Liberecből egy fél napra átruccantunk Drezdába. Zsolti utoljára gyerekként járt itt és szép emlékei voltak a városról, én pedig még sosem voltam, úgyhogy kézenfekvő volt, hogy ha már itt vagyunk a közelben, akkor tegyünk egy rövid kirándulást.
Itt sem volt cél, hogy "mindent" lássunk, inkább csak sétálni akartunk a városban, hogy legyen egy képem róla, magamban, magamnak. Mert ha egyszer már jártam valahol, akkor onnantól kezdve másképp gondolok arra a helyre, ha olvasok róla, hallom a hírekben, vagy épp egy filmet nézek, amit ott forgattak.
Ősz lévén elég korán sötétedett, előre eldöntöttöttük, hogy nem nézünk múzeumokat, csak bóklászunk egyet a városban, ott ebédelünk, keresek pár kincset (geocaching), aztán megyünk is vissza Liberecbe, mert este már megbeszélt vacsoránk volt pár bélyegező ismerőssel.
A kalsszikus Zwinger múzeumkomplexum épp fel volt túrva felújítás miatt, a barokk kertről csak elképzelni tudtam, hogy egyszer majd gyönyörű lesz a szökőkutakkal és nyári virágokkal. Fent a teraszon ittunk egy kávét és ettünk egy sütit, de ezt, ha lesz nekem még itt legközelebb, kihagyom - nem tudom, hogy a felújítás miatti kevesebb turista, vagy egyébként is az ősz miatt megcsappant forgalom miatt, de kifejezetten gyenge volt mind a kínálat, mind a kiszolgálás.
Szemben vele az operaház, ezt is csak kívülről láttuk, de akit érdekel, vannak vezetett túrák odabenn.
A drezdai kastély, a Rezidenschloss mellett is csak elsétáltunk, nem volt sem időnk, sem kedvünk bemenni. Inkább majd egyszer, legközelebb, ha több időt töltünk a városban, és jobban lesz hozzá hangulatom.
A Freuenkirche a férjem gyerekkori itt jártakor még le volt bombázva, ezért neki is érdekes volt felújítva látni ezt a templomot. Mondjuk kívülről szebb mint belülről, valahogy a nagyon új érzés miatt mintha nem illene ide, legalábbis nekem ez volt az érzésem.
A folyó partja tetszett, hogy milyen természetesnek van meghagyva, élhető, a helyiek számára élvezhető térként, nem letérkövezve, beépítve minden négyzetcentit.
