyszerű,  így a 21. században konkrétan azzal kezdték, hogy talán egy hónap múlva, ha szerencsém lesz... aztán a harmadik szolgáltatóhoz érve taktikát váltottam és sikerült meggyőznöm a csávót, hogy nekem márisdeazonnalkell - meg légyszilégyszi, aztán jött az irgumburgum, de hatott: 2 nap múlva jött a csomagban a modem, másik két nappal később pedig megjött a szerelő. 😜

Mindamellett teljesítettük az iskolakezdési túlélőpróbát, ami szerintem minden gyerekes szülő rémálma - igaz, nagy segítség volt, hogy nem váltottak sulit, maradt az egyenruha és a könyvek nagy része is tavalyról, így csak új cipőt, pár könyvet és néhány füzetet kellett a kosárba dobni.


Mission complete! 😉