2015. november 18., szerda

Glenveagh Nemzeti park



Oly nehéz a választás... mert kb lépten-nyomon azt mondom, hogy EZ Írország legszebb része, de az az igazság, hogy mindig épp az volt a legszebb ami előttem volt: hegyek-völgyek-tavak-hatalmas kőtömbök-sziklák és a zöld ötven árnyalata: ez Írország.

A Glenveagh nemzeti park is megfelel mindenben a fent leírtaknak, 16500 km2-nyi tiszta természet és egy csodálatos kastély különlegesen szép kerttel.

A Muckis hegy felé kell venni az irányt - eltéveszteni sem lehet
A parkot tavak szabdalják fel és ösvények szelik keresztül-kasul, igazi túraparadicsom. Azt már mondanom sem kell, hogy az esőt itt sem úsztuk meg... de kit érdekelt?



A látogatóközpont mellett lehet ingyen kocsival parkolni, innen két lehetőség van: vagy gyalog sétálunk fel a kastélyhoz, vagy busszal megyünk. Mi a szemerkélő eső ellenére az előbbit választottuk, és nem bántuk meg: aki busszal megy, kihagyja mindazt a csodát amit útközben láthatunk.  (A buszok egyébként kb negyed óránként járnak és oda-vissza 3 Euro volt ha jól emlékszem). A parkba való belépés ingyenes, csak a kastélyért és a kastélykertben történő látogatásért kell fizetni. A park egész évben nyitva van, biciklivel és kutyával is lehet közlekedni, de a kastélyba és az ahhoz közvetlenül tartozó épületekbe és kertbe nem lehet állatot bevinni. 


Visszafele már erősebben esett, de még így is a séta mellett döntöttünk. Ki kell használni az ernyőt és az esőkabátot, itthon úgysem lesz rá szükségem :-)
Amúgy meg azt tapasztaltuk, hogy van egy szinte folyamatos alapeső amit szinte észre sem lehet venni, de ha sokáig sétál benne az ember akkor egyszer csak azon kapja magát hogy mindene átázott. Ezt időnként felváltja egy valódi eső, viszont ez nem tartott sokáig, úgyhogy folyamatosan fel-le vettük az esőkabátot és nyitottuk-zártuk az ernyőt. És folyton fogadtunk, hogy vajon a kanyar után esik-e még. :-)






a folyómederben levő nagy kőre rengeteg aprópénzt dobtak
mintha arany csillogna a folyóban





















gyűjtöttünk néhány szép követ... nem tudom látszik-e Zsolt kezében az a szép "féltégla"
nos, ez közel sem az egyetlen sem a legnagyobb volt az utunk során
(Ezért jó kocsival utazni, repülőn egyenként is meghaladták volna a súlyhatárt :-))


Szerintünk egy manó alakú gyökér - ... szerintetek?



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése