2012. augusztus 31., péntek

Szlovénia: Ljubljana és Škofja Loka


Mivel tavaly sikerült jól eltéveszteni az autópálya lehajtót és mint tudjuk ez azonnal jó kis elkavarodást jelent, így tulajdonképpen nem mi mentünk Ancsáékhoz, hanem ő ugrott kocsiba miután tökéletlen szlovénségemmel elolvastam az előttem levő táblákat és számára világossá vált hogy hol is leledzünk, így aztán egy benzinkút kávézójában tudtunk találkozni és dumálni egy kicsit.

Idén tutira akartam menni, így úgy döntöttünk, hogy két éjszakára is maradunk, így talán 48 óra elég lesz rá nekem is hogy oda találjak :-)
Elképesztő módon elsőre jó helyen kanyarodtunk, szinte házszámra pontosan oda mentünk ahová kellett. (Csak azért nem pontosan oda mert ott épp nem lehetett parkolni). Gyorsan írtam is Ancsának egy sms-t, hogy milyen ügyik voltunk, hol is vagyunk pontosan, mire ő visszaírt, hogy nehogy egy tapodtat is arrébb menjek, jönnek. (Hihi , ismer, még a végén két perc alatt képes vagyok annyira elkolbászolni, hogy lehetetlenség összeszedni :-) )

Megismerkedtünk Janezzel és együtt indultunk városnézésre, vacsizásra. (Nagyon finomakat ettünk, csak sajnos elfelejtettem lefényképezni, meg a nevüket is :-( )



Jelentem, Ljubljana gyönyörű, nagyon hangulatos kisváros. Igen, bár főváros, de egyáltalán nem nagy, megtartotta a kisebb városokra jellemző barátságos hangulatot. Jó érzés volt a főtéren és úgy általában a
belvárosban sétálni, az épületek gyönyörűen felújítottak, minden tiszta és hogy még folyó is keresztülszeli, az csak hab a tortán. A város mai képe leginkább Jože Plečnik építész terveit tükrözi. 

A Ljubljanica folyó, ami keresztülszeli a várost

Plečnik-féle hármas híd
városháza

sikló a várba

a vár, a legmagasabb épület tetején levő kávézójának teraszáról (isteni krémest lehet kapni, és a hely is nagyon jó, a kilátás meg pazar, szóval senki ne hagyja ki!)


a vár udvarán

Operaház




a belváros a várból - by night
Nagyon tetszik, hogy meghagyott egy komoly zöldterületet a városban ahová nem engedett épületeket húzni, így , bár kicsiben, de mint Madridnak , ennek a városnak is van egy "tüdeje". A város jelképe a sárkány, mert a legenda szerint Laszón görög királyfi legyőzte az egykor itt található tóban lakó sárkányt. 



szegény csaj bal karja kicsit ki van csavarva...

Janez és a mókus

Zsolt meg épp egy cinkét etet
és mókust is

Voltunk még  Škofja Loka -ban , ami Ancsa szerint a helyi "Szentendre". Sajnos igen komoly zuhét kaptunk a nyakunkba, így csak a helyi várba tudtunk elmenni, a benne berendezett múzeumot néztük meg, amiben néprajzi, régészeti, képzőművészeti, valami állat - és növényvilágot bemutató anyagok találhatók. Érdekes, hogy szomszédos ország, mégis milyen keveset tudunk róla. Sajnos az eső miatt inkább hanyagoltuk a további városnézést, ezért (és még sok másért ;-) ) még kénytelenek leszünk  visszatérni :-)




Ja, és még valami: ha valaki szintén nosztalgiát érez a gyerekkorunk Donald rágójának íze után , az kóstolja meg ezt az üdítőt:


Javaslom még az isteni szlovén paprika krémet, amiről sajnos nem készült fotó, de a Spar-ban állítólag lehet kapni. ;-)


2012. augusztus 27., hétfő

Verona - a szerelmesek zarándokhelye


Shakespeare biztos nem gondolta, hogy Júliája ekkora turisztikai látványosság lesz és komoly bevételre és ismertségre tesz szert általa a város :-)

"Oh Romeo! mért vagy te Romeo?
Tagad meg atyádat, és lökd el neved’.
S ha nem akarnád: esküdjél hivemmé,
S én nem leendek Capulet tovább!"

