Mit nekem ... fél kézzel elintézem :-)

Ezt nemrég találtam és tetszett: :-)

Nos, az elkövetkező 6 hét rövid tervezete:

Amit csinálnom KELLENE:

 - 6 online kurzus, vizsgával

 - egy 3 napos képzés (látástól mikulásig) Alicanteban és egy 2 napos Valenciában, mindkettő elméleti és gyakorlati vizsgával. Az elsőhöz már kiküldték a tankönyvet. 368 oldal. A 22-en tartok. Még van 3 hetem... 

 - megírni egy abstractot egy konferenciára 

 - megcsinálni egy posztert egy másikra

 - diákat készíteni egy előadáshoz a jövő hétre és azt meg is tartani, majd összefoglalót írni róla

 - egy másik előadást tartani a most belépő rezidenseknek (ehhez a diák már legalább kész vannak)

 - megírni és beküldeni egy pályázatot (most kb 20 %-on állok, határidő 15-e. Május.      - hmmm....)

 - Excelbe bevinni kismillió adatot és beszélni a statisztikussal hogy mit hozzon ki belőle. 

Őrjöngeni, ha nem tudja kihozni. Mégiscsak fél év melója áll mögötte. 

Megőrülni ha kihozza mert akkor meg cikket kell írni belőle. (na jó, ez már túllőne a 6. héten)

van amit  kifelejtettem...?

Amit VALÓJÁBAN csinálok, hogy ne kapjak agybajt az előzőektől:

 - repülőjegyvásárlás, autóbérlés, szállodakeresgélés Belgiumba

 - útiterv, mit nézzünk meg (a maximális kapacitás többszörös túltervezésével, de legalább lesz miből válogatni...)

 - ugyanez a nyári szokásos Európát átszelő körútra, hatványozottan. Idei cél Szlovákia, Lengyelország, kelet-Németország, meg ami még a hazaútba belefér... 

Mindezt full munkaidő + ügyeletek mellett...  és akkor még nem említettem, hogy a két gyereknek fogszabályzás, szemészet, lovaglás, barátnőzés szervezése ...

Hát ezért nem írok én mostanában a blogra. 

Na meg mert fél kézzel macerás.

A bal vállamat a zöld emberkék kicsit összeszegelték ... :-)

Köszönjük 2015

Még csak négy hónap telt el az évből de már elhasználtuk a jövő évi balszerencse keretünket is.
Babonából nem részletezem...

A Húsvéti Nyúl lelkiismeretfurdalása

Ha Húsvét akkor Tojásvadászat! - kiáltják a lányaim minden Húsvétkor. És annak ellenére, hogy 10 évesek elmúltak, nálunk még mindig él a Húsvéti Nyúl, a Télapó és a Ratoncito (az angolszász Fogtündér rokona) legendája. Majd 20 éves koruk körül azért megkérdezem, meddig tartott míg tényleg hittek benne és mikortól szülővakítás, hogy kapjanak ajándékot, meg "hadd örüljenek az Öregek, annyira lelkesek"...

A lényeg, hogy nem én fogom megölni a nyulat, így idén is lesz tojásvadászat. Hagyományőrző módon tegnap este elrohantam a szupermarketbe hogy megvegyem a szükséges hozzávalókat: csokitojásokat és egyéb apró ajándékokat: mindig érkezik könyv és pár apró kacat amiknek a csajok örülnek, tollak, apró csecsebecsék...

Már a pénztárnál álltam, felpakolva a szajrét a futószalagra, mikor megszólalt mögöttem egy kisfiú: Apa, nézd, mennyi Kinder! 

Akaratlanul is odafordultam, és bár nem volt szándékomban, nem tudom milyen arcot vághattam, csak az apuka bocsánatot kért - miért is? 

Őszintén szólva kicsit elszégyelltem magam... Hallgattam, ahogy magyarázza a gyereknek, hogy biztos valami iskoláscsoportnak viszem...

Persze nehéz ez, hiszen miért ne vehetnék több tucat kindertojást csak az én gyerekeimnek? Annyira édesek, ahogy keresgetik őket: nem is annyira a csoki érdekli őket, azt sokszor meg sem eszik: maga a kutatás öröme: a nyuszi elrejtette, mi megtaláljuk. 

Szoktunk eldugni a saját kertünkben, de a parkokban, vagy a "nyulas részen" ahol tényleg élnek vadnyulak, egyszóval tényleg sok tojásra van szükség. 

De azért rosszul éreztem/érzem magam. Az a kisfiú biztos nem kapott még összesen annyi Kinder tojást mint amit én egyszerre most összevásároltam. 

Mert még a Nyuszi sem igazságos. 

Pedig ez nálunk csak a gyerek nevetéséről szól. Hányszor mondjuk, hogy a gyerekek mosolya minden pénzt megér...

Most mégis valahogy keserédes lesz ez a nevetés, előttem lesz annak a kisfiúnak az arca :-(

Tudom, nem én fogom megoldani a társadalmi különbségeket... És nagy közhely, hogy a pénz nem boldogít - de azért ennek a kisfiúnak biztos szebbé tehette volna a Húsvétját. 

Holnap azért levadásszuk reggel azokat a tojásokat...

Mindenkinek Kellemes Húsvétot kívánunk!

