2023. november 20., hétfő

Tesóval Egyiptomba: a nyaralás a reptéren kezdődik és ott is végződik - avagy örülj, ha odajutsz, de még jobban, ha haza is érsz

 Egyiptomban először egyetemistaként jártam, egy egy hónapos gyakorlaton 2001-ben.

Kórházat csak kívülről láttam, ellenben keresztül-kasul bejártam Kairót, elmentem Alexandriába, és a Vörös-tenger partjánál, Sharm-El-Sheik-ben is töltöttem pár napot, ahonnan a Sinai-hegyet is megmásztam (2285 m!). (Aki ezt tervezi, annak üzenem, hogy egész éjszaka kell mászni, hogy a napfelkeltét már a hegytetőről csodálhassuk meg). 

Nagyon hideg van, viszont égő csipkebokor nincs, de fent adtak takarót. 

A tüdőmet is kiköptem mire felszenvedtem magam (teveháton csalva menni nem ér) , de megérte, különben hogy dicsekedhetnék itt vele, nem ? :-)  Sajnos Luxorba nem sikerült lemenni (pedig a vonatjegyem megvolt, de egyedül nőként végül nem mertem nekivágni, mert pont előző nap történt a szept 11-i terrortámadás az USA-ban... peches vagyok, na...) 

Idén a húgommal mentünk kettesben, ő már régóta készült menni, én meg szívesen megnéztem még egyszer Kairót, és végre eljutottam Luxorba is :-)

Az eredeti tervek szerint London Heathrow-n találkoztunk volna, vacsi és egy reptéri hotelben alvás után kora reggel ment a járatunk Kairóba. 

Csakhogy az én délutáni Dublinból Londonba tartó járatomat rossz időjárásra hivatkozva törölték, és áttettek egy reggeli gépre. Ami persze nekem nem felelt meg, mert azzal már nem értem volna el a csatlakozást Kairóba. Egy egy hetes nyaralásnál meg nagyon nem szívesen veszítek el egy napot (vagy ki tudja mennyit) a reptéren dekkolással. (Közben a húgom járata Skóciából csak folyamatosan késésként volt kiírva, egyre későbbi időpontra, úgyhogy őt meg ott ette a fene, hogy mi lesz) 

Ahogy az lenni szokott lyenkor mindenki egyszerre bolydul meg. Álltam sorba a check in pultnál, amíg vártam, telefonon próbálkoztam a légitársaságnál, persze kevés sikerrel, mert bár mindenki felvette a legkedvesebb műmosolyát és a legnyugodtabb hangon próbált meggyőzni, hogy ne aggódjak  - én aggódtam. Mert az nem volt kérdés, hogy eljutok-e Kairóba, csak nekem nem mindegy, hogy mikor.  

Persze a légitársaságok csak ugyanabban az úticélban képesek gondolkodni, ezért azt hajtogatták, hogy nincs másik járat aznap este, amire át tudnának foglalni. De Ditke ritkán hagyja magát lerázni, végül meggyőztem őket, hogy nekem tök mindegy a brit sziget melyik pontján löknek ki, csak földi közlekedéssel eljuthassak a Heathrow-ra reggelig. 

Jótanács: csekkoljátok, hogy a légitársaságotok milyen más társasággal van egy cégben, az ugyanahhoz a céghez tartozó társaságokon belül át tudnak foglalni egy másik járatra extra költség nélkül. Én British Airways-el repültem , ami az IAG tagja, ahova az Aer Ligus, Vueling, Iberia, stb is tartozik. Így ugyan BA járat nem volt, de Dublinból van rengeteg Aer Lingus, ami nekem nagy segítség volt. 

A végén persze nekem kellett kisakkoznom, de találtam egy járatot egy másik londoni reptérre, onnan taxival nem nagy ügy átbumlizni a Heathrow-ra. Furcsán néztek, hogy a taxi sokba fog kerülni, és azt nem fedezi a légitársaság (érdekes, a dublini hotelt éjszakára meg igen, az se ingyér' van..., de mindegy, nem volt idő ezen vitatkozni). 

Úgyhogy végül átraktak egy másik gépre, amihez ugyan sprintelnem kellett át a másik terminálra, hogy odaérve megtudjam, hogy az is késik , ehh... a végén azért odaértem Londonba, ahol több mint egy órát vártam taxira, aztán keresztül az egész városon, szóval vagy 3 órát aludtam, de igen!  elértük a repülőt, irány a piramisok! 

Minden jó, ha jó a vége, mondhatnánk, de hol volt ennek még a vége! 3 nap Kairó, egy nap repülés után 3 nap Luxor, és már csak haza kellett jutni. De hogy ne legyen egyszerű, visszafele megint a reptéren töltöttünk egy napot. 

A szállodában este online akartunk becsekkolni a visszafele járatra. A húgom még gond nélkül megkapta a visszaigazolást, nekem 2 másodperccel később viszont már azt írta ki, hogy sajnos techniaki okok miatt nem tudok becsekkolni, és majd a reptéren tegyem ezt meg. 

Kezdett gyanús lenni a dolog: jártunk már így. Persze lehet valóban weboldal technikai hiba, de akkor is ezt mondja, mikor túl van foglalva a gép és sajnos nincs mindenkinek hely. Ilyenkor abban reménykednek, hogy valaki elkésik, átfoglalja, mégsem utazik, és akkor a túlfoglalt utast is fel lehet tenni a járatra, a gép teljes kihasználtsággal repül. Ha valaki nem tudná, ez sajna teljesen legális, majd legfeljebb átteszik az ember fiát egy másik járatra. Így jártál édesem... Ilyenkor inkább az egyedül utazókkal babrálnak ki, mert mégis csak könnyebb egy-egy embert besuvasztani valami másik gépen levő üres helyre, mint egy családot, akiket nem mindig lehet szétválasztani, lévén gyerek egyedül nem utazhat, stb. 

Szóval a radarunk rosszat sejtett, és hiába hívtam a légitársaságot, írtam a chatbotnak, a válasz ugyanaz volt, ne aggódjak, a reptéren majd becsekkolok. Hiába kérdeztem rá a túlfoglalásra, "nem volt róla tudomásuk"... 

Reggel korán ment a gépünk Luxorból Kairóba, az eredeti tervek szerint még várost néztünk volna, de nem mertük elhagyni a repteret, ott dekkoltunk a pultoknál, várva, hogy egy BA dolgozó végre odatévedjen. Meg persze fél óránként néztük a kiírást, hogy nem változtatják-e meg a pult számát... 

A végén elsők voltunk és gond nélkül megkaptam én is a  beszállókártyámat - mint egy jóllakott óvodás fülig érő vigyorral vettem át a jegyet. A gép tele volt, nem tudom, hogy hátrahagytak-e valakit, mindenesetre én sikeresen hazajutottam, és nekem ez a lényeg. :-)

Fél napos drezdai kiruccanás

 

Liberecből egy fél napra átruccantunk Drezdába. Zsolti utoljára gyerekként járt itt és szép emlékei voltak a városról, én pedig még sosem voltam, úgyhogy kézenfekvő volt, hogy ha már itt vagyunk a közelben, akkor tegyünk egy rövid kirándulást.

Itt sem volt cél, hogy "mindent" lássunk, inkább csak sétálni akartunk a városban, hogy legyen egy képem róla, magamban, magamnak. Mert ha egyszer már jártam valahol, akkor onnantól kezdve másképp gondolok arra a helyre, ha olvasok róla, hallom a hírekben, vagy épp egy filmet nézek, amit ott forgattak. 

Ősz lévén elég korán sötétedett, előre eldöntöttöttük, hogy nem nézünk múzeumokat, csak bóklászunk egyet a városban, ott ebédelünk, keresek pár kincset (geocaching), aztán megyünk is vissza Liberecbe, mert este már megbeszélt vacsoránk volt pár bélyegező ismerőssel.










A kalsszikus Zwinger múzeumkomplexum épp fel volt túrva felújítás miatt, a barokk kertről csak elképzelni tudtam, hogy egyszer majd gyönyörű lesz a szökőkutakkal és nyári virágokkal. Fent a teraszon ittunk egy kávét és ettünk egy sütit, de ezt, ha lesz nekem még itt legközelebb, kihagyom - nem tudom, hogy a felújítás miatti kevesebb turista, vagy egyébként is az ősz miatt megcsappant forgalom miatt, de kifejezetten gyenge volt mind a kínálat, mind a kiszolgálás. 

Szemben vele az operaház, ezt is csak kívülről láttuk, de akit érdekel, vannak vezetett túrák odabenn. 

A drezdai kastély, a Rezidenschloss mellett is csak elsétáltunk, nem volt sem időnk, sem kedvünk bemenni. Inkább majd egyszer, legközelebb, ha több időt töltünk a városban, és jobban lesz hozzá hangulatom. 

A Freuenkirche a férjem gyerekkori itt jártakor még le volt bombázva, ezért neki is érdekes volt felújítva látni ezt a templomot. Mondjuk kívülről szebb mint belülről, valahogy a nagyon új érzés miatt mintha nem illene ide, legalábbis nekem ez volt az érzésem. 

A folyó partja tetszett, hogy milyen természetesnek van meghagyva, élhető, a helyiek számára élvezhető térként, nem letérkövezve, beépítve minden négyzetcentit. 




2023. február 17., péntek

Liberec, Csehország

 

Tavaly októberben pár napra Csehországba, Liberecbe utaztunk az európai bélyegkiállításra. 


Városháza, Liberec


A kiállítás kiemelt témája a sarkkutatás, az ehhez kapcsolódó bélyegek, levelezések voltak. Engem maguk a bélyegek, régi levelek nem hatnak meg, azt meghagyom Zsoltinak, viszont az ezzel kapcsolatos előadások érdekesek voltak, hallhattuk az angol királyi postamester sztorijait, aki anno a térségben dolgozott és egy cseh sarkkutató fickó mesélt az antartktiszi mindennapokról. Mindezt egy maroknyi közönségnek, aminek az előnye az igazán családias hangulat, a közvetlen kapcsolat a hallgatósággal. Lehetett beszélgetni, kérdezni, és sokat viccelődtek is. Ezek nekem azért igazán érdekesek, mert magamtól eszembe sem jutna olvasni vagy dokumentumfilmeket nézni a témáról, így viszont örülök, hogy meghallgattam őket, igazán érdekes volt. 

Ha meg már itt jártunk akkor kicsit bóklásztunk is, bár olyan hagyományos alapos városnézést nem csináltunk. 



Liberec Észak-Csehország kb százezres lakosú városa, a Jizera-hegy lábánál fekszik, télen főleg síelni járnak erre. Az 1012 méteres Ještěd a hegy legmagasabb csúcsa, ahol TV torony, szálloda és étterem is található, ez lett a város egyik jelképe. Sajnos csak pár napot voltunk a városban és amelyik napra a kirándulást terveztük a hegyre, esett az eső, köd volt és felhők, úgyhogy inkább kihagytuk. Az egyik este ugyan itt vacsoráztunk, de mivel már tök sötét volt és amúgy is elég felhős, borongós idő, sajnos nincs jó képem róla.

Ještěd 

A főtéren található a városháza, mögötte a színház, néhány hangulatos utcácska régi házakkal, és ebben ki is merül a belváros. Aki sok európai városban járt annak sok újat már nem tud mutatni, nem volt kedvem a helyi múzeumokat, templomokat nézegetni, ezért inkább sokáig aludtam és sokat olvasgattam a szállodában... az sem rossz :-) 

Néhány kép a városról:

Városháza, óratorony, a városi színház

Az óriások lakomája, bronz buszmegálló, ami a város náci múltjára emlékeztet.
A meteorológiai állomás, egy érdekes pad,
és az IQLandia, tudományos múzeum és planetárium gyerekeknek

Babylon wellness hotel - itt szálltunk meg,
gyerekeseknek nagyon jó wellness részleg és vízipark,
van néhány kígyó és kismajom is a miniállatkertben



2023. február 14., kedd

Utolsó iskolakezdés

 De régen volt szeptember... 

Az utolsó iskolakezdés:


Ha csak évismétlésre nem kötelezik őket, akkor ez itt az utolsó első napi fotó. Hát ez is eljött, a gimnázium utolsó éve. 

Azért valljuk be, baromira jó érzés, hogy idén kell utoljára szülői értekezletre menni :-) 

2023. január 21., szombat

Kis londoni turistáskodás


A húgomtól a szülinapomra londoni színházlátogatást kaptam. Szívás egy szigeten lakni, mindenhova csak repülővel lehet eljutni, de hát ez van, ezt kell szeretni... 

Ha meg már Londonba repültünk, akkor ott töltöttünk pár napot és turistáskodtunk, mert az úgy szokott lenni, hogy az ember ott lát a legkevesebbet, ahova gyakran eljut, vagy közel van "és majd úgyis járunk még erre" . 

Először elmentünk a Natural History Museumba, ahol egy 130 millió éves csontváz lóg a fejünk felett. 





majd egy börtönbe (Clink Prison) , ahol 1144-től 1780-ig tartották fogva a bűnösöket, akik nem fizették meg a tartozásukat, paráználkodtak, tiltott könyveket birtokoltak, nem jártak templomba, vagy nem az aktuális kornak megfelelő vallást gyakorolták. Az életfogytiglan többnyire szó szerint volt értendő.  A Clink prison az eredeti börtön helyén épült börtönmúzeum, egy rövid séta és végigjárható, de egy kis kikapcsolódásra megéri ide betérni. 







A Westminster apátságban eddig még nem jártunk (emlékszem, amikor egyszer régen be akartunk menni visszahőköltünk a borsos belépőjegyár láttán, szerencsére a mostani pénztárcámhoz már nem volt olyan vészes). 

Végigsétálva úgy érezhetjük, mintha az időben utaznánk az angol királyok, miniszterelnökök, írók, költők síremléke között járva. 

A jelenlegi gótikus templom építését 1245-ben III. Henrik kezdte el (miután már két másik templomot leromboltak ezen a szent helyen...), majd szokás szerint, mivel ezek több generáción át épültek, cserélődtek a királyok, mesterek, változott a divat, az építőanyag...) alakítgatták, bővítgették míg elérte jelenlegi formáját. Eleinte nem volt ilyen privilegizált hely, Viktória királyné idejében kezdték komolyabban megválogatni, hogy kik kerültek ide végső nyughelyre. 