"De csitt, mi fény tör át az ablakon?
Nap kelte az és napja Julia.Ő, hölgyem az! Oh, lángszerelmem ő"


Ugyan állítólag semmi bizonyíték nincs arra nézve, hogy Júlia valóban ezen a bizonyos erkélyen epekedett volna Rómeo után (sőt, sokkal inkább az ellenkezőjéről hallani, miszerint egyszerűen kamu az egész), de ez egyáltalán nem zavarja a romantikus lelkű fiatalokat (és idősebbeket) hogy zarándokként vándoroljanak ide. 
Szerintem is igazán romantikus beleélni magunkat Júlia szerepébe :-)

Én, mint Júlia :-)



A város meg hülye lenne nem kihasználni, szépen berendezték az ominózus házat, lehet fényképezkedni az erkélyen és persze nagy biznisz a Júliás kulcstartó, póló, hűtőmágnes árusítása is. (A legjobb a Júlia cicije mágnes volt, ugyanis az épület előtt álló szobornak mindenki megfogja a mellét és sorban állnak a fényképezkedéshez. Ez meg is látszik rajta, gyönyörű fényesre van sikálva :-) ) 

Persze csak a blog kedvéért :-)


Szegény Rómeoról nincs szobor, bár nem tudom neki is a mellkasát simogatnák-e fényesre... ;-) meg úgy általában, szegény fickó közel nem szerepel annyi kütyün mint a nője.  Persze ezt most nem azért kritizálom, mintha mi nem estünk volna bele a csapdába, mi sem tudtunk eljönni Júlia cicije mágnes nélkül és a gyerekeknek is vettünk egy-két kacatot, hiszen ismerik a történetet. Sőt, nekem van egy színházi felvételem a musicalről, csakhogy franciául. Petrát ez egyáltalán nem zavarja, szívesen nézi, bár egy kukkot sem ért belőle, de azt mondja majd megtanulja. Közvetlenül  a kínai után, mert pillanatnyilag az a következő kiszemelt nyelv a legjobb barátnő révén :-) 

a ház belülről

Júlia ágya

valami ilyesmit viselhettek

belső udvar


A bejárat körül már nincs egy négyzetcentinyi hely, annyi szív, te amo, I love you van már a falakon. Ami mondjuk még oké, de a falra ragasztott rágógumik számomra inkább gusztustalanok voltak mint romantikusak. Pedig ebből is volt bőven. 

Nem tudom hogy egyesek létrával felszerelkezve érkeznek, vagy egymás vállára állva irkálnak, de több méteres magasságig telítve volt a fal

az elmaradhatatlan lakatok

A házban és körülötte postaládák biztosítják, hogy üzeneteink/kéréseink meghallgatásra találjanak.Sőt, hogy haladjanak a korral, akár e-mail is lehet írni szegény Giulietta-nak :-)



Azért figyeltek, hogy kissé rozsdás keretbe tegyék ám a modern kori kütyüt


A város amúgy tényleg nagyon hangulatos és sokkal több látnivaló van benne mint az erkély, de tény, itt volt a legnagyobb tömeg. 