Tavaszköszöntő

Lassan de biztosan itt is tavaszodik, bár most inkább még olyan angolos az időjárás: sok borongós nappal, széllel és időnként némi esővel.
Azért múlt hétvégén szerencsénk volt, szép volt az idő, sétáltunk egyet a környéken. Tavasszal még ez a "kősivatag" is kivirágzik, pár hónap múlva már csak száraz gaz lesz és narancssárga por... de most gyönyörű, nem?

Farsangi jelmez a hagyományőrzés jegyében

Idén valami egyedit akartak farsangra. Pláne, hogy ősszel nyertek a halloween-i jelmezükkel. Bár tudták, hogy nem valószínű, hogy megint ők fognak nyerni, másnak is kell lehetőséget adni ugyebár...

Most Zsolti volt a lelkesebb, illetve tőle jött az ötlet: öltözzenek a lányok busónak!

Külföldön élve, akármennyire is nem tartom magam nagy magyarnak, azért benne van az emberben, hogy némi magyar kultúrát plántáljon a gyerekekbe. Sőt, lehet, hogy az átlagos otthon élő családnál kicsit jobban is - illetve itt mi pótoljuk azt amit otthon az iskola és a környezet szinte észrevétlenül átad az ifjúságnak.

Az internet mindig nagy segítség: megmutattuk a lányoknak mi is egyáltalán az a busó, meséltünk kicsit a busójárásról, és ők annak rendje-módja szerint belelkesedtek. 

Elmentek alapanyagot venni, festettek, ragasztottak ... 

És ez lett belőle:

A saját anyjuk se ismerne rájuk :-)

A lányok izgultak, hogy mit fognak szólni a többiek (Csenge sírt is egy kicsit mikor a fiúk "leördögözték"), de aztán minden jól alakult, a barátnői megvédték és mikor én mentem délután már nyoma sem volt a kezdeti elkeseredettségnek. Nem nyertek díjat, de ettől függetlenül igazán jól sikerült jelmez volt szerintem. 

Amúgy nincs új a nap alatt: bár a magyar busójárás hungarikumnak számít, Spanyolországban (Silió, Cantabria - Észak-Spanyolország) is van hasonló: Zarramacos-nak hívják őket, január első vasárnapján nagy kolompokat magukra akasztva fülsiketítő zajt keltenek és azzal űzik el a gonosz szellemeket.

Zarramacos
fotó innen: http://www.pueblos-espana.org/cantabria/cantabria/silio/135854/

Sí 2015

Ugyanott mint tavaly vagy azelőtt, bár most nyitottak néhány új pályát amiket nagyjából kipróbáltunk. 

Valdelinares-i sípályák, Gúdar hegység

Befizettünk némi oktatásra is és bevallom megérte, a kanyarokat eddig nagyon bénán csináltam és a jobb térdem tavaly eléggé megfájdult (vagy fél évig éreztem utána), most viszont korrigálta a hibáimat a srác, így idén térdfájás nélkül megúsztam. Na persze attól még béna vagyok, idén a bal vállam fáj - még mindig. 

Ja, és az egyik gurulásom alkalmával sikerült a combomra egy két tenyérnyi véraláfutásra szert tennem. Este mikor zuhanyoztam a gyerek meg is jegyezte, hogy "Anya, ez jó ronda. Ha apa meglátja, tuti nem akar majd melléd feküdni"... hmmmm.... 

Na meg az is megörökítésre érdemes beszólás volt, mikor a gyerekek már rég lent voltak és várták, hogy az anyjuk is befusson. Megláttak valakit jó nagyot zuhanni:

- Az már ott anya?

- Nem, ő még ezután jön. 

Azért jó, hogy a fényképező mindig nálam van, kompromittáló fotókkal nem szolgálhatnak :-)

Azért mikor senki sincs a pályán egész jól lecsúszkálok ... de hétvégén mikor dugig van és lépten-nyomon esnek-buknak előttem, meg a snowbordosok ücsörögnek a földön és kerülgetni kell őket, nos akkor egy ideig még csak-csak, de egy idő után inkább én is elvágódom, jobb mintha átesnék valakin...

a banditák ...

...rájöttek, hogy így nem kell mosolyogni ha fényképezek

Kipróbáltuk a szánkót is, a síkölcsönzőben csak úgy ideadták, hadd csúszkáljanak a lányok. A házak között a faluban ereszkedtünk párat, a sípályára viszont nem vittük ki, mert ha sieléshez öltözik be az ember akkor az nem jó a szánkózáshoz és fordítva. Annyiszor visszamenni a kocsihoz meg nem volt kedvünk - mivel mi későn kelünk mindig a parkoló legmesszebbi csücskében tudunk megállni. Onnan azért önmagában is sportteljesítmény elcuccolni a bejáratig...

Túráztunk is egyet a környéken, eljutottunk egy patakmederhez ahol most be volt fagyva a víz. Szedtünk jégcsapot, amit a lányok mindenáron haza akartak hozni, és a fagyasztóban tárolni emlékként...

Szép volt, jó volt, idén ennyi volt a tél...

Nemzetközi félmaraton - Santa Pola 2015

Megérdemli, hogy bekerüljön a családi naplóba hiszen nem kis teljesítmény, büszkék vagyunk rá: