Zsolt idén töltötte a 40-et. Ez szép kerek szám, úgyhogy a gyerekekkel kitaláltuk, hogy meglepetéssel készülünk. Sajnos pont aznap neki hivatalos ügyben épp Magyarországon kellett lennie, úgyhogy kicsit csúsztatni kellett a dolgon. Természetesen felköszöntöttük mielőtt elment és aznap is felhívtuk, így nem is sejtette, hogy ezzel még nincs vége.
Mikor hazajött szerencsére (a mienkre, nem az övére...) ügyelettel indított, így este nem volt otthon. Én éjszakába nyúlóan, de megsütöttem a tortát. Persze a hűtőbe nem tehettem, mivel másnap én mentem dolgozni, ő pedig előbb hazaérve tuti megtalálta volna, és oda a meglepi...
Így aztán reggel indulás előtt megkértem a szomszédokat, hogy rejtsék már el a hűtőjükben amíg vissza nem jövök - és megígértem, hogy majd kapnak belőle, csak ne dézsmálják meg délutánig :-)
Hazafelé jövet bementem a Party fiesta boltba lufiért - kicsit aggódtam, hogy a meleg kocsiban nehogy leeresszenek, de bírták a strapát.
Délután mikor hazaértem átosontam a szomszédba, a garázson keresztül becsempésztem a tortát, betettem a hűtőnkbe, majd elrángattam az ünnepeltet kutyát sétáltatni. A gyerekek pedig addig megterítettek, felrakták a díszeket, kikészítették a tortát... Úgyhogy igazi meglepetésben volt része mire hazajöttünk. Tényleg meglepődött, egyáltalán nem számított semmire, úgyhogy titkolózásból és szervezésből csillagos ötöst adtam a gyerekeknek (és magamnak is) :-)
A tortán először meglepődött: nem értette mi az az XL - még hogy nem a méret a lényeg! Ő még napokkal később is büszkén mesélte, hogy az ő felesége még tortát is csinált, hogy emléket állítson az XL-es férjének :-))
mire hazaértünk, megterítettek |
Csenge képeslapja szerint: Ne felejtsd el, az öregedés elkerülhetetlen, de éretté válni az csak egy lehetőség! |
XL - én konkréten a római 40-esre gondoltam... (bár bevallom, nem minden hátsó szándéktól mentesen: sejtettem, hogy neki nem ez jut először az eszébe :-)) ) |
full extrás Fekete-erdő torta volt, 40-es csillagszóróval |
nem szereti ha fényképezem, ritkán sikerül elkapni a képeken ahogy nevet, pedig tényleg sokat szoktak hülyéskedni |
az ő két gráciájával |
általában én vagyok a fényképész - ezt a pillanatot gyerek csípte el... |