A következő címkéjű bejegyzések mutatása: külföld: Horvátország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: külföld: Horvátország. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 20., hétfő

Dubrovnik

Horvátországban az utolsó állomásunk Dubrovnik volt. 

Egyrészt azért, mert erről a városról még mindenki szuperlatívuszokban beszélt (George Bernard Shaw szerint ez maga a földi paradicsom), így kihagyhatatlan volt, másrészt mert a tervek szerint innen indult a kompunk Olaszországba.

Dubrovnik régi kikötője és mögötte az óváros

(Sajnos mivel az utolsó pillanatban vettünk jegyet már csak egy ablaktalan legalsó szinti kabin jutott - nem volt valami bizalomgerjesztő. De még mindig jobb mint egy székben aludni, úgyhogy egy éjszakát kibírtunk. Néha a motor miatti zajok olyanok voltak, hogy hajnalban füleltem  mikor szólal meg a vészcsengö hogy jéghegynek ütköztünk... - de azért egyben átértünk Bari-ra. Napfénynek és szárazföldnek ennyire még nem örültünk :-) és megtanultuk, hogy máskor időben foglalunk)



Dubrovnik valóban gyönyörű középkori hangulatú városka az Adria partján. 25 méter magas és majdnem 2 km hosszú városfallal van körülvéve, amin körbe lehet sétálni - érdemes kifizetni a belépőt, nagyon szép a kilátás. Az óvárosi rész tökéletes állapotban van, már nem is meglepetés, hogy ez is az UNESCO világörökség részét képezi - nem véletlenül: szökőkutak, szűk utcácskák, tágas terek, apró éttermek, középkori templomok és szobrok között sétálgathatunk a macskaköves utcákon, a városfalról lenézve pedig a végtelen tenger tárul elénk. Nem szeretem a nagyon felkapott helyeket de ez a városka megérte a fáradtságot. :-)
Hogy egy kis történelmet is meséljek, a város eredeti neve Raguza, majd kb. a IX. századtól jelenik meg mai szláv eredetű neve. Történelmében olyan nevek is szerepelnek, mint Oroszlánszívű Richárd vagy Napóleon. A mai napig sok híresség keresi fel, az ország luxusszállodáinak több mint fele ebben a városban található.





Egy nap éppen elég volt rá. Talán még a szemben levő várat lehetett volna megnézni, vagy libegőn felmenni a mögöttünk levő hegyre... de az az igazság, hogy nem volt kedvünk felmászni... Helyette inkább ettünk (még) egy fagyit. Kivételesen hét ágra sütött a nap, felhő egy szál se :-)

Lovrijenac erőd


A városba belépve először egy nagy kúttal találkoztunk, ahol mindenki frissítette magát. Onofrio kútjának hívják, ami azonban nem az eredeti, az 1667-es földrengés után újjáépítették. Az eredetit 1438-ban építette Onofrio della Cava nápolyi mesterember, az akkori vízvezeték hálózat részeként friss vízzel szolgált a megfáradt utasoknak és ma is nagy népszerűségnek örvend a turisták között.

Onofrio kútja a Pile kapu közelében



körben 16 vízköpő 
Sajnos nem csak a földrengés, hanem tűzvész is pusztított a városban, és a délszláv háború golyó ütötte nyomai is láthatók még a falakon :-(

A kúttal szinte szemben található a Ferences kolostor és benne Európa legrégebbi eredeti állapotában megmaradt gyógyszertára, mely egyébként működik, de fényképet bent nem lehetett készíteni.

zászlókkal jelzik, hogy mely országokból voltak híres látogatói a gyógyszertárnak (Magyarország is közte van:-) )

Innen végigsétálhatunk a széles főutcán amin feljutunk a főtérre ahol az óratorony is található.

a fő sétálóutca, a Stradun mely a Luza térre vezet

a híres harangtorony

Nincsenek mutatói, ez tulajdonképpen egy napóra.

A harangot két bronzfigura kongatja, a helyiek állítólag Maro-nak és Baro-nak hívták őket.
A sós tengeri levegő miatt állandóan bezöldülnek, ezért később Zelenci névre keresztelték őket, ami ha minden igaz zöld emberkét jelent. (Úgyhogy ne hívjatok mentőt ha azt mondom, hogy kicsi zöld emberkéket láttam harangot kongatni ;-) )
Ma már csak a harang eredeti, a figurák múzeumba kerültek, mi csak a másolatokat láthatjuk.

a zöld harangozók

A téren találhatjuk az Orlando oszlopot, a Sponza palotát (Ebben múzeum is található de ide nem mentünk be.) és a Szent Balázs templom is (Szent Balázs Dubrovnik (és az orvosok) védőszentje)

Luza tér, Orlando (Roland) oszlop és mögötte a Szent Balázs templom

a templom oltára
Orlando oszlop: a szabadság és függetlenség jelképe

Rektori palota
Katedrális


ereklyék
Loyolai szent Ignác templom

a szent Ignác templom oltára

és lépcsője


piac
érdekes fa "képeslapok"

naaa, adj egy csókot :-)

fent a várfalon




A nap végén a tengerben is megmártóztunk, igaz, csak kb. fél órát pancsoltunk, nekünk ennyi is elég volt belőle. Elég sok prospektust találtunk hajózási, kenuzási lehetőségekkel, érdekesnek tűnő kirándulásokkal akár a környező országokba is. Magára Dubrovnikra 1-2 nap bőven elég, de ezekkel a lehetőségekkel akár egy hetet -10 napot is el tudnék itt képzelni, így bejárhatnánk Albániát , Montenegrót , Boszniát és a környező szigeteket is. 


naplemente a kikötőben

a hajóról - távolodva

2014. október 18., szombat

Útközben: Šibenik és Split

A következő tervezett úticél Dubrovnik volt, de menet közben úgy döntöttünk, hogy reggelizni és ebédelni más-más helyen állunk meg, hogy az országból minél többet láthassunk.



A reggelit Šibenik-be terveztük. Gondoltuk sétálunk egyet a tengerparton, beülünk egy kávézóba, aztán kiderítjük van-e valami látnivaló a közelben. 
Persze az eső már megint közbeszólt: olyan zuhéba érkeztünk, hogy a kocsiból sem volt kedvünk kiszállni, nem hogy sétálgatni. Az útközben kirakott táblákból megtudtuk, hogy van egy katedrális. Az ehhez vezető utat követtük, a közelben leparkoltunk, majd gondos tervezés után kiugrottunk a kocsiból, kinyitottuk az ernyőket és futásban nekieredtünk:


Szent-Jakab katedrális

nyaralás - az esernyő már egészen hozzánk nőtt


Mondanom sem kell, a reggelit inkább kihagytuk és csak reménykedtünk, hogy hamarosan kijutunk a viharzónából...
Azért azt sokszor elmondtuk, hogy milyen jó, hogy tengerparton lakunk: városnézéshez a hűvös, borongós idő is jó (persze nem az ekkora zuhé, de ez azért nem tart örökké), viszont emlékszem milyen dühösek voltunk régen, ha azon az évi egy alkalommal amikor eljutottunk a tengerhez, nem tudtunk fürdeni. Most már nem vonz valami csak azért mert tengerpart, mert mediterrán. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem imádom a tengert, de már nem dőlök a kardomba, ha nincs strandidő.

Szerencsére viszonylag hamar kitisztult az ég és meg tudtunk állni Splitben. Illetve meg tudtunk volna, ha lett volna parkolóhely. A Diocletianus palota volt a cél (újabb UNESCO világörökség helyszín) meg is találtuk könnyen, de lehetetlenség volt parkolni. Egy teljes órát töltöttünk a kóválygással, már majdnem feladtuk, mikor ugyan fél óra sétára a palotától, de találtunk egy helyet a kocsinak. Úgy tűnt mindenki ide menekült az eső elől... (Mindenkit óva intek a tilosban parkolástól, több kocsit is elszállítottak míg ott sétáltunk. Nem épp a nyaralás fénypontja előkeríteni.)

A palota aztán kárpótolt minket, mert az ebéd elég vacak volt...

A palota, azaz inkább kis erőd (vagy akár egy mini városrész) utcákból, terekből áll, benne több templommal, múzeummal, piaccal, éttermekkel. A 3. században épült, 4 nagy kapun lehetett bejutni, melyek a 4 égtáj felé néznek. 
Mi azt hiszem a tengeri kapu felől érkeztünk, először egy alagsori részen át szuvenyírárusok közt kell áthaladni, majd kijutunk a palota belső terére, ami gyakorlatilag Split óvárosa. Az eredeti palotát természetesen az idők során módosították, átépítették, újabb templomokat, épületeket húztak fel, így nyerte el mai állapotát amit mi láthattunk.

