2012. május 30., szerda

Újabb titkokra derül fény, avagy megint 5 dolog magamról


Megint kaptam egy díjat, most Mollytól, ez épp Liebster blog néven fut. 



Jó dolog ez a díjazósdi (legalábbis én mindig örülök ha kapok valamit, bármit, úgyhogy jöhet :-) ), bár úgy látom nagyon egy kaptafára mennek ezek: köszönd meg (Köszönöm szépen.), mondj x dolgot magadról, add tovább. Persze én olvaslak - te olvasol - ő is olvasson, lehet szélesíteni az olvasóközönséget.


Mondjuk ez engem annyira nem érint, sosem értettem az iwiw-en sem, hogy miért jó az ha valakinek ezer meg egy ismerőse van. Nyilvánvalóan nem tartja ennyi emberrel a kapcsolatot, a szomszéd néni unokája, akivel még általánosban játszottunk együtt két napot a nyári szünetben - nos az számomra még az ismerős kategóriáját sem üti meg. Ennél már csak a facebook a rosszabb, ott még csak nem is ismerősök, hanem barátok vannak. Személy szerint a fél kezemen meg tudom számolni, hogy hány barátom van. Hozzájuk nincs szükségem fészbúkra mert anélkül is tudom a születésnapjukat (az más kérdés, hogy rendszeresen elfelejtem mikor aktuális lenne - de nem hiszem, hogy ezen múlna a barátságunk) és amúgy is megbeszéljük/írjuk a fontos dolgainkat. És vészhelyzetben meg amúgy sem így üzengetünk, tudják, hogy felhívhatnak hajnal 3-kor is ha épp akkor van szükségük rám. Szerintem ez a barátság. Van még kb. egy tucat ember akik mondjuk úgy, hogy olyan barát-félék, de velük is tartok kapcsolatot e-mailen, skype-on, ha alkalom adódik akkor személyesen, kapok tőlük fényképeket, szóval ha akarjuk el tudjuk érni egymást. Akik ebbe  a kategóriába sem férnek bele,  ők meg megtalálnak ha akarnak, mondjuk a barátaimon keresztül :-)
Szóval ezért nem lehet engem fellelni ilyen közösségi oldalakon. Talán ha bevezetik a 'barátaim' mellett az 'ellenségeim' kategóriát akkor benevezek, ott biztos több embert tudnék összegyűjteni :-)
Mondjuk úgy, hogy ezzel letudtam az első dolgot magamról.

A második legyen az, hogy jó ha tudjátok, hogy csak akkor kérjétek ki a véleményem valamiben, ha tényleg kíváncsiak vagytok rá. Képtelen vagyok az udvariassági "hát persze, szerintem is" válaszokra, pedig sajnos az emberek többsége a saját gondolatának megerősítését várja ha tanácsot, véleményt kér. És jaj nekem, ha azt mondom, hogy hát szerintem márpedig nem. Itt a 'szerintem'-en van a hangsúly, így, egyes szám első személyben, ettől még mindenki azt csinál amit csak akar, de a legtöbben ezt támadásnak, beszólásnak veszik. Ezerszer megfogadtam, hogy nem szólok inkább semmit, de azért valljuk be, ha csak ketten beszélgetünk valamiről akkor elég hülyén jön ki a "és szerinted?" kérdésre a mély hallgatás...  (Bár akkor meg minek kérdezi??)
Jó, van hogy nem tudom türtőztetni magam és társaságban is kijön belőlem a dolog, ilyenkor aztán meg is kapom a magamét, több frontos támadás keretében.
Na nem mintha nagyon zavarna, inkább csak értetlenül állok előtte. (Ez magyarázza az első pontban említett ellenségeim kategóriát :-) )

A terhesség előtt a testtömegindexem nem érte el a normál kategória alsó határát. Mondhatni sovány voltam.   Ebben nem volt semmi tudatosság vagy fogyókúra, egyszerűen nem jöttek rám a kilók. 
(Egy egyetemi csoporttársam egyszer bevallotta, hogy párszor utánam jött a wc-be hallgatózni, hogy vajon nem bulimiás vagyok-e, mert az lehetetlen, hogy csokit csokival (mmmm a marcipános Milka meg a Piros mogyorós volt a kedvencem:-) ), hamburgert ischlerrel, és mégis lötyög rajtam a ruha, ő meg...)
Ezúton üzenem (nem konkrétan neki, ő amúgy tök normális volt), hogy ha valaki udvariatlanságnak érezné ha közölnék vele, hogy "úristen, te milyen kövér vagy!", akkor higgye el nekem, hogy a soványabbaknak ugyanolyan szarul esik az "úristen, olyan sovány vagy, nincs valami bajod? Eszel te rendesen? Te jó ég, kint vannak a bordáid!" és hasonló beszólások. És igen, ha szerintük hízni könnyű mert csak enni kell (mellesleg én ettem, kettő helyett is) akkor fogyni is könnyű, csak nem kell enni. 
Aztán a terhesség megoldotta a dolgot, azóta bekerült a BMI-m a normál tartományba. :) Sőt, már olyat is kaptam, hogy "nem vagy te terhes? Olyan nagy a hasad" :-D Jó, már tényleg nem befelé horpad, sőt... De én ennek tudok örülni és nem zavar az úszógumim :-)

Akkor ezzel megvan három. 

Dönteni fél perc alatt tudok bármilyen kérdésben, sőt, utálom ha hezitálnak körülöttem. Ha valamit nem tudok akkor fél óra gondolkodás után sem fogom jobban tudni, nem? Ez mondjuk legyen a negyedik, csak így röviden, hogy megkíméljelek benneteket a sok olvasástól :-)

Hú, még egyet...

Még boldogult ifjú koromban elküldtek otthonról facsavart venni. Annak rendje-módja szerint bementem a boltba és mivel fogalmam sem volt róla, hogy pontosan mit és hol kellene keresnem hát megcéloztam egy eladót. Egy rendes fiatal srác volt aki azonnal és készségesen kiszolgált. Én viszont mikor megláttam, hogy mit akar rám sózni felháborodottan közöltem, hogy én FAcsavart akarok, ez meg láthatóan FÉM. Szegény úgy elkezdett röhögni, hogy még a könnye is kicsordult. Azóta óvatosabb vagyok és mikor az építkezéskor gipszkarton csavart kellett vennem már előre kikérdeztem a fickót, hogy pontosan hogy is kell kinéznie annak az izének amit majd el fogok hozni. Részletes leírással indultam hát a boltba, ahol már meg sem kellett céloznom az eladót, mivel kb. 6 hónapos ikerterhesen elég feltűnő jelenség voltam így egyből ketten is a segítségemre siettek. (Ezért is imádtam terhes lenni :-) ) Én, bizonyítva hozzáértésemet részletesen elmagyaráztam, hogy olyan gipszkarton csavart akarok ami ... mire kedvesen közölték, hogy köszönik, tudják mi az a gipszkarton csavar. Jóvanna, csak a biztonság kedvéért mondtam...

Mára ennyi belőlem elég is lesz. :-)

Annyiban viszont szabályt szegek, hogy nem adom tovább a díjat. Illetve nem neveznék meg konkrétan senkit, úgyis kint vannak az általam olvasott publikus blogok, a privátokat meg amúgy sem linkelném be. De bátran érezze bárki megszólítva magát ha van kedve játszani és leírni 5 pontban élete legsötétebb titkait vagy kitárni lelke legmélyebb bugyrait :-)

2012. május 29., kedd

Gyermekünk jövője


Az ember néha akaratlanul is elképzeli, hogy mi lesz a gyerekéből úgy 20-30 év múlva. Mert olyan ügyesen táncol. Vagy énekel. Vagy számol. Vagy szaval. (Tetszés szerint behelyettesíthető) 
Ezek olyan félig komoly - inkább komolytalan képzelgések, mert ugye azt senki nem képzeli, hogy például munkanélküli segédmunkás, de azt igen, hogy menő bankár :-). 

Gyerekkoromban leginkább azt hallottam, hogy mi NE legyek ("csak tanár ne" - ezt betartottam), vagy épp azt hogy "mi lesz így belőled fiam" - nem épp pozitív hangsúllyal - (hogy mi lett azt hagyjuk, mindig is megmondták, hogy inkább üzletasszonynak kellett volna mennem (hogy ez konkrétan mit takar azt ne kérdezzétek).

Nos, ez most Petrával kapcsolatban merült fel bennem.

A suliban elvárják, hogy a kötelező házi feladaton túl (ami amúgy sem kevés) még extra, szabadon választott könyveket is olvasson a nebuló. Lehetőleg mindkét nyelven. (Az enyémeknek nehezített feladatként néha magyarul is, bár bevallom elég sok elmaradásunk van a témában, de legalább lesz mit csinálni a nyári szünetben)
Szóval időnként ráböknek némelyik gyerkőcre, hogy másnapra vigye be az aktuálisan olvasott könyvet és meséljen róla a többieknek. A végén cseles módon még kérdést is kell feltenni - a hallgatóság figyelmét ellenőrizendő - a tartalommal kapcsolatban. 

Állítólag Petra rám hasonlít, így nem meglepő, hogy a szita agyát is tőlem örökölte.

Jobbik esetben este 10-kor lefekvésnél eszébe jut, hogy akkor másnapra elő kell rukkolnunk egy könyvvel, így gyors kutakodás a könyvespolcon: mi az amit elő tudunk húzni a tarsolyból az adott nyelven. Nem baj ha nem a gyerek olvasta hanem én, de legalább olvastuk. 
Rosszabbik eset ha teljesen elfelejti és csak az iskolában döbben rá, mikor felszólítják, hogy álljon ki a többiek elé és kezdje. 

Így volt ez most is spanyolból, szentségeltem is magamban mikor délután mesélte az iskolában történteket a kocsiban hazafelé jövet.*
Láthatólag azonban nem izgatta a dolog, így rákérdeztünk, hogy mit mondott és legfőképp mit szólt ehhez a tantónéni. 
Pepe pedig a legnagyobb természetességgel közölte, hogy hát azt mondta, hogy a könyvet ugyan otthon felejtette, de azért elmondja a tartalmát. És kitalált egy mesét, sőt, még kérdést is tett fel a többieknek. Majd cinkos mosollyal hozzátette, hogy senki nem vette észre, hogy nincs is ilyen könyv, még pecsétet is kapott a star chart**-jába érte. 
Egyben ráérzett az ízére a dolognak és felvetette, hogy neki nem is kell többet könyvekkel bajlódnia, majd mindig kitalál valamit. 

Ez a gyerek vagy a következő J. K. Rowling lesz, vagy politikus, esetleg ügyvéd... 
Azt hiszem pár év múlva nagyon fel kell kötnöm ha nem akarom, hogy ártatlan mosollyal átvágjon a palánkon... :-)




* Közvetlenül az után, hogy lejátszottuk a "mi újság?" "semmi" " mi volt az iskolában?" "semmi" szokásos jelenetünket

** a "Star chart" egy matricagyűjtő lap amire csillagokat ragasztgatnak, pecséteket tesznek a tanárok a jó munkáért cserébe. Minden 6. után jár egy apró ajándék amit a "golden box"-ból választhatnak és ha betelik az oldal akkor egy oklevelet kapnak. Nem fukarkodnak a dicsérettel, már jópár oklevelet sikerült begyűjteni. :-) És ugyan ezeket a szavakat le lehetne fordítani magyarra, de mivel a gyerekek egész nap így hallják az iskolában így is használják őket. Így vész el ékes anyanyelvünk... Viszont azt megkövetelni tőlük, hogy ezekre használjon magyar kifejezést nagyon idegenné tenné a beszélgetést a gyerek számára és tuti inkább nem mondana semmit, minthogy keresgesse azokat a szavakat amiket amúgy nem használna. Ráadásul némelyikre nem is igazán tudnék pontos fordítást. Azért ha nagyon belelendülnek rájuk szólunk ("Kaptam egy stickert a star chartomba mert eight out of eight-et írtam spellingből") , mert azért nehogy már szótár kelljen a gyerekhez :-)

2012. május 21., hétfő

A disznóólból jelentjük


A pockok az utóbbi időben komoly kiképzésnek vannak kitéve. Legutóbb a csajok rendőröset játszottak, kartonpapírból bilincset eszkábáltak és összebilincselték őket :)



Amúgy érdekes, a spanyoloknál az 'esposa' szó feleséget jelent, többes számban pedig bilincset. Az 'esposado' pedig egy az egyben mindkettő: házas és megbilincselt. 

Vajon a nyelvészek szerint van összefüggés a kettő között? :-D



És véletlenül az összebilincselt pockok képezik disznóólunk tenyészcsapatát, a bilincselő procedúrát tehát tekinthetjük esküvői ceremóniának is... A mellettük levő Narancs névre hallgató viszont nem közös gyermek, apuka kicsit félrelépett saját elsőszülött lányával, hmm. (A csajok nem engedték elajándékozni az első picit, így került sor eme szerencsétlen fordulatra)

Azért van közös utód is (illetve volt, mert őket már elvitte új kis gazdájuk)
Balról a nagylány, Narancs anyukája. A csajok csak Nagy Testvér, azaz Big Sister - ként emlegetik - ezen a képen  már mindketten terminus közeli állapotban voltak. Tudtátok, hogy ha a tengerimalacok közül az egyik megfial akkor pár napon belül a másiknál is beindul a szülés? Tényleg így volt :-)
A büszke apuka középen Peti névre hallgat (Talán III. Péter, ha az elhalálozási listát tekintjük...)

Fürge és Piroska , bár az új gazdájuk biztos valami spanyolosabb nevet választott :-)

Piroska a szeme után kapta a nevét. Mint egy kis nyuszi :-)


2012. május 20., vasárnap

Feria de Mayo 2012


Torreviejaban minden év májusában megrendezik a Feria de Mayo-t, amikor aki él és mozog flamenco ruhába öltözve mulat esténként a sátraknál, a színpadon tánccsoportok bemutatói szórakoztatják a közönséget. 



A csajok is kaptak új ruhát (és szőrös szívű anyaként nem vettem hozzá való cipőt, ezen volt némi hiszti), ettünk, táncoltak, jó volt :-)




A kaja finom volt, de a sangriának eladott fröccs valami borzalmas...

Éles szeműek kiszúrhatják, hogy még a cumi is a ruhához illő lánccal volt rögzítve :-)

Az élet nagy kérdései - 8.



- Julika! Hogy hívják azt a kis lila virágot ami tavasszal nyílik itt az ablak alatt?
- Ibolya?
- Az, az! - Te, Ibolya, figyelj csak! Hogy hívják az a gyógyszer amitől olyan sokat javult a memóriám?


---

Azt hiszem szednem kell valamit... 2-kor még emlékeztem, hogy 6-ra lovagolni kell menni a gyerekkel (minden szombaton megyünk, szóval semmi különleges). Aztán ha a Zuram nem kérdez rá este, hogy milyen volt a lovaglás, még mindig nem jutott volna eszembe, hogy nem voltunk...

2012. május 18., péntek

Casa Alfonso, Campoamor - avagy lássuk mit ér egy Michelin csillag!

Mivel a húgom egy Michelin csillagos étteremben kezdett nemrég dolgozni, gondoltuk munkakezdés előtt megnézünk magunknak egy ilyet. Itt a közelben egy egycsillagos étterem van, Campoamorban, a Casa Alfonso.

A Michelin csillagok története az autógumikig nyúlik vissza. Mikor a Michelin testvérek a 19. század végén feltalálták azokat a bizonyos gumikat, kitalálták, hogy kiadnak egy térképet amin jó éttermek és szállodák szerepelnek. Így remélhetőleg sokat utaznak majd az emberek, a gumik kopnak, az üzlet meg virágzik :-)
Ez lett a Michelin Guide, mely eleinte Párizs környékére, később Franciaországra majd Európára és szinte az egész világra kiterjedt.
Az ötlet olyan jól sikerült, hogy a mai napig él és működik a rendszer, sőt, egyre inkább továbbfejlesztik, mára már a legkomolyabb szakmai elismerések egyike.
Inkognitóban érkező ellenőrök értékelik az ételek minőségét, a konyha stílusát, az ár-érték arányt. Fontos, hogy csak az étel számít, a szerviz vagy maga a hely dekorációja nem.


  • Egy csillaggal (Michelin star.gif) minősíti a Vörös Könyv a „a kellemes úti kitérőt jelentő, kiváló fogásokkal büszkélkedő” éttermeket.
  • Két csillagot (Michelin star.gif Michelin star.gif) kapnak azok a kitűnő éttermek amelyek miatt érdemes az utazóknak hosszabb kitérőket is tenni.
  • Három csillagot (Michelin star.gif Michelin star.gif Michelin star.gif) adnak azoknak a helyeknek, amelyek meglátogatása külön utazást is megér.

Nos, a mi éttermünket kicsit eldugták, konkrétan volt internetünk, térképünk, GPS-ünk, aztán mégis egy helyi ember mondta meg az utat :-) Persze mint kiderült már kétszer elmentünk mellette, csak nem a jó oldaláról közelítettük meg a helyszínt. 

Ez a hátsó bejárat, ez előtt többször is elmentünk. Az oké, hogy láttuk, hogy egy étterem, de errefelé az nem ritkaság, szóval nem jöttünk rá, hogy ez AZ

Aztán mikor jobban megnéztük a postaláda mellett a feliratot rájöttünk, hogy ez az amit keresünk

Végül sikerült rátalálnunk a főbejáratra, azért innen már nehéz lett volna eltéveszteni


A neten valami régebbi infót találtam mert tudomásunk szerint hajnal 1-ig voltak nyitva, de mikor kijöttünk a pincér srác bizony bezárta mögöttünk az ajtót. Rápillantottunk a falon levő táblára majd az óránkra: fél 12 múlt, ők meg 11-kor zárnak. De tényleg egy pillanatig sem éreztették velünk. :-)

Természtesen a kóstoló menüt választottuk mert mindet ki akartunk próbálni. 
Bevallom akartam fényképezni is, de az ételek, a kóstolgatás és véleményezés annyira lekötöttek minket, hogy mindez csak akkor jutott eszembe mikor már kívül voltunk a kapun, így ételfotókkal nem szolgálhatok.  :-( De ha egyszer megint itt vacsorázunk, igyekszem nem elfelejteni!

Persze mindez azt is jelenti, hogy tényleg nagyon különleges dolgokat próbáltunk. Folyamatosan állítgattuk a rangsort: nekem a gyöngyhagymás a nyerő - nem, ez jobb - fú, ez valami csúcs... Voltak nem különösebben ízletes fogások és voltak amikből egy tállal is megettem volna. De olyan, ami kifejezetten nem ízlett, nem volt. 
Mondjuk a szakács kicsit talán túlzásba vitte a zselé használatát, konkrétan az ételek kb. felén volt valamilyen formában, talán ez az egyetlen negatívum, ha egyáltalán ez annak számít. A legviccesebb pedig az egyik desszert volt: fagyi robbanó cukorkával, hát ezen halálra röhögtük magunkat :-) (Persze ezen csak az tud röhögni, aki kb. 20-25 éve nem vett robbanó cukorkát és feltörtek benne a  gyerekkori emlékek :-) )
Az italok közül pedig a legjobb egy édes fehérbor volt ami része volt a menünek (Az egyéb fogyasztott vörös és fehér bort külön fizettük, azokat a menü nem tartalmazta.)

Íme, ezt mindet végigettük. :-) Ez a komplett kóstolómenü (létezik valami expressz változat is kevesebb fogással, na de ha már lúd, legyen kövér, nem?)



A fordításra nem vállalkozom, lévén, hogy némelyikről magam sem tudom, hogy pontosan micsoda, amelyikről meg igen, annak se tudom a magyar nevét... Na meg mondjuk az, hogy "kaviár tojással és sonkával" nem hangzik túl érdekesen, de ahogy elkészítették, na abban van a lényeg. (Tudjátok, a részletekben rejlik, vagy valami ilyesmi...)
Abban egyetértettünk, hogy az abszolút kedvenc a "Tartar de atun rojo, mahonesa de wasabi y dashi" volt, ami szintén nem egyszerűen fordítható, de annál különlegesebb ízkombináció.

A Michelin Guide-nak igaza van, aki erre jár és valami különlegesre vágyik, az ne hagyja ki. 
(De paellaért vagy sangria-ért nem ide kell jönni :-) )

Ja, és előzetesen telefonon érdemes asztalt foglalni (965321365), ha legalább egy nappal előre foglalunk akkor egyedi igényeket (lisztérzékenység, allergiák, stb.) is igyekeznek figyelembe venni)

2012. május 7., hétfő

Calpe - Peñón de Ifach

Calpe a Peñón de Ifach nevezetű nagy sziklájáról híres, melyet a Costa Blanca jelképének is tartanak. 
Engem(na jó, nem csak engem) leginkább a gibraltári sziklára emlékeztet. 

Calpe,  Peñón de Ifach,  Moraira felől fényképezve
Ameddig lehetett felmentünk, gyönyörű volt a kilátás és végre az idő is. 

A nemzeti park bejárata






Calpe - az első házsorok mögött egy belső tó
kikötő
Itt megyünk be a hegy gyomrába

Egy alagúton átérve ért véget az utunk mert innentől nem ajánlatos gyerekekkel folytatni a túrát, mivel egyrészt nincs kerítés és elég könnyen le lehet potyogni a szikláról, másrészt nagyon sok sirály lakik erre akik tavasszal a tojásaikat és fiókáikat védve könnyen megijeszthetik a gyerekeket, és mondjuk egy veszélyesebb szakaszon ha elengedik a kötelet...

Eddig mentünk

Nagyobb gyerekesek vagy felnőttek azért nyugodtan nekivághatnak, nem tűnt ez annyira vészesnek :-)


itt látszik milyen keskeny földnyelv köti össze a parttal

2012. május 6., vasárnap

Javea partjainál


Az estét a tengerparton sétálgatva töltöttük, kavicsokat szedegettünk (nagyon sok gömb és tojás alakút találtunk, telepakoltuk a hátizsákomat, elég volt cipelni)



Mintha tojások lennének egy fészekben, a víz alatt, nem?
 
egy fura alak az erkélyen

egy vasember??

ez meg egy élő macska a kirakatban
a tengerparti sétány

a kikötőben



Beiktattunk egy kincskeresést is.

A GPS egy olyan helyre vezetett minket, hogy ha nem konkrét célom van csak úgy sétálgatok, akkor tuti visszafordulok. A kikötő mögött elhaladva egy elég büdös, elhagyott részen kellett keresztülmenni, viszont megérte, utána gyönyörű volt a part. Térdig bemerészkedtünk a vízbe de még nagyon hideg volt. 




a víznek gyönyörű színe volt



ilyen kövekből is volt bőven


Mivel nem akadtunk rá a kincsre már majdnem feladtuk. Aztán jött az ötlet, hogy a hely kb. stimmelhet, na de mi van ha nem lent a parton van hanem fent a part menti sziklákon? Nosza elindultunk felfelé (innen indul egyébként több turistaút is) és sikerült is megtalálni a ládát. Mit mondjak, tényleg jól elrejtették. :-)





Már besötétedett mire visszaértünk a kocsihoz. Nem volt nehéz ágyba parancsolni a csajokat, kellemesen elfáradt mindenki :-)