A Vezúvtól nem messze van egy másik vulkán is amit megnézhetünk. Ez közel sem olyan népszerű mint a Vezúv, több okból is: nyilván a 79-es Pompeii katasztófa miatt a Vezúv beírta magát a történelembe, mindenki hallott már róla. Egy köpésre van Nápolytól, így aki repülővel érkezett és nincs kocsija az is könnyen megközelítheti, akár helyi közlekedéssel akár szervezett út keretében is, hiszen abból is akad bőven. És persze rajta van a klasszikus "kötelezők" listáján ha már erre jár az ember.
Én viszont amondó vagyok, hogy aki teheti, ne hagyja ki a Solfatara-t sem. Nincs messze (bár nyilván mi kocsival voltunk, könnyen mozogtunk), de biztos vannak helyi járatok is, hiszen ez is csak a Nápoly melletti szomszédos falucska közelében van. Persze itt is tettünk pár felesleges kört mire megtaláltuk, ráadásul ahány embert megkérdeztünk, annyi irányba mutatott, hogy merre kell menni...
A lényeg, hogy végül oda jutottunk. A bejárat egy kemping mellett van. A szomszédos étterem tulajdonosa meg akart győzni minket, hogy hagyjuk nyugodtan az utcán a kocsit, de mivel várakozni tilos tábla volt kitéve, nem kockáztattuk meg. Ráadásul esőben érkeztünk, ő meg még az elázást is kockáztatva magyarázott, hogy csak nyugodtan hagyjuk ott, min aggódunk... Hmmm. Gyanús lett - tudja, hogy a vulkánt megyek megnézni, jó ideig nem jövök ki, nyugodtan kipakolhatják az autót. Lehet, hogy rosszindulatú vagyok... Ráadásul a mienkből lenne is mit, mindig jól felcuccolva utazunk Magyarországról hazafelé.
A boltív alatt kell átmenni a kempingbe, ott van egy nagy parkoló, biztonságosabbnak éreztem, nyugodt voltam, hogy visszajövet is megtalálom az autót és ami benne van. A bejáratnál kell belépőt venni, itt adnak térképet is, aztán a parkolótól gyalog elindulni az ösvényen felfelé. Nem kell sokat kaptatni, könnyű sétával körbe lehet menni a kráter szélén és itt aztán le lehet menni a belsejébe is.
Régebben ként, iszapot termeltek ki a területen (a neve is innen ered : "Sulpha terra" - kénes föld), de ma már csak a turisták számára fenntartott terület. A közepén látható egy fortyogó iszaptó (nem tudom, hogy olyan forró hogy épp forrásban van és bugyborog, vagy a gázok törnek fel belőle és azért látjuk a buborékokat, mindenesetre nem nyúltam bele...
a kráter alján iszapos hamuból kialakult szürke talaj |
ez az iszaptó tele buborékokkal, gyógyító célra is használták |
Mindenfelé látni lehet ahogy a talajból gőzök-gázok törnek fel - a "mofetta" -k. Olaszul nem tudom mit jelent, de spanyolul a "mofeta" a büdös borz, mondjuk a szag alapján érthető lenne az elnevezés...:-)
A szag pontosan olyan, mintha a pokol kénköves bugyrában járnánk. A rómaiak anno pontosan ezt gondolták, mivel sehol nem láttak máshol hasonlót, úgy gondolták, hogy itt van a pokol bejárata.
mofetta - vulkáni CO2 tartalmú gázfeltörés |
Lent lehet sétálgatni a kráter alján, szaunázhatunk a stufákban (vigyázat, a fentről csöpögő víz éget, anélkül hogy a fejünket védenénk ne bújjunk be!)
Stufák : az egyik a purgatórium, a másik a pokol bejárata |
még jó, hogy nálunk az esernyő :-) |
Az pedig külön érdekesség, hogy itt fedeztek fel egy olyan kénbaktérium fajt ami a 90 °C körüli hőmérsékleten is vígan éldegél. Egyes helyeken a gőzök kéntartalma miatt a kövek sárgára festődtek, nagyon érdekes látvány.
ilyen lyukakon jön a földből a forró gőz (főként arzént, ként, higanyt és CO2-t tartalmaz) |
az út menti korlátok kormosak, ha pedig egy fadarabot teszünk közvetlenül a földön levő lyukakhoz, a gőz kiáramlásának útjába, szó szerint elszenesedik |
Nem tudom, hogy a borús idő miatt, vagy amúgy sem jár ide sok turista, de szerencsére szinte egyedül voltunk. Az eső pedig néha ugyan szemerkélt kicsit, de nem áztunk el, és néha még a nap is kisütött. A katlanban amúgy is épp elég meleg volt, még jó hogy nem égetett felülről is a nap. :-)
Kétségkívül a legérdekesebb rész a "Bocca Grande" , a "nagy száj" volt |
pokoli meleg volt |
15 bar nyomással tör fel a gőz |
kénköves mennykő?? |
A konyha - ha legközelebb a gyerekekkel jövünk tuti hozunk egy serpenyőt meg egy tojást :-) |
nem olyan mint egy nagy orrú kutyus? |
kénkristályok a köveken |
Alattunk elég üreges lehet a talaj, mert egyes helyeken szó szerint éreztük, ahogy döngnek a lépteink (tudjátok, mint mikor valami fahídon megyünk át), még viccelődtünk is, hogy elég gyorsan megfőnénk ha most beleesnénk itt az alattunk levő üstbe. Még viccesebb kedvűek nagy köveket is dobálhatnak, elég ijesztő mikor rezegni kezd a lábunk alatt a talaj :-)
Még egy érdekesség: állítólag a vulkáni gőzök-gázok természetes Viagraként funkcionálnak: a környéken soha nem csökkent a házasságkötések és gyermekszületések száma, az országos statisztika romlása ellenére sem. Állítólag egyszeri belélegzés nem elég, de aki itt él annak nincsenek ilyen jellegű problémái ;-)
Én speciel ezt a túrát sokkal jobban élveztem, mint a Vezúvot: ott igazából csak a nagy krátert lehet látni, szinte semmi post-vulkanikus tevékenységgel: itt közel lehet menni, ha nem lenne olyan forró, azt mondanám, kézzel fogható a vulkán, a gőzök, a kövek!
Egy szó mint száz, ne hagyjátok ki ha erre jártok!