Görögországi körút a családdal : 1. Athén és Marathon

Elsősorban Petra kérése volt, hogy idén nyáron Görögországot látogassuk meg. Mivel mi sem ismertük még az országot, egy körutat terveztünk. Az az igazság, hogy azon túl, hogy megterveztük, megpróbáljuk egy útvonalra felfűzni a legfontosabb látnivalókat, nem sok pontos tervünk volt. Ha gyerekekkel (na jó, még rosszabb, kamaszokkal) utazunk nem is jó ennél többet várni, mert ha túlfeszítjük a tempót akkor csak nyűglődnek és az senkinek nem jó. És persze négyünk négyféle igényét kell kielégíteni, ami nem kis feladat... de jelentem, sikeresen megoldottuk, láttuk amit látni akartunk (amit meg esetleg mégsem, majd legközelebb :-) ), nem kellett korán kelni és pont megfelelő arányban volt a természet és a múzeum, az aktív napok és a lustálkodás...

körülbelüli útvonal

Hogy stílszerű maradjak, Athen volt a körút alfája és omegája, hiszen ide érkezett a repülő. 3 napot töltöttünk itt, gyalog jártuk be a várost, elsősorban az Akropoliszt és a ókori görög piacteret, az Ancient Agorat mutattuk meg nekik. Most érezhetően több turista volt mint májusban, ráadásul az augusztusi meleg sem épp a legkellemesebb romnézegetésre, de mivel egy napra csak egy "komoly" programot terveztünk ennyit még kibírtak a csajok is, ráadásul ez még pont fenntartotta az érdeklődésüket. 

Az Akropolisz

Az Akropolisznál a görög isteneket vették számba, másnap a piactéren viszont mi lendültünk támadásba és rájuk zúdítottuk 'a demokráciát' (mondjuk mikor szóba került, hogy nők, rabszolgák nem szavazhattak, akkor feltették a 20 forintos kérdést, hogy akkor ez mitől demokrácia...?), de lényegében ha nem is tanultak annyit a témáról, mint egy magyar középiskolás, de legalább szavak szintjén valami rémleni fog nekik...

Ancient Agora

Elsétáltunk a Római fórum és a Hadrianus könyvtár mellett is, ide csak kívülről kukkantottunk be. A piac viszont visszatérő kedvenc volt, a friss gyümölcsökből készült turmixok és a gyömölccsel felturbózott görög joghurt mindennapos reggeli és délutáni frissítő volt. 

Egyik este elmentünk a csajokkal az olimpiai stadionba, ahol az apjukkal futottak pár kört.

Az 1896-os újkori olimpiai játékok stadionja

A tavaszi Athéni városlátogatásról már írtam, úgyhogy ezekről a helyekről most nem írok bővebben. 

A Marathoni futás Athéntól majdnem 42 km-re levő Marathon városából indult. Bár ha igaz, az a sztori kamu, és a futó nem is esett holtan össze. Mindenesetre egynapos kirándulás keretében elugrottunk Marathon városába ahol egy múzeum (Marathon Run Museum) állít emléket a sportolóknak.

a mai versenyek tipikus futója, órával a csuklóján

hétfő kivételével minden nap nyitva 9-15, hétvégén 10-14 között

az első modern olimpiai játékok marathonfutásának győztese, Spyros Loyis nyerte ezt a medált. Az első helyezett ezüst, a második bronz érmet kapott.
Elülső oldalán Zeusz, aki a földgolyót tartja a kezében, ezen áll Niké, a győzelem istennője

1896-os Olimpiai Játékok emlékérem, amit minden résztvevő megkapott. 

magyar bélyegeket is találtunk

A marathoni útvonal mentén minden km-nél ilyen táblák jelzik a futóknak, hogy hol tartanak. Maga az út egyébként csöppet sem szép, a több sávos autópálya szélén halad, többnyire betonon, kocsik mellett, kipufogóbűzben... 