St. Duje székesegyház, és a később hozzáépített harangtorony
 A tengeri kapu régen szó szerint a tenger mellett húzódott, azóta már ezt a részt feltöltötték és sétányt, kikötőt, parkolókat alakítottak ki.

a palota régen

Egyiptomból hozatott szfinxek

ezüst kapu




Jupiter a neki szentelt templomban


Pár óra ebéddel együtt elég volt rá, bár lehetett volna még mászkálni és más dolgokat is megnézni a palotán kívül is, de délután indultunk tovább, mert még 3 óra út állt előttünk.

(Ami jóval több lett mert a gps-ünk nem tudta, hogy már megépítették az autópályát, így vagy 5 órán át kanyarogtunk vacak mellékutakon... Néha nem tudtuk eldönteni, hogy visszaforduljunk, vagy kövessük amit mond (én mindig mondom, hogy át kellene állítani, női hangon dumál, pedig nőben megbízni ahogy navigál, hát...) Aztán mikor már egy olyan isten háta mögötti falun mentünk keresztül ahol egy kocsi is alig fért el a dűlőúton, egy reménysugár felcsillant: szembe jött egy holland autó: tuti ők meg délről jöttek és Splitbe tartottak és az ő gps-ük sem volt aktualizálva :-)

Amúgy én őszintén szólva nem értem: Hollandia egy kis ország, de nincs az a világvégi turistalátványosság, ahol nem lenne holland turista... (Az utolsó aki elhagyta az országot, vajon lekapcsolta a villanyt?)


2014. október 17., péntek

Tovább a vízesések mentén: a Krka nemzeti park


Másnap reggel már nem is csodálkoztunk hogy esik, de bíztunk a szerencsénkben, hogy el fog az még állni. Egy kis szemerkélő eső nem gond, csak ne ázzunk bőrig. ;-)

A plitvicei tavak után a KRKA nemzeti parkot vettük célba. Ez is egy hasonló, vízesésekkel tarkított terület, ha lehet, nekem ez még jobban tetszett. Igaz, maga a park kisebbnek tűnt, bár az is lehet, hogy csak mi nem jártuk be rendesen. 
A Krka folyó 72 km-es szakaszán 242 métert esik, jópár vízeséssel gyönyörködtetve meg bennünket. A legnagyobb az ún. nagy vízesés (skradinski buk) ami 17 lépcsőfokot foglal magába, kb 800 m hosszan és 47 m szintkülönbséggel. 

nagy vízesés (skradinski buk)

Itt fürdeni is lehet, ami meleg időben kifejezetten jól jön. Zsolt megmártózott, végül is hideg nem volt, csak időnként beborult az ég. A vízesésekhez közeledve olyan nagy volt a sodrás hogy alig bírt megmaradni a fürdőterületet körbevevő kötélnél. 


Zsolt ott integet valahol a távolban






A séta során vannak kisebb állomások, pl. láttunk müködő (látvány)kovácsműhelyet, kukoricaörlőt, néprajzi kiállítást és vízimalmot  is. 



a kovács elég hasonló horvátul is 
vízisiklók



A park területén lehet hajókirándulást tenni egy kis szigetre (Visovac-sziget) ahol egy 15. századi ferences rendi kolostor is látható. Ha a skadrini bejáratot használjuk akkor a kirándulás egy hajókázással indul, a körút végén pedig kisvonat visz vissza a kikötőbe. Nem muszáj a hajó előtt jegyet venni (ott elég nagy volt a sor), érkezéskor is vannak pénztárak, a hajón senki nem kért jegyet tölünk. (Ennek a hajónak az ára benne van a belépőjegyben de a Visovac-szigetre utazáshoz külön jegyet kell váltani)
Fontos, hogy bankkártyát itt nem fogadtak el, csak kunával lehetett fizetni!



Itt építették Európa első (és a világ második) vízierőművét, az indulással mindössze 2 nappal maradtak le a Niagarán épített Tesla erőmű mögött.



Ismét szerencsénk volt az esővel, nem sokkal később az autópályán a tengerpart közelében ez fogadott minket: