Ljungskile, Lysekil, Marstrand

A további svédországi élmények inkább csak képekben, írogatásra egyszerűen nincs időm ...

Ljungskile:

Itt a fjord partján van egy nagyszerű lazacos étterem, igaz, furcsa volt nekem, hogy itt minden nagyon korán bezár, ez is kb. 7-ig volt nyitva. 

Lysekil:

így napoztunk 

alig fújt a szél - de az uralkodó szélirány meglátszik a fákon 

Marstrand:

egy kis sziget Svédország mellett, csak egy jó fél órányi kocsikázásra Göteborgtól. Aki erre jár érdemes ide kiugrani, kompozni egyet a fjordokon, piknikezni a sziklákon vagy megnézni az erődöt. 

Ja, amúgy a svédek nem csípik ha túl közel kerülünk egymáshoz, ha egy sziklán már ül valaki oda nem illik letelepedni. Nem úgy mint a spanyolok, akik egymás szájában is jól elvannak :-)

valaki oda felmászott ...

és kifaragta ezt :-)

Ennyit Svédországról :-) Legalábbis a legközelebbi viszontlátásig :-)

Halle-Hunneberg Ecopark és Királyi vadászmúzeum

A Halle-Hunneberg természetvédelmi terület szívében van a királyi vadászmúzeum.

A régió királyi vadászterület (nem tudom hogy volt vagy ma is az, mindenesetre XVI. Adolf gusztáv előszeretettel kapta puskavégre a rén - és jávorszarvasokat). 

Valahol elkopott a biológia tudásom, de most ismét letisztult: a jávorszarvas a vastag lapos agancsú, 

a rénszarvas meg a tipikus télapó szánhúzó Rudolf. 

Na jó, azért talán élőben nem annyira piros az orra :-)

Itt van kiállítva maga a "királyi" példány is, akit egyszer még Spanyolországba, Zaragoza-ba is elutaztatták (kitömött állapotában), innen kapta a Lorenzo nevet.

Lorenzo
( a másik én vagyok, de az gondolom felismerhető... :-) )

Patanyom és jávorszarvaskaka
(ez utóbbit képesek befőttes üvegbe gyűjteni és a turistáknak árulni... és még van aki meg is veszi... No comment)

Ekkora állat - ekkora aggyal ...

A jegyet árusító bácsi nagyon lelkes és kedves volt (mellesleg tök jól beszélt angolul) és elmesélte nekünk a hely történetét, sőt, ő maga is végez kutatásokat az ősi istenek rejtett kincsei után :-)

A múzeumban főként kitömött állatokat lehetett látni a környék kisebb-nagyobb vadjaiból, de multimédiás jellege miatt azért lehetett hallgatni szarvasbőgést, sőt, Sanyi nagy örömére még virtuálisan vadászni is lehetett. Mi csajok hamarabb meguntuk a játékot és átmentünk a szomszédos cukrászdába beszélgetni.

Innen pedig a Vänern-tóhoz mentünk, ahol még mindig volt jég és hó, bár már erősen olvadóban. Azért még sétálgattunk rajta :-)

Tetszettek a tipikus északi házikók.  

Azt hiszem egy ilyen utazásban épp ezek az apró különbségek a magukkal ragadóak. Múzeum, festmények, nagyvárosi forgalom mindenütt láthatóak. 

De a mindennapi élet részletei , ahogy körülnéz az ember: az utcakép, a házak, a fák, a szagok, az ízek, az arcok ... 2-3 óra és az ember egy másik világban találja magát. Egyszerűen imádtam.  :-)