2018. március 31., szombat

Láttál-e már valaha ... igazi migránst?


Ugyan már szörnyen unalmas, hogy a kampány előtt/alatt a csapból is ez folyik, de nem hagyhatom szó nélkül a kérdést mivel minket is érint a téma.

forrás: www.szorakoztato.com

Nem tudom, hogy látott-e már minden kedves olvasóm testközelből igazi migránst.... Nem, nem a temetőbe érkező távoli hozzátartozókra vagy a hideg/eső ellen fejkendővel védekező szomszédra gondolok, az mind kamu. Valódi, igazi migránst, na olyannal találkoztatok már? Persze ők sem egyformák: vannak a haszonleső  gazdasági (akár illegális) bevándorlók, az oltalmazottak, a menedékkérők, de lehet valaki simán csak migráns is... de  hogy mikor ki melyik kategóriába esik az épp nézőpont kérdése ... 

Nekem jó, számomra egyértelmű: azok a szégyentelen gazdasági bevándorlók akik elveszik a helyiek munkáját tulajdonképpen mi vagyunk...

De azért ez sem ilyen egyszerű...

Amikor a migránsok már minket is fenyegetnek és már a spájzban vannak... na akkor az üres szavak helyett a tettek mezejére kell lépni! 

Az úgy kezdődött, hogy a konyhába lépve megláttam, hogy egy sötét alak cikázik át előttem. Tudhatta, hogy szabályellenesen, mert sunyi módon elrejtőzött a hűtő mögött. (Megsértette a határzárat - de hogy hogy a fenébe mászta át a kerítést és jött be a házba, az rejtély - bár gyanítom, a garázsajtón levő rések a ludasok...) 
Mondom a Zuramnak, Tibi /Zsolti, migráns a láthatáron! Először felszólítottuk, hogy igazolja magát, persze dokument nyista. Egyértelművé vált a tényállás: illegális bevándorlóval állunk szemben! Még a mosogatógép mögé való elrejtőzéssel is bepróbálkozott! A Zuramat elszalajtottam a boltba és éjszakára migránscsapdákat helyeztünk el a konyha több pontján (szigorúan csak olyat ami nem veszélyezteti a migráns testi épségét). 

Másnap estére be is sétált a csapdába! A leleplezést követően ártatlan nagy barna szemeivel menedékjogért folyamodott.

akinek eddig volt kételye, annak elárulom: így néz ki egy illegális bevándorló

Regisztráltuk, fényképet készítettünk és az átmeneti menekülttáborba irányítottuk. A tárgyalás idejére az átmeneti szálláson igyekeztünk humánus körülményeket biztosítani a számára. Éjszakai búvóhelyet, fűtött szállást és három fogásos vacsorát kapott. Sorsáról később intézkedtünk.



Másnap összeült a Családi Migránsügyi Bizottság ahol a benyújtott bevándorlási kérelmet részletesen elemeztük. A gyerekek az "ugye megtartjuk" mellett érveltek, a kutya érdeklődően szemlélte és szaglászta és még a bizonytalanok táborát erősítette, mi, felnőttek a kitoloncolás mellett kardoskodtunk. Racionális érvként felvetettük a "de ti takarítjátok", a "zsebpénzedből veszel almot" és a "mi lesz vele mikor elutazunk" témákat.   Ezután még a nemzetközi szabadságjogokkal is érveltünk, azt hiszem ez gyakorolta az ellentáborra a lenagyobb hatást.

A migráns is kapott felszólalási lehetőséget, azonban nyelvi korlátokra hivatkozva a meghallgatás eredménytelen volt. (Tolmácsot kinek a feladata biztosítani?)
Végül úgy döntöttünk, hogy a döntést az ő kezébe (mancsába) adjuk, mindenki a maga szerencséjének a pogácsa, nem?

Az illegális bevándorlót tájékoztattuk a döntésről és azonnali hatállyal megszerveztük, hogy a kérdést a többi honfi- és fajtársával megtárgyalhassa. Amennyiben a maradásra szavazna és nem hagyná el az átmeneti szállást úgy b) tervként a végleges letelepedési csomagot léptettük volna életbe.



Viselkedése arra engedett következtetni, hogy szabadon szeretné megválasztani élőhelyét, az akadálymentesített kijárat felé vette az irányt.





Migránsunk útra bocsátása zavartalannak bizonyult, őkelme csöppet sem sietősen, de távozott. 


                                                                         THE END


P.S. posztunk szereplői ugyan nagyon is valósak de a napi politikával való bárminemű hasonlóság csak a véletlen műve... 

2018. március 29., csütörtök

Chester


A gépünk vasárnap késő délután indult hazafelé, az utolsó napot még érdemes volt kihasználni. Vagy 10 fokott esett hirtelen a hőmérséklet és éjszaka még havazott is, jó kis csípős hideg reggelre ébredtünk. Mivel Liverpoolban már megnéztük ami minket érdekelt, egy kisvárost, Chestert célozunk meg, ami vonattal kb 45 perc alatt elérhető volt. Liverpool és Chester között fél óránként vannak járatok, a vonatjegy pedig meglepően olcsó volt (családi jegy egy napra 11font, oda-vissza). 



Chester egy római kori emlékekkel teli kisváros a Dee folyó partján. A középkorban még jelentős kikötőváros volt, míg Liverpool át nem vette tőle ezt a szerepet. 

Az óvárosi részt egy 3 km hosszúságú fal övezi, amit még a rómaiak építettek 70 környékén, a város a brit római provinciák legjelentősebb települése, hadibázisa volt. A legnagyobb, legjelentősebb fennmaradt városfal egész Nagy-Britanniában. Rajta végigsétálva egy óra alatt átfogó képet kaphatunk a városka egyedi hangulatáról. 


a Newgate (új kapu) később épült a falhoz, mivel az eredeti kicsinek bizonyult a megnövekedett városi forgalomnak.
Ennek tetejéről láthatunk le a városra 

Régi kőhíd a Dee folyón 
                         
Korábban így nézhetett ki. 1387 körül építették, miután az áradás elmosta a korábbi fahidat



The Queen's School középiskola





A Keleti Kapu fölött látható Anglia második leghíresebb órája (Az első a londoni Parlament órája a Big Ben-nel), amit Viktória királynő gyémánt évfordulójára építtettek 1897-ben. 

A Keleti Kapu volt a római kori település főbejárata
a városfalról római katonák pásztázták a környéket és ellenőrizték az áthaladókat


a híres "East Gate Clock" ami Viktória királynő 1897-es gyémánt jubileumának emlékére készült.
1899-ben került a helyére. 


A délkeleti saroknál található a "kívánságok lépcsője" (wishing steps) - a helyi babona szerint aki egy levegővel fel-le tud szaladni ezen a lépcsőn, annak teljesül a kívánsága. (Ezt most e lejegesedett lépcsőfokok miatt inkább nem próbáltuk ki, a csuklótörés nem szerepelt a kívánságlistánkon).  

A Chester-kastély nem tűnt nagy számnak, csak a várfalról vetettünk rá egy pillantást. 

Chester kastély

Chester másik jellegzetessége a viktória korabeli árkádos, fekete-fehér faborítású házak, a város nagy gondot fordít állaguk megőrzésére. 



Rows 

Bár a mai napig "a Kilenc Ház" ("Nine Houses") -ként emlegetik, csak hat maradt fenn a Park Street-i bérlakásokból, melyek 1650 körül épültek. Alapjuk homokkő, homlokzatukat pedig fekete-fehér faburkolat díszíti. Csak hajszál híján menekültek meg a bontástól, ma műemlékvédelem alatt állnak. 



A városközpont legjelentősebb épületei a városháza és a katedrális. 

Városháza

A katedráis belülről is megér egy misét: 

Chester katedrális






Ez az "organ donation" felirat az első pillanatban kicsit megzavart: itt lehet fél vesét felajánlani, vagy mi??
Aztán rájöttem, hogy ez biztos csak szakmai ártalom, és tulajdonképpen az orogona felújítására gyűjtenek...





Vannak még múzeumok, római kori amfiteátrum, galériák, sőt, a városban található az ország legnagyobb állatkertje, veszélyeztetett fajokkal, óriási akváriummal - ezeket most idő hiányában kihagytuk, de aki hosszabb időt tölt itt, pláne gyerekekkel, annak egy jó programlehetőség.  

vele a kateedrális melletti parkban találkoztunk

Viszlát, Chester!



2018. március 26., hétfő

Liverpool - több mint a Beatles


Ha már itt jártunk természetesen nem csak a Beatlesre hanem a  városra is kíváncsiak voltunk (Liverpool küzd rendesen hogy ne csak a foci és a Beatles legenda városa legyen, 2008-ban Europa Kulturális Fővárosa volt, rengeteg múzeummal, galériával csábítja a turistákat - a legtöbbjükbe ingyenes a belépés.) Összességében nem egy nagy hely, a látnivalók tekintetében pedig pláne nem, ha konkrétan az összes Beatles emlékhelyet nem akarja valaki végigjárni akkor egy, max. két nap is elegendő városnézésre. (Persze tudom, rengeteg látnivaló van ha valaki el akar mélyedni az építészetben és a művészetekben. Múzeumok, galériák tömege várja az ide látogatókat, de egyszeri mezei turistaként, aki csak a város legismertebb látnivalóit szeretné egy látogatásba belesűríteni, annak az az 1-2 nap bőven  elég rá)

Liverpool, kikötői sétány
Pier Head épületegyüttes ("A Három Grácia") a Mersey folyó partján

Amit "látni kell" annak nagy része a kikötőben csoportosul. Nagyon jó időt sikerült kifogni, így sétálgathattunk a part menti sétányon, amikor pedig épp eleredt az eső, és mivel volt időnk bőven, megnéztük az utunkba akadó múzeumokat is.


Liverpool Múzeum

a Kikötői Tanács épülete

VII. Edward angol király lovasszobra 


Liver bird , Liverpool jelképe

Városháza


A híres négyes a kikötőben

Liverpool tele van köztéri szobrokkal
Walker kapitány szobra 

Church of Our Lady & St Nicolas
a "hajósok temploma"

Liverpool Blitz Memorial
II. világháborús emlékmű

a kikötői bombázásokban elhunyt áldozatok emlékére

St George Hall

Az Albert Dock a város kulturális szíve, ez az UNESCO Világörökségi helyszín ad teret a nevezetességek zömének. Ez volt Angliában az első olyan építmény, amelyet csak vas és tégla felhasználásával építettek (a tégla egyébként is meghatározó eleme a városi épületeknek), állítólag a világ első zárt, tűzbiztos raktárépülete. Ezen a rakparton rakodták ki a dohányt, a cukrot, a gyapotot, innen indultak Amerika irányába a nagy kereskedelmi hajók, ide érkeztek a 18. században a rabszolgák is. Az emeletes, tengerrel körbevett épületek alján árkádsor fut végig ahol most üzletek, irodák, butikok, éttermek, kávézók és múzeumok találhatók.





Queen's Dock

A Merseyside Tengerészeti múzeumban a hajókról, a tengerészetről, a rabszolgakereskedelemről tudhatunk meg sok mindent, illetve bemutatja a Titanic és a Lusitania történetét is, melyek összeforrtak Liverpool-lal.


Angliában jellemző hogy a múzeumokban játékos feladatlapot adnak a gyerekeknek, hogy lekössék a figyelmüket. Különböző kiállítási tárgyakat, képrészleteket, feliratokat kell megtalálni, rejtvényeket megoldani. Így a kiállítást is végignézik és a szülőket is hagyják nézelődni. Még az én kamaszaim is élvezték, alig lehetett őket zárórakkor kitessékelni. 


'Dance of the Dead' - A Halál tánca
német medál 1916-ból, ahogy a Halál csontváz képében néz le a süllyedő Lusitania-ra. 


A kikötőben megnéztük a dokkmester házát ('piermaster'-bőr fordítva - ezt nem egészen biztos, hogy így mondják magyarul, de jobb ötletem nem volt. Szóval aki felügyelte anno a rakpart munkálatait és biztonságát). A bombázások után csodával határos módon nagyjából egyben maradt, így most múzeumként funkcionál.



Aztán mivel 5 után kb. minden múzeum bezár sétáltunk még egyet a rakparton





I. Pepe lovasszobra 

Hartley-híd





Pepe szárnyakkal

- végül nem maradt más, mint hogy felüljünk az óriáskerékre.


a dokk madártávlatból

A Mersey folyó és környéke

A távolban az anglikán katedrális

Másnap még megnéztük az anglikán katedrálist, ami a leg-ek temploma: nem csak Anglia legnagyobb temploma, de a világ legnagyobb anglikán katedrálisa, a világ legnagyobb működőképes orgonájával és a legnehezebb harangjával.

főbejárata
Legnagyobbrészt helyi vörös homokkőből épült neogótikus stílusban
1978-ban szentelték fel


főhajója 116 m 

Boldogasszony kápolna
A Húsvét előtti Nagyböjt ideje alatt érkeztünk, ezért az oltár le volt takarva 


a világ legnagyobb működő orgonája (9765 síppal)

a templomban ajándékbolt, a fölötte levő galérián pedig kávézó üzemel

Felmentünk a harangtoronyba is ami 106 m magas

A középső, legnagyobb harang George, de a körülötte levő kisebbeknek is saját nevük van
George a világ legnehezebb harangja, méretét tekintve pedig talán a 3. 

a katedrális makettje


Sir Giles Gilbert Scott tervezte
- neki köszönhetjük egyébként az oly jellegzetes angol piros telefonfülkéket és a londoni Tate Modern galéria épületét is. 

templomkert

Ezután átsétáltunk a nem messze levő Liverpool Metropolitan Katedrálisba. (A Hope Street, a Remény útja köti össze a két templomot, bár állítólag ez csak véletlenül alakult így, az utca korábban kapta a nevét mint ahogy a templomokat ideépítették). Mivel a városban igen nagy a katolikus írek aránya szükség volt egy nagy római katolikus székesegyházra is. 
Annak ellenére, hogy időben nem sok különbséggel épült, ez egy modernebb épület. Altalában többre értékelem a klasszikus dolgokat, ez most kifejezetten tetszett. Különösen a passió jeleneteit volták magukra a tekintetet. Épp egy zenekari próba volt a templomban, gondolom valamilyen koncertre készülhettek, úgyhogy zenei aláfestéssel sétálhattunk körbe. 
A katolikus vezetőség (mint mindig) nagyot álmodott / versengeni akart az anglikán katedrálissal : olyan grandiózus tervet készíttetett, ami, ha megvalósult volna, a világ második legnagyobb temploma lett volna, kuplájának átmérője túlszárnyalta volna a Szent Péter Bazilikáét... A II. világháború tett nekik keresztbe, a költségek jelentős emelkedése miatt a terv csak álom maradt. 
Azért hogy legekben itt se legyen hiány, itt található a világ legnagyobb festett üvegablaka. 

a város egyik jellegzetes épülete

Metropolitan Cathedral of Christ the King, Liverpool
a kör alakú templom átmérője 59 m 




Mikor már végképp nem tudtunk magunkkal mit kezdeni elmentünk a World Múzeumba. Ez egy természettudomáyni múzeum különböző részlegekkel, gyerekkel kiváló időtöltés (szerintem az összes helyi kisgyerekes itt volt, ráadásul ez is ingyenes). Van benne dinós, múmiás rész, planetárium, fő attrakcióként pedig akvárium és élő bogarak, ami a tizenéveseimet is lázba tudja hozni, pedig százszor nagyobbat, jobbat is láttak már.



Ha valaki Liverpoolban jár lépten-nyomon belebotlik furcsa szobrokba amiről nézőpont (és látószög) kérdése hogy a birka vagy a banán jut először az ember eszébe. 

birkbanán 

Nem, ez nem annyira modern művészet, itt tényleg az volt az alkotó célja, hogy ez mind így, egyszerre jelenjen meg az ember képzeletében. Ezek ugyanis a "szuperbirkbanánok", vagyis "superlambanana" - fajhoz tartozó csodabogarak. Taro Chiezo manhatteni japán művész alkotásai, aki a génmanipuláció veszélyeire hívja fel a figyelmet a szörnyszülötteivel.(Mondjuk szerintem kifejezetten aranyosak, de azért értem és tetszik a koncepció.) Mivel  Liverpool kikötőjébe gyakran érkeztek banán és birkaszállítmányok, a helyi kiállításra a művész ennek állított emléket. Ugyan az eredeti alkotás 4 hüvelyk magas és sárga volt, mára a városban óriásira nőtt példányokkal találkozhatunk, amik mindeféle színben és mintával vonják magukra a figyelmet. 

És egy érdekesség Liverpoolból:

Elég jellegzetes dialektust beszélnek, ennek saját neve is van, a scouse. Külön szótárat is árulnak hozzá a vállalkozó kedvű turisták számára - a kiejtés megértése csak vájtfülűeknek :-)
A scouse egyébként nem csak az akcentusuk, hanem a helyi tipikus étel neve is, ami ránézésre erősen hasonlít a mi gulyásunkra: marha (esetleg birkahús), répa, krumpli, hagyma a fő összetevők.