A hallstatti sóbánya és a sóban talált ember legendája

Másnap reggel első utunk a hallstatti sóbányához vezetett. 

Tudtátok, hogy már 7000 évvel ezelőtt is sót bányásztak errefelé?

(Innen ered a városka kelta neve: Hallstatt= só-hely)

valahogy így...

Igaz, akkor még szarvasaganccsal próbálták kivájni a sziklából a sótömböket. Mondtuk is, hogy szerencsétlenek most feltámadnának, biztos vernék a  fejüket a falba, hogy amíg ők egész nap alig néhány maroknyit termeltek ki szó szerint vérrel-verejtékkel, egy gyenge fáklya fényénél, addig ma több tonnát hoznak felszínre néhány gombnyomással... (a honlap adatai szerint 40 alkalmazottal dolgozik a cég és évi 180 ezer tonna sót termel...)

Azt is lemagyarázták, hogy most milyen módszerrel nyerik ki a sót, de ennek továbbadására nem vállalkozom (a lényeg hogy valami víz, sókioldódás meg hidraulikus pumpa is volt benne...)

A helyi legenda a híres "Mann im Salz azaz a sóban megtalált ember, erről egy videót is vetítenek odabent, hogy jobban el tudjuk képzelni: 

kép a honlapról (németül)

1734-ben egy teljesen épen maradt emberi testet fedeztek fel: a só tartósító hatása következtében nagyon jó állapotban maradt fenn. Szerencsétlenül járt bányász volt akit egy omlás maga alá temetett, valamikor időszámításunk előtt kb 1000 évvel... Állítólag méltó temetést rendeztek neki, levitték a bányából, végigvitték a városka főutcáján és a temetőben helyezték örök nyugalomra. erre utaló bizonyítékot egyébként manapság nem találni, a sírt sosem fedezték fel. De a legenda él és tesznek róla, hogy élni is fog :-)

Először is a faluból siklóval jutunk fel a hegyre, majd még egy rövid séta vár ránk hogy a bejárathoz érjünk. Út közben egy sziklafalra épített kilátóról tárul elénk a tó és maga Hallstatt (egyébként magát ezt a látványt szintén UNESCO világörökség részévé nyilvánították)

Tovább baktatva felfelé Szent-Barbaráról, a bányászok védőszentjéről emlékezhetünk meg.

A legenda szerint, mert felvette a kereszténységet és az atyja akarata ellenére megkeresztelkedett, a zord apa 3 évre egy toronyba záratta, majd saját kezűleg le is fejezte. Ebben a pillanatban egy villám csapott az apjába, aki így azonnal meghalt. Barbara 29 évet élt. Ezt jelképezi a hagyományos bányászruha 29 gombja, amiből 3-at mindig nyitva kell tartani. 

összesen (az ujján, zsebén, elején) 29 gomb, a 3 legfelső nyitva

Felérve bányászruhába öltöztettek minket is (itt volt némi reklamáció a lányok részéről, mert bár tiszták, de persze azért a használattól kicsit kopottak), majd indulhattunk a bánya belsejébe. 

Nem árt hosszú nadrág és pulóver, odabent 7 fok van és a túra több mint egy óra! Még ezzel az extra védőruhával is elég hűvös volt, szerencse hogy mi jól felöltöztünk, így is a saját pulcsinkat a gyerekeknek adtuk, mert ők meg pulcsiban is dideregtek.

bejárat 

A védőruha egyébként nem annyira a hideg ellen ellen van, hanem a csúszdák miatt. 

Igen, a bányászok  által régen használt csúszdát most mi is kipróbálhattuk! Először egy kisebb, majd egyre nagyobb csúszdákon csúszunk le, ráadásul sebességet is mérnek, úgyhogy versenyt is rendezhetünk :-)

sólámpák

Visszafelé kis bányavonattal jöttünk (illetve sínre szerelt lócákon utaztunk sötét és szűk járatokon keresztül), úgyhogy jól elvakított minket a napfény a felszínre érve.

Az idegenvezetés angolul volt, de azt hiszem lehet magyarul beszélő audio guide-ot is kérni. 

Nyitvatarási idő: itt

4 éves kortól látogatható!

Glück Auf! - Jó szerencsét!

Sajnos alig jöttünk ki eleredt az eső, így a tervünk, hogy felmegyünk a közeli vízeséshez, meghiúsult. A lányok pedig leszavazták a jégbarlangot, azt mondták, hidegből elég volt ennyi is, így ismét nekivágtunk, immár hogy mielőbb Magyarországra érjünk.
Folyt. köv...