Adige folyó

Dante , aki itt is élt és írt egy ideig


Piazza delle Erbe - Füvek tere 

Piazza Bra
Arena


Mi elsétáltunk még Júlia sírjához is (párszor sikerült eltévedni, így megismertük a várost is), de ide már jóval kevesebben jönnek. Bár az is igaz, hogy a sír eredetisége körül is ugyanúgy viták vannak mint az erkély-témában: egyesek szerint egy régi állatitatót láthatunk a sírboltban. 


ez lenne az állítólagos sírhely


 "Szem, nézd meg őt még
Egyszer! karok, a vég ölelkezést!
Ti ajkak, a lehellet ajtai,
Pecsételjétek még a jogszerű
Csókkal meg a halál – ez uzsorás –
Nevére átírt örök-adományom’!"

 „Mert Júlia van itt, szépsége fénylik, / S a kripta tőle tündér bálterem lesz” 


Ennyi jutott az időnkéből Veronára. Mivel még volt pár km aznapra előttünk így továbbgurultunk...

2012. augusztus 23., csütörtök

A Garda-tó északi részén

Beiktattunk pár nap pihenőt a Garda tó körül, jól esett hogy nem kellett egész nap autókázni és sokáig lustálkodhattunk :-)

A szállodánk fent volt a hegyen, ahonnan lélegzetelállító volt a kilátás, bár oda feljutni, szűk szerpentineken, na az nem egy leányálom. De a végén azért azt mondom, hogy megérte :-) (Pláne, hogy nem nekem kellett vezetni :-))) ) Az étkezőrész a tó felé kinyúló üvegezett teraszon volt, és bár a kaja felejtős de a panoráma kárpótolt :-) 

kilátás a szobaablakból

Limone csak 10 perc autóval, innen pedig komppal mentünk át Malcesine-be. Amilyen mázlink volt, bár nem tudtuk a menetrendet de pont indulás előtt érkeztünk. :-) Ja, és így láthattuk a vár tó felőli, egyébként a falu felől eldugott részét is. 






Ott, miután körbesétáltunk a középkori hangulatú óvárosban megnéztük a tökéletesen felújított Scaligeri várat, sétáltunk a várfalakon és több kiállítást is megnéztünk ha már bent voltunk. Nagyon sok esküvőt tartanak itt, amit meg is tudok érteni, igazán romantikus hely a tóra néző kilátással, a középkori várfalakkal és a zöldellő kerttel. :-)











Innen felmentünk a felvonóval a Monte Baldo -Tratto Spino csúcsra, 1760 m magasra. (Ha a várnál kombinált belépőt veszünk akkor egyrészt olcsóbb, másrészt megússzuk a sorban állást a felvonónál, legalábbis ami  a jegyvásárlás részét illeti, mert utána még több mint egy órát sorakoztunk a beszálláshoz.)



Hát ez valami csodálatosan szép, friss levegő, zöld, csend ... aki erre jár ne hagyja ki. (És hozzon magával egy vékony pulcsit vagy kendőt, mert itt fent már hűvösebb van és a szél is jobban fúj)



Jártunk még a varone-i vízesésnél, ami egy kis eldugott gyöngyszem a tó északi részénél, Riva del Garda mellett. Kicsit nehéz megtalálni mert nem épp a legjobban van kitáblázva, de mindenképpen megéri megkeresni. Nem értettem miért árulnak esernyőt a bejáratnál - aztán mikor odaértünk megvilágosodtam: a barlangba bemenve jó kis "eső" zúdul a nyakunkba a vízesés mellett állva. A 80 m magas lépcsős zuhatag a Tennoi tó vizét levezető Varone folyó útja, mely később a Sarca folyón keresztül a Garda tóba ömlik. A körülötte levő park egy kis botanikus kert rengeteg virággal, egyszerűen csodaszép és nagyon hangulatos. Többek közt Thomas Mann , Franz Kafka, Ferenc József nyomain járhattunk ennél a természeti csodánál. 






Azok a képek, ahol effektíve látszik hogy víz is esik, nem sikerültek, egyből csupa vízcseppes lett a lencse :-(
Kivételesen eszembe jutott megörökíteni a nyitva tarást és az árakat, hátha valakinek még jól jön: