A lányok nagy vágya, hogy láthassák az Eiffel-tornyot, végre teljesült.
Azt mondták, sokkal nagyobb mint képzelték :-)
Estére értünk Párizsba, gyorsan lepakoltuk a bőröndöket és még aznap este megnéztük a kivilágított Öreg Hölgyet. Egész úton a kocsiban (meg már előtte hetek óta) Róla beszéltünk, mikor, miért, ki építette, nyomtattam a netről gyerekeknek kis játékos tájékoztató füzeteket, abból sok érdekességet megtudhattunk, úgyhogy nyugodtan kérdezzetek, torony témában profik vagyunk :-)
Belegondoltatok, hogy tulajdonképpen egy 324 m magas 7300 tonnás vasrácsot bámulunk ekkora csodálattal? Eredetileg ideiglenes építménynek szánták az 1889-es Világkiállításra és a tervek szerint 20 év múlva lebontották volna. Ami azért ha belegondolunk elég szemétség lett volna a szegény munkásokkal szemben, mégiscsak 2 év 2 hónap és 5 nap kemény munkáját tették volna tönkre...
Na nem mintha anno annyira népszerű lett volna, mindenféle csúfságnak, a város szégyenfoltjának tartották egyesek. Viszont mint tudjuk, Párizs mindig is híres volt az újszerű, szokatlan dolgok elfogadásáról, legyen szó irodalomról, festészetről vagy építészeti különlegességről, így aztán nemhogy megszokták, de megszerették a tornyot, így megmenekülhetett, mostanra pedig a város jelképévé vált.
Vagy például azt tudtátok, hogy eredetileg sárgásbarna színe volt, 7 évenként újrafestik, 25 munkás egy éven át dolgozik rajta és 60 tonna festéket használnak fel hozzá? Ráadásul 3 féle színű festékkel dolgoznak, hogy messziről is homogénnek tűnjön.
És gondoltátok volna, hogy az összes benne levő szegecs, mely a vaslemezeket tartja össze, mind eredeti?
Sokan akartak és akarnak a mai napig rekordokat felállítani, vagy épp őrültséget végrehajtani a toronyról leugorva, az elsők között volt a "Madárember", Mr. Reichelt, aki a maga varrta szárnyas ruhában ugrott le a torony első emeletéről 1912-ben, sajnos kevés sikerrel... Sokan sportot űznek a toronymászásból, vannak itt futóversenyek, vannak akik fel- lebicikliznek / motoroznak a lépcsőkön, és vannak akik a lépcsők megkerülésével másznak fel rá. A legérdekesebb szerintem Jerome Sur (bocs, nem tudom a nevére varázsolni azt a kis tornyocskát) , aki 2005-ben 345 lépcsőfokot "lépett" az első szintről lefelé egy kerekesszékkel... Viszont egy 85 éves cirkuszi elefántot felmászatni ... na az már szerintem is túlzás ...
A legnagyobb "kész átverés"-t pedig Victor Lustig követte el, aki szó szerint eladta a tornyot egy vaskereskedőnek, mert bemesélte neki, hogy a tornyot le fogják bontani. (részletek a fenti linken) Hogy mennyit nyert az üzleten arról nem szólt a fáma, pedig kíváncsi lennék rá :-)
Érkezéskor nagy tanakodásba kezdtünk, hogy még este hódítsuk meg a csúcsot és lássuk a várost éjszakai fényárban úszva, vagy majd másnap reggel, ahogy eredetileg is terveztük.Végül kézfeltartással győzött a nappali látvány, így csak egyet sétáltunk a Mars-téren majd hazagyalogoltunk.
Reggel senkit nem kellett nógatni, hogy ébredjen már :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése