Bevallom őszintén, eddig nem is tudtam, hogy van olyan, hogy sárvulkán...
A gyerekek fedezték fel egy szórólapon a kint létünk alatt és mivel nem volt nagyon messze*, egy napra jó programnak bizonyult. (Na jó, fél nap is bőven elég rá, de gyerekekkel nem kelünk korán, sokáig eszünk, és amúgy is bőven elég nekik 5 óra kocsikázás ... szóval ilyenkor nem tervezünk sokat egy napra) Buzaunak kell venni az irányt, ott meg már elég jól ki van táblázva, még mi sem tévedtünk el, ami nagy szó.
Igazság szerint ezek nem igazi vulkánok, legalábbis nem a szó szoros értelmében: itt a talajban rothadó szerves anyagokból feltörő gázok törnek a felszínre, és ha előtte esik egy kiadósabb eső akkor bizony kis, vulkán alakú halmokat formálnak és szépen bugyborognak. A szagok alapján a földgáz mellett kis kőolaj is jut a felszínre, az iszapos talajon pedig óvatosan kell lépegetni különben délutáni programként cipőt sikálhatunk. (A National Geographic is írt róluk egy cikket)
A táj messziről kopár, ezen az iszapon nem él meg növényzet, úgyhogy ezért is emlegetik mindenhol "holdbéli tájnak"
nem sok eső esett errefelé |
A helyiek iszapfortyogóknak, pokolsárnak is nevezik az itt feltörő iszapot, és bár csábító lenne némi szépészeti célú iszappakolás, a bejáratnál felhívják a figyelmünket hogy bizony csúnya allergiás reakciókat válthat ki. Ha már maga a benzinszag nem tántorít el mindenkit...
A legnagyobb iszapvulkán Indonéziában van, a legtöbb viszont Azerbajdzsán területén található. Mivel ez utóbbi helyeken nem mostanában fogok járni, mi megelégedtünk a román kistestvérével is.
Érdemes eső után menni, hogy tuti legyen mit nézni (előző nap esett, legalábbis Bukarestben, de itt olyan cserepes volt a föld, hogy nem hiszem, hogy erre sok jutott belőle)
* kb 145 km, de a kanyargós utak miatt ez kb 2.5 óra Bukarestből indulva