Miután ha nem is az összes, de jó pár D-nappal kapcsolatos múzeumot végigjártunk a normandiai partokon, megalapozottan jelenthetem ki, hogy ha csak egyet lehetne választanom akkor ezt választanám. Nem azért mert ez a legautentikusabb, vagy a legtöbb információt hordozó - hanem mert ez a "legszórakoztatóbb".
 |
| D-day Experience múzeum: 2 Village de l'Amont 50500 Saint-Côme-du-Mont France |
 |
| Ez az én történetem : Wolverton "Bika" alezredes 506-os ejtőernyős gyalogezred |
Wolverton alezredes szemszögéből mutatja be az a bizonyos napot, majd a múzeumon végigsétálva minden tárgy a saját, személyes történetét meséli el nekünk.
Egy szimulációval indítanak (több nagyobb nyelv közül választhatunk): beterelnek minket egy terembe, leülünk, és azokká a közlegényekké változunk, akiket Wolverton alezredes az Utah és Omaha Beach-ek felé vezényelt. Hologramos vetítéssel megjelenik a tábornok és beszédet mond. Célpont: Carentan. Krebs ezredes irányítja a 45 repülőgépes műveletet. A mi csapatunk ugrik utoljára, ami azt is jelenti, hogy a meglepetés erejével már nem számolhatunk, készüljünk fel a legrosszabbra. Mivel tűzparancsot nem kaptunk, tartsuk a késünket a kezünk ügyében...
Engedélyt kapunk a sisakunk levételére és pezsgőspohárként történő felhasználására amennyiben Hitler megadja magát. Ellenkező esetben szigorúan tökfedőként való használata engedélyezett.
Elmagyarázza a kis klikkelő szerkezet működését: az éjszakai sötétségre és a nagy ködre való tekintettel a látótávolság várhatóan kevesebb mint 3 méter lesz. Hogy a bajtársainkat meg tudjuk különböztetni az ellenségtől, a klikkelőt kell használni. 1 kattintásra 2 klikk a felelet. (Hátha valaki emlékszik A leghosszabb nap c. film jelenetére: szegény kiskatona ezzel szívja meg: hallja a közeledő léptek zaját, klikkel és két klikket kap válaszként. Megörül, hogy a társaira talált, feláll - és agyonlövik.
A német katona géppisztolya volt, ami két kattanásként hallatszott ahogy élesre állította :-( )
Azért ha erre a hibalehetőségre nem is készültek fel, a klikker elvesztésére volt B-terv.
A kérdőszó a "Flash" , a válasz a "Thunder". Ezt a "Welcome"-mal kellett nyugtázni. Hogy miért épp ezek a szavak? Merthogy a németeknek ezeket a legnehezebb helyesen kiejteni. Így ha valahogy ki is derítik a jelszavakat, egy "Funder" vagy a "Velkom" akkor sem elegendő a túlélésükhöz.
És mit tartalmazott még a túlélőcsomag? Nos két kést, az egyiket az ejtőernyő kötelének elvágására, a másikat pedig az ellenség - hogy is mondjam szépen - kiikatatására. A dögcédulát, hogy tudják, hová kell küldeni a részvétnyilvánítást. És egy adag morfint: sérülés esetén legalább ne az üvöltéssel vonzzák magukhoz az ellenséget.
Az eligazítást egy imával fejezi be, amit saját maga írt, erről vált tulajdonképpen híressé.
 |
| "Emberek, nem vagyok egy vallásos ember és nem ismerem az önök érzéseit ebben a helyzetben, de arra szeretném kérni önöket, hogy imádkozzanak velem az előttünk álló küldetés sikeréért. És miközben imádkozunk, térdeljünk le és ne hajtsuk le a fejünket, hanem arcunkat az ég felé emelve kérjük áldását az Úrtól ahhoz, amit majd meg kell tennünk. Magasságos Isten, néhány órán belül harcba szállunk az ellenséggel. Nem félelemmel ugrunk a csatába. Nem kérünk szívességet, vagy kegyességet, de arra megkérünk, használj eszközként bennünket, hogy visszaállítsd az igazságot, és így újra béke lehessen a földön. Mi nem tudjuk, vagy találgatjuk azt, hogy mi lesz a sorsunk. Mi egyedül csak ezt kérjük tőled, - és ha meg kell halnunk, akkor - férfiként haljunk meg, panasz és könyörgés nélkül, azzal a tudattal, hogy megtettük a tőlünk telhetőt azért amiben hittünk. Ó, Uram, vigyázz a szeretteinkre és legyél a közelünkben az előttünk álló harcban, és most, amíg imádkozunk hozzád." fordítás innen: https://www.facebook.com/Hadtortenelmi.Kulturalis.Egyesulet/posts/1133101970062856:0 |
(Sajnos ő maga nem élte túl a partraszállást, és még holtában sem nyugodhatott: a németek rajta gyakorlatoztak - mikor holttestét megtalálták, 162 golyó általi sebet és számos szúrásnyomot találtak rajta.)
Az eligazítást követően felszálltunk egy eredeti C-47-es repülőre, ami a normandiai partokhoz "vitt" minket.
Az "ablakokban" a kivetítőkön azt láthattuk amit a katonák is láthattak, bent rázkódás, fények villództak, motorok zúgtak... egy szóval tényleg mindent megtettek a szervezők, hogy a helyszínen érezhessük magunkat. Mikor kiszálltunk még vártam volna legalább egy termet ahol a földetérés utáni pillanatokat próbálhattuk volna ki, ez sajnos nem volt, de azért nem panaszkodom.
Tovább haladva a kiállítótermekbe jutottunk ahol a megtalált ruhák, felszerelések mesélik el ki is volt a gazdájuk, milyen kalandokban volt részük. Érdekes megközelítés, nekem tetszett.
A kabátokról például kiderült, hogy nem csak egy emberhez tartoztak: előléptetés esetén nem szimplán aggattak rá egy csillagot hanem a kabátot cserélték. Méretileg annyira piciknek tűntek - a fényképeket nézve pedig sokszor az járt az eszembe: te jó ég, ezek még csak gyerekek!
 |
| "I am the jacket of...." |
Az orvosi műszerek/gyógyszerek szekciónál szakmai ártalomból időztünk sokat, aprólékosan nézegettük mik álltak a seborvosok rendelkezésére - szárított vérplazma, natrium tiopental (az "igazságszérum" - gondolom nem vallatáshoz hanem gyors altatáshoz használták ha hirtelenjében le kellett vágni egy-egy testrészt, kiszedni egy golyót... és még sok minden, de ez csak nekünk érdekes)
Volt több képernyő ahol a túlélőkkel készített riportokat hallhatjuk, egy veterán katona például azt mesélte, hogy hogyan élt túl egy fejlövést. A sisak ki is volt állítva, és annak rendje-módja szerint látszott a golyó bemeneti helye. A sztori attól érdekes, hogy a golyó ugyan átütötte a külső fémlemezt, de a beslő borításon már nem bírt átmenni, hanem lecsúszott a két réteg között, bele a katona nyakába. Ő ugyan érezte az ütést, meg aztán a nyakán a forróságot amit a felhevült golyó okozott, de csak később, a csata után rakta össze a történetet: egy hajszálon múlt az élete.
Ilyen és hasonló történeteket olvashatunk, hallhatunk, szerintem nagyon érdekes volt. Maga a szimuláció az elején csak néhány perc, de a múzeumban vagy 2 órát bóklásztunk, mindent elolvastunk, megnéztünk.
 |
| fényképek alapján próbálták rekonstruálni az öltözékeket, arcokat |
 |
| van akinek egy bicska mentette meg az életét |
 |
| büszkék a hadizsákmányra állítólag először a normandiai partraszálláskor sikerült német zászlót zsákmányolni |
 |
| Rupert, "akiről" az előző posztban meséltem |
Ez után következett a múzeum másik része, át kell sétálni egy sarki házhoz, ez a "Halott ember sarka" azaz Dead Man's Corner. Hogy miért ez a furcsa elnevezés?
Nos a partraszálláskor egy amerikai katonát ezen a sarkon ért a halál: a tank tetején kibújva próbált kibújni amikor meglőtték, ő pedig előrebukott - és úgy maradt. Háborús helyzetben ugyebár az élőkkel törődnek elsősorban, így szegénynek ilyen tűzfészekben esélye sem volt a temetésre - 4 napig maradt az élettelen test a sarkon, a tank tetején előrebukva. A katonák pedig, ha magyarázták, hogy merre is kell menni, elkezdték úgy emlegetni a helyet, hogy az a sarok, ahol az a halott férfi van: "The corner with the dead man" - vagy rövidebben Dead man's corner. A sarki ház volt az a stratégiai pont ahol a 70. tankcsapat találkozott a 101. légiegységgel.
 |
| másolat az itt kilőtt tankról |
 |
| korabeli fotó, a nyíllal jelölve jobb oldalon látszik a névadó katona a tankban |
A múzeumban a szobák korabeli elrendezését és akkori funkcióját próbálták bemutatni, illetve szintén láthatunk tárgyakat, fényképeket.
Kifele menet pedig egy óriási boltba jutunk (mint kb manapság minden múzeumnál) ahol eredeti és replika tárgyak is kaphatók, természetesen az eredetik elég borsos áron, de gyűjtőket esetleg érdekelhet. Fiúgyerekkel/unokával csak vastag bankkártyával felszerelkezve érdemes megközelíteni az objektumot, mint a mellékelt ábra mutatja a kissrác a képen elég rendesen kifosztotta a nagyiékat :-), komplett egyenruhában masírozott, és fáradhatatlanul hordta a nagyiékhoz a különböző nélkülözhetetlen kellékeket, amiket szerinte feltétlenül meg kell venni :-))
