2013. szeptember 29., vasárnap

'Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék' ...

Montazels : Chateau de Cazemajou


Ellátogattunk abba a régi kúriába ahol "a mi papunk" (mi már csak így emlegettük, a mi papunk:-) ) gyermekkorában nevelkedett. 
A hely le volt zárva, az épület láthatólag évtizedek óta lakatlan, az udvaron nyakig érő gaz. 
Persze a lányoknak se kellett több: vadregényes hely, akárcsak Csipkerózsika kastélya ahová a herceg alig tudja átvágni magát a bozóton, de a végén bejut a hercegnőhöz és ... a többit már mindenki kívülről fújja. 


Mivel a kapu nem volt bezárva, bemerészkedtünk. Látni kellett volna a lányok arcát: jobban élvezték, mint akármilyen modern vidámparkot :-)
Lehetett bujkálni, félni, visítani, kincset keresni, a szalonban táncolni, a kandallókba bekukkantani ... Ez aztán az igazi felfedezés! 

Mekkora kandalló! Állva is simán beleférünk!

Az lehetne az én szobám?

Így táncoltak a bálon a hercegnők

Valamikor jobb időket is megért... Azért szép lehetett

Be merjünk menni? Vajon mi lesz mögötte?

kincsesláda!!

Na mit találtam?
Egy régi kulcs! Biztos jó lesz még valamire, magammal viszem. Ugye, hogy érdemes volt bejönni? :-)



Azért ha nem a rózsaszín meseszemüvegen át nézzük, ez mégiscsak egy lepusztult régi kúria, amin nem hogy semmi érdekes nincs, hanem kifejezetten taszító. De hát mi felnőttek már csak ilyenek vagyunk, kihalt belőlünk a gyermeki fantáziavilág... 
Azért pár percre néha magával ragadott a lányok lelkesedése. Persze az egész nyaralásból mindenkinek ezt mesélték elsőnek. Képzelem mit gondolhattak az iskolában. Még jó, hogy idén lusták voltunk és nem készítettük el a nyári képes naplót :-)


Dél-Franciaország: a Puivert kastély


A Chateau de Puivert a Kilencedik kapu c. film forgatási helyszíne is volt, az utolsó jelenetből  többeknek ismerős lehet. (A videon 1:35-től)



A film maga nekem annyira nem jött be, Polanskinak szerintem vannak ennél sokkal jobb alkotásai is,és biztos szerepet játszik a nemtetszésemben az is, hogy nem szeretem Johnny Depp-et, na de ettől még akit érdekel nyugodtan nézze meg. 

A lényeg, hogy az utolsó jelenetben ez a vár szerepel, és persze egyike a katár kastélyoknak amit egyébként is szerettünk volna meglátogatni. Jelenleg magánkézben van, de látogatható.

Château de Puivert 
a belső udvar


várbörtön
A fekete mágia kedvelőinek :-)

A vár egyik érdekessége a zeneterem, ahol a boltíveket egy-egy zenész domborműve zárja le, az általuk használt zeneszerszámokat pedig alattuk mutatják be. Állítólag a 12. században igen sok trubadúr járta a környéket és jutott el a kastélyba is. 
Akit részleteiben érdekel, lent a faluban egy külön múzeumot szenteltek a témának. 

a zeneterem


lovagterem

Miután bejártuk a várat lementünk a völgybe ahol egy kis tó található. Lehet fürdeni, horgászni, a parton sütögetni, de van büfé és mi épp kifogtunk egy kisebb vásárt is. Akit pedig érdekel, a tó mellett egy kemping meg is lehet szállni.

2013. szeptember 23., hétfő

Dolmenek a Pireneusban


A kőkori emberek érdekes építményeket alkottak őrült nagy sziklákból, amit a mai napig nem tudnak megmagyarázni, hogy hogy a fenébe hozták össze. 
Talán a legismertebb az angliai Stonehenge, de érdekes, hogy nem csak Európában, hanem például keleten is voltak hagyományai ezekből a brutálisan nagy kövekből összehozott építményeknek. Hogy pontosan milyen célt szolgáltak nem tudjuk, feltehetőleg valamilyen vallási szertartásokhoz használták őket. 

Az egy, magányosan álló kőoszlop neve a menhir, a több, általában 3 kőből (2 függőleges és keresztben egy vízszintes) álló asztalszerű képződmények a dolmenek és a sok kőtömbből álló, többnyire kör alakú építményegyüttesek a cromlechek. 

Itt Mas d'Azil környékén bronzkorból származó dolmeneket találhatunk. Igazság szerint nem terveztük hogy felkeressük őket, csak mivel volt még időnk sötétedésig és épp az egyik kezembe akadt prospektusban írtak róluk, gondoltuk sétálunk egyet és hátha. Háromból kettőt sikerült megtalálni :-)

Dolmen Cap del Pouech, csak így eldugva az erdőben

tulajdonképpen eső ellen jól jöhet :-)

Azért néha van hogy pár percre egész jól kijönnek egymással...

Dolmen de Brillaud, pár km-rel arrébb




P.S: A kitáblázott parkolótól egy földúton balra indulva pár perc alatt elérhető a Cap del Pouech , visszatérve jobbra viszont elég sokat kell gyalogolni és nem könnyű megtalálni a másikat a táblák ellenére sem. A harmadikat pedig hiába kerestük, bár lehet, hogy csak mi voltunk bénák, a tábla ugyan jelezte, de ...



Cueva de Mas d'Azil - autóval a barlangon át

Cueva de Mas d'Azil



Ez a barlang egy folyó által vájt mélyedés egy sziklán keresztül, ha jól tudom Európa egyetlen olyan természetes barlangja amin kocsival keresztül lehet hajtani, mivel az országút átvezet rajta. Egészen pontosan a D119 -es úton érhetjük el a közel 60 ezer éves képződményt, amit az akkor jóval magasabban álló folyó alakított kí. Ma már csak ritkán emelkedik a vízszint az útmagasság felé. 




Egész barlangrendszer van a folyómeder mentén, az ősemberek által használt területeken ma múzeumot alakítottak ki. Ha már erre jártunk ezt sem hagytuk ki. Itt angol idegenvezetést sikerült kifognunk, szerencsére csak nekünk (zárás előtt egy órával érkeztünk). Megnézhettük a folyó által idehordott medve- és mamutcsontokat, az ősemberek által használt barlangrészeket, Mozartot hallgattunk a cseppkövek között... igazi élmény volt. 





Egyes termeket konferencia teremként használnak, bevallom szép-szép, de mondjuk 10-12 fokban előadást hallgatni ... Biztos svédeknek szervezik :-)
A belépőjegy még egy éven belül érvényes egy másik múzeumra is ami bent található a faluban, de erre sajnos már nem jutott időnk. És feltehetőleg egy éven belül már nem járunk erre, de azért írom, mert mást esetleg érdekelhet...


Ősemberpark dél-Franciaországban



Parc de la préhistorie egy 13 hektáros park a Pireneusok szívében, nem csak gyerekeknek. 
Mint írtam, nem akartuk nagyon kulturálisra szervezni a nyaralást, elvégre gyerekkel voltunk, ők pedig azért lelkesedés ide vagy oda, még mindig becserélnek bármilyen múzeumot vagy templomot egy kis természetért vagy vidámparkért. 
Így aztán az utunk Tarascon-sur-Ariége - be vezetett, ahol egy ősemberparkban találtuk magunkat. Nem véletlenül, a környék híres régészeti lelőhely , rengeteg őskori, sőt, még régebbi leletre bukkantak errefelé.






Belépéskor kaptunk egy térképet a különböző foglakozások helyének, időpontjának megjelölésével. Ugyanis bizonyos helyeken megadott időpontokban vezetett játékok vannak. Mivel pont indult egy régészkedős, gyorsan oda siettünk. Szerencsére a lány aki tartotta tök jól beszélt spanyolul. Egyébként általános tapasztalat, a régióban a spanyollal sokkal jobban lehet boldogulni mint az angollal. Egy 45-50 perces játék volt, először beszélt arról, hogy mi is az az őskor, ki volt az ősember, hogyan dolgoznak a régészek, miről mesélnek nekik a csontok, a kövek... Érdekes volt, még nekünk , felnőtteknek is, bár alapvetően a gyerekekhez szólt. 

Miközben mesélt arra gondoltam: milyen jó is, hogy a gyerekeink simán meghallgatják akár angolul, akár spanyolul szól az előadás (bár ha választhatnak mindig inkább az angolt választják, jobban megy nekik), milyen nagy szerencse hogy itt nőhetnek fel, mennyire más ez mint amikor  mi ennyi idősen jártunk angol órára és kb. ott tartottunk hogy a "Linda and the greeenies"-ből elénekeltük a dalokat és meg tudtuk mondani hogy hogy hívnak és hány évesek vagyunk. :-)

az ásatás

ezt a részt kapták a csajok

rajzot kellett készíteni az állati és egyéb eredetű leletekről
(a lányok művigyora már csak ilyen , kicsit fárasztja őket ha állandóan fotózni akarok :-) )

Aztán jött a "gyakorlati" rész, mindenki kapott egy feltárandó területet, egy régésznaplót, ceruzát , rajzolni kellett, majd megfejteni, hogy mi is történt a környéken, miről mesélnek a leletek. OK, súgtunk a csajoknak, volt valami rénszarvas lapocka, abban egy nyílvessző, aztán megtaláltuk a tűzrakóhely nyomait, szóval itt bizony vadászat aztán vacsora , tábortűz volt. 




Mikor ezzel végeztünk megnéztük a jurtákat, bejártuk a folyó menti (mesterséges) barlangokat, lehetett volna nyilazni, de az a lányokat nem érdekelte. 




Aztán ahogy egy tisztásra értünk egy kőből készült bivalycsorda közt találtuk magunkat. Egy barlangban aztán meghallgathattuk, hogyan kergette be az ősember a bivalyokat két nagy szikla közé hogy a szűk hasadékban keresztülrohanó állatokat akik szorosan egymáshoz préselődtek, könnyen el tudja találni a dárdával. 
 




Volt sövényből készült labirintus, vízesés, "kőkorszaki" játszótér, barlangrajzok készítése természetes festékekkel, egyszóval el lehetett tölteni egy délutánt. Persze nem holmi interaktív elektromos, számítógépes effektes, 5D mozis vidámparkra kell gondolni, egyszerű megoldások, természetes anyagok, de nagy szabad terült, jó levegő és viszonylagos csend. :-)



A végén bementünk a múzeumba, ami kellemes meglepetés volt. Kaptunk audioguide-ot, van külön gyerek és felnőtt szöveggel, bemutatták a környék jelentősebb régészeti leleteit, másolatokat az itt található barlangok őskori barlangrajzaiból, maketteket, tök jó videofilmeket, tényleg élvezhető volt mindenkinek. Bevallom, nekem ez a rész tetszett az egészből a legjobban. :-)





Nem kihagyhatatlan hely, de ha már erre járunk és gyerekkel vagyunk és időnk is engedi, kellemes délutáni program.