2020. augusztus 15., szombat

Staycation 2. co. Donegal

Donegal megye az ír sziget északnyugati részén található, a határ (felfele a csillagos felhős ég), észak és nyugat fele az Atlanti-óceán, keletre indulva pedig Észak-Írországba jutunk, de erről majd egy következő posztban esik szó... 

Mivel itt lakunk és alapból elég aktív család vagyunk, ha elmegyünk sétálni, leugrunk a partra, megsétáltatjuk a kutyát a közeli erdőben, nem is gondolunk arra, hogy most éppen kirándulunk (gondolom a saját megyéjükön belül sokan így vannak vele), így ezek általában a blogra sem kerülnek fel. Idén itthon "nyaralunk", ezért aztán arra gondoltam, néhány posztban bemutatom a környéket. 

Valahogy a szám nem áll az óceánra, így mi itt is a "tengerpartra" szoktunk lemenni, abból pedig van bőven. Az írek a fürdéstől sem riadnak vissza, sokan szörföznek, kajakoznak, mi csak sétálni szoktunk, azt viszont elég gyakran. Sajnos tavasszal hiába volt nagyon jó idő, a korlátozások miatt nem tudtunk lemenni, nyár közepén pedig sokat esett az eső, de ahogy kicsit tisztult az idő amikor tudtunk kimentünk bóklászni kicsit, kezd az agyunkra menni a nyaralás hiánya... A gyerek már azt mondta, akárhány templomba, múzeumba, akárhova menne, csak menjünk :-) 

Most hogy legalább nem esett (annyit) megint tudtunk menni, ha csak lehet, hetente többször valamelyik parkban, erdőben vagy a tengerparton sétálunk. 

Mutatok pár képet, hátha valaki kedvet kap a vadregényes Donegal meglátogatásához (állítólag a világ legszebb leszállópályája, ha netán repülővel közelítenétek meg) 

Bunbeg beach az egyik a sok kedvencünk közül. A kabátok ne tévesszenek meg senkit, a képek pár hete készültek, csak épp eléggé fújt a szél, de az ír nyár már csak ilyen. 






Innen jól lehet látni az Errigal hegyet, amiről az előző posztban írtam:



a kutya imádja ezeket a sétákat, szabadon rohangálhat

meg hát a gyerekek is :-)



Eddie hajója (volt egyszer rég...) 

Bád Eddie írül Eddie hajóját jelenti,
ne dőljetek be a neten Bad Eddie, azaz Rossz Eddie címen futó feliratoknak.
(Sajnos az írt kevesen értik ezért ha valami hasonlít valamelyik angol szóra az úgy kezd terjedni)


A másik nagy kedvencünk az ARDS Forest park

Itt lehet túrázni, van játszótér, fagyizó, (wc), akár főzőcskézni, grillezni is lehet a parton, szóval jó pár órát, vagy akár egy egész napot el lehet itt tölteni. A leghosszabb túraútvonal a piros, 13 km, mi ennek a szebbik, tengerparton haladó, majd hegyre-fel-le részét szoktuk rendszeresen megtenni, de természetesen van több, rövidebb-hosszabb útvonal, mind jól jelölve. Több bejárat is van a parkba, sokan a főút mentén hagyják a kocsit, ott ingyenes a parkolás, illetve az Ards Friary felől is nagy, ingyenes parkoló van (itt van egy kis kávézó is, de most a Covid alatt nem tudom, hogy mi lett vele). Mi a főbejáraton szoktunk behajtani, 5 Euro a belépőjegy (az automata csak aprót fogad el!) nyári időszakban 8-21 h között van a park nyitva. Ez a behajtó a nagy központi parkolóhoz visz ahol a gyerekjátszótér, wc és egy fagyizó is található. 










Kipipáltunk egy újabb pontot a nyári bakancslistán, a sátorozást a tengerparton:



Muti mid van? Adsz? 

Folyt köv...

2020. augusztus 3., hétfő

Staycation 1: co. Donegal. Errigal mountain - "Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét"...

Mivel ez a fránya vírus keresztülhúzta az összes nyári tervünket és nagyon sokáig bizonytalan volt, hogy egyáltalán lehet-e utazni és ha igen, milyen karantén-feltételekkel, ezért úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk és idén nyáron itthon maradunk. Zsolti bevállalta az újraindult szakrendelőket, műtőket, én pedig a rendeléseket. Aztán sikerült annyira betábláznunk mindent, hogy mikor már lazítottak az utazási szabályokon, akkor sem maradt annyi egybefüggő napunk amin mindketten szabadok vagyunk, hogy érdemes lett volna bármilyen utazást foglalni. Azért ha szabadnaposak vagyunk és épp az eső sem esik, akkor kirándulgatunk a környéken, egyik nap például hegyet másztunk.

Az Errigal hegy csúcsa Donegal megye legmagasabb pontja, 751 méter. Az R251-es főút melletti parkolóból indulva érdemes megközelíteni, és mindenképpen vízálló bakancsban és lehetőleg pár száraz napot követően érdemes elindulni, mert a hegy lábánál erősen sáros, süppedős, mocsaras a talaj. Ráadásul mi most az ösvényt is elvesztettük (már ha van egyáltalán), így egy részen szó szerint árkon-bokron keresztül mentünk, de végül csak meghódítottuk a csúcsot. Kb 2 óra alatt oda-vissza teljesíthető a túra, még egy kis kincskeresés is belefér 😉. 

Nekem mászni is elég volt, de minden évben megrendezik a "Seven sisters" nevű futóversenyt, amikor futva teszik meg a távot, egyik hegycsúcsról a másikra, na az már nem semmi... összesen 50 km 4000 m szintkülönbséggel, vagy a féltáv, 27 km, 2100 m szintkülönbséggel.






geocache - ezt is levadásztuk!



Folyt köv...