Nem messze a várostól van a marathoni csata színhelye ami szintén látogatható. Ide zárás előtt pár perccel érkeztünk így nem mentünk be, de a kerítésen keresztül semmi különöset nem láttunk, inkább csak ide lehet képzelni a görög-perzsa seregeket. 

a csatamező

Miltiadész szobra a parkolóban

nyitvatartási idő

A városnézések mellett jókat fagyiztunk, ettünk, Csenge végre nemhogy hajlandó volt megkóstolni a feta sajtot, de közölte, hogy ez a kedvence, úgyhogy az egész nyaralás alatt minden nap görög salátát ettünk és azóta is gyakran készítünk itthon. (Nem mintha nem csináltam volna korábban is, de bele se szagolt. Már ezért megérte Görögországig utazni...)

Folyt. köv....

Pamukkale: hófehér mészkőmedencék türkiz színű vízzel: ilyet csak képeslapokon lát az ember. Vagy mégsem?

Isztambulból egy napos kiruccanásra van Pamukkale, a hófehér természeti csoda, UNESCO védett terület. 

Mi Denizli-be repültünk (korán reggel van járat oda és este vissza), onnan a reptérről indul a helyi járatú busz Pamukkale-ba (kb 20 km). Neten akartam előre jegyet foglalni, de valamiért nem működött az oldal, de így sem volt semmi gond, simán a buszon vettünk jegyet. 

A helyi turistairodánál tett le a transzfer, ott választhattunk, hogy az általuk szervezett csoporttal vagy egyénileg fedezzük fel a helyet. Nem szeretjük a csoportos szervezett dolgokat, a magunk tempójában szeretünk haladni, úgyhogy miután megvettük a visszafele tartó jegyet gyalog indultunk fel a hegyre, ez kb. egy 20 perces séta ha jól emlékszem. 

A hegy tetején magas mésztartalmú forrásból több mint három évtizede hömpölyög alá a víz és rakódik le a kalcium karbonát a sziklafalon kialakult medencékben. A törökül "gyapotvár"-nak nevezett hely már messziről kitűnik fehérségével a környezetből: akár havas hegycsúcsnak is gondolhatná az ember a távolból.

A meleg vizű forrásban sétálhatunk fel a hegy tetejére. A mészkőmedencék kezdeténél tábla és biztonsági őr is figyelmeztet, hogy a cipőnket levéve lehet csak továbbhaladni. 

mivel nem mindenhol folyik a víz ezért több kiszáradt teraszt is láttunk

látszik, hogy nem napozni járok nyaraláskor, elég "kőművesbarna" vagyok...

Sajnos az időjárás változása, a szárazság a vízhozam csökkenését hozta magával, ezért manapság már nem minden részen láthatunk vizet: állítólag forgó rendszerben váltogatják, hogy mikor melyik területet árasztják el. Sajnos félő, hogy a forrás végképp elapad, és akkor az a csoda egyhamar az enyészeté lesz. 

A medencék felett épült az ókori szent város, Hierapolisz. Ha nem csak pancsikolni érkeztünk, akkor érdemes megnézni az ie. 190-ben II. Eumenész pergamoni király általa alapított város romjait is. A királylány mikor megbetegedett, orvosa tanácsára apja a közeli hegyre vitte, hogy a gyógyító erejű forrásban vegyen fürdőt és igyon a vizéből. Mivel a lány felépült a súlyos kórságból, apja egy fürdővárost építtetett.  A megmaradt romokat restaurálták így mi is körbesétálhatunk a régi falak között, leülhetünk a színház lépcsőjére, vagy bekukkanthatunk az Apollón templom maradványai közé. A környéken több ezer sírhelyet tártak fel a régészek, ezekből is láthatunk néhányat.

A termálvizet már az ókorban is fürdővízként használták: a kialakított mederben ma is lehet fürdeni (állítólag maga az egyiptomi Kleopátra is megmártózott itt), igaz, ahhoz külön jegyet kell vásárolni. Eredetileg mi is azt terveztük, hogy megfürdünk a romok között, de valójában egy pici, zsúfolt folyómeder az, ahová beterelik a népet - mikor megláttuk, elment a kedvünk tőle, inkább több időt töltöttünk a természetben nézelődve. 

Honlap, nyitvatartás: