2017. november 30., csütörtök

Itt, ahol a föld véget ér és a tenger kezdődik... Cabo da Roca - az európai kontinens legnyugatibb pontja


Sintraból inkább lementünk a tengerpartra. Na nem mintha nagyon fürdésre vágytunk volna, de gondoltuk a nagyobb térben jobban eloszlanak az emberek, nem lesz akkora tömeg. Ha már úgyis itt volunk a közelben hát megnéztük magunknak az öreg kontinens legnyugatibb pontját, a Cabo da Roca-t. Itt már jobban fújt a szél, de kifejezetten jól esett ebben a melegben. 

a legnyugatibb világítótorony







emlékmű

ahol persze csoportosul a tömeg 




Egy kellemes séta után feltöltődve tovább indultunk Cascais-ba... 

Sintra, Pena Palota


Sintra Lisszabontól nem messze található kis település, ahol azonban annyi látnivaló van, hogy akár több napot is el lehet itt tölteni. (Nem véletlenül UNESCO Világörökségi helyszín, a Pena Palota pedig Portugália hét csodájának egyike*.)

A híres Pena Palota madártávlatból

Mi csak átutazóban ugrottunk be ide, egy napot szántunk rá, de az az igazság, hogy még annyi sem lett belőle, annyira elegünk lett a tömegnyomorból. Parkolót találni művészet, bár erre fel voltunk készülve, de azért eléggé bosszantó a szűk, egyirányú utakon kavarogni. Mondjuk ahhoz képest még viszonylag szerencsések voltunk. Utána gyalog indultunk a hely felfedezésére. 

azok az érdekes süveges tornyok a Városháza épületét díszítik




Az utunkba eső turistairodában vettünk jegyet a kastélyba, reméltük, hogy így megússzuk a sorbanállást (hát nem). Úgy döntöttünk, hogy gyalog indulunk felfelé (vannak buszok is, akit megrémít a hegymenetben kaptatás az nyugodtan buszozhat vagy taxizhat is), úgy sokkal több mindent lehet látni (meg legalább ledolgozunk valamit abból a pár ezer kcal-ból amit a helyi sütemények és borok végigkóstolásával belapátoltunk...). Kaptunk is térképet, de mivel az az én kezemben volt, természetesen eltévedtünk. Ami önmagában nem baj, csak úgy mondom... Az út kb egy óra (annak aki nem téved el), nekünk majdnem kettő lett belőle...

azért ez sokkal szebb mint egy 10 perces buszos út, nem?

összegubancolódott gyökerek

parafa

ilyen a kérge, puha, porózus




mór vár

Pena Palota


A Pena kastélyhoz kombinált belépőnk volt, úgyhogy a kastélykertet is volt szerencsénk megnézni (itt is eltévedtünk, ezt már tanítani kellene... mint utólag kiderült mi valami hátsó bejáraton mentünk be), 


de azért a végén csak oda jutottunk a "cifra palotához". 


Nekünk van jegyünk felkiáltással próbáltunk előrébb jutni - de kiderült, hogy másnak is van. Nem igazán a jegyért kellett itt sorbaállni hanem a kastélyba való bejutásért. Majdnem két órát. Közel 40 fokos melegben (még hogy Portugáliában hűvös van...) Zsolt határozottan hagyni akarta a fenébe az egészet, de én kitartó vagyok. Nem azért tévedtünk el kétszer is, hogy mikor végre megtaláljuk, akkor visszaforduljunk! Úgyhogy szépen kivártuk a sorunkat, bementünk és araszoltunk a tömeggel. A végére már én is úgy gondoltam, hogy ennyi elég volt és nem akarok itt még két helyet végignyomorogni. 









a mennyezeti díszítést sem nagyolták el


érdekes lépcsőkorlát, Gaudí is megirígyelhette volna :-)





Taxival visszamentünk a kiindulási pontra, búfelejtőnek végigettük a cukrászda kínálatát aztán továbbálltunk...



*Portugália 7 csodája:  Guimarães kastély, Óbidos kastély, Batalha monostorAlcobaça monostor, Jerónimos monostor, Pena Palota, Belém torony 

2017. november 21., kedd

Óbidos


Portugál kisváros, mely a régi idők emlékét megőrizve vonza magához a turistákat.
A kis szűk, kanyargós macskaköves utcák, fehérre és kékre festett házfalak, melyet virágba borult kúszónövények díszítenek, a középkori vár éttermekkel és szuvenyírárusokkal körülvéve nekünk sokkal hangulatosabb volt és jobban tetszett mint Portó vagy akár Lisszabon. Persze nem igazán hasonlíthatóak össze, mást nyújt egyik és mást a másik, de ahogy öregszünk telik az idő, egyre inkább a csendesebb, kisebb, világtól elzárt helyeket részesítjük előnyben, a nagyvárosok nyüzsgése már nem olyan vonzó számunkra. Szerencsénk volt mert estefele értünk Óbidosba, így a turistatömeg már lecsengett, kényelmesen sétálgathattunk az utcákon. 

a várban ma hotel működik









Egy ilyen kis faluban nem zavar annyira a hulló vakolat mint a nagy városokban
Azokat lepusztulttá teszi, itt meg egyszerűen csak illik a macskaköves szűk utcákhoz, nem? 

Porta da vila, városkapu


Azt a parafa klumpát azóta is sajnálom, hogy nem vettem meg :-(
imádom a fatalpú klumpákat, csak féltem, hogy a parafa nem bírja sokáig
Táskát viszont vettem és szuper, úgyhogy ha legközelebb Portugáliában járok, tuti veszek klumpát is






A várost I. Dénes király ajándékozta feleségének, Isabella királynénak házassági ajándékként amikor visszafoglalta a területet a móroktól a XII. században. A város adományozása hagyománnyá vált a portugál királyi családok körében, később többen lepték meg feleségüket ékszerek helyett egy-egy városkával. (Nem rossz, nem rossz... ;-) )
Az egész várost nemzeti műemlékké nyilvánították. 




A környék híres itala a Ginja, ami engem a konyakos megy bonbonra emlékeztet: a meggyet pálinkába áztatják majd cukorral és más fűszerekkel ízesítik és apró étcsoki poharakba töltve kínálják. Ha pedig egy egész üveggel veszünk (és már miért ne vennénk, nagyon finom) akkor az üveg alján ott vannak a meggyszemek, ami igazi jutalom, mikor az ital már elfogyott róla :-) 



Vacsorázni az egyik helyi kis étterem teraszán ültünk le, faszénen grillezett finomságokat ettünk





Akinek nincs tériszonya annak nagyon érdemes végigsétálnia a várost körülvevő falon, nagyon szép kiilátás nyílik a falura és a várra (Zsoltinak van, úgyhogy ezt most kihagytuk).