2015. december 8., kedd

Lissadell House



A Lissadell ház Sligo megye északi részén található, Drumcliff irányába vezessen utunk, ott már ki lesz táblázva. Csöppet sem hívogató külseje ellenére bent szépen felújított családi otthonra lelhetünk, közel 400 hektáros vadregényes telken az óceánparton. (Jó, a neoklasszikus nem az én stílusom, de ez ízlés dolga...) 



Igen, családi otthonra, ugyanis a ház pillanatnyilag magánkézben van,  3.75 millió euróért vásárolta meg egy ír jogász házaspár 2003-ban. (Ha arra gondolunk, hogy ez brutálisan sok pénz, igaz, de ha azt nézzük, hogy itt a világ végi spanyol faluban a tengerparton 7 milláért is árulnak házikókat, ehhez képest miniatűr méretben és zsebkendőnyi telken...)

A ház 1830-35 között épült, eredetileg Sir Robert Gore-Booth tulajdonában. Ez a név talán nem sokat mond nekünk, de ha azt mondom, hogy unokája Markievicz grófnő volt, akkor talán már mindenkinek dereng valami. (Persze születési neve Constance Georgine Gore-Booth, a Markievicz lengyel férje után jön a képbe)
Az ír függetlenség elkötelezett aktivistája volt, a Húsvéti felkelésben való részvételéért halálra ítélték. Később kegyelmet kapott, sőt, a brit alsóházba is beválasztották mint első női képviselőt (amit azonban nem fogadott el). Ettől még ő lett 1919-ben az első ír női miniszer a munkaügyi miniszteri poszton. Aktívan támogatta az IRA-t és buzgó feministaként egész életében az ír függetlenségért és a nők jogaiért harcolt. 

A másik jeles alak aki a házhoz kötődik, a Nobel-díjas ír költő, William Butler Yeats, aki sok időt töltött és még több verset írt ebben a házban, megigézve a táj és a Gore-Booth lányok szépségétől* :-)


A későbbi örökösök azonban nem bírták anyagilag a ház fenntartását, így a kert elvadult, a ház tönkrement, míg végül a 2000-es évek elején árverésre bocsátották. Az akkori tulaj titokban remélte, hogy az ír állam műemlék mivoltára való tekintettel megvásárolja. Azonban a felújítási költségeket 30 millió euróra becsülték (mondtam én, az a közel 4 millás vételár semmi ehhez képest), az állami költségvetésben erre nem volt keret. Így került a mostani tulajok, Eddie Walsh és felesége, valamint 7 gyermekük kezére. Ők saját kezűleg láttak a felújításhoz, a feleség a házat, míg a férj a kertet rendezgette, ami aktív jogász praxis mellett nem kis munka, a The Irish Times újságcikke szerint sok éven át szinte minden hétvégéjüket felemésztette (és nem mellesleg 9 millió eurójukat is). Állami támogatást nem kaptak, sőt, több millió eurós pereik voltak az állammal a területen áthaladó utak használata miatt. 

Végül, mint a mesében, minden jóra fordult, a ház egy részét megnyitották a nagyközönség számára, a belépőjegyből származó bevételeket pedig további felújításokra, karbantartásra fordítják. A család is itt lakik a felső szinten, ez a rész értelemszerűen nem látogatható. Az előtérben kis kávéház és ír ajándékbolt működik, a sok turistabóvli között viszont értékes dolgokra is bukkanhatnak a gyűjtők, ugyanis eladásra kerülnek a házban talált könyvek, régi gyerekjátékok, iratok, levelek, amik a tulajok számára feleslegesnek bizonyulnak. 


A ház kb 45 perces vezetett túra során látogatható, fényképezni nem lehetett így több fotóval nem szolgálhatok. 

A kalandokat keresőknek pedig a parkban lehetőségük van gyalog-vagy biciklitúrára, evezésre, erre azonban külön jegyet kell vásárolni. 



Összességében nem volt rossz, de akit szorít az idő, szerintem kihagyható, voltak kastélyok, helyek Írországban amik sokkal nagyobb hatással voltak rám. 

*

In Memory of Eva Gore-Booth and Con Markievicz

The light of evening, Lissadell,
Great windows open to the south,
Two girls in silk kimonos, both
Beautiful, one a gazelle.
But a raving autumn shears
Blossom from the summer's wreath;
The older is condemned to death,
Pardoned, drags out lonely years
Conspiring among the ignorant.
I know not what the younger dreams –
Some vague Utopia – and she seems,
When withered old and skeleton-gaunt,
An image of such politics.
Many a time I think to seek
One or the other out and speak
Of that old Georgian mansion, mix
Pictures of the mind, recall
That table and the talk of youth,
Two girls in silk kimonos, both
Beautiful, one a gazelle.

1 megjegyzés: