2014. július 12., szombat

Párizs - ami a gyerekekkel egy napba belefért


Párizs következett nappali fényben. Jó meleget sikerült kifogni, talán sok is volt egy városnéző naphoz, bár akkor még nem tudtuk, hogy vissza fogjuk még sírni a napsugarakat...

Természetesen a toronnyal kezdtünk, szerencsére elég rövid sorban állás után sikerült feljutnunk. 







A torony után a Szajnán folytattuk egy kis hajókázással. Lehet olyan jegyet kapni amivel fel-le szállva körbe lehet járni a nagyobb nevezetességeket. Mivel a lányok tuti nem bírták volna a gyaloglást e mellett döntöttünk. 


Az első megállónk a Notre Dame volt. Útközben felelevenítettük a regényből készült Disney filmet amit már ismertek (persze elég jól elferdítették az eredeti történetet, de gyerekmesének azért megteszi, majd ha nagyobbak lesznek remélem úgyis elolvassák a könyvet is). Menet közben kiderült, hogy ismerik Delannoy filmjét is, Gina Lollobrigida-val, néha meglepődöm miket néznek a lányaim :-)




Elképzeltük, hogyan ugrált Quasimodo a harangok között, hogyan menekült Esmeralda a templomba, vajon hol bujkálhatott... ugyan fel lehet menni a harangok közé, az emeletről közelről láthatók a vízköpők, de ezt most kihagytuk, emlékszem, jó sok lépcsőt kell megmászni, és a gyerekek nagyon elfáradtak volna. 

Zero point - a székesegyház előtt , mindig aprópénzzel van teledobálva, mindenféle országból
Kíváncsi vagyok ki viszi haza esténként :-)
Érdekes lenne megnézni, hány nap alatt gyűlne össze a világ összes fizetőeszköze...


Aztán tovább hajóztunk ...



következő megállónk a Louvre volt.
Itt az üvegpiramist akartuk megnézni, amit a Da Vinci kódból ismertek a lányok.
Igen, a meglátogatott helyeket többnyire filmekhez kötöttük, így ha már látták valahol, jobban tudták kötni ehhez és jobban érdekelte őket. Mióta tudták, hogy a nyáron Párizsba megyünk ilyen szemmel nézték a filmeket is, és elképzelték milyen lesz ha ők is ott fognak járni azokon a helyeken. 


Lementünk a múzeum alsó szintjére megnézni az összefordított piramisokat



 Végigsétáltunk a Tuileriak kertjén, a lányok kavicsokat gyűjtöttek, én pedig egyszerűen élveztem a napsütést, a gyönyörű parkot, és hogy megint itt lehetek. A sok évvel ezelőtti első negatív benyomásom után szép lassan megszeretem a várost :-)



A következő megállónál ismét hajóra szálltunk és visszatértünk az Eiffel-toronyhoz. 

Mindannyian elfáradtunk, így a többi tervezett programot inkább máskorra hagytuk


Újra vetettünk egy búcsúpillantást az "Öreg Hölgy"-re és hazaballagtunk. 






 a fáradtságtól már kettőt láttunk???
A másnapi programról pedig csak annyit árultunk el a lányoknak, hogy egy kastélyt fogunk megnézni ;-)


2014. július 10., csütörtök

Ééééééééééééééééééééééés Voilá: a párizsi Eiffel-torony!


A lányok nagy vágya, hogy láthassák az Eiffel-tornyot, végre teljesült. 
Azt mondták, sokkal nagyobb mint képzelték :-)

Estére értünk Párizsba, gyorsan lepakoltuk a bőröndöket és még aznap este megnéztük a kivilágított Öreg Hölgyet. Egész úton a kocsiban (meg már előtte hetek óta) Róla beszéltünk, mikor, miért, ki építette, nyomtattam a netről gyerekeknek kis játékos tájékoztató füzeteket, abból sok érdekességet megtudhattunk, úgyhogy nyugodtan kérdezzetek, torony témában profik vagyunk :-)



Belegondoltatok, hogy tulajdonképpen egy 324 m magas 7300 tonnás vasrácsot bámulunk ekkora csodálattal? Eredetileg ideiglenes építménynek szánták az 1889-es Világkiállításra és a tervek szerint 20 év múlva lebontották volna. Ami azért ha belegondolunk elég szemétség lett volna a szegény munkásokkal szemben, mégiscsak 2 év 2 hónap és 5 nap kemény munkáját tették volna tönkre...
Na nem mintha anno annyira népszerű lett volna, mindenféle csúfságnak, a város szégyenfoltjának tartották egyesek. Viszont mint tudjuk, Párizs mindig is híres volt az újszerű, szokatlan dolgok elfogadásáról, legyen szó irodalomról, festészetről vagy építészeti különlegességről, így aztán nemhogy megszokták, de megszerették a tornyot, így megmenekülhetett, mostanra pedig a város jelképévé vált. 

