A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. február 10., szerda

Covid oltás, 2. felvonás (Pfizer)

 

Mindketten túl vagyunk a második körön is, különösebb mellékhatások nélkül. 

Azért írom, hogy különösebb, mert nekem a karom fájt egy napig oltás után, de ez mondjuk akármilyen oltás után várható, Zsolti pedig nagyon álmos, fáradt volt és vagy 15 órát aludt utána. Mondjuk mondtam, hogy talán nem kellett volna hajnal 3-ig olvasni este, akkor nem lenne annyira fáradt... 

Persze az is hozzá tartozik, hogy ő péntek délután kapta meg az oltást, az egész hétvégéje szabad volt és annyit aludhatott amennyit akart. Én egy héttel később, szintén pénteken, csak reggel kaptam oltást, de egész nap dolgoztam, szombaton meg délben online kurzusom volt (mostanában kb heti 2x online okosítanak valamiről, lassan nincs hely a "merevlemezemen"...) de nem is éreztem semmit, és azóta is rendben vagyunk. 

Viszont ezt több másik kollegától is hallottam, hogy teljesen kidőltek egy napra, de azon kívül, hogy aludtak egy jót, nem volt más panaszuk. Egy anafilaxiás reakcióról tudunk a környezetünkben, ami a második oltás után jeletkezett, ő is jól van. 

Mint házi dokinéni elmesélem, hogy nálunk jövő héten kezdjük oltani a 85 év felettieket, Pfizer és Moderna vaccinával. 

Nincs előzetes regisztráció, a háziorvosok felhívják a körzetbe tartozó járóképes betegeket és felajánlják az oltást. Az, hogy Pfizer vagy Moderna lesz, az attól függ, hogy melyik praxis melyiket kapja, egy praxisban csak egyféle vaccina lesz elérhető. (Az, hogy melyik, az leginkább a betegszámtól függ, ugyanis ezek az oltóanyagok speciális hűtést, tárolást, felhasználást igényelnek, úgyhogy a leggazdaságosabb módon osztják el, hogy egy csepp se menjen kárba: pl egy Pizer kitben 6 ampulla van, egy ampullából 6 adag oltás jön ki, tehát 36-osával lehet kiszállítani. Egy Moderna ampullából pedig 10 adag oltás jön ki, és ha jól emlékszem 10 ampulla van egy fagyasztórekeszben, szóval attól függ, hogy a betegszám melyikkel osztható könnyebben. Egy nap alatt leoltjuk azokat akik az adott korosztályba tartoznak, aztán 2 héttel később jön a következő életkori sáv. Ha van kimaradt adag azt a korosztályosan következő betegnek adjuk, őket is előre értesítjük, hogy legyenek készenlétben, tehát felkészül a legöregebb 84 éves, és így tovább. Akik nem tudnak bejönni ők most kimaradnak és egy következő körben lesznek beoltva, ez még némi logisztikát igényel a hűtés/szállítás miatt. 

2 hetente kapunk új adag oltóanyagot, annak megfelelő mennyiséget, amennyi adott korosztályba tartozó betegünk van, a 4. héttől kezdve beleértve a 2. oltásra érkezőket is. Kisebb praxisoknak össze kell állni közös csapattá, illetve a nagyobb városokban központi oltópontokat is kialakítottak. A mostani kampány a 70 évesekig viszi az oltást, majd meglátjuk mennyi oltóanyag érkezik, mennyire tudják tartani a tervet. 

A kavarodások és a logisztika megkönnyítésére a Pfizer és a Moderna vaccinát is 28 nap különbséggel fogjuk újraoltani (a Pfizer második oltás eredetileg 21, a Moderna 28 napra adandó) 

Persze itt ismegy a lobbi minden csoportban, mert mindeki úgy érzi, hogy prioritást kell élveznie: akinek valamilyen alapbetegsége van (tüdőbeteg, szívbeteg, cukorbeteg, kövér, rákos, immunszuppresszált, ésatöbbi...), aki olyannal lakik együtt/olyat gondoz akinek valamilyen alapbetegsége van, a középiskolai tanárok, az érettségiző diákok, a speciális nevelést igánylő diákok és tanáraik, ésatöbbi. Persze igazságot tenni lehetetlen, úgyhogy nem is bánom, hogy az ilyesmit nem ránk bízzák, hanem az okosok kitalálják, és mi csak a végrehajtók vagyunk. 

A 70 év feletti korosztálynak Pfizer és Moderna oltás lesz, a fiatalabbaknak AstraZeneca, de erről még nem volt részletesebb okítás, talán nyárra ha oda kerül a sor... 

Itt nincs szó az orosz és a kínai vaccinákról, talán ha az EU engedélyezi, de nincs is olyan felfordulás az oltások körül, mint az otthoni sajtóban olvasom. Nem különösebben kérdezik a betegek, hogy melyik oltás lesz, és elég nagy az oltakozási kedv, legalábbis a most aktuális korosztályban akiket én kérdeztem, egy volt aki még bizonytalan, a többiek mind örömmel várják, hogy behívjuk őket.  

2020. június 3., szerda

Vírushelyzet


Nem akarom elkiabálni de lassan itt is lecseng a járvány, szerencsére napról napra kevesebb a beteg és a megyénkben már több napja nem volt új fertőzött. Eddig összesen kicsit több mint 25 ezer igazolt eset volt az országban, ehhez több mint 350.000 tesztet végeztek. Tegnapi statisztika szerint 1658-an haltak meg. Figyelembe véve, hogy az ország lakossága feleannyi mint Magyarországé, itt bizony arányaiban is sokkal több fertőzött volt, bár az is igaz, hogy sokkal többet is teszteltek. Nálunk még a halottakat is leteszteljük ha gyanús, hogy koronavírusos volt. 

Így néztem ki a védőfelszerelésben..., illetve ilyen kis csomagokat kaptunk, benne hosszú szárú kesztyű, szemüveg, maszk (sima sebészi, semmi FFP flanc), kézfertőtlenítő és fertőtlenítő kendő a felületek fertőtlenítésére)
Szerencsére nem sok beteggel kerültünk közvetlen kapcsolatba, velük is inkább csak a járvány elején. Később olyan vizsgálócentrumokat állítottak fel, ahol fogadták a koronavírus gyanús betegeket, ide háziorvosi beutalóval lehetett menni a hét hét napján és még aznap megnéztek mindenkit akit oda irányítottunk. Így aztán a lázas, köhögő beteg ha betelefonált, nem jött hozzánk a rendelésre, hanem egyenesen a "hub"-ba kértünk neki időpontot.  Itt teljes védőfelszerelésben, "búvárruhába" öltözött háziorvosok dolgoztak, önkéntes alapon, a szokásos ügyeleti óradíj duplájáért. Szerencsére lassan már ezeket is be lehet zárni, bár még itt lebeg az őszi második hullám veszélye...

Az élet viszont nagyon lassan áll vissza a régi kerékvágásba. 5 fázisú nyitást terveznek, pillanatnyilag az első fázis végén tartunk, júni 8-án kezdődik a második fázis. A kormány folyamatosan egyeztet a járványügyi szakértőkkel és ennek megfelelően azért ezek a fázisok még változhatnak, de most ott tartunk, hogy kinyithattak bizonyos üzletek (kertészet, barkácsbolt, számítástechnikai üzletek, autó/motorboltok), max 4, nem egy háztartásban élő ember találkozhat szabadtéren, 2 m távolságtartással, és max 5 km-re távolodhatunk el az otthonunktól (kivéve bolt, gyógyszertár és orvosi rendelő) 

A második fázisban már 20 km-re emelik a kirándulható távolságot, így végre vissza tudunk térni a nemzeti parkba ahová futni, sétálni szoktunk menni esténként. Max 4 ember már egymás lakásába is tehet látogatást, de a 2m távolságot ott is be kell tartani. Idősek, veszélyeztetett betegcsoportba tartozók is elkezdhetnek látogatókat fogadni, de ők kizárólag maszkban, kesztyűben és két méter távolságtartással léphetnek be a házba. Azok a munkahelyek nyithatnak újra ahol a 2 m távolságtartás megoldható a dolgozók között. 
A bölcsődék, gyerekmegőrzők nyitása a harmadik fázisban, júni 29-én kezdődik, itt még egyeztetések folynak, mert elvileg csak a nélkülözhetetlen munkaerő viheti a gyerekét közösségbe. A tervek szerint kis csoportokat fognak kialakítani, nem keveredhet az összes gyerek. Az iskolák majd szeptemberben nyitnak újra, de erről még semmi pontosat nem tudunk, felmerült az is, hogy csak az órák egy része lesz az iskolában és fél napra megmarad az online tanítás, így nem lesz annyi gyerek egyszerre az épületben és jobban szét lehet szórni a csoportokat. 
Az éttermek, kávézók is csak júni végétől fogadhatnak vendégeket. 

A maszkviselés nem kötelező, csak ajánlott. Utcán gyakorlatilag senkin sincs maszk, boltban is csak elvétve látok maszkos/kesztyűs vásárlókat. (Mondjuk lehet, hogy a vírus által jobban sújtott városokban jobban tartanak az emberek a fertőzéstől és többen viselnek maszkot)  Viszont tény, hogy még a nagyobb szupermarketek is viszonylag üresek, és a pénztáraknál felfestett jeleknek megfelelően szépen mindenki 2 m-re áll a másiktól. A bejáratnál kézfertőtlenítő van kitéve mindenhol, ezt úgy látom használják is. 

A kórházak fokozatosan nyitnak, természetesen elsőként a daganatos betegek ellátása/kivizsgálása áll vissza. Zsolti már harmadik hónapja nem csinál semmit és még nem is igazán látjuk az alagút végét, hiszen ő alapvetően nem a daganatos betegekre specializálódott. Nálam meg "business as usual"...

2018. május 31., csütörtök

Edd meg amit főztél, avagy a külföldi munkavállalás buktatói


A munkámról eddig nem sokat írtam (elméletben készül a poszt, majd egyszer...), a mostani írás bevezetőjeként elég azt tudni, hogy háziorvosi rendelőkben dolgozom. Ha nappal akkor rendelek, ha este akkor ügyelek. Nem tartozom egy rendelőhöz sem fixen hanem helyettesítek, ott ahol valaki szabira megy, megbetegszik, vagy csak nincs kedve ügyelni. Egy erre szakosodott munkaközvetítő céggel állok kapcsolatban, ők hívnak ha szükség van rám valahol. 

Nos, egy péntek délután épp az autóban ültem, mikor csöngött a telefonom. Hogy hú de sürgős meg minden, légyszilégyszi, hétfőn kellene valakit helyettesíteni X településen. Sorolta a tudnivalókat: délelőtt rendelés, azon kívül csak készenlétes ügyelet (Ez azt jelenti, hogy nem kell a rendelőben lennem,  aludhatok a lakásban, csak telefonvégen kell lennem készenlétben állnom ha esetleg hívnak.) Tudom, hol van X? Persze, már voltam ott. Tényleg? Tök jó! Épp ráértem, lepacsiztuk, az ügynök örült, mint majom a fa...ának, nem is értettem, mire fel ez a nagy hálálkodás. Egy percen belül újra csörög a mobil, a doki hív akit helyettesítenem kell. Nem győz hálálkodni, hogy így az utolsó pillanatban meg minden. Az írek már csak ilyen hálálkodósak, gondoltam... bár az akcentusból közben kiderült, hogy egyébként horvát a fickó. Mindegy is. Igyekeztem rövidre fogni a beszélgetést, mert közben megérkeztem és dolgom lett volna, így kértem, hogy a részleteket küldje el e-mailben, én most erre a bájcsevejre nem voltam vevő. Elköszöntünk, a bye előtt még hozzátette, hogy a jegyet is küldi ma este. 
Jegyet?? Egy pillanatig furán néztem, de gondoltam biztos csak félrehallottam, és ezzel elintézettnek tekintettem a dolgot. Felvettem a színházban az esti műsorra megrendelt jegyeket, mentem a gyerekekért az iskolába, bevásároltunk... szóval kb. estig meg sem nyitottam az e-mailt. 

Akkor aztán igencsak meglepődtem: Minden stimmelt, ahogy megbeszéltük, csak az X település tulajdonképpen Y. 

Kb. mint Pécs vagy Bécs... 

Távolságban is... 

A jegyet sem hallottam félre, az bizony egy repülőjegy. Hétfőre. Merthogy ez egy sziget!!
Egy sziget, Galway-jel szemben, Írország nyugati partjainál, az Atlanti-óciánon. Mi van?? 

Az ír településneveket én nem tudom kiejteni, így nekem ha kicsit is hasonlít, akkor már egy kutya. Pláne, ha az ember nem is sejti, hogy van valami turpisság a dologban..., nyilván mindenki arra asszociál amit ismer, én erről a szigetről korábban nem is hallottam. Azóta megtanultam,hehe...

Nem tudtam, hogy most sírjak, vagy röhögjek. A kérdést a férjem döntötte el, aki bizony röhögött. Sőt, poénkodott. Hogy szépen vagyunk, nélküle megyek nyaralni. Hogy úgy felvitte Isten a  dógom, hogy repülővel járok dolgozni (mondjuk ez tetszett, ezen röhögtem). 

Mivel tényleg cikinek éreztem ennyi hálákodás után visszahívni, hogy, bocs, mégse (pláne, hogy mind a ketten rákérdeztek, hogy tudom-e hol van ez a hely) úgy döntöttem, hogy nézzük a dolgok pozitív oldalát: utazni szeretek, mindig is azt mondtam, hogy a világ végére is elmennék (ez pedig már közelíti azt, az Isten háta mögött fogalmát meg szó szerint ki is meríti), ráadásul ez egy olyan kirándulás, amit még fizetnek is (pontosabban nemhogy ingyen szállás, benzinpénz és repjegy, de még fizetés is), hát uccu neki, üsse kavics, legalább próbáljam meg élvezni. 

Ha én ezt a blogban elmesélem.... 

Hétfőn röpke 4 óra kocsikázás és már a reptéren is voltam. 
(Időközben azért csavartak egyet a dolgon, hogy még izgalmasabb legyen a történet. A doki hívott, hogy áttettek a korábbi járatra, ugyan egy órával előbb oda tudnék-e érni. Persze, repülök. Még szerencse, hogy bő ráhagyással indultam, mert az eltévedési mutatóm egyébként az egeket veri, úgyhogy biztos ami biztos. Odaérek a reptérre, adom a jegyet, a csomagjaimat elkapják mire észbe kapnék. Pedig benne a laptop, fél literes üdítő - mondjuk láthatóan a kutyát nem érdekli. Méghogy 100 ml-s flakonok átlátszó zacsiban...) 
A gépem egy pici propelleres repülőgép, kb 6-8 ember fér el rajta. Sajna egy család egy kisgyerekkel is velem utazott, így már nem mondhatom, hogy privát jettel repültem :-(. Az út maga még 10 perc sem volt. Megérkezésemkor kaptam egy kocsikulcsot meg egy lakáskulcsot (2 szobás nappali-konyhás apartman, nem rossz, legközelebb családdal jövünk 😛), meg egy szolgálati mobil.

A sziget egyébként az Aran Islands szigetcsoport legkisebbike, a sziget lakossága kb. 250-300 fő. Ennek mindnek én voltam a háziorvosa egy napra :-)) Illetve volt még kb. ennyi ember a mellette levő szigeten, de oda csak telefonos segítséget kellett adnom ha az ott levő ügyeletes ápolónő nem boldogul. Királyság!
Mivel aznapra más dolgom nem is akadt, rendelés csak másnap reggel, elindultam a sziget felfedezésére. De ez már a következő poszt története :-)