Nyár 2022

 Annyira el vagyok maradva a bloggal, hogy már a naptárban kell visszakeresnem, hogy mi mindenről nem írtam még...

A nyár már messze jár, voltunk otthon Spanyolországban és otthon Magyarországon, és Csenge kifejezett kérésére ismét Szlovákiában. Egy időre azonban elég volt, már kicsit unalmas volt, hogy már minden túraútvonalat többször végigjártunk. Az idén ezért kipróbáltuk a via ferrata-t, amitől eddig tartottunk, de egyáltalán nem volt vészes, még a tériszonyos Zsolti is simán abszolválta. 

A spanyol házunkba egy kis kitérővel érkeztünk. Barcelonába repültünk és pár napot a környéken töltöttünk, megmutattuk a lányoknak a Dali háromszöget. Az ír iskolai oktatás nagy hibája, hogy a gyerek klasszikus általános műveltsége a béka segge alatt marad* ha az ember nem tesz aktívan azért, hogy megismertesse őket ilyesmivel.   

Mivel Zsoltival kettesben már jártunk erre, most nem írok róla, itt már megtettem:

Dalí háza, Portlligat

Figueres, Dalí múzeum 

Púbol, Dalí feleségének kastélya

                              

Aztán otthon már nem csináltunk semmit, illetve csak a szokásos vidámpark, medencézés, tengerpart, semmittevés... 

Szlovákiában egy olyan házat béreltünk, ami ugyan kicsit messzebb esett a nemzeti parktól de egy fél óra kocsikázást megért reggelente, hogy cserébe volt szauna és jacuzzi a házban. Külön jól jött mikor az eső miatt visszafordultunk és inkább otthon maradtunk egy napra. 

Aztán Magyarországon :

Balatoni hajókázás, kicsit szeles időben...

még jó, hogy van figyelmeztető felirat 

a

sokadik házassági évforduló :-)

Hát ennyi volt ez a nyár...

*"... minden országnak megvannak a maga kultúrális szokásai - egy amerikai naponta kétszer cseréli a pólóját, minden alkalommal lefürdik, amikor csak zuhanyzó közelébe kerül, az orosz ember pedig nemzedékről nemzedékre gőzfürdőben fürdött, hetenete egyszer, szombatonként, akkor váltott feherneműt is, sokan társbérletben laktak, ahol fürdőszoba se volt... Oroszországban bármelyik gyerek az ő korukban, a legszegényebb is, egy év alatt annyi könyvet olvas el, mint amennyit ők ketten a bátyjával együttvéve egész életükben se, és hogy minden tisztességes felnőtt annyi verset tud kivülről, mint amennyit itt az irodalomprofesszorok sem..." (Ulickaja: Jákob lajtorjája)   - ez ír-magyar viszonylatban is többé-kevésbé helytálló... 

Szepesi vár, Szlovákia

A Szlovák Paradicsomból a Szepesi várba tettünk egy rövid kirándulást. 

Szepesi vár

Sajnos nem sikerült jó időt kifognunk: bár reménykedtünk, hogy a közelben gyülekező fekete fellegek elkerülik a várat, vagy legalább kicsit később érnek oda mint mi, nem volt szerencsénk. Épp hogy megvettük a belépőjegyeket amikor elkezdett szakadni az eső. :-(

A Szepesi-vár közép-Európa egyik legnagyobb vára, az UNESCO Világörökség része. 

Egy nagy kősziklára építették, napos időben biztos szép kilátás nyílik a várból a környező erdőkre, mezőkre. Jó lett volna sétálgatni a várudvaron, várfalakon, de szakadó esőben ez azért nem akkora élmény, így kihagytuk. 

A vár alsó udvara 

1464-ben Mátyás király a várat a Szapolyai családnak adományozta, itt született Szapolyai János királyunk is. A várat később a Habsburgok elfoglalták , majd a Csáky családbirtokába került. Sajnos a  XVIII. százdban a katonák pálinkafőzés közben berobbantották a pincét, majd ennek következtében az egész vár leégett. Az 1970-es években komoly felújításokat végeztek, a falakat, termeket újjáépítették, kiállításokat rendeztek be, ma ebben az állapotában látogatható. 

Túrák a Szlovák Paradicsomban, ezúttal az északi részen. Suchá Belá és Velky Sokol

Mivel tavaly nagy sikert aratott családi körben a Szlovák Paradicsomban való túrázás, így idén megint ezt vettük célba, csak most egy kicsit északabbra, Poprád közelébe helyeztük a főhadiszállást.

A Podlesok kempinget választottuk, ahol a nagyobb, kétszintes házikót béreltük ki, mert heten voltunk (de azért egyáltalán nem gonoszok). 

Kempingben nem igazán szoktunk megszállni, de ez igazán kellemes hely volt: a természet lágy ölén, erdővel körbevett tisztáson álltak a faházak, illetve sokan sátorozva valóban kempingeztek. A többi itt nyaralóval nem volt semmi baj, sok fiatal pár, baráti társaság, sok kisgyerekes család, de semmi zenebömböltetés, részegen ordítozás éjszaka...

Anyuék a hosszabb túrákra nem jöttek velünk, ők a kemping körül, a Hernád mentén tettek rövidebb sétákat. 

A Hernád folyó völgye 

itt valamikor sípálya lehetett, még megvannak a felvonók, de már elég elhanyagolt állapotban

Délutánra viszont mindig visszaértünk, és onnantól együtt is sétáltunk, főztünk, beszélgettünk. 

 Pesten a grillezéshez bevásároltunk,a helyi kisboltban friss húst, sajtot nem lehetett kapni,
viszont az ízesített sörök és almaborok nagyon finomak voltak 

Lehetett kis kerti grillt bérelni, volt kialakított szalonnasütő is, mi is minden este kint sütögettük a pecsenyénket vacsorára. Volt pár kisebb étterem, büfé, és egy pici bolt is, és - legalábbis számunkra - meglepően nagyon olcsó volt minden.

Az egyik helyre minden este visszamentünk levest enni, annyira finom volt. A pincér ugyan nem értette, hogy miért több a leves rendelés mint ahányan vagyunk, de én speciel mindig két tányérral ettem mert nem tudtam eldönteni, hogy melyiket válasszam :-) Na és a desszertek, mákos nudli, rétesek, nyammm....  A nyaralás soha nem a fogyókúra ideje, nem?

Két nagyobb túrát csináltunk, az egyik a kemping mellől induló Sucha Belá útvonal, a másik a a Vel'ky Sokol túraútvonal. 

A kemping mellől indul a túraútvonal, végig nagyon jók kitáblázva,
a felfestett jelek is egyértelműek, jól követhetők

Ez tűnik a legnépszerűbb túrának a környéken nyaralók között, több turistabusz is érkezett reggelente, vezetett csoportokban is sokan másztak, ez az első létrás kapaszkodónál egy komolyabb tumultust okozott. Nem tudom, ez mennyire csak a véletlenen múlt, de ott kb 20 percet sorba álltunk míg feljutottunk a létrán. Onnantól viszont már simán haladtunk, egyrészt mert a csoportok összevárták egymást , másrészt mert ők megálltak pihenni, eszegetni, így könnyen megelőztük őket. 

 

Visszafelé a hegytetőn van egy biciklikölcsönző, sokan megspórolva a lefelé sétát biciklin gurultak le. A bicajokat akár előre, a kemping mellett le lehet foglalni. Mi a gyaloglást választottuk. 

A másik túránk hoz kicsit kocsikáztunk egy közeli parkolóig, innen indultunk a Vel'ky Sokol túraútvonalon. 

Eleinte viszonylag sík terepen kellett gyalogolni, majd egy folyómederben haladtunk tovább. A lányok kezdtek is reklamálni, mert hiányolták a vízeséseket, sziklákat, létrás kapaszkodókat. Ez van, ha túl magasra tettük azt a bizonyos lécet :-) Persze később legnagyobb megelégedésükre volt mindenféle létra, kidőlt fatörzs, lépcsők, úgyhogy fáradtan, de elégedetten (és éhesen) tértünk haza :-)

Nagyon beleszerelmesedtünk a Szlovák Paradicsomba, gyönyörű hely. Azonban mivel a "vérem" mindig más tájakra hajt (annyi ismeretlen hely van még a Földön, még itt Európában is), egy ideig valószínűleg nem fogunk ide visszatérni. Azért hasonló túrák még vannak tervben, mindannyian nagyon élveztük a természetet, a hegymászást. Magyarországról pedig ez tényleg egy köpésre van, akár egy hétvégére is érdemes ide elutazni. A túrák nem vészesek, sokan egész kicsi gyerekkel csinálták végig. Arra viszont figyelni kell, hogy a létrás szakaszok egyirányúak, így visszafordulni csak másik útvonalon, útelágazásnál lehet.