2019. október 24., csütörtök

Villány


A Villányi borvidék nagy kedvencünk már majdnem két évtizede, néhány évente vissza-visszatérünk pár napra.

A Polgár pincénél kezdtünk, már sokadjára sétáltuk végig a pincéjüket és isteni finomakat vacsoráztunk, közben pedig végigkóstoltuk a fogásokhoz illő borokat. Mindig hozunk is magunkkal pár üveggel - bár mióta nem kocsival, hanem repülővel utazunk, ez azért nehezebb és limitáltabb mennyiség.


A panzió viszont idén csalódás volt. Korábban írtam, milyen jól megcsinálták - idén viszont az látszott, hogy nem megy valami jól az üzlet, minden a minimumra korlátozva: a wellness részleg nem működött, a medencét ugyan lehetett volna használni, de hideg és algás volt, láthatóan nem foglalkoznak vele. A szobákban nem működött a légkondi, a reggelinél pedig úgy kellett valakit előkeríteni, hogy egy kávét kaphassunk... Persze lehet, hogy minden épp előző nap romlott el, de mondjuk azt, hogy nem úgy tűnt... 

Ha a panziót most nem is, de az éttermet és a borokat továbbra is bátran ajánlom :-)



ez a "therápia"nagyon hatásos :-)



Sajnálom, mert a család tényleg szívvel-lélekkel mindent belead - mi már több mint 15 éve járunk ide, láttuk ahogy bővítettek, fejlődtek... és most nagyon rossz volt látni, hogy valami történhetett... Nyilván ez kizárólag magánvélemény, de gondolom itt is a nagy hal megeszi a kis halat elv érvényesül: az ismert pincészetek elszipkázzák a környékre látogató borturistákat: a Gere, Csányi vagy Boch neve azok számára is ismerős lehet, akik egyébként nem foglalkoznak a borászattal vagy akár nem is nagyon isznak bort. A nagy áruházláncok polcairól is bármikor lekapható a termékük. Aki pedig nem konkrét pincészetet keres, az is inkább a központban száll meg, a fő utcán sétál végig, ül be egy-egy borozóba - és valljuk be, Villányban kb minden háznál bort árulnak és a panziók is egymást érik. Így aztán a kicsit is perifériára került helyeknek nagyon nehéz felvenni a versenyt a többiekkel. 



A Gál pincét is régóta látogatjuk, teljesen más borokkal, de szintén rabul ejtettek minket. Most is be akartunk ugrani egy pár üveg fahéjas-almás finomságért, meg persze a fűszeres ürmös borért, amit csak itt készítenek és igazi Hungarikum! - mikor hirtelen elbizonytalanodtunk: a megszokott helyen bezárt pinceajtó fogadott... 

a régi Gál pince
Még szerencse, hogy a szomszédos Bormúzeumban rákérdeztünk, hogy hol is van az a bizonyos pince, azt hittük mi emlékeztünk rosszul...

ez pedig az új, kibővített pince és bormúzeum
Persze ha elölről jövünk akkor láttuk volna a feliratot, de mi a másik utca felől érkeztünk


Kiderült, hogy a régi pince ugyan bezárt, de pont a bormúzeumba költöztek át, úgyhogy a legjobb helyen jártunk! 
Egyszer régen már írtam a pincéről itt a blogban, és képzeljétek, a beszélgetés úgy hozta, hogy kiderült, tudtak rólunk, a blogunkról! Ez meglepett, de nagyon jól esett :-) 


Itt is végigkóstoltuk az újításokat, és persze innen is jó pár üveggel megrakodva távoztunk. A hagyományos borok mellett különleges, egyedi ízesítésű borokkal is foglalkoznak, ez utóbbi csábít ide minket minden alkalommal, ha Villányban járunk. Ezek inkább amolyan édes likőrökre hasonlítanak, de mi szeretjük akár desszert helyett, akár egy finom forró almás rétes mellé megiszogatni. 

az ízesített borokat a nagyon jellegzetes, egyedi grafikájú címkéjükről messziről felismerni 

Itt is sok fejlesztést láttunk, hangulatos a kerthelyiséget alakítottak ki a teraszon. Jó lenne egyszer Márton nap környékén érkezni, és kicsit hosszabb időre maradni... 

Még néhány kép a környékbeli pincékről. Csábítóak, nem? :




2019. október 14., hétfő

Balatoni nyár


Hosszú évek óta először sikerült úgy nyaralnunk a Balatonon, hogy igazán jó időt fogtunk ki.


