2012. szeptember 29., szombat

Luxemburg


Luxemburg egy igazi kis gyöngyszem, amolyan "kedvencem" városka. Számomra sokkal vonzóbb egy kisebb "ékszerdoboz" mint a klasszikus nagyvárosok (Párizs, Róma, Barcelona...) És Luxemburg 100%-ig ilyen. Az épületek, mintha a 19. századba csöppentünk volna, az utcák tiszták, alig van forgalom és minden zöld (ez leginkább azóta kiemelt jelentőségű mióta ide költöztünk a "sivatagba")

Úgy jöttünk Luxemburgba, hogy jóformán semmit nem tudtunk a városról. Máskor hosszasan tervezgetek, olvasok indulás előtt, de valahogy az idei körútra alig volt időnk. Épp csak lefoglaltunk pár szálláshelyet (nem mindet, lévén gyerek nélkül vagyunk, így néha ott aludtunk ahol épp elfáradtunk), belőttük, hogy melyik nap nagyjából mennyit menjünk és mik a nagyobb állomások és útnak indultunk.

Luxemburgba mindenképpen szerettünk volna eljutni, így ez fix pont volt és nem is bántuk meg. Két és  fél napot töltöttünk itt és keresztül-kasul kószáltuk a várost.


Az Adolphe-híd az Alzette-völgy felett

by night

Place d'Armes

Belváros, a háttérben a Nagyhercegi Palota

A Nagyhercegi Palota egyik kapuja

Tér a Nagyhercegi Palota előtt

városnéző kisvonat

Sparkasse bank épülete



Írd amit gondolsz - avagy szólásszabadság van

„A szabadság mindig a másképp gondolkodók szabadsága” 

A luxemburgiak mottója: Azok akarunk maradni akik vagyunk

Az óvárosi negyed és az erődrendszer az UNESCO világörökség része

Bock - a sziklaerőd maradványai és a kazamaták

Kilátás a városra

A modern negyed

kazamaták


Nyár az Alzette völgyben 





A folyó többször is megáradt - emléktáblák jelzik az egykori vízszinteket (ott fent, a fickó feje felett)


tájkép 


Minden nap ilyesmit reggeliztünk, isteni finom!
Ja, és a szomszéd asztalnál ismerős jelenet zajlott egy fiatal párnál: a srác nyúlt a kajáért, a csaj pedig  rácsapott a kezére: előbb fényképezek! :-)

2012. szeptember 24., hétfő

Akkor most örüljünk


Véletlenül vettem észre, de az előző volt a 100. bejegyzés ezen a blogon. (az előző bloggal együtt pedig a 403.)



Majd az ezredikre sütök egy tortát :-)

Azt mondjuk még meg kell érni ...

Heidelbergi várkastély


Heidelbergben a kastélyt vettük célba, ami igazán jó választás volt. Részben ugyan lerombolta az idő (és a franciák), de a felújításoknak köszönhetően azért jórészt elfogadható állapotban van. 












Itt találtunk a pincében több óriás hordót, és egyet ami egyenesen Magyarországról származott. 
A legnagyobb hordó közel 220 000 literes és a tetején vígan lehet akár bálozni is. 

ez is jó nagy

de ez óriási 

Budapesti hordó Heidelbergben


Prágai séta


Prága régi kedves városkám, először Szonja mutatta meg nekünk, aki akkor még itt élt. És tulajdonképpen ez volt a csajok első külföldi útja, mert kb. 8 hetes terhes voltam mikor itt jártunk velük. :-) Most ugyan csak egy rövid időre álltunk meg útközben, jól esett sétálni a Károly hídon (ami most is, mint mindig, dugig volt emberekkel)

Nevét IV.Károly német-római császárról kapta, aki maga helyezte el a híd alapkövét. Átsétálva 30 szobor néz ránk , állítólag a világon ez a legtöbb szoborral díszített híd. 

A Károly-híd






Nepomuki Szent János - a félkész hídról dobták a vízbe mert nem árulta el IV. Vencel feleségének gyónási titkát. Szó szerint a sírig őrizte a titkot. A legenda szerint ha megérintjük a csillagokat , teljesül egy kívánságunk - úgy tűnik igen sokan kívánnak, fényesre van sikálva 





Megkerestük a John Lennon falat , ahol képtelenség fényképezni mert folyamatosan tele volt turistákkal. Mi épp egy vietnámi csoportba botlottunk, akik végül megszántak és hagytak kettőt kattintani minket is, különben még este is ott állhattunk volna a sorunkra várva...