A Peloponnészoszi-félszigeten folytattuk az utat. Tervünk szokás szerint több volt mint ami a napokba belefért, de ezt már rég megszoktuk.
Mivel az eredeti tervek később változtak, így kicsit többet autókáztunk a kelleténél, de ez van, ha útközben alakul a program a szállás meg már előre le van foglalva.
Az ókori olimpiai játékok színhelyét, Olympiát természetesen nem akartuk egy görög körútból kihagyni.
Olympia akkoriban a Zeusz-kultusz központja volt, Zeusz isten tiszteletére rendezték az első olimpiai játékokat ie.,776-ban. Ennyi idő után már csak halvány emléke van az akkori sportcsarnokoknak, stadionoknak, templomoknak. Óriási terület, egy fél napos program hogy az ember mindent be tudjon járni.
Spártában a Spartathlon ultramarathon verseny végpontjában áll Leonidász spártai király szobra, ennek a lábujját érintik meg akik végigcsinálják az Athen-Spárta közti emberfeletti 246 km-es versenyt.
A verseny állítólag egy Hérodotosz által leírt történet alapján született. Amikor a perzsák vészesen közeledtek Athen felé, az atheni Miltiadész egy főállású gyaloggaloppot, (Pheidippidészt) küldött, hogy ugyan már, kérjen segítséget a spártaiaktól, küldjenek némi katonát Athen védelmére. A történet szerint a követ reggel indult és másnap estére oda is ért a szomszédos városállamba. Nem hiszem, hogy már Hérodotosznál is divat volt az "aki nem hiszi, járjon utána" befejezés, de 1982-ben egy amerikai pilóta és 3 társa úgy döntöttek, hogy kiderítik, igazat mondott-e az ókori történetíró a kb 36 órás szintidőről.
Nos, valóban, elsőként John Scholten ért célba 35.5 óra alatt, majd még két társa teljesítette 40 órán belül a távot. Ebből lett aztán a mai napig évente megrendezésre kerülő verseny, az Akropolisztól induló Spartathlon. Célszalag nincs, aki 36 órán belül teljesíti a távot, mind győztes. Hogy a futók egészségét védjék, a verseny nem pénzdíjas, a nyeremény a dicsőség: a győztes egy koszorút, egy érmet és az Evrotasz folyó frissítő vizét kapja jutalmul.
A magyarok is komoly eredményeket érnek el évről évre, Lubics Szilvia háromszoros bajnok, és idén is magyar lány, Maráz Zsuzsanna nyert a nők között. Férfiak között az abszolút csúcstartó Jánisz Kúrosz, aki 20 óra 25 perces idővel tartja a rekordot (ez 12 km/h-ás átlagsebesség.... én ennyivel 20 percet sem bírnék, nem hogy 20 órát.... és ne felejtsük el, hogy itt bizony hegyre fel-le kell szaladgálni). És bár ez önmagában is emberfelettinek tűnik, Jánisz 2005-ben versenyen kívül futott, célba ért, aztán mondta, hogy na jól van, ez is megvolt, akkor megyek vissza: és visszakocogott Athénba... ezzel teljes egészében reprodukálta az ókori Pheidippidész útját. Mondjuk a fickó mai napig tartja a négy legjobb versenyidőt a Spartathlonon, meg 100 és 1000 mérföld közötti távon kb minden létező világrekord az övé. Szerintem UFO...
Na, szóval mi ezt a szobrot akartuk megnézni, és a magyar futónő, háromszoros Spartathlon-győztes Lubics Szilvia nevét is megkerestük a márvány emlékoszlopon. (A 2017-es győztes neve még nyáron sem volt fent, nem tudom miért) Mondanom sem kell, kocsival is baromi hosszú az út, vannak akik ezt tényleg lefutják...???
Nafplio mellett a tengerparton volt a szállásunk, így oda még visszatekeregtünk, pancsoltunk, vacsoráztunk, majd másnap Delphoi felé vettük az irányt.
 |
| Nafplio |
Az én eredeti tervem az Epidaurusz amphiteátrum útba ejtése lett volna, de a család azt mondta, hogy nem akarnak ebben a melegben megint köveket nézni...:-/ Mivel izgalmasabbnak tűnt a Rio-Antirio függőhídon átkelni mint visszamenni Athén mellé és autópályán zötykölődni, így inkább kihagytuk a színházat és nyugatnak indultunk.
A Rio-Antirio, vagy másik nevén Charilaos Trikoupis híd a Korithoszi-öblöt íveli át, ezzel leegyszerűsítve a forgalmat a két part között.
 |
| Rio-Antirio híd |
A görögök már több mint 100 éve tervezgették, azonban technikailag egészen mostanáig nem volt kivitelezhető. Hossza 2880 méter, 27 méter széles, 2x2 sávon szelik át az autók a tengert, valamint biciklis és gyalogos közlekedőknek is van hely. Állítólag komoly építészeti bravúr volt, még díjakat is nyertek vele. Világrekorder a maga nemében: a világ leghosszabb ferdekábeles függőhídja - vagy valami ilyesmi.
2004-ben az olimpiai lángot vivő atléták voltak, akik először átkelhettek rajta. Manapság kicsit több mint 13 Eurót kérnek útdíjként, viszont így kb 5 perc alatt a túloldalon van az ember, míg régebben a komppal ez háromnegyed órába telt.
 |
| Zsolti végigfutott rajta oda-vissza míg mi az erődöt jártuk be |
A Rio oldalon található erőd az ottomán éraban épült II. Bayezid szultán parancsára. A 19-20. században börtönként használták, most pedig múzeumként ingyen megtekinthető.
Mellette apró kavicsos parton pihentünk egy kicsit, úsztunk a híd alatt aztán folytattuk az utat Delphoi felé.
