2017. május 23., kedd

Látogatás kelet (egyik) Párizsába - avagy pár nap Bukarestben és környékén



Egy kongresszus keretében most Bukarestbe vitt az utunk. Ha csak lehet összekötjük a kellemest a hasznossal és megtoldjuk pár nappal az utazást, hogy a város megismerésére is legyen időnk ha már ott járunk. 
Ez alkalommal a gyerekeket is vittük magunkkal, úgyis keveset van együtt a család mostanában. 

Utoljára egyetemistaként jártunk Erdélyben (Marosvásárhelyen) egy diákkonferencián, előtte pedig kb 15-16 évesen egészen a Fekete-tengerig lementünk a családdal - bár ez az út a húgomnak volt "köszönhető" : eredetileg görög körútra készültünk, de neki "volt pofája" belázasodni az indulás előtti estén, így el kellett halasztani az utat (a halasztás olyan jól sikerült, hogy még mindig függőben van, azóta se jártam ott). Ha jól emlékszem másnap már kutya baja sem volt, de a szüleink úgy döntöttek, hogy ne menjünk olyan messzire -  na meg apukámnak volt némi kutatnivalója a máramarosszigeti levéltárban, miért ne mennénk hát Erdélybe? Képzelhetitek mennyire imádtam érte a tesót.... ennek ellenére történelmi pillanat volt, én akkor láttam először a tengert valahol Constanta-Mamaia környékén.... 

Na meg persze az ország keleti felében laktunk, úgyhogy nálunk is elmaradhatatlanok voltak a határ menti bevásárlóutak, még ma is hitetlenkedve gondolok vissza arra hogy adtuk el az utcán az Amo szappant meg az Afrikana csokit; hogy néhány befőttet kivéve alig volt valami a boltok polcain; hogy öltöztünk fel több réteg ruhába hogy áthozzuk a kint vett melegítőt a határon, a furcsa kis "ajándékcsomagokat" a kocsik mellé kirakva a határőröknek... Megismerkedtünk kint élő magyar családokkal akik meghívtak magukhoz, emlékszem hogy megdöbbentett a vízzel teli fürdőkád, nem értettem miért nincs víz, áram bizonyos időszakokban... Ezt most úgy meséltük a gyerekeknek, hogy ez bizony már történelem. Hja kérem, öregszünk....

Ezek azért azt hiszem mély nyomokat hagytak valamennyiünkben és szerintem a legtöbbünkben még mindig van némi fenntartás Romániával szemben ha a nyaralásról, turizmusról van szó. Ami viszont meglepett, hogy a spanyolok is furcsállva kérdeztek vissza: Romániába mentek? Minek???   Ha azt mondom megyünk Londonba, Párizsba, Rómába, New Yorkba ... mindenki irigykedve hallgatja, ha azt mondom Bukarestet szeretném megismerni, értetlenkedve néznek rám. Pedig én ha tehetném bejárnám a földgolyó minden pontját (na jó, talán a sarkkörön sokkal túlra nem nagyon vágyom...), és ez azért még mindig egy európai, mi több EU-s főváros... 

Mindegy, engem nem lehet lebeszélni, még a kanyarójárvány sem tarthat vissza ha utazásról van szó :-)

Bukarest pedig igenis kellemes csalódás volt. Igazság szerint mivel az utak előtt sokat kutakodok a neten, azért olvastam, hogy nyoma sincs már a '89 előtti nélkülözésnek, de mégis más ezt a saját szemünkkel látni. Lassan visszatér a '30-as években kelet Párizsaként emlegetett hangulat: sugárutak, diadalív, hangulatos kávézók, üzletek. (Mellesleg attól függően hogy épp mit olvas az ember, kelet Párizsa volt már Budapest, Bukarest, Varsó de van még a (távol)kelet Párizsa is, ami nem más mint a kínai Shanghai.)
A kocsibérlés gyors és gördülékeny volt, szép, új autót kaptunk, az apartman egyszerűen tökéletes volt. Az utcákon sétálva kiülős kávézók, éttermek, jó illatok, (sőt, isteni fokhagymás-sajtos-tejfölös lángost és mákos/túrós rétest lehetett kapni a Carrefour melletti utcai bódéban), a bevásárlóközpontokban ugyanazok a márkák...
Hol vannak már a régi Dacia 1300-asok! Autópályákban sajnos nem bővelkednek, ez volt talán az egyetlen negatívum, így a falvakon keresztül kellett átvergődnünk ha kirándultunk valahová, ezért sajnos sokkal kevesebb fért bele egy napba mint ahogy azt eleinte terveztük. 

Mutatok néhány képet ízelítőnek, azt jön a részletesebb beszámoló:

Bukarest emblematikus épülete, a Parlament avagy a Nép Háza

St. Anton bazilika, Bukarest legrégebbi temploma



Antheum Romanum

Bukaresti központi egyetemi könyvtár, előtte I. Károly román király lovasszobra 

Diadalív 

Bukarest folyója a Dâmbovița

sétálóutca kávézókkal - kora reggel még kihalt minden de estére nyüzsgő élet van itt kérem


Vlad Tepes - vagy inkább Drakula gróf?
na, ez megfogott, a gyerekekkel arra szavaztunk, hogy olívabogyó fogpiszkálóra tűzve...
Egyébként az Újjászületés emlékműve, az 1989-es forradalomnak állít emléket



falumúzeum

lehetett pitypangot fújni!
csónakázás a Cișmigiu Park-ban
Stavropoleos templom
útközben

Dacia tényleg elvétve, de az egy lóerős szekér annál gyakrabban került a szemünk elé

Bran kastély


babgulyás - nagyon finom, igaz. ők paradicsomot is tesznek bele

Peles kastély


Sinaia templom és kolostor

sárvulkánok

elfelejtettem a nevét de finom leves 


jellegzetes kézzel festett tojások
- nem igazán degeszre tömött kézipoggyászbarát, a kezemben meg nem akartam hozni, úgyhogy ilyenünk végül nem lett

cipészmester munka közben


2017. május 21., vasárnap

Miből lesz a cserebogár?



Néha érdekes dolgokkal szembesül az ember lánya ha külföldön él: azok a dolgok amik nekünk evidensek, nem biztos hogy a gyereknek is azok.
Kiderült, hogy a lányaim 12 éves létükre nem tudják mi az a cserebogár 👀
Azt meg pláne nem, hogy miből lesz. A mondást sem ismerték...

Mondjuk ha belegondolok nem csoda, sosem jártunk otthon májusban, márpedig azok csak olyankor láthatók, errefelé meg nem élnek.
Gyorsan oktatást tartottam nekik, éljen a google.




Emlékszem, a fiúk imádták hajkurászni a lányokat és a nyakukba dobni a bogarakat, a lányok meg illő módon ilyenkor visítottak. Velem nem sokra mentek, én simán megfogtam őket, úgyhogy engem békén hagytak.

Reakció: Fúúúj, anya, te ezt TÉNYLEG megfogtad? népszerűségi indexem jelentősen esett ettől a bejelentéstől...

Ennek a képnek a láttára viszont kijelentették, hogy "milyen cuki!":



 De azért továbbra sem fognák meg őket :-)




2017. május 7., vasárnap

Ami nem fért eddig bele: Még néhány kép Córdobából és Sevillaból


Még mutatok néhány képet Córdobából és Sevillából, a teljesség igénye nélkül, csak mert annyira tetszettek ezek a városok!

a római híd

Puerta de Puente - a római híd kapuja,
régebben a városfal részét képezte, ezen keresztül lehetett bejutni a hídról a városba

A Mezquita a hídról

a Guadalquivir folyó partján
(A folyó neve "Nagy folyó"-t jelent)

Albolafia malom
Anno Izabella királynő lebontatta, mert túl sok zajt csinált a palotában 



Ennek a hosszú hétvégének a zárásaként elmentünk egy anadalúz lovasbemutatóra, főleg a Petra kedvéért - de mindannyian nagyon élveztük , a bemutató esténként 20:00 órától van a córdobai Alcazár melletti lovarda udvarán.


csak spanyol Andalúz lovakat használnak

csodálatos volt a flamenco táncos és a lovas összhangja

szépek, elegánsok... mindenki imádta őket 



A híres "spanyol lépés": (a wikipediából)

Spanish walk

honlapjuk: http://www.cordobaecuestre.com/

Sevillában pedig az utcákról és a Plaza de España-ról mutatok még pár képet:
itt is találtunk egy szép virágos udvart

a macskáknak mindig nagy sikere van bárhol is járjunk


Sevillát az operák városának is nevezik, a Carmen, Don Giovanni vagy a Figaro házassága mindenkinek ismerősen cseng, ugye?

Mozart Don Giovannija egy valós sevillai legendán alapszik, Don Juan Tenorio (A sevillai nemes eredeti neve Don Miguel de Mañara) személye testesíti itt meg az olaszok Casanova-ját. 
Az alábbi képen látható hotel és étterem az opera története szerint az a hely ahol Don Giovanni találkozott a barátaival hogy elmesélje nekik a nőügyeit (az opera szerint egymaga egészen pontosan 1003 spanyol nőt hódított meg... hmmm....)


Don Juan és a Don Quijote a két legemblematikusabb figurája a spanyol művészetnek


Bizet cigánylánya, Carmen is Sevillában találkozik Don Joséval és Escamilloval



A Plaza de España Aníbal Gonzalez építész munkáját örökíti meg, az 1929-es Világkiállításra készült. Jó lett volna több időt tölteni itt de a gyerekek fáradtak voltak és még vissza kellett érnünk az esti lovasbemutatóra Córdobába, úgyhogy egyelőre csak ízelítőt kaptunk Sevilla szépségeiből. De ami késik nem múlik, remélem a nyárra tervezett körútba ismét bele tudjuk illeszteni. :-)