A mecseteket főszabály szerint turisták nem látogathatják. Ennek ellenére, vagyis inkább épp ezért építettek egyet, hogy a kíváncsi más vallásúak is bepillanthassanak ezekre a szent helyekre. Csak vezetett csoportokban, meghatározott időpontokban lehet bemenni. Pénteken nincs látogatás, erre akkor jöttünk rá, mikor először pont péntek reggel tévedtünk oda. A programra 1.5 órát kell számolni, bár mi szerintem többet is elbóklásztunk ott - mármint szombaton, amikor be is jutottunk. Ja, és 5 év alatti lurkókat nem engednek be, ez fontos info lehet kisgyerekeseknek.
Azt hiszem ez hozta el a fordulópontot a dubai látogatásunk során. Az elején eléggé fanyalogtam, nem voltam elragadtatva ettől a megcsinált világtól. Aztán a város éjszakai fényei kezték megkedveltetni velem a felhőkarcolókat. Az óvárosi rész, a piac kicsit "igazibbá" tette Dubai mai arcát, a mecsetlátogatás után pedig azt éreztem, hogy ide igazán érdemes volt eljönni.
Kezdésként egy rövid bevezetőt követően elmondták a mecsetbe lépés szabályait: először is a rituális mosdást kell elvégezni. Aki akart (és odafért) ezt ki is próbálhatta a mecset előtti kútnál. Meghatározott sorrendben, lépésről-lépésre követtük az utasításokat.
Mivel az iszlám vallás napi 5 imát ír elő, ezt alapvetően minden ima előtt el kell végezni. Mielőtt valaki arra gondolna, minek naponta 5x ezt eljátszani, menjünk kicsit vissza az időben. A legtöbb vallás eredetileg az emberek oktatását, erkölcsi és egészséges életmódra való nevelését (is) szolgálta. Az iszlám leginkább a forró, sivatagos területek országaiban terjedt el. A homokvihar, a por, a forróság sokban meghatározhatta a szabályokat. Betartatni pedig százszor egyszerűbb vallási köntösben mintha "csak úgy" tájékoztató jelleggel informálnánk a népet (gondoljunk csak manapság a dohányzás, alkohol, drog, elhízás, stb. okozta problémákra: manapság pokollal fenyegetni a népet nem túl hiteles, a tüdőrák/szívinfarktus / cukorbetegség / májzsugor meg nem elég elrettentő...)
Szóval amikor " Apró szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve" valakinek, akkor bizony célszerű azt kimosni: ezért hát az arc, száj, orr, fül alapos megmosása. A saruba is bemegy a homok, mossunk hát lábat is rendszeresen. Ezért ne rökönyödjünk meg rajta, ha a reptéri mosdóban valaki a lábát mossa mikor mi betérünk: lehet, hogy épp imához készül.
A mosakodást követően a mecsetbe lépés előtt a cipőket le kell venni. A hölgyeknek felajánlották, hogy választhatunk abayát és hidzsábot, de nem volt kötelező (csak akkor ha valaki amúgy rövidnadrágosan, nyitott felsőben érkezett). Azért szinte mindenki felvette, szerintem is érdekes volt felpróbálni, így még "valósághűbb" az élmény.
 |
| abaya : nagyon könnyű anyagból készült, errefelé általában fekete, de ázsiai országokban sokszor színes, vékony kabát |
 |
hát valahogy így néztem ki.
A kendőkötést még gyakorolnom kell... |
Bent meséltek a vallás eredetéről, az iszlám 5 pilléréről, a Ramadánról, a Kába szentélyről (és a meteoritról, amit tévesen kába-kőnek hívnak sokan), a mekkai zarándoklatról, stb. Részletekbe nem megyek bele, az nagyon túlmutatna ennek a posztnak a terjedelmén, de akinek felkeltettem az érdeklődését az neten úgyis mindent megtalál...
Ezután megnézhettük, hogyan zajlik az imádkozás, és elmagyarázták, mikor mit mondanak, mi történik:
Aztán beszéltünk a ruhadarabokról, amiknél bizony sok ember fejében kavar van. Elvileg ezen ruhadarabok célja a női bájak eltakarása, a nő ne vigye kísértésbe az idegen férfiembereket az utcán. Házon belül családi körben nem hordják:
Az, hogy ki mennyit takar el magából az elvileg az ő saját döntése. Elvileg, mert persze mindannyian tudjuk, hogy vannak országok, ahol központilag határozzák ezt meg és az erkölcsrendőrséggel felügyeltetik, hogy mi az elfogadott dress-code...
Dubaiban látni mindenfélét, bár a leggyakrabban abayát hordanak hidzsábbal. A niqab egy arc elé köthető kendő, külön fel-és levehetik anélkül, hogy a hajukon levő kendőt le kellene venniük. Jogos a kérdés, hogy hogy lehet ezzel enni... nos, vagy felemelik és alá lapátolják a kaját, vagy egyszerűen az asztalnál leveszik és majd csak az étkezés végén teszik vissza. Mi láttunk ezt is, azt is az éttermekben. Azt hiszem ez is olyan dolog, ami nekünk furcsa, ismeretlen, nekik meg egyszerű és természetes. A klasszikus burkával, ami tetőtől-talpig még a szemet is takarja, alig találkoztunk. Talán még az idősebbek közt vannak akik hordják, azok is inkább Szaúd-Arábiában, Afganisztánban... A fiatalok között itt nem jellemző.
Láttunk az utcán még egy furcsa, fémszerű maszkot ami leginkább valami szájkosárra hasonlított.
Kiderült, hogy nem fém, csak aranyszínűre festett selyemmel bevont könnyű maszk, ami a niquab helyett az arcot volt hivatott eltakarni. Ez ma már nem divatos, csak idősebb nénikék hordják elvétve, a fiatalok a kendőt preferálják.
 |
jobb képem sajnos nincs, amit mi láttunk ennél valamivel kisebb volt és csillogó arany színe volt
Ez a darab egy viaszbábun a múzeumban volt kiállítva |
Ennek az öltözködésnek is megvan a maga logikája: azon túl, hogy nem teszik ki a kirakatba szemérmetlenül amijük van, nem volt ám régen 50+ faktoros naptej és zuhanyzó sem állt csak úgy rendelkezésükre a sivatagban. Ha az ember nem akart pecsenyére sülni az 50 fokos hőségben, akkor bizony az orrát se dugta ki a burka mögül.
És itt megemlíthetjük a férfiak viseletét, a dishdashat is. Ez ugyanúgy egy hosszú kabát és fejkendőt is szoktak hozzá kötni, igaz, a férfiaknál nem olyan fontos a haj eltakarása mint a nők esetében. (Gyerekkoromban mindig néztem Jasszer Arafatot a tévében, nekem kifejezetten tetszett a kockás aztalterítő a fején. :-) ) Viszont ugyanazokra a praktikus okokra vezethetjük vissza: napfény, homok... Mivel a pasiknak hagyományosan még volt szakálluk, így az arcuk nem égett meg, ezért nem is kellett eltakarni.
Kérdeztem, hogy mitől függ, hogy milyen ruhát viselnek az arab férfiak: anyagi helyzet? családi állapot? munka? Kiderüt, hogy ez a fehér felöltő náluk olyasmi, mint nekünk az öltöny. Egyesek csak alkalmakra veszik fel, mások minden nap abban járnak dolgozni.
Egyszer még sok évvel ezelőtt együtt dolgoztam Spanyolországban egy marokkói muszlim lánnyal, vele beszélgettünk a burkáról, abayáról, csadorról - és ő magyarázta el nekem, hogy mennyire rosszul látjuk mi ezt az egészet. Persze, valahol kényszer, és akkor hol a választás szabadsága... de szerinte kifejezetten kellemes, mikor hazautazik és elszalad a piacra, boltba, nem kell azon gondolkodnia, hogy mit vegyen fel, vagy épp mosott-e hajat/fésülködött-e aznap reggel: csak felkapja a kendőt és a kabátot és már indulhat is. akár pizsamában... Igaz, ezek a nők, akik ott élik az életüket és nem csak nyári családlátogatásra ugranak haza, gyakran nem dolgoznak, így valószínűleg van idejük sminkelni, fésülködni, öltözködni. Sokszor ez az egyetlen szórakozásuk is - és az arab férjek is elvárják a feleségüktől, hogy csinosítsák ki magukat a kedvükért.
A másik amivel inkább elgondolkodtatott az az volt, hogy megkérdezte: ha most egy tucat feminista azzal jönne nekem, hogy vegyem le a melltartót és járjak félmeztelenül, strandoljak toppless-ben, hiszen a férfiak is ezt teszik, vagy ne hordjak bugyit, akkor felszabadítva érezném magam és hálás lennék érte, vagy elküldeném őket melegebb éghajlatra? Neki a fején a kendő ugyanolyan mint nekem a fehérnemű: anélkül "pucérnak" érzi magát. Ebbe a kultúrába született, nőtt bele, őt így nevelték, és ezt nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Nyilván a választás szabadságát, a lehetőséget lassan ki kell alakítani, de nem kell minden muszlim nőt sajnálni, aki abayát, hidzsábot, csadort vagy niqabot visel: a legtöbben akkor sem vennék le ha hirtelen rájuk szakadna a nagy szabadság. Sokan a vallásosságukat kívánják ezzel kifejezni. Keresztények között is van aki méretes keresztet hord a nyakában, a kocsi visszapillantóján lógatja a rózsafüzért, mi pedig nem is foglalkozunk vele.
És ezt már csak én gondoltam tovább, de eszembe jutott, hogy nekem az egyik nagymamám mindig kendőt hordott, csak alváshoz vette le. Pedig nagyon is keresztény volt. Ismerős a "bekötötték a fejét" kifejezés? Ez anno arra utalt, hogy a lányból asszony lett, férjhez adták, és onnantól kendőt kellett viselnie.
Az apácák öltözéke is megér egy misét, nem?
Szerintetek annyira különbözik?
Vagy ugorjunk vissza a 19. századba, amikor a fiatal lányok csak a család idősebb nőtagjai kíséretében tehették ki a lábukat otthonról vagy fogadhattak férfiakat a szalonban. A bálban is a gardedam figyelő szemeitől óvva táncolhattak. Olvasmányaikat cenzúrázták, és ha kivillant a bokájuk a szoknya alól, az legalább olyan erkölcstelenségnek számított, mintha most egy muszlim nő levenné a kendőt a hajáról.
A házasságok a legritkább esetben köttettek szerelemből, az a nő, aki nem ment férjhez, "nem kelt el", nehéz helyzetbe került és vaskos pletykákra számíthatott. Gyereket szülni, háztartást vezetni, hímezni, hámozni kötelesség volt, szavazati jogról pedig szó sem lehetett. A családfő a férfi volt, a nő pedig engedelmességgel tartozott urának. Na meg ott volt az a bizonyos "házastársi kötelesség" , vagy az "asszony verve jó" is... Nem zörög a haraszt...
Ja, és persze ne feledkezzünk meg a fűzőről sem: az kb olyan lehetett, mint most a tűsarkú cipő: imádjuk felvenni mert olyan szexi, de a nap végére arra adnám rá aki kitalálta.... Akkor már inkább a burka...
A Húsvét előtti böjtöt is párhuzamba állíthatnánk a Ramadánnal....
Azt hiszem, ahogy az európai kultúra, a keresztény vallás átalakult, illetve az emberek hozzáállása a valláshoz, az erkölcshöz, a családi szerepekhez megváltozott, úgy szép lassan az arab világ is nyitni fog, lazít a szigorú szabályokon. Ezt viszont nem hiszem, hogy kívülről kellene rájuk erőltetni, a kultúrák találkozása magától is megnyitja az utat a változások előtt.
Hú, ez jó hosszúra nyúlt...
Ennyi elmélkedés után térjünk vissza a mecsethez, eredetileg erről akartam írni :-)
Nagyon örültem, hogy eljöttünk ide, sokat kérdezhettünk, kedvesen válaszoltak és tényleg éreztük az igyekezetet, hogy közelebb hozzák az iszlámot a más vallásokhoz, hiszen a problámék és konfliktusok legfőbb oka a tudatlanság, az ismeretlentől való félelem. Aki dubaiban jár, ne hagyja ki!
