Életjel

Gyakorlatilag nyár óta alig írtam a blogra, ennek semmi különösebb oka nincs mit az időhiány, ami egyre krónikusabbá vált és egyszerűen nincs időm semmire, naplót írni meg pláne nem. Sok minden történt velünk, sok helyen jártunk, de mindig akadt fontosabb dolog mint írogatni, fényképeket szerkeszteni, így jó spanyol szokás szerint maradt a "majd holnap". 

Már őszintén szólva azon is elgondolkoztam, hogy kiteszem a "VÉGE" táblát, de nem volt rá szívem. 

Többször is volt kisebb-nagyobb szünet, de leginkább nyáron, míg kirándultunk és minden nap új élmények, új helyek, aztán nem győztem utólag írni a beszámolót. Most viszont hónapok óta tart és nem is látom, hogy a rám tornyosuló feladatok csökkennének. Viszont a blog már majdnem 5 éves, ezidő alatt hozzám nőtt, és érdekes módon sokszor ha járunk valahol, történik valami, az az első gondolatom, hogy "ha én ezt a blogban elmesélem...". Néha fénykép is csak azért készül valamiről, mert jaj de jó lenne pont egy blogposzthoz, amit persze fejben már többször is megírtam, átírtam ... de aztán valahogy soha nem lesz belőle semmi. Most is van több megkezdett bejegyzés a mentések között, amik lehet, hogy sosem látnak blogvilágot, vagy már el is vesztették az aktualitásukat.

Most azért úgy döntöttem, hogy még egyszer nekirugaszkodom. Nem szeretnék mindent kihagyni, de inkább csak képriport lesz rövidre fogva, aztán ha végre "real-time" módra tudok váltani újra megpróbálkozom az írással is. 

Köszönöm akik velem tartottak és nem pártoltak el, érdekes módon néha már cikinek érzem a statisztikát nézve, hogy mások többet foglalkoznak a blogommal mint én magam...