Vagy például azt tudtátok, hogy eredetileg sárgásbarna színe volt, 7 évenként újrafestik, 25 munkás egy éven át dolgozik rajta és 60 tonna festéket használnak fel hozzá? Ráadásul 3 féle színű festékkel dolgoznak, hogy messziről is homogénnek tűnjön. 
És gondoltátok volna, hogy az összes benne levő szegecs, mely a vaslemezeket tartja össze, mind eredeti? 

Sokan akartak és akarnak a mai napig rekordokat felállítani, vagy épp őrültséget végrehajtani a toronyról leugorva, az elsők között volt a "Madárember", Mr. Reichelt, aki a maga varrta szárnyas ruhában ugrott le a torony első emeletéről 1912-ben, sajnos kevés sikerrel... Sokan sportot űznek a toronymászásból, vannak itt futóversenyek, vannak akik fel- lebicikliznek / motoroznak a lépcsőkön, és vannak akik a lépcsők megkerülésével másznak fel rá. A legérdekesebb szerintem Jerome Sur (bocs, nem tudom a nevére varázsolni azt a kis tornyocskát) , aki 2005-ben 345 lépcsőfokot "lépett" az első szintről lefelé egy kerekesszékkel... Viszont egy 85 éves cirkuszi elefántot felmászatni ... na az már szerintem is túlzás ...

A legnagyobb "kész átverés"-t pedig Victor Lustig követte el, aki szó szerint eladta a tornyot egy vaskereskedőnek, mert bemesélte neki, hogy a tornyot le fogják bontani. (részletek a fenti linken) Hogy mennyit nyert az üzleten arról nem szólt a fáma, pedig kíváncsi lennék rá :-)




Érkezéskor nagy tanakodásba kezdtünk, hogy még este hódítsuk meg a csúcsot és lássuk a várost éjszakai fényárban úszva, vagy majd másnap reggel, ahogy eredetileg is terveztük.Végül kézfeltartással győzött a nappali látvány, így csak egyet sétáltunk a Mars-téren majd hazagyalogoltunk.


Reggel senkit nem kellett nógatni, hogy ébredjen már :-)

2014. július 6., vasárnap

Idén ismét Carcassone


Két évvel ezelőtt jártunk először Carcassone-ban, igaz, akkor csak Zsoltival kettesben. Már akkor eldöntöttük, hogy ez a vár annyira jó, hogy gyerekkel is feltétlenül látni kell. Tavaly a katár kastélyok felfedezésekor ide is eljöttünk, de mivel épp a nagy francia nemzeti ünnepbe sikerült belepottyannunk, csak gyönyörű tűzijátékot láttunk, a vár maga le volt zárva. 

A francia főváros tőlünk 1600 km, úgyhogy mindenképpen meg kellett feleznünk a távot, ezért aztán idén hol máshol szállhattunk volna meg, mint ebben a  falucskában? 

Nem bántuk meg, a lányoknak nagyon tetszett minden, estére értünk oda, tettünk egy sétát, majd reggel továbbindulás előtt itt kezdtünk és végigjártuk az érdekesebb részeket. 

éjjel, kivilágítva



és nappali fényben

kedvenc csigás tapas bárunk

csigás menütábla :-)

(Nem teszek fel több képet, a két évvel ezelőtti bejegyzésben van bővel, csak ismételném magam, akit érdekel, katt ide. 

Petra mindenképpen be akart velem jönni a szellemkastélyba (hogy hívják magyarul a hunted house-t?)
Szóval ez olyan házikó ahol ijesztgetik a jónépet szórakozás gyanánt. Mivel állítólag Pepe semmitől sem fél, mindenáron be akart jönni velem. És nem is csalódtunk, a nagy kamaszok visítottak, ő meg csak nevetett :-)
A legnagyobb problémája az volt, hogy vajon van-e pókháló a pincébe vezető lépcsőn, mert a pókoktól, na azoktól tényleg fél :-)
Amúgy jó kis móka, nekem is tetszett, igaz, két éve Zsoltival csak ketten voltunk, úgy ijesztőbb volt, most a csoporttal azért oldottabb volt a hangulat. Na meg már nekem nem volt meglepetés. Pepe viszont tényleg hihetetlen, azt mondta, menjünk még máshol is ha van ilyen, imádta :-) 
(És persze tuti benne van a pakliban, hogy Csenge viszont fél az ilyesmitől, így Pepe csak azért sem...)



Egy tipp az ide utazóknak: minden év július végén, kb. 20-a után van egy fesztivál, akkor rengeteg program, mulatság, még több vásár és buli van a várban, ha tehetitek, érdemes akkorra tervezni az utazást. 


Végre!


Levegőhöz jutottam...!

Esküszöm úgy érzem magam mint Redford abban a filmben (All is lost) amiben egy hajón vergődik az óceánon, és a végén mikor már se hajó, se remény, egy kéz kihúzza a cápák közül.

Ez az (tan)év egy borzalom volt, nem csak a a blogra nem volt időm, de semmi másra sem. Annyira vártam a szabadságot, már szó szerint végigszenvedtem az utolsó hetet. Az utolsó két hétben még lenyomtam 4 részvizsgát egy tanfolyamból, végigültem 16 óra fejtágítást (természetesen délután, munkaidőn túl), megírtam egy absztraktot és akkor még az egyik rezidensi beküldendő házi feladatot megcsinálta a csoporttársam helyettem is...

Szó szerint kész vagyok...

nem írtam egy csomó mindenről, és bár nem szeretném, ha feledésbe merülnének ezek a dolgok, de ígérni sem akarom, hogy pótolom a hiányt, mert hát ugye mikor ...

Úgyhogy folytatom ott ahol épp tartunk, aztán majd meglátjuk lesz-e flash back ...


Az idei nyarat a lányok választották, már  legalább fél éve kértek minket, hogy vigyük el őket Párizsba. Az iskolában az Eiffel-torony építéséről olvastak és annyira tetszett nekik, hogy ők bizony élőben is látni akarták és fel akartak mászni a toronyba. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy elég érettek már egy ilyen nyaraláshoz, így a „szokásos” Európa-körutat (azaz autós hazautazást) a francia fővároson keresztül terveztük.

Ez az első év, hogy úgy nyaralunk, hogy egy-két szálláson kívül semmit nem foglaltunk le előre (az a fránya időhiány). Mondjuk az Öreg Hölgyre próbáltam online belépőt szerezni az utolsó pillanatban , természetesen esélyem sem volt. Mondjuk azt nem gondoltam, hogy a legközelebbi szabad időpont augusztus 31-e…
És ha már Párizs-lázban égtek hónapok óta akkor megbeszéltük miket fogunk még megnézni: A Notre-Dame -ot a Quasimodo-s meséből,  a Louvre előtti üvegpiramist és a Sant Sulpice templomot a rózsavonallal a Da Vinci kódból, a Tuileries kertjét az óriáskerékkel, a katakombákat a csontokkal (emlékeztek, hogy meséltünk nekik róla régebben és persze kíváncsiak rá J )
Aztán persze meglátjuk, mire lesz idő, és mennyire fogják bírni az egész napos kiképzést …

A nagy meglepetésként pedig Disneyland-et terveztük, de még nem árultuk el nekik. Egyrészt, mert örülök, hogy nekik Párizsról nem rögtön ez jut az eszükbe (igazából nem is tudom, hogy tudnak-e róla), másrészt nem akarom, hogy elvonja a figyelmüket arról, ami most még annyira érdekli őket.
És persze mivel ez jó időhöz kötött program, arra pedig nincs befolyásom, nem szeretnék esőben ott baktatni csak mert „Anya, de megígérteeeeeeed”
Indulás előtt a most errefelé annyira divatos „loom bands” karkötőket gyártották ezerrel. Készült is több francia színekben, még kis Eiffel-tornyot és akasztottak rá J
Szóval kalandra fel, az útiterv Carcassone – Párizs – Neuschwanstein – Hallstatt – Magyarország
A visszautat még homály fedi, tekintve, hogy sem kompot, sem szállást nem foglaltunk, márpedig erősen ajánlott kompot szereznünk Horvátország és dél-Olaszország között… És akkor már el is árultam mire készülök ;-)

Kalandra fel!