A gyerekek tegnapi matek házija eléggé meglepett: geometriából a térbeli alakzatokat kezdték tanulni, úgymint gömb, kocka, téglatest, kúp, gúla, henger. A síkidomokat mint kör, ovális, háromszög, négyzet, téglalap, rombusz, öt-hat-nyolcszög, már szeptemberben tanulták. Én ugye majdnem 30 éve voltam elsős, de halvány emlékeim szerint ez nem képezte az akkori tananyag részét. És igazság szerint most sem értem, hogy ez minek, gyakorolnák inkább simán az összeadást meg kivonást. De nem vagyok pedagógus, szóval befogom a számat, biztos tudják mit miért csinálnak.
(Mondjuk orvosi körökben a pedagógus nem foglalkozás hanem diagnózis :-) - mondom ezt totál tanári szülői-anyósi háttérrel :-) )
Szóval a leckét csináltuk ahol az volt a feladat, hogy írja be melyiknek hány csúcsa, hány oldala van, ezeket még szépen csoportosították is (gyanítom, hogy a következő témakör a halmazok lesznek...)
Persze itthon nem tudtam előhúzni a fiókból csak úgy egy gúlát, hogy akkor nézzük csak - és meggondolatlanul mondtam a gyereknek, hogy majd holnap anya csinál ilyeneket papírból és akkor majd megnézzük.
Mondjuk a csajok simán megcsinálták a házit, és lehet hogy csak tényleg nekem nincs térlátásom az egész családban (Férj szerint "nem igaz, hogy nem látom, hogy nem egyenes (ha képet akasztunk a falra), az oda nem fér be (kocsi parkolásnál például...) ), pedig én őszintén bevallom, nem látom. Legalábbis nem nagyon. Viszont vissza szoktam vágni, hogy én meg nem értem mitől lehet pánikolni a harmincadik emeleti erkélyen, na.
Visszatérve a projectre:
Ma lévén hogy szabadnapos vagyok, időm mint a tenger, csak spanyolból kellene valami fogalmazást rettyinteni* a művészet átalakulásáról, elanyagiasodásáról és ebben a műkereskedők szerepéről napjainkban címmel, hmmm - a nyelvvizsgára nem-készülésem is lehet, hogy megérne egy posztot...
Szóval gondoltam gyorsan kivágom-összeragasztom a testeket aztán addig csak megszáll az ihlet a fogalmazást illetően.
Kezdtem a hengerrel, az a legkönnyebb. Csak kivágok két kört meg az oldalának egy téglalapot és kész. Még jó, hogy a múltkor a lapbookozáshoz vettem egy körzőt, hogy ne mindig a fazekak fedőjét meg poharakat kelljen körberajzolnom, így hamar kész voltam. Mikor kivágtam akkor döbbentem rá, hogy én már tök rég csináltam ilyet és nem jutott eszembe, hogy a ragasztáshoz kis füleket is kellett volna hagynom. Újra rajzoltam, vágtam, ragasztottam , henger kész.
Tök ügyi vagyok, megy ez.
Aztán jött a gúla. Az alja négyzet, oké, még a füleket se felejtettem el. A tetejéhez kellenek háromszögek. Itt már törtem egy kicsit a fejem, hogy igen, de mekkorák. Ehhez már számolni kellett, jó, hogy a Pitgorasz tételre még emlékszem. Viszont a telefonomon levő számológépen nem tudok gyököt vonni. Más számológépünk meg nincs. Erre nem gondoltunk költözéskor, súlyos hiba. Sebaj, van internet, számológép letölt, gyököt von, oldalak megvannak. Füleket sem felejtem el, kivágva, ez is kész. Huhh, nem kis meló ez.
Aztán jött a neheze, a kúp. A kör az megvan, odáig oké. Kell hozzá egy körszelet - vagy körcikk? Én dumálok, hogy a gyerek csak akkor tud jól magyarul ha ezeket a szavakat is ismeri, erre tessék, itt az anyjuk és még ő is bizonytalan. De a google gyorsan kisegített (körcikk), szóval már csak azt kéne tudni, hogy mekkorát kell rajzolni. Ehhez ki kellene számolni a szöget. De hogy? Ezt is próbáltam kikeresni, de egy csomó bonyolult képletet találtam. Szerencsére beugrott, hogy kiszámolhatnám aránypárral, így ez is megvolt, már csak szögmérőt kellett találni, hogy meg is valósítsam az elképzelést. Nem kis feladat, de tudtam, hogy a gyereknek régen vett rajzkészletben volt szögmérő is, így ugyan fel kellett forgatni az összes fiókjukat, de meglett.
És akkor már tényleg gyerekjáték volt.
Mindezzel elcarakodtam jó két órát, úgyhogy úgy döntöttem, hogy a téglatest meg kocka demonstrálására megfelel a dobókocka meg a müzlis doboz is. Tényleg, miért is nem árulnak kúp alakú dobozban ilyesmit??
Íme a végeredmény, egész jó lett, nem?
És be kell valljam, igaza volt a matek tanáromnak. Mikor azt kérdeztük, hogy minek kell nekünk ezt a sok marhaságot megtanulni azt mondta, sosem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk ilyesmire az életben. Ugyan a koordináta geometriát vagy a másodfokú egyenletet még nem tudom mikor fogom használni, de ezek után már nem kétséges, hogy valaha, valamire biztos.
Ja, és a mérnök, meg matematikus olvasóknak nem ér röhögni, biztos ők is sokat felejtettek a középiskola óta, mondjuk kémiából vagy biológiából. Legalábbis remélem, hogy nem vagyok egyedül ... :)
* mindjárt írok egy e-mailt a tanárnak, hogy sajnos már megint nem tudok órára menni, mert hogy én ma nem írok egy sort se a művészetekről, az biztos... Mára elég volt ennyi agytorna...
