2015. december 31., csütörtök

Inch Beach, Írország



Kerry megye egyik legismertebb tengerpartja az Inch beach kékszalagos homokos strandja, mely 5 km hosszan húzódik. Vízi sportok szerelmeseinek szinte kötelező, itt aztán siklik a szörfdeszka, repül a sárkány, lehet kajakozni, de persze a horgászok vagy a természetjárók is megtalálják a maguk szórakozását.  Nekem leginkább az tetszett benne (ugyanúgy mint az összes ír tengerparton) hogy nincs tele fürdőzőkkel. Itt felénk egy törölközőt sem könnyű leteríteni, na persze itt nem is fagy meg az ember ha kifekszik napozni :-) Mondjuk az is igaz, hogy a színes napernyőknek is meg van a maguk varázsa...

Inch Beach, Írország



A táj a filmrendezőket is megihlette, itt forgatták a Ryan’s Daughter vagy a Playboy of the Western World filmeket, illetve az Excalibur néhány jelenetét is, persze a teljesség igénye nélkül, a weboldalon a teljes listát megnézhetitek. A környéken rengeteg B&B és kisebb hotel, pub található, és természetesen szörfös iskolák versengenek a tanulni vágyók kegyeiért.

Menjünk is tovább délre...




2015. december 28., hétfő

Dingle különös lakosa, avagy delfin mint házi kedvenc?


Dingle városkája bár ugyanolyan csodás környezetben terül el mint megannyi ír település itt a nyugati parton, mégsem a lenyűgöző sziklaszirtjeiről vagy a mindig zöld mezőiről híres. Az sem szokatlan, hogy az ír partoknál fókákat vagy delfineket pillanthatunk meg az óceánban. Sőt, 1992-ben Tom Cruise és Nicole Kidman itt forgatta Túl az Óperencián c. filmet. 



Hírnevét mégis Funginak köszönheti, aki 1983-ban költözött az öbölbe. Fungi nem más, mint egy palackorrú delfin, aki furcsa módon önként kereste az emberek társaságát. 
Persze közismert, hogy a delfinek közel úsznak a hajókhoz, követik őket egy ideig, de hogy önként odaköltözzenek az emberek mellé, az egy természeti csoda. Állítólag amikor a 80-as években idejött még különösebben nem foglalkoztak vele. A halászok megszokták, hogy ott köröz a hajójuk körül, míg egy napon egy amerikai turista hallva a történetet felajánlotta nekik, hogy fizet, ha kiviszik egy körre és testközelből is megnézheti a delfint. 



Innen indult az üzlet, mely ma Dingle lakosainak munkát és megélhetést biztosít: Funginéző hajótúrák, Fungi szobrocskák, Fungis póló és megannyi delfines kütyü. Sokan kritizálják emiatt a falut, hogy kihasználja a szegény delfint, de szerintem csak kielégítenek egy igényt, amit mi, turisták kreálunk. Ráadásul a delfin önként költözött ide, nem erőszakkal tartják itt, és magától megy a hajók közé. Azt hiszem élvezi a nagyérdeműt :-)

észreveszitek ott középen?
Ráadásul ha senki nem venne delfines varázsgömböt vagy pólót, nem is árulnák. Ez már csak ízlés dolga. (Na meg némi kritika, elég a hátuljára nézni és mindegyiken ott van hogy made in China...)



A hajóút kb. 1 óra és visszafizetik a pénzt ha nem mutatja meg magát Fungi, de állítólag ettől nem nagyon kell tartani, szinte mindig megjelenik. Na persze nem úgy kell elképzelni mint egy cirkuszi delfinshow-t, ő ott és akkor bukkan fel amikor és ahol kedve tartja, így aztán a helyzet a következő: a hajó kimegy az öbölbe, mindenki meredten bámulja a vizet tüzelésre kész fényképezőkkel. Egyszer csak valaki elkezd sikongatni (hogy milyen nyelven az mindegy is, a lényeg, hogy egy irányba mutasson), erre minden fej arra fordul és villannak a vakuk, kattannak a gépek, aztán majd meglátjuk, hogy sikerült-e lencsevégre kapni, vagy csak árnyékra vetődtünk. Így telik el egy óra, néha másik hajó is megjelenik, természetesen az onnan érkező visításokra is szemfülesen ugrunk, hátha láthatjuk őkelmét. 
Azért hogy a hajózást is élvezzük, néha kitekintünk a lencse mögül és akkor rádöbbenünk, hogy megint milyen lélegzetelállítóan szép helyre vetődtünk. 




Beszélgettem a hajó személyzetével is, mert persze kíváncsi voltam, hogy mégis honnan olyan biztosak benne, hogy ez mindig ugyanaz a delfin: nos kérem ismerik a sérüléseit, például az orrán van egy heg amit az egyik hajócsavar lapátja okozott. Nem barátkozik más delfinekkel, néha enged a maga közelébe egy-egy példányt, de azt is csak pár napig, aztán megint magányosan úszkál. Állítólag matuzsálemi korú, ezek a delfinek kb. 25 évig élnek, ő pedig már több mint 30, bár pontos korát senki sem tudja. (Mondjuk itt felmerül a kérdés, hogy mi van ha csak etetik a népet és ez már nem is az a delfin (bár számomra ez mindegy is) de ez magával hozza a másik kérdést: honnan szednek egy másikat aki annak ellenére, hogy nincs kerítés, mégis az öbölben marad és nem evez más vizekre egy delfinlány kedvéért?)

a nagy fogás - egy homár? Büszkén mutatta nekünk, mi pedig megtapsoltuk :-)

Nekünk is volt szerencsénk találkozni vele, többször kidugta az orrát is, de szaltót sajnos most nem ugrott a kedvünkért. Ettől függetlenül persze élmény volt látni ahogy követte a hajót, vagy épp egy cikázással eltűnt a habok között. hogy aztán egész máshol bukkanjon fel mint ahogy várnánk. Hogy ez most még vadállat vagy már szinte háziasították a helyiek, arról lehetne vitatkozni. 





Van egyébként tengeri akvárium, tengeri halászatra tanító túra (a végén amit fogtok, vihetitek, még meg is pucolják nektek:-) , a sirályok pedig már tudják, hogy nekik jut a hulladék, így türelmetlenül várják jussukat a kikötőben), és természetesen rengeteg jó pub ahol friss halból és egyéb tengeri lényekből készült menüt kóstolhatunk végig. 


a helyi látnivalók - kicsit megkopott a tábla, de olyan egyedi hogy mégiscsak lefényképeztem 

Na persze a csajok mikor megtudták, hogy mit láttunk, azonnal indulni akartak Funginézőbe. Nem tudom visszajutunk-e még addig amíg életben van, de jó lenne... Már csak a családi béke kedvéért is. :-)

2015. december 27., vasárnap

A kirándulás aranyszabálya: ahol sok kocsi van, ott állj meg! - avagy egy kristálytiszta hegyi tó: a Peddler's Lake


A Connor-hágó Írország második legmagasabban fekvő hegyszorosa.

Dingle felé haladva megláttuk, hogy az amúgy is szűk és kanyargós hegyi út mellett egyszer csak kisebbfajta tumultus alakult ki: vagy baleset van, vagy itt valamit látni kell! Szerencsére ez utóbbi volt, úgyhogy amikor szabaddá vált egy parkolóhely, gyorsan letettük az autót és lássuk, mi van itt:



A Peddler-tó a hegyek közti völgyben bújik meg, melyeket még az utolsó Jégkorszak gleccserei alakítottak ki. 








Megéri az erőfeszítést felmászni a köveken (csak óvatosan, eléggé csúszik!) csodás látvány tárul elénk. A bátrabbak a tóban is megmártózhatnak. :-)









Ezt követően az út túloldalán is felmásztunk a hegyre, hogy onnan is megnézhessük magunknak a környéket.






Már annyiszor mondtam, hogy teljesen elcsépelt, de: a látvány lélegzetelállító :-)

A Burrentől a Dingle-félszigetig


A Burren-vidék legjellegzetesebb pontja a Moher-sziklák, de azért ez a hely tartogat még más turistacsalogató látványosságot is. A közelben levő homokos tengerpart, a Spanish Point a szörfösök egyik kedvelt deszkázós helye. Nevét onnan kapta, hogy egy spanyol tengerész itt vesztette életét amikor a Spanyol Armada hajótörést szenvedett az ír partoknál, 1588-ban. Egy emlékmű az előző spanyol királyi párnak (Juan Carlosnak és Sophia királynénak) állít emléket, akik 1986-ban látogattak ide. 








Következő megállónk a Vandeleur kastélykert volt. A holland Vandeleur  család a környéken leginkább kegyetlenségéről volt híres, rengeteg ír családot kilakoltatott a birtokról a nagy éhínség idején. Aztán persze az ő csillaguk is leálldozott, a kastély és a kert elhagyatottá vált. Ezt újították fel szépen, beültették növényekkel és megnyitották az érdeklődő turisták számára. 
 A belépés ingyenes, bár egy mutatós kerten kívül más nincs itt. Ez tulajdonképpen egy kertészet, ahol növényeket lehet vásárolni, illetve pénzköltési lehetőségként kávézó, szuvenyírbolt is akad. 




















A legtutibb a rovarhotel! :-))





Tovább haladtunk délnek a Wild Atlantic Way-en, majd megpillantottunk egy táblát: Carrigafoyle Castle. Az írek kastélyokban jók, gyerünk, kanyarodjunk le, hátha megint belebotlunk valami szépségbe.  
A Lonely Planet útikönyvet idézve: "A Shannon torkolatvidékén uralkodik dráma fenséggel a romos, de romjaiban is elképesztően szép késő középkori vár" 

Sokáig kanyargott az út mire megláttuk magát a kastélyt: bevallom, csalódás volt (pedig általában elég jó ez az útikönyv sorozat), ezért kár volt annyi időt elvesztegetni: ezeken a mellékutakon nem lehet túl gyorsan haladni, pláne, ha birkák állják el az utunkat.

Ő lenne az: a "romjaiban is elképesztően szép késő középkori vár"

közelről se sokat javult...

egyáltalán bemenjünk mi ide??

5 emeletes volt eredetileg, a csigalépcsőn fel lehet jutni a tetejéig

A kilátás

Eredetileg az öböl vizét vezették körbe a váron, így alakítva ki a vizesárkot

ma már ezt csak nyomokban fedezhetjük fel
nem könnyű itt haladni

Persze ha már itt voltunk, hát bementünk, és kellemesen csalódtam: na nem mintha bentről szemet gyönyörködtetőbb lett volna mint kívülről, de még egy ilyen romhalmazt is éppen takarítottak, seperték a szemetet, volt vendégkönyv... szóval látszik, hogy nem elhagyatott, hanem foglalkoznak vele.

Sokat nem időztünk, visszakanyarogtunk a főútra és tovább mentünk a Dingle félsziget északi részének irányába. 
Az út mellett megláttunk egy szélmalmot: megnéztük magunknak közelebbről, majd továbbgurultunk a Brandon-hegy felé.

Blennerville windmill



A Barndon Írország második legmagasabb hegycsúcsa. A hegy megmászása egész napos túra lenne, de mivel sajna nem volt megfelelő felszerelésünk és ennyi időnk sem, így csak kocsival közelítettük meg a kilátót, az ún. Brandon-pontot. 



Amolyan világ vége hely - van ilyenből bőven Írországban :-)