Családunk pár éve a spanyol tengerpartra, a Costa Blanca-ra költözött. 8 év után a spanyol napsütést lecseréltük az ír esőre. De itt legalább szép zöld minden :-) A blogban az itteni mindennapjainkról olvashattok: munkáról, iskoláról, családi eseményekről, kirándulásokról, és mindarról ami minket érint, érdekel, velünk történik.
Bár hivatalosan még nem kamaszok, azért néha már kiütköznek rajtuk az előjelek...
Az egyik pillanatban egy kanál vízben megfojtanák a másikat, a másikban a legnagyobb egyetértésben beszélgetnek, játszanak. Reméljük a mérleg inkább az egyetértés irányába billen el a jövőben, különben el kell rejtenem a kanalakat...
A most 12 éves csajok
Csenge, ismét a brownie tortával
Petra, idén répatortára nyújtotta be az igényét
nagy levegő éééés....
Csenge nem tudom mit kívánt, de majdnem biztos vagyok benne, hogy Pepe ugyanazt amit kb. 5 éves kora óta kér... - vajon minden kívánság teljesül egyszer?
A gyerekek szülinapi ajándéka idén az volt, hogy elvittük őket Londonba. Mivel angol iskolába járnak evidens, hogy sokat tanulnak az angol fővárosról, illetve az osztálytársak közül is jópár angol gyerek van akik természetesen ismerik a nevezetességeket. És azért valljuk be, érdekesebb úgy tanulni valamiről ha személyes élmény is kötődik hozzá. Leginkább mégis a London Dungeon érdekelte őket, mi tagadás, szeretik a rémségeket :-)
Mondjuk egészen az indulásig csak annyit tudtak, hogy nem kaptam közvetlen repjegyet hazafelé ezért átszállással Londonon keresztül kell majd jönnünk. Különösebben nem hatotta meg őket, ha így hát így. Aztán az is kiderült, hogy mivel több óra van a két gép között, ott is kell aludnunk... Reggel pedig mikor ébresztettem őket, mondtam, hogy megyünk a Dungeonba, olyan kómásak voltak, hogy fejükre húzták a takarót és még vissza akartak aludni... Ennél azért kitörőbb lelkesedésre számítottam, de meglett az, csak kicsit fel kellett hozzá ébredniük :-)
Nagy élmény volt a piros emeletes buszon a felső szinten utazni, aztán maguktól felfedezni az ismerős épületeket, a Big Bent, a London Eye-t, a lovas őrséget, ... és persze a Dungeon sem okozott csalódást. Neten előre megvettem a jegyeket, így mehettünk is be, bár így is volt egy kis sor előttünk, persze más is ugyanarra az időpontra, ugyanúgy megvette a jegyét előre.
mindenütt piros buszok!
ez nem a pizai ferde torony, de azért hülyéskedni lehet
a lovakat is imádjuk, teljes a siker
Később megnéztük azokat a bizonyos oroszlánokat a Trafalgar téren, a Van Gogh (és más) festményeket a National Gallery-ben, azán ebéd után volt némi zsebtolvajos affériunk (ellopták a húgom pénztárcáját), úgyhogy a délutánt a királyi palota és a londoni parkok helyett a helyi rendőrőrsön töltöttük*
Bonfire night , tűzijátékra várva
a kedvenc Van Gogh festményük előtt
Másnap elmentünk a híres King's Cross 9 és 3/4-ik vágányához. Naivan azt hittem, hogy odamegyünk, kattintok kettőt és ez is megvolt. Ennyi évvel a könyv sikere után hihetetlen, de még mindig több mint egy óráig (!) tartó sorok vannak az emlékhelynél (ja, és november volt, nyáron gondolom ennél is többen vannak), biztonsági őr vigyázza a rendet és fotósok készítik a profi képeket borsos összegekért. Azért legalább megengedik, hogy mi is fotózzunk, így nem muszáj megvenni a képeiket.
A lányokat beküldtem az ajándékboltba, ahol feltétlenül venni kellett hányás ízű cukorkát meg egyéb varázslatos marhaságokat..., de legalább nekik gyorsabban telt a várakozás - én meg tartottam a sort.
adtak a kedvenc házadhoz tartozó varázspálcát, sálat, hogy még hitelesebb legyen
Ennyi fért bele ebbe a rövid időbe, a lányok sok élménnyel tértek haza. Nem is akartunk többet belesűríteni ebbe a kirándulásba, hiszen még rengeteg alkalmunk lesz Londonban járni, majd apránként felfedezzük.
vettünk Mr. Bean macit , a gyerekek napokig csttintéssel altatták el, mint Mr. Bean :-)
* Amúgy nem izgatja a rendőrséget az ilyesmi, hiába mondtuk a jobbnál jobb tippeket, eléggé hidegen hagyta őket: Az online banking-nak köszönhetően azonnal jött az üzenet minden tranzakcióról, így mondtuk, hogy hány óra hány perckor melyik automatánál próbált készpénzt felvenni az illető illetve melyik boltban fizetett a kártyával. Csak vissza kellett volna keresni a biztonsági kamerán, és megvan a tettes - valószínűleg nem egyszeri alkalom volt hanem rendszeresen garázdálkodik az illető a környéken, a fénykép alapján pedig be tudnák azonosítani a járőröző rendőrök. Ja, amúgy ugyanabból az étteremből egy másik nő is jött ugyanezzel a problémával, szóval gondolom végigment a táskákon... Szerencsére nagy összeg nem tűnt el a kártyát pedig azonnal le lehetett tiltatni - inkább csak az ezt követő (papírok, jogsi, stb) utánajárás a bosszantó...
Mivel október végén közeledett Halloween, Íroszágszerte csontvázak, szellemek, zombik, pókok, tökök vigyorogtak ránk a plakátokról, kirakatokból, reklámokból.
habcsók szellemek a cukrászda kirakatából
Angolszász országokban ez sokkal inkább elterjedt mint amihez mi hozzá voltunk szokva. Tekintve, hogy az írek elég szapora nemzet (egyrészt mert katolikusok, másrészt mert a mai napig tiltott az abortusz), rengeteg a gyerek, nem ritka a 4-5 gyermekes család, így minden tele van gyerekprogramokkal.
Így keveredtünk Dublinból hazafelé egy zombivadászatra. :-)
Vigyázat! Húsevő zombik - belépés csak saját felelősségre
Egy nádas szélén a szabadban volt a terep. Kisebb csoportokban indultunk, megkaptuk a felszerelést, fegyvert, aztán a vezetőnket követve elindultunk a bozótban zombikra vadászni. Meg kellett szerezni a zombiharapás ellenszérumát, miközben ki kellett lőnünk a ránk támadó élőhalottakat. Tényleg izgalmas volt, a zombik jól voltak kifestve, és nagyon figyeltek a gyerekekre, nem rémítették halálra őket, mégis vicces és félelmetes volt - pláne hogy besötétedett mire indultunk!
lelkesen várták, hogy kezdődjön
még jó, hogy mostanában divat az ilyen katonai mintás ruha
a fővadászok
Miután levadásztuk a szörnyeket még végigmentünk a "sikolymezőn" , ahol a nádasban levő kitaposott utat követve filmekből ismert szereplők és jelenetek elevenedtek meg. A végén a láncfűrészes gyilkos kergetett ki minket :-) A gyerekek röhögtek, esküszöm én jobban be voltam tojva mint ők... Ők meg vissza akartak menni még egy körre :-) Mondjuk ehhez tudni kell, hogy az enyémek (főleg Petra) semmitől nem félnek...
Halloween estéjén pedig egy felvonulásra mentünk Derry-be. A legérdekesebb az volt, hogy sok néző is fel volt öltözve, ki volt festve, nagyon jó volt a hangulat. :-)
Október végén/november elején kivettem pár nap szabit és meglátogattuk apát Írországban. Érkezés után Dublinban maradtunk egy napot hogy a lányok legalább egy futó pillantást vethessenek a fővárosra ha már ebben az országban fognak élni. Persze én magam sem találom különösebben szép vagy érdekes városnak, úgyhogy nem csodálkoztam, hogy belőlük se tört ki a hűűű meg a hááá. Sokkal inkább várták, hogy tovább menjünk arra a környékre ahol majd lakni fogunk, ott van sok tehén meg birka, az sokkal izgalmasabb :-)
A Leprechaun múzeum viszont gyerekek számára is érdekes hely (sőt, főleg nekik, meg az olyan gyereklelkű felnőtteknek, mint mi). A lányok hallomásból ismerték is már a manócskát aki a szivárvány tövénél ásta el a kincses bödönjét. A múzeumban viszont még ennél is sokkal több érdekes dolgot hallhattunk róluk. Igazából nem is egy múzeum, hanem egy mesés séta a régi idők legendái közé. Kisgyerekeseknek és felnőtteknek is ajánlom, de csak jó angol nyelvtudással, mert a lényeg a történetekben van amit mesélnek: egy mesebeli erdőn át több állomáson haladunk végig, mindegyiken egy-egy történetet hallunk a manókról, tündérekről vagy a hozzájuk kötődő legendákról.
A Leprechaun (Luchorpán) első leírása a 8. századból származik ahol vízi szellemként jelenítik meg egy gyerekmesében. Állítólag a mai Leprechaun képe a Luchorpán és a Clauricaune, az öreg, szakállas zöldbe öltözött házimanó keverékéből alakult ki. A másik legenda szerint nevét az ősi ír isten, Lugh nevéből kapta. Azt viszont nem tudom megmagyarázni, hogy lehet, hogy lány Leprechaun-ok nincsenek... szaporodásukról nem sok szó esett...
az utcán is előszeretettel öltöznek be manónak,
hogy némi apró fejében fotózkodjunk velük
Azt tudtátok, hogy ezek a manók bizony megdolgoztak a pénzükért? Eredetileg cipészek voltak és az elkészített cipők eladásából gyűjtötték a zsetonokat. Mivel a zenét is nagyon szerették, éjszakánként a tündéreknek húzták a talpalávalót: a sok táncban bizony koptak is a topánkák, úgyhogy volt munkájuk bőven, így lett is haszon őszire! A gonosz emberek azonban el akarták lopni a manók pénzét és mindent meg is tettek azért, hogy elkapják őket.
Egyszer egy embernek sikerült is csapdába ejteni egy óvatlan zöld emberkét. Mivel a kis Leprechaun-ok közismerten mindig igazat mondanak, nem volt nehéz dolga, hogy kiszedje belőle hol is van elásva a kincs. A manó bevitte őt egy erdőbe és megmutatta, hogy melyik fa alatt találja az aranyat. Emberünknél azonban nem volt ásó így vissza kellett térnie a faluba. A manó kérlelte, engedje őt el, hiszen már megmutatta hol a kincs. Az ember sokáig tanakodott, félt, hogy elfelejti hová is kell visszajönnie. A manó hát megígérte neki, hogy leveszi a piros zokniját és felköti a fának az ágára, így az ember könnyen visszatalálhat. Ebben meg is egyeztek. A manók pedig nem csak igazat mondanak, hanem tartják is a szavukat, úgyhogy mikor emberünk visszatért, ott találta a fát a piros zoknival. ...- a gond csak az volt, hogy a Leprechaunok nem csak igazmondó és szavatartó, hanem okos manócskák is, és bizony nem csak arra a bizonyos fára, hanem az erdő összes fájának ágára piros zoknit kötött. :-) Így sikerült túljárnia az emberek eszén, és azóta még óvatosabb, hogy meg ne láthassuk.
Még sok más mesét, legendát és furcsaságok meséltek róluk, akit érdekel járjon utána!
az emberek szobája egy Leprechaun szemszögéből
- minden milyen óriási!
az én manóim nagyon élvezték, mindenre fel lehet mászni, kipróbálni,
milyen is lenne törpének lenni az óriások között
Igyekszem tartani magam a kronológiai sorrendhez (ezért is vagyok mindig csúszásban), de ma olyan dolog történt, amire az elmúlt században (egészen pontosan 103 éve) nem volt példa:
Havazott a tengerpartunkon!
Na nem mintha magyar szemmel nézve valami nagy hóvihar lett volna, de a spanyolok annyira el voltak képedve, hogy öröm volt látni, ahogy mindenki kisgyerekként állt az ablakokban és csodálta a hópelyheket! Mindenki kamerákkal, telefonokkal állt az utcán és az erkélyeken és fotózott, videózott, csipogtak a whatsappok....
ez a hóember tv-ben volt a hírekben, whatsapp-on kaptam a képet munka közben
103 éve nem volt hó
ezt pedig a rendelőablakból fényképeztem
Több iskolát bezártak holnapra a és vörös meteorológiai készültség van az extrém időjárásra való tekintettel. Azért magyar szemmel nézve viccesek ahogy pánikolnak :-))
A gyerekeim is visongva jöttek ki a suliból, mesélték, hogy kihajtották őket az udvarra, ott táncoltak a hóesésben, sokan közülük még egyáltalán nem láttak havat, és az én lányaim is állítják, hogy most láttak először olyat, hogy esik az égből - legalábbis az otthon töltött teleikre már nem emlékeznek... Tátott szájjal próbálták elkapni a hópelyheket és mini hógolyókkal még csatát is vívtak.
ez az egyik hozzánk közeli tengerpart
ez is itt készült
egy gyerek hóembert épített a tengerparton
Történelmi pillanat volt, az biztos, ezért kapott helyet most a blogban. Holle anyó kezd szenilissé válni, vagy mi?? Ha ezek után homokvihar lesz a svédeknél, akkor tényleg itt a világvége....
