Egyiptomban először egyetemistaként jártam, egy egy hónapos gyakorlaton 2001-ben.
Kórházat csak kívülről láttam, ellenben keresztül-kasul bejártam Kairót, elmentem Alexandriába, és a Vörös-tenger partjánál, Sharm-El-Sheik-ben is töltöttem pár napot, ahonnan a Sinai-hegyet is megmásztam (2285 m!). (Aki ezt tervezi, annak üzenem, hogy egész éjszaka kell mászni, hogy a napfelkeltét már a hegytetőről csodálhassuk meg).
Nagyon hideg van, viszont égő csipkebokor nincs, de fent adtak takarót.
A tüdőmet is kiköptem mire felszenvedtem magam (teveháton csalva menni nem ér) , de megérte, különben hogy dicsekedhetnék itt vele, nem ? :-) Sajnos Luxorba nem sikerült lemenni (pedig a vonatjegyem megvolt, de egyedül nőként végül nem mertem nekivágni, mert pont előző nap történt a szept 11-i terrortámadás az USA-ban... peches vagyok, na...)
Idén a húgommal mentünk kettesben, ő már régóta készült menni, én meg szívesen megnéztem még egyszer Kairót, és végre eljutottam Luxorba is :-)
Az eredeti tervek szerint London Heathrow-n találkoztunk volna, vacsi és egy reptéri hotelben alvás után kora reggel ment a járatunk Kairóba.
Csakhogy az én délutáni Dublinból Londonba tartó járatomat rossz időjárásra hivatkozva törölték, és áttettek egy reggeli gépre. Ami persze nekem nem felelt meg, mert azzal már nem értem volna el a csatlakozást Kairóba. Egy egy hetes nyaralásnál meg nagyon nem szívesen veszítek el egy napot (vagy ki tudja mennyit) a reptéren dekkolással. (Közben a húgom járata Skóciából csak folyamatosan késésként volt kiírva, egyre későbbi időpontra, úgyhogy őt meg ott ette a fene, hogy mi lesz)
Ahogy az lenni szokott lyenkor mindenki egyszerre bolydul meg. Álltam sorba a check in pultnál, amíg vártam, telefonon próbálkoztam a légitársaságnál, persze kevés sikerrel, mert bár mindenki felvette a legkedvesebb műmosolyát és a legnyugodtabb hangon próbált meggyőzni, hogy ne aggódjak - én aggódtam. Mert az nem volt kérdés, hogy eljutok-e Kairóba, csak nekem nem mindegy, hogy mikor.
Persze a légitársaságok csak ugyanabban az úticélban képesek gondolkodni, ezért azt hajtogatták, hogy nincs másik járat aznap este, amire át tudnának foglalni. De Ditke ritkán hagyja magát lerázni, végül meggyőztem őket, hogy nekem tök mindegy a brit sziget melyik pontján löknek ki, csak földi közlekedéssel eljuthassak a Heathrow-ra reggelig.
Jótanács: csekkoljátok, hogy a légitársaságotok milyen más társasággal van egy cégben, az ugyanahhoz a céghez tartozó társaságokon belül át tudnak foglalni egy másik járatra extra költség nélkül. Én British Airways-el repültem , ami az IAG tagja, ahova az Aer Ligus, Vueling, Iberia, stb is tartozik. Így ugyan BA járat nem volt, de Dublinból van rengeteg Aer Lingus, ami nekem nagy segítség volt.
A végén persze nekem kellett kisakkoznom, de találtam egy járatot egy másik londoni reptérre, onnan taxival nem nagy ügy átbumlizni a Heathrow-ra. Furcsán néztek, hogy a taxi sokba fog kerülni, és azt nem fedezi a légitársaság (érdekes, a dublini hotelt éjszakára meg igen, az se ingyér' van..., de mindegy, nem volt idő ezen vitatkozni).
Úgyhogy végül átraktak egy másik gépre, amihez ugyan sprintelnem kellett át a másik terminálra, hogy odaérve megtudjam, hogy az is késik , ehh... a végén azért odaértem Londonba, ahol több mint egy órát vártam taxira, aztán keresztül az egész városon, szóval vagy 3 órát aludtam, de igen! elértük a repülőt, irány a piramisok!
Minden jó, ha jó a vége, mondhatnánk, de hol volt ennek még a vége! 3 nap Kairó, egy nap repülés után 3 nap Luxor, és már csak haza kellett jutni. De hogy ne legyen egyszerű, visszafele megint a reptéren töltöttünk egy napot.
A szállodában este online akartunk becsekkolni a visszafele járatra. A húgom még gond nélkül megkapta a visszaigazolást, nekem 2 másodperccel később viszont már azt írta ki, hogy sajnos techniaki okok miatt nem tudok becsekkolni, és majd a reptéren tegyem ezt meg.
Kezdett gyanús lenni a dolog: jártunk már így. Persze lehet valóban weboldal technikai hiba, de akkor is ezt mondja, mikor túl van foglalva a gép és sajnos nincs mindenkinek hely. Ilyenkor abban reménykednek, hogy valaki elkésik, átfoglalja, mégsem utazik, és akkor a túlfoglalt utast is fel lehet tenni a járatra, a gép teljes kihasználtsággal repül. Ha valaki nem tudná, ez sajna teljesen legális, majd legfeljebb átteszik az ember fiát egy másik járatra. Így jártál édesem... Ilyenkor inkább az egyedül utazókkal babrálnak ki, mert mégis csak könnyebb egy-egy embert besuvasztani valami másik gépen levő üres helyre, mint egy családot, akiket nem mindig lehet szétválasztani, lévén gyerek egyedül nem utazhat, stb.
Szóval a radarunk rosszat sejtett, és hiába hívtam a légitársaságot, írtam a chatbotnak, a válasz ugyanaz volt, ne aggódjak, a reptéren majd becsekkolok. Hiába kérdeztem rá a túlfoglalásra, "nem volt róla tudomásuk"...
Reggel korán ment a gépünk Luxorból Kairóba, az eredeti tervek szerint még várost néztünk volna, de nem mertük elhagyni a repteret, ott dekkoltunk a pultoknál, várva, hogy egy BA dolgozó végre odatévedjen. Meg persze fél óránként néztük a kiírást, hogy nem változtatják-e meg a pult számát...
A végén elsők voltunk és gond nélkül megkaptam én is a beszállókártyámat - mint egy jóllakott óvodás fülig érő vigyorral vettem át a jegyet. A gép tele volt, nem tudom, hogy hátrahagytak-e valakit, mindenesetre én sikeresen hazajutottam, és nekem ez a lényeg. :-)
