2018. január 16., kedd

Nantes


Franciaországon visszafele csak átrohantunk, épp csak egy éjszakára szálltunk meg félúton. Még ha csak pár órát vagy épp csak az éjszakát töltjük is egy városban, igyekszem olyan várost választani ahol még nem jártunk. Ha csak az utcákon ténfergek egy kicsit indulás előtt már az is olyan jó- nem kell feltétlenül múzeumból-katedrálisba-vár(rom)ból-kilátótoronyba vándorolni. A mostani szállásválasztásnál az is szempont volt, hogy a blökit is beengedják, mivel visszafele ugyebár velünk utazott. Nem igazán szoktam szállásról, étteremről írni, mert legtöbbszor amolyan szokványos 4* kategóriát választunk amiben nincs semmi említésre méltó, sem árban, sem felszereltségben nem különlegesek. Ez a mostani is pont azért kerül a blogba, mert nem szokványos:
egy templomot vettek meg Nantes belvárosában, és alakították át szállodává (Sozo hotel, Nantes). Mivel a műemlékvédelem megköveteli a homlokzat megtartását a gyanútlan sétáló akár azt is hihetné, hogy egy templomba botlott. Belépve a megmaradt tartóoszlopoknak és a gótikus üvegablakoknak köszönhetően is megmarad ez az érzésünk. 



Elhelyezkedés szempontjából is kiváló, pont a botanikus kert mellett található és az udaron parkolni is lehetett. A szobákban semmi különös, tipikus hotelszoba: ágy-asztal-tévé, bár csinos felárért festett üvegablakosat is lehet kapni. A kuttyal kifejezetten kedvesek voltak, még tányérkát is ajánlottak, ha esetleg nem hoztuk volna magunkkal. 

A városnézés nem is lett több mint némi kószálás este érkezés után és reggel reggeli után kutatva (jobban szeretjük a helyi pékségeket felfedezni mint a szállodák kontinentális reggelijét).

Szent Péter és Szent Pál katedrális (Igen , így együtt: Cathédrale Saint-Pierre-et-Saint-Paul)



belmagassága nagyobb mint a párizsi Notre-Dame-é

itt található II. Ferenc és felesége síremléke
Kalandos története van: eredetileg egy másik templomban volt, de a francia forradalom idején a város főépítésze szétszedte és elrejtette. 1817-ben rakták össze itt, a katedrálisban.


4 szobor, az erény, a bűn, az erő és a jámborság szobrai veszik körül






XVI. Lajos emlékoszlopa, és a manapság minden nagyobb városban elmaradhatatlan óriáskerék


A botanikus kertben órákat bóklásztunk, fényképezgettem, leültem egy padra és csak néztem az embereket, madarakat - reggel nyitáskor még szinte senki nem járt. Állítólag Franciaország egyik legszebb botanikus kertje. Nem tudom, mindenesetre nekem nagyon tetszett. 


kis fa, nagy árnyék
- az ötlet jó, kár hogy ilyen kis csenevészre sikeredett.
Remélhetőleg mire felnő kialakul és méltó lesz az "árnyékára" :-) 











vízityúk


szürke gém




tőkés réce 

rőtesfejű lúd

valami réceféle, de nem tudom beazonosítani. Valaki esetleg? 

Szia, csőrözünk?
(amúgy meg kék hullámospapagáj, de ez nem ér mert kalitkában volt :-) )

naná! :-)



Aztán sétáltunk egyet a városban, majd újra nyakunkba vettük az autópályát... és ezzel már végképp Írországba érkezünk :-)

2018. január 15., hétfő

Málaga: Picasso Múzeum

Most, mikor végre azt hittem hogy befejeztem a nyári élménybeszámolót és végre rátérhetek az írországi élményekre, észrevettem, hogy valahogy nem a szokásos helyekre mentettem pár képet, úgyhogy egy pillanatra még ugrálunk az időben, ezúttal jöjjön a dél-spanyolországi Málaga :-)

Pedig már csak azért is igyekeznék nagyjából eljutni a nem túl távoli múltba, mármint blogilag,  (netán megkockáztatom, hogy egyszer nagyjából jelen idejű blogolást is folytathatnék...), mert idénre rengeteg kisebb-nagyobb utazás van a tervek között, és ha így folytatom, teljesen szétesek a nagy kavarodásban... 

Szóval Málaga: ide tulajdonképpen csak beugrottunk pár órára, ha már így útba esett... Nem kóvályogtunk sokat, a Picasso Múzeum volt tervben, célirányosan haladtunk. Málaga Picasso szülővárosa, bár a múzeum nem a szülőházában található. (A szülőháza (Casa Natal) is megtekinthető, részünkről majd legközelebb...

Mivel gyakorlatilag nem tartottunk városnéző túrát (grafomán lelkem meg nem engedi, hogy csak épp pár képet dobjak fel ide), nézzünk néhány érdekes dolgot Picasso-ról:

1. Azt hitték halva született, így a bába nem is őt, hanem az anyát kezdte ellátni a szülés után. Bácsikája (aki amúgy orvos volt) szivarfüstöt fújt az arcába (ezen nem kell meglepődni, akkoriban kb minden orvos szivarozott, ez amolyan státusszimbólum volt, és megszokott dolog volt az eszméletlen gyerek arcába fújni - ha nem is szivarfüstöt, csak úgy -  hogy lássák, reagál-e), erre a gyerek elfintorodott, így adtak neki egy esélyt. Meg kb két tucat szent nevét, lévén, hogy élete kész csoda volt. Ezért hívják teljes nevén Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Martyr Patricio Clito Ruíz y Picasso - nak. 

2. Ebből a születéskori oxigénhiányból lett némi maradandó károsodása: még a legalapvetőbb írás-olvasás-számolás sem ment neki, így tulajdonképpen még az elemi iskolát sem végezte el. Ma talán dislexia-disgrafia-discalculia diagnóziskat kaphatna és felmentenék az osztályzás alól. Akkoriban simán csak megbuktatták.

3. Első szava a ceruza volt. Illetve a "ruza". A "piz" ugyanis kb ezt jelenti spanyolul, a ceruza ugyanis lapiz.

4. Mivel írni-olvasni nem nagyon tudott, viszont rajzolni szeretett, korán felfigyeltek a tehetségére. Édesapja kapcsolatai révén elintézte, hogy engedélyezzék neki 13 éves kora ellenére a részvételt a Művészeti Akadémiára való felvételin.  Még jó, hogy akkor nem kellett érettségi a magasabb iskolák elvégzéséhez - na nem mintha ezt elvégezte volna, Picasso sosem volt az a szabálykövető típus.

5. Az, hogy nem nagyon ment neki a betűvetés, nem tartotta vissza attól, hogy összeírjon több tucat verset és drámát - csak a helyesírással ne törődjünk kérem szépen. Az egyik magántanára jött rá, hogy a betűket és számokat különböző állatokhoz, képi formákhoz hasonlította: így Picasso már nem betűket és számokat írt, hanem kerek galambszemet, ami tulajdonképpen egy nulla...

6. Két filmben szerepelt mint mellékszereplő és mindkettőben (na kit?) - saját magát alakította. (Testament of Orheus és The Mystery of Picasso)

7. A fiatal és szép lányokat kedvelte, nem volt az a monogám típus, a maga 160 centijével (na meg a hírnevével meg a pénztárcájával?) még idős korában is hódított.

8. Állítólag a világon az ő képeit lopták el a legtöbbször (hivatalosan 550 képét nyilvánították eltűntnek).

9. Rendkívül termékeny művész volt, több mint 20.000 műalkotásról tudnak a művészettörténészek. Kivételesen nemhogy megélt belőle, de dúsgazdag volt és már halálakor szép kis summát hagyott az örökösökre.

10. Örökösei 2 feleség, 4 gyerek - 3 anyától : a számokkal tényleg furcsán bánt :-) Franciaországban halt meg, az örökösödési illetéket festményekkel fizették meg, ezek képezik a párizsi Musée Picasso gyűjteményének nagy részét.


A tengerpart mellett találtunk föld alatti parkolót. A sétányon végigsétálva az egyik turistairodánál vettük meg a jegyeket, majd egyenesen a múzeum felé vettük az irányt. Természetesen ennél sokkal több látnivaló található a városban, de az idő szűkössége miatt, ha már választani kellett, minket ez érdekelt a legjobban.


















A spanyolok nagyon büszkék a múzeumra, 2003-ban maga a királyi pár nyitotta meg a közönség számára. Ha nem is Picasso leghíresebb képei, de több korszakából jópár alkotása látható itt.



Maga az épület is nagyon szép, érdemes felemelni a tekintetünket a képekről és picit körbenézni



A bejárattól egy pár lépésre láttunk meg egy arab teázót, oda ültünk be ebédre és nem csalódtunk.