Hazaértünk

Egy éjszakát a Balatonon töltöttünk, de mivel elég borús -esős időt sikerült kifogni (tulajdonképpen egész Európán át követett minket), úgy döntöttünk, hogy Debrecenben kezdünk, ott mégis jobban elvagyunk zárt helyen is.

Egyetem-tér

Így aztán rövid dzsekis balatonparti sétát követően újra kocsiba ültünk, hogy átjussunk a keleti országrészbe. Bevallom, elég is ennyi út és élmény egyben, már vártuk, hogy kicsit ne csináljunk semmit. 

A vacak idő miatt (mert bár nem esett folyamatosan, de lógott a lába) a tervezett tokaji kirándulást megint jövőre halasztottuk :-( Amúgy már régóta tervben van a egy észak-magyarországi kirándulás Aggtelekkel, Lillafüreddel, tokaji borvidékkel, miskolci barlangfürdővel... De valahogy mindig elmarad. Most sem csak a borús idő miatt, egyszerűen csak  így alakult. 

Viszont idén először elmentem a csajokkal a debreceni Aquatikumba. Bizony, míg itt laktunk soha nem sikerült eljutni.

Ők már voltak anyukámékkal és imádták, úgyhogy idén már előre beterveztük a programba. 

Tényleg jó kis hely, bár belépéskor megcsapott az elégé fülledt, párás levegő, de meg lehet szokni. Én egy idő után már csak a jakuzziban ültem, a lányok meg néha rám néztek, hogy megvagyok-e még, aztán rohantak vissza csúszni, csúszni és csúszni , megunhatatlanul. Jó kis hely, még visszatérünk :-)

Voltunk boltokban is, megvettük az iskolatáskákat, tolltartókat, itt más modellek vannak mint otthon, reméljük egyik sem fog visszaköszönni a többieknél. :-)

Megtanultak a lányok hímezni. Már régóta nyúztak vele, mivel én elég sokat keresztszemeztem (sajna csak múlt időben, már régen nem érek rá). Idén már elég nagyok, így megvettük az elsöő készletet. Szerintem kezdeni jobb a goblennel, könnyebb a kis gyerekmintákat a színes előnyomott anyagokon hímezni, na meg nem is kell keresztben csak egy irányban, a fonal is vastagabb: egy szó mint száz, kaptak egy-egy goblen-készletet aminek nagy lelkesedéssel neki is vágtak. Aztán meglátjuk mikorra készül el. 

A nyaralással az a legnagyobb baj, hogy egyfolytában enni kell. Mert már Ausztriában is isteni réteseket ettünk. Sokat. Aztán Magyarországon a túrós batyu, rákóczi túrós, túró rudi, somlói galuska, harcsapaprikás, cigánypecsenye, gesztenyepüré, szalonnazsíros kenyér... soroljam még? Egyszerűen enni KELL, mert MOST van minden. Igaz, ha felvásároljuk a fél cukrászdát (mert bizony mindig több tálca süteménnyel távozunk), utána csak nézzük a tálcákat, hiszen 2, max. 3 szeletnél több még belém sem fér. Olyan ez mint a lakodalom: ott már rá sem bírsz nézni, másnap meg olyan jól esne :-)

Voltunk Mesiéknél is, ittunk ´68-as 5 puttonyos tokaji aszút (mit mondjak, tökéletes, mmmm, ezúton is köszi) , úgyhogy ha már Tokajba nem jutottunk el, legalább egy kis kóstoló megvolt. Sajna mint mindig ez a látogatás is olyan rövidnek tűnt, napokig tudtunk volna még beszélgetni. 

A pár nap semmittevés után mivel javulóra fordult az idő ismét megcéloztuk a Balatont...