2016. május 10., kedd

Monaco télen: ilyen az európai luxusjátszótér karácsonyi díszben


Sajnos a szabadság mint mindig hamar véget ért, így otthonról hazafelé vettük az irányt (és mivel most is kocsival ugrottunk haza, így a visszafele útra beterveztünk némi pihenőt): 

Monacoban már jártunk, de csak a nyári nyaralások alkalmával, gondoltuk megnézzük magunknak Monte Carlo-t télen is: nem csalódtunk, a pénz nem akadály, attól, hogy mediterrán pálmafás tengerparton vagyunk, azért idevarázsolták nekünk a fehér karácsonyt: műhó, műcsillogás, műmosoly ...



Azért a mienk igazi volt, tényleg élmény volt a zöldellő, virágzó parkból szó szerint átlépni a mikulásvirágos, fenyős, havas téli természetbe. Az ember ha idejön, ne akadjon fenn azon, hogy itt mennyire mű minden: ez a világ erről szól, valódi hóért majd megyünk a svédekhez. Na persze a rácsodálkozás nem tartott sokáig, kb egy órát sétálgattunk, fotózgattam, aztán mehetünk tovább: ennyi elég is belőle. 

itt is egy rovarhotel

az ott a háttérben a mediterrán zöld park, itt a közelben pedig a havas téli táj :-)

erre fordulva egyértelműen tél van :-)

ritka pillanat, hogy mindenki egyszerre rajta van


mint az igazi havas sípálya







Amúgy a kaszinó elé fentre húztak egy hipermodern bevásárlóközpontot. Talán 2 éve volt mikor arra jártunkban láttuk, akkor azt hittem ez csak valami ideiglenes bódé, de tévedtem: ezek képesek voltak odatenni ezt az izét a park közepére... Mondjuk ha belegondolok hogy ezeknek a boltoknak mennyi a havi bérleti díja... megértem. 



A tenger most is gyönyörű


Hogy eltakarjanak egy egyébként nem túl környezetbe illő építkezést, körberakták régi utcaképeket  ábrázoló plakátokkal. Ilyen volt pl 1984-ben: 


Végül az "elmaradhatatlan" autós fotó: 

(Őszintén szólva annyira ez engem nem hat meg, minek fotózzam más autóját - bár itt minden kocsi mellett pózol valaki, még sorba is állnak... Na meg nekem annyi a kocsi, hogy négy kereke van és jobb esetben nem esik bele az eső, onnantól kezdve max a színe különbözteti meg egyiket a másiktól - meg hogy az enyém általában koszosabb mint az átlag..., szóval nekem aztán nyolc hogy lovacskás vagy angyalkás vagy nagymacskás logó van-é rajta... De a lányok látták, hogy mások fotózkodnak a kocsik mellett, hát ők is odaálltak. Biztos ami biztos, ne maradjunk ki semmiből)



Ha tél, akkor legyen hó és hideg!



Ugyan ha hóhoz nem is volt szerencsénk, de hideg az volt. Konkrétan ezen az estén -12°C! Ilyenben mióta kiköltöztünk nem volt részünk!
Mivel idén itt óriáskereket hoztak a műjégpálya helyett a bevásárlóközpont parkolójába (nem tudom kinek volt ez az ötlete, óriáskerék jöhetne májusban is...), otthon nem akartuk kihagyni a korcsolyázást -  hiába fagyott le az orrunk, megérte.



Ahhoz képest hogy itt alig van lehetőségük, a lányok egész jól koriznak. Sajnos kiderült, hogy az a koripálya ahol kamaszkorom téli szüneteinek estéit töltöttem, bezárt. :-( Helyette a Nagyerdő egy másik részén, a Sportcsarnoknál nyitottak újat. Igazság szerint nagy különbséget nem látok (estére már a jeget sem takarították), de hát mint tudjuk, a régit sosem éri meg felújítani, inkább építenek másikat. Ez van... azért a régi emléke szívemben örökre él...


az ilyen képeket nézve tűnik fel, hogy te jó ég, milyen nagyok már!



(Akit érdekel, itt Spanyolországban a közelünkben Elcheben van amúgy egész évben nyitva tartó fedett koripálya, de én egy óra csúszkálásért nem kocsikázok másik egy órát)


Így ünnepeltük hogy eljött 2016


Idén Mesi barátnőmmel összebeszéltünk és kitaláltuk, hogy együtt kellene szilveszterezni. El sem tudjátok képzelni, úgy be voltunk sózva mint a kiskamaszok! Végre annyi év után újra együtt köszönthetjük az új évet!

Debrecenben, a Hotel Lycium -ban ünnepeltünk. A gyerekek pillanatok alatt feltalálták magukat, gyakorlatilag szinte csak akkor láttuk őket, ha a keresésükre indultunk :-) Nagyon jól megszervezték, volt gyerekprogram animátorokkal, így a szülők is tudtak beszélgetni és táncolni.
Érdekes volt, váratlanul több régi ismerőssel, kollégával összefutottunk, mégiscsak kicsi a világ.

szilveszter 2015 - BÚÉK 2016
Mesi kislánya is szerepelt, nagyon ügyesek voltak

Azért volt két dolog ami nem tetszett (hátha olvassák a szervezők, pozitív kritikaként kezelik és jövőre figyelembe veszik, hehe) szóval egyrészt a mazsorett táncosok mikor világító botokkal táncoltak, az sötétben határozottan jobban mutatott volna. A proyectorral kivetített saját reklámot legalább arra a rövid időre nyugodtan le lehet kapcsolni, vagy ha már mindenképpen azt akarják, hogy ott legyen a háttérben az összes családi fotón, akkor egy sokkal kisebb verzióban is fel lehetett volna vetíteni... A másik pedig hogy éjfél előtt mondjuk néhány perccel finoman fel lehet konferálni a pezsgős koccintást, mert gyakorlatilag mire észbe kaptunk már repültek a dugók...

Este a tetőteraszról lehetett nézni a városi tűzijátékot, ami a főtér közelsége miatt szinte előttünk ragyogott. Volt forralt bor és sült gesztenye a hideg ellen, ez igazán jót tett nekünk, hiszen -10 fok volt aznap éjjel...

munkamegosztás: apa bontja, lányok eszik 

mindenkinek sikerült nyerni valamit a tombolán
családilag

ők is ropták
olyan képet nem sikerült csinálni, hogy mindenki rajta legyen, Bogi valahogy lemaradt róla...
Majd jövőre :-)


2016. május 5., csütörtök

Ilyen volt: karácsony 2015


Furcsa így májusban a karácsonyról írni, az ünnepi képeket nézegetni... de ez tőlem már megszokott - majd ha egyszer lesz családi címerünk, arra a "Jobb később mint soha" mottó fog kerülni...

A gyors magyarországi kiruccanást követően hazarepültünk kicsit dolgozni , kicsit karácsonyozni...



A Télapó - kérdéskör máig fejtörést okoz nekünk szülőknek -  és sok örömet a gyerekeknek :-)

Idén mivel karácsony másnapján Zsolti dolgozott, az ajándékbontást este akartuk megtartani. (Nálunk ebben a tekintetben nincs hagyomány, az ajándékozás az ügyeleti beosztáshoz kötött. Gondolom, hogy más, ünnepek alatt dolgozni kényszerülő családok számára ez ismerős lehet. Azok a szerencsések, akik mindig otthon töltik a szentestét és az azt követő napokat, szentségtörésnek tarthatják... Mindenesetre szerintem az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat és szép emlékeket adjunk át a gyerekeknek. Ráadásul mivel mi ilyen multikulti környezetben élünk, ahol a karácsony, a Télapó, a Boxing Day, a Három Királyok ilyen szinten keverednek, a Húsvéti nyúl is össze-vissza jár ..., egyáltalán nem meglepő, hogy a karácsonyi ajándékok sem mindig pontosan ugyanakkor érkeznek. A télapónak is sok helyre kell mennie, aztán forgalomtól és terheltségtől függően máskorra ér ide a szán. :-)

ez a koszorút otthonról hoztuk

A gyerekek is nagyon várták már az ajándékokat, így reménykedtek, hogy már az este folyamán itt lesz. Hagyományosan este el szoktunk menni sétálni, aztán vagy kihasználja az Öreg a lehetőséget és elrejti a fa alá az ajándékokat, vagy nem... Persze régebben működött a "jaj, égve hagytam a villanyt" duma, de ahogy nőnek úgy kell nekünk is fejlődnünk, különben könnyen lelepleződhetünk...
Idén a szomszédunkon volt a sor: már előre átvittük az ajándékkal megpakolt szatyrokat, aztán mikor elindultunk sétálni ő beosont a házba és jó Télapóhoz méltón szépen kitette az ajándékokat a fa alá (majd modern Télapóhoz illőn küldött egy whatsapp-ot, hogy a munka elvégezve :-) , mehetünk haza)

A csajok hosszasan vizsgálták a megrágott répát, kekszet és tejesbögrét, hátha valamilyen nyomra bukkannak :-) 



Az ajándékbontás mint mindig most is viharos sebességgel történt, és izgatottan lesték az egymás és a mi reakcióinkat is, hiszen már nagyokhoz illőn ők is készültek kis meglepetésekkel. 



Az idei karácsonyunk is jól sikerült, bár mint mindig, a kezdeti ráhangolódás hagyott némi kívánni valót (talán nyugdíjasként majd jobban ráérek az előkészületekre, bár a nyugdíjas nagyik állítják, hogy semmire sincs idejük...) Az ünnepek előtti hazautazás, a karácsonyi vásár hangulata azért sokat dobott a helyzeten. 


Karácsonykor sosem tudok normális képet csinálni, mert a gyerekek türelmetlenek az ajándékok miatt,
mindenki éhes, és senki nem akar pózolni...
Ja, és egy állványt sem ártana vennem (vagy hátha jövőre kapok egyet a Télapótól ;-) ),
mert a lépcsőre téve kicsit csálén sikerült...
De legalább mindannyian rajta vagyunk :-)

A legkülönlegesebb karácsonyi ajándékunk


Az ok, amiért hirtelen haza kellett utaznunk, az Zsolt díszpolgárrá avatása volt. Bizony, a szülőfaluja megtisztelte azzal, hogy - elsőként a falu történetében - díszpolgárt választottak, és rá gondoltak. Természetesen örömmel és büszkén elfogadta, és az átadásra úgy éreztük, hogy az egész családnak ott a helye.

Nagyon szép karácsonyi műsort láthattunk, az óvodások, iskolások, de még a helyi asszonykórus is készült az ünnepségre, mindannyian nagyon meghatódtunk. 

a Bakator zenekar

még a lányokat is felhívták a színpadra

nagyon jó, igényes és szórakoztató karácsonyi műsort láthattunk

a polgármester átadja a Körösszakál Díszpolgára címet


anyukám mézeskalács házikói is elmaradhatatlan részei a
karácsonyi hangulatnak

Köszönjük szépen!