A következő címkéjű bejegyzések mutatása: látnivalók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: látnivalók. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. február 17., péntek

Liberec, Csehország

 

Tavaly októberben pár napra Csehországba, Liberecbe utaztunk az európai bélyegkiállításra. 


Városháza, Liberec


A kiállítás kiemelt témája a sarkkutatás, az ehhez kapcsolódó bélyegek, levelezések voltak. Engem maguk a bélyegek, régi levelek nem hatnak meg, azt meghagyom Zsoltinak, viszont az ezzel kapcsolatos előadások érdekesek voltak, hallhattuk az angol királyi postamester sztorijait, aki anno a térségben dolgozott és egy cseh sarkkutató fickó mesélt az antartktiszi mindennapokról. Mindezt egy maroknyi közönségnek, aminek az előnye az igazán családias hangulat, a közvetlen kapcsolat a hallgatósággal. Lehetett beszélgetni, kérdezni, és sokat viccelődtek is. Ezek nekem azért igazán érdekesek, mert magamtól eszembe sem jutna olvasni vagy dokumentumfilmeket nézni a témáról, így viszont örülök, hogy meghallgattam őket, igazán érdekes volt. 

Ha meg már itt jártunk akkor kicsit bóklásztunk is, bár olyan hagyományos alapos városnézést nem csináltunk. 



Liberec Észak-Csehország kb százezres lakosú városa, a Jizera-hegy lábánál fekszik, télen főleg síelni járnak erre. Az 1012 méteres Ještěd a hegy legmagasabb csúcsa, ahol TV torony, szálloda és étterem is található, ez lett a város egyik jelképe. Sajnos csak pár napot voltunk a városban és amelyik napra a kirándulást terveztük a hegyre, esett az eső, köd volt és felhők, úgyhogy inkább kihagytuk. Az egyik este ugyan itt vacsoráztunk, de mivel már tök sötét volt és amúgy is elég felhős, borongós idő, sajnos nincs jó képem róla.

Ještěd 

A főtéren található a városháza, mögötte a színház, néhány hangulatos utcácska régi házakkal, és ebben ki is merül a belváros. Aki sok európai városban járt annak sok újat már nem tud mutatni, nem volt kedvem a helyi múzeumokat, templomokat nézegetni, ezért inkább sokáig aludtam és sokat olvasgattam a szállodában... az sem rossz :-) 

Néhány kép a városról:

Városháza, óratorony, a városi színház

Az óriások lakomája, bronz buszmegálló, ami a város náci múltjára emlékeztet.
A meteorológiai állomás, egy érdekes pad,
és az IQLandia, tudományos múzeum és planetárium gyerekeknek

Babylon wellness hotel - itt szálltunk meg,
gyerekeseknek nagyon jó wellness részleg és vízipark,
van néhány kígyó és kismajom is a miniállatkertben



2023. január 21., szombat

Kis londoni turistáskodás


A húgomtól a szülinapomra londoni színházlátogatást kaptam. Szívás egy szigeten lakni, mindenhova csak repülővel lehet eljutni, de hát ez van, ezt kell szeretni... 

Ha meg már Londonba repültünk, akkor ott töltöttünk pár napot és turistáskodtunk, mert az úgy szokott lenni, hogy az ember ott lát a legkevesebbet, ahova gyakran eljut, vagy közel van "és majd úgyis járunk még erre" . 

Először elmentünk a Natural History Museumba, ahol egy 130 millió éves csontváz lóg a fejünk felett. 





majd egy börtönbe (Clink Prison) , ahol 1144-től 1780-ig tartották fogva a bűnösöket, akik nem fizették meg a tartozásukat, paráználkodtak, tiltott könyveket birtokoltak, nem jártak templomba, vagy nem az aktuális kornak megfelelő vallást gyakorolták. Az életfogytiglan többnyire szó szerint volt értendő.  A Clink prison az eredeti börtön helyén épült börtönmúzeum, egy rövid séta és végigjárható, de egy kis kikapcsolódásra megéri ide betérni. 







A Westminster apátságban eddig még nem jártunk (emlékszem, amikor egyszer régen be akartunk menni visszahőköltünk a borsos belépőjegyár láttán, szerencsére a mostani pénztárcámhoz már nem volt olyan vészes). 

Végigsétálva úgy érezhetjük, mintha az időben utaznánk az angol királyok, miniszterelnökök, írók, költők síremléke között járva. 

A jelenlegi gótikus templom építését 1245-ben III. Henrik kezdte el (miután már két másik templomot leromboltak ezen a szent helyen...), majd szokás szerint, mivel ezek több generáción át épültek, cserélődtek a királyok, mesterek, változott a divat, az építőanyag...) alakítgatták, bővítgették míg elérte jelenlegi formáját. Eleinte nem volt ilyen privilegizált hely, Viktória királyné idejében kezdték komolyabban megválogatni, hogy kik kerültek ide végső nyughelyre. 








Ez az angol királyok temetkezési és koronázási helye, a Canterbury érsek itt tette a fejükre a koronát, és egészen II. Györgyig ide is temették őket. (Azóta a Windsor Castle-be) A királyokon kívül itt helyeztek örök nyugalomra sok híres tudóst, pl. Sir Isaak Newton-t (nem, nem Alexander Pope mondta a beszédet a temetésen, mint ahogy a Da Vinci kódban írva vagyon... bár neki is van egy kis üvegablakban helye) , vagy itt találhatjuk Darwin, vagy épp a nem is olyan rég elhunyt Stephen Hawking földi maradványait is. Megkérdeztünk egy aranyos teremőr bácsit, aki önkéntesként dolgozik a templomban, és egy elég hosszú kiselőadást tartott arról, hogy valóban a talpunk alatt vannak eltemetve az arra méltók, és hogy bár vannak híres politikusok, miniszterelnökök, mint Winston Churchill, de nagyon reméli, hogy Boris Johnson (akkor még ő volt a prime miniszter, de ki sejtette, hogy azóta ennyien adják egymásnak a Downing Street 10-ben a kilincset...) soha nem teszi ide be a lábát, nemhogy a hamvait... :-)




A déli kereszthajóban, a költők sarkában (Poet's corner) több mint száz híres költő, író, zeneszerző van eltemetve, vagy legalább egy táblával, szoborral állítottak nekik emléket. Mondhatni ez itt a holt költők társasága... A sort Geoffrey Chaucer kezdte 1400-ban. (Ekkor temették ide, magát a műemléket egyébként csak később emelték.) Nem mintha a Canterbury meséket ilyen sokra értékelték volna akkoriban, hanem mert a király építési munkákat felügyelő hivatalnokaként fontos tisztséget töltött be. Ma őt tartják az angol irodalom atyjának. Sok olyan nevet is láthatunk, akiről már kevesebben tudják, hogy kik voltak, vagy mert "idővel megkopott a fényük" vagy mert nekem hiányos a műveltségem...  ( “In the poetic corner, I found there were poets who had no monuments and monuments which had no poets.” - Joseph Addison)
Mondjuk W.B. Yeats-nek tudtommal nincs itt emlékplakettje, szóval ezzel számomra el is dőlt a kérdés, hogy az angolok igényt tarthatnak-e rá) 
Shakespeare nem itt van eltemetve, hanem Stradfordban, de egy elég komoly szobrot kapott ide, ugyanúgy, mint a Bronte nővérek, Jane Austen, John Keats vagy George Eliot (és még sokan mások). 

Tetszik, hogy az egyház nem ellenkezett, hogy ateistákat vagy akár homoszexuálisokat ide temessenek vagy legalábbis itt is megemlékezzenek róluk. Mert végre felismerték, hogy munkásságuk, művészetük nagyságát ez nem befolyásolhatja, aki elismerésre méltót alkotott, annak itt helye van. Gondoljuk ne csak Eliotra, de Oscar Wild, Stephen Hawking , Sir IsaacNewton vagy Charles Darwinra is. 

"We believe it to be vital that science and religion work together to seek to answer the great questions of the mystery of life and of the universe.’ - Dr John Hall, Dean of Westminster

"We remember Isaac Newton for answers. We remember Hawking for questions." - Professor Kip Thorne, the American theoretical physicist and Nobel Laureate


Shakespeare szobra a Költők sarkában

Poet's corner

Itt látható a koronázási trón is amelyen legutóbb 1953-ban koronázták meg II. Erzsébetet. (Ismét látszik, hogy nagyon elmaradtam a bloggal, hiszen mióta itt jártunk már a királynő sincs...de már nem kell sokáig várni a következő ceremóniára.)



A felnőtt belépő 27 font 

Jártunk még a National Gallery-ben, immár sokadjára, de ezt nem lehet megunni (ráadásul mint sok más angol múzeum, ez is ingyenes) 




A Szent Pál székesegyházat is feltétlenül látni kell:

Már a római korban is állt itt templom, majd több másik követte, de sajnos mind leomlott, vagy az 1666-os nagy londoni tűzvészben leégett. Ekkor jött Sir Christopher Wren a templom terveivel, és 1710-re el is készült mai pompájában. (Maga a tervező is itt nyugszik a templom falai között)








Ja, persze ott kezdtem, hogy színházban voltunk, csak hogy ne essen rá a feledés homálya, leírom, egy Tennessee Williams darabot, a Glass Menagerie -t néztük:





Ezzel már augusztus végénél járok, de még annyi mindent csináltunk tavaly... 

2022. augusztus 17., szerda

Egy hétvége Párizsban


Májusban a Zuram kérdezte, hogy lenne-e kedvem Párizsba menni a következő hétvégén. Mintha ilyesmit még kérdezni kellene....

20 percen belül repülőjegyünk és szállásunk is volt. :-) Csak hogy nehogy meggondolja magát... 



Ő egyébként egy kiállítást akart megnézni egy galériában, de persze nálam ilyenkor egy bizonyos agyi terület aktiválódik: a gyerekek már többször jártak Franciaországban, de mikor kisebbek voltak nem terheltük le őket múzeumlátogatásokkal, így a Louvre-ban és az Orsay múzeumban (Musée d'Orsay) még nem jártak. Legfőbb ideje!

 Először 10 évesen voltak Párizsban, hihetetlen, hogy telik az idő, olyan, mintha tegnap lett volna... 

A belépőjegyeket előre megvettem online, de még így is volt némi sor, de legalább gyorsan haladt. 

Mindkét múzeum óriási, talán túl nagy falat is egyben, kb 3 órát töltöttünk mind a kettőben, az Orsay múzeumot pénteken, a Louvre-t szombaton néztük meg. Még így sem volt idő mindenre, de ennyi kb a befogadó képességünk egyszerre. 

Aki még nem ismeri, nézze meg ezt a kis részletet (vagy ha ráér akkor a Doctor Who teljes epizódját)... Van Gogh életében nem volt sikeres, nem volt elismert festő, egy bolond piktor volt, aki majdnem ezer képet festett de csak egyet sikerült eladnia. Ebben a részben egy időgép segítségével elutazik 2010-be, Párizsba, és eljön ebbe a múzeumba...  


 


Musée d'Orsay

A múzeum leghíresebb képei az impresszionisták alkotásai,
köztük is talán a Van Gogh képek miatt jönnek sokan, köztük mi is. 


A Louvre-ban az ismert Leonardo képeket akarták megnézni, na meg persze mindent ami közben útba esett... :-) Ilyen szempontból sokra tartom a DaVinci kódot és más hasonló szórakoztató irodalmat, filmet, mert bár nem szépirodalom, de kedvet csinál a fiatalkonak is ahhoz, hogy múzeumba járjanak, műelmlékeket nézzenek. Aztán meg már ezek nélkül is meglesz a kedvük hozzá :-) 








Zsolti a Szittya Emil kiállítást akarta megnézni a Párizsi Magyar Intézetben, ahol a régen eltűnt képeket most lehetett hosszú idő óta először látni, illetve ugyanekkor volt még több Szittya kép kiállítva a Laurentin galériában, oda is betértünk. A magyar Intézet épülete előtt Lapis András szobra található, a "kalap alatt". 



Szittya Emil


Rengeteg múlt század eleji magyar művész járt Párizsban, többek között Radnóti is, 


"A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék" ... (Paris)

ott, hol "A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda" 


Radnóti emléktábla, rue Cujas, 16. 

Szerencsére az idő is nekünk kedvezett, gyönyörű tavaszi napokat fogtunk ki. 

A múzeumokon kívül természetesen elmentünk az Eiffel toronyhoz, 


jó volt csak ülni és élvezni a pillanatot

megkóstoltuk a csigát (már épp ideje volt), stílusosan a Les Deux Magots - ba ültünk be vacsorázni (itt már egyszer ittunk egy kávét, de most sikerült asztalt foglalni és vacsorázni is). 





A csiga engem leginkább a csirkezúzára emlékeztetett. A zúzát szeretem, nekem a csiga is ízlett, de annyira nem különleges, hogy ezután is keressem az étlapon. Viszont egyszer mindent ki kell próbálni, most ez is lekerült a bakancslistáról. 

A leégett Notre Dame-hoz is elsétáltunk:




A lányok minden este moziba mentek, élvezték, hogy franciául  is tudnak filmet nézni. Na meg persze mindenütt ők intéztek mindent, annyira jó, hogy az embernek ilyen nagy, okos, önálló, ráadásul franciául is beszélő gyerekei vannak :-)