Napoztunk, pancsoltunk, lángoson és főtt kukoricán éltünk és idén még a stand up paddle-t is kipróbáltunk (egyszer elmegy, de annyira nem voltunk tőle elájulva).



egy hétig ilyesmin éltünk, na meg bodzás limonádén :-)

Szokás szerint én fotóztam. Persze nem volt nálam vízálló tok a telefonnak,
úgyhogy végig azon izgultam, hogy bele ne boruljak a vízbe. 

Voltunk kirándulni a Balaton-felvidéken, a Hegyestű nevezetű vulkáni eredetű tanúhegynél.
A parkolóból egy rövid séta vezet fel lépcsőkön a hegyre, van egy kis kiállítás, geológiai bemutató. Belépőjegyet kell venni, csak készpénzzel lehet fizetni!






Egy futóversenyre is beneveztünk, közben pedig megnéztük a tési szélmalmokat.




Visszafelé beugrottunk megnézni a várpalotai kőmacskát:




Alkonyat




2019. október 6., vasárnap

Wieliczkai sóbánya


Krakkótól 12 km-re, (egy fél napos kirándulásnyira) található a híres wieliczkai sóbánya, amit szerintem mindenki a csodás kristálycsillárral díszített föld alatti templomáról ismer. 


A bánya csak idegenvezetővel, csoportokban látogatható. Sok-sok lépcsőn kell lefele haladni a föld gyomrába, szerencsére felfele már lifttel hoznak. A túra kb 2.5 óra, nincs nagyon hideg, de azért egy pulcsi vagy dzseki jól jön. 
Angol nyelvű csoporthoz csatlakoztunk, nagyon jó vezetőt kaptunk, sokat viccelődött és lelkesen mesélt a bányáról, a legendákról, a termekhez kötődő történetekről. 

Magyar vonatkozása is van a helynek: 
IV. Béla királyunk lánya, Árpád-házi Szent Kinga, hazalátogatott Magyarországra férje, Szemérmes Boleszláv (bírom ezeket az eposzi jelzős neveket :-) ) társaságában. A tatárjárás után éhező lengyel nép számára kért segítséget: mivel Lengyelországnak nem volt sóbányája, IV. Béla nekik adományozta a máramarosi sóbányát. Kinga az egyik aknába dobta a gyűrűjét, majd hazaérve megparancsolta, hogy ássák azt ki - furcsa mód az egyik wieliczkai dombot jelölte ki erre a célra. Azon nyomban elő is került a gyűrű, csöppet nem meglepő módon máramarostól idáig követve gazdáját, és természetes sót is hozott magával: így kezdődött a kősókitermelés Lengyelországban. Hmmm....  A sóbánya komoly jövedelmet termelt az országnak, így sikerült kilábalni a tatárjárás utáni nehézségekből. 



A bánya óriási, turistakánt alig 1%-át járhatjuk be, de így is hihetetlen élményben lehet részünk. A szobrokat a bányászok faragták anno. Kopernikusz, Goethe és Chopen nyomában haladhatunk teremről teremre több szinten át a föld gyomrában. Aki itt száll meg, még sókúrára, gyógykezelésre is befizethet, sőt, a lepárlóban levő sókamrában kialakított hálótermekben aludhat is. 








A törpék a bányában dolgoznk

A Szent Kinga kápolna
A világ legnagyobb föld alatti temploma 
 



A világ legnagyobb föld alatti temploma 101 méter mélységben. A terem hossza 54 m, szélessége 18, magassága 12 méter. Koncerteket, szentmiséket, esküvőket is tartanak itt, a túra végén pedig eljutunk a világ legmélyebben fekvő éttermébe, ahol 135 m mélyen fogyaszthatjuk el a vacsoránkat, ha épp úgy tartja kedvünk. 

esküvőket, konferenciákat is szoktak itt rendezni
1978 óta UNESCO Világörökségi helyszín 


A túra folytatásaként meg lehet tekinteni a bányamúzeumot is (külön jelezni kell, ha igényt tartunk rá), ez azonban kb ugyanannyi időben mint maga a bánya, és állítólag főként csillék, dokumentumok vannak kiállítva - ez minket nem hozott lázba... 

Nyitvatartás, belépőjegyek: 



Aki fotózni/videózni szeretne külön jegyet kell venni  

Angol nyelvű csoport minden fél órában indul, a többi nyelvek csak korlátozottan.
Magyar nem volt kiírva, de sok blogon olvastam, hogy lehet magyar idegenvezetővel is menni, talán előre kell foglalni? 


hátizsáknál nagyobb mérető táska nem vihető be!

Van egy külön lepárlótorony, itt mi nem jártunk. Ennek nyitva tartása