Ez az angol királyok temetkezési és koronázási helye, a Canterbury érsek itt tette a fejükre a koronát, és egészen II. Györgyig ide is temették őket. (Azóta a Windsor Castle-be) A királyokon kívül itt helyeztek örök nyugalomra sok híres tudóst, pl. Sir Isaak Newton-t (nem, nem Alexander Pope mondta a beszédet a temetésen, mint ahogy a Da Vinci kódban írva vagyon... bár neki is van egy kis üvegablakban helye) , vagy itt találhatjuk Darwin, vagy épp a nem is olyan rég elhunyt Stephen Hawking földi maradványait is. Megkérdeztünk egy aranyos teremőr bácsit, aki önkéntesként dolgozik a templomban, és egy elég hosszú kiselőadást tartott arról, hogy valóban a talpunk alatt vannak eltemetve az arra méltók, és hogy bár vannak híres politikusok, miniszterelnökök, mint Winston Churchill, de nagyon reméli, hogy Boris Johnson (akkor még ő volt a prime miniszter, de ki sejtette, hogy azóta ennyien adják egymásnak a Downing Street 10-ben a kilincset...) soha nem teszi ide be a lábát, nemhogy a hamvait... :-)




A déli kereszthajóban, a költők sarkában (Poet's corner) több mint száz híres költő, író, zeneszerző van eltemetve, vagy legalább egy táblával, szoborral állítottak nekik emléket. Mondhatni ez itt a holt költők társasága... A sort Geoffrey Chaucer kezdte 1400-ban. (Ekkor temették ide, magát a műemléket egyébként csak később emelték.) Nem mintha a Canterbury meséket ilyen sokra értékelték volna akkoriban, hanem mert a király építési munkákat felügyelő hivatalnokaként fontos tisztséget töltött be. Ma őt tartják az angol irodalom atyjának. Sok olyan nevet is láthatunk, akiről már kevesebben tudják, hogy kik voltak, vagy mert "idővel megkopott a fényük" vagy mert nekem hiányos a műveltségem...  ( “In the poetic corner, I found there were poets who had no monuments and monuments which had no poets.” - Joseph Addison)
Mondjuk W.B. Yeats-nek tudtommal nincs itt emlékplakettje, szóval ezzel számomra el is dőlt a kérdés, hogy az angolok igényt tarthatnak-e rá
Shakespeare nem itt van eltemetve, hanem Stradfordban, de egy elég komoly szobrot kapott ide, ugyanúgy, mint a Bronte nővérek, Jane Austen, John Keats vagy George Eliot (és még sokan mások). 

Tetszik, hogy az egyház nem ellenkezett, hogy ateistákat vagy akár homoszexuálisokat ide temessenek vagy legalábbis itt is megemlékezzenek róluk. Mert végre felismerték, hogy munkásságuk, művészetük nagyságát ez nem befolyásolhatja, aki elismerésre méltót alkotott, annak itt helye van. Gondoljuk ne csak Eliotra, de Oscar Wild, Stephen Hawking , Sir IsaacNewton vagy Charles Darwinra is. 

"We believe it to be vital that science and religion work together to seek to answer the great questions of the mystery of life and of the universe.’ - Dr John Hall, Dean of Westminster

"We remember Isaac Newton for answers. We remember Hawking for questions." - Professor Kip Thorne, the American theoretical physicist and Nobel Laureate


Shakespeare szobra a Költők sarkában

Poet's corner

Itt látható a koronázási trón is amelyen legutóbb 1953-ban koronázták meg II. Erzsébetet. (Ismét látszik, hogy nagyon elmaradtam a bloggal, hiszen mióta itt jártunk már a királynő sincs...de már nem kell sokáig várni a következő ceremóniára.)



A felnőtt belépő 27 font 

Jártunk még a National Gallery-ben, immár sokadjára, de ezt nem lehet megunni (ráadásul mint sok más angol múzeum, ez is ingyenes) 




A Szent Pál székesegyházat is feltétlenül látni kell:

Már a római korban is állt itt templom, majd több másik követte, de sajnos mind leomlott, vagy az 1666-os nagy londoni tűzvészben leégett. Ekkor jött Sir Christopher Wren a templom terveivel, és 1710-re el is készült mai pompájában. (Maga a tervező is itt nyugszik a templom falai között)








Ja, persze ott kezdtem, hogy színházban voltunk, csak hogy ne essen rá a feledés homálya, leírom, egy Tennessee Williams darabot, a Glass Menagerie -t néztük:





Ezzel már augusztus végénél járok, de még annyi mindent csináltunk tavaly...