A Doagh Famine Village (Az éhínség múzeum) az írek életét bemutató múzeum (tulajdonképpen skanzen), ahol az 1840-es évek burgonyavészét és az azt követő éhínség történetét és következményeit mesélik el, egészen napjainkig: tényekkel, adatokkal, mégis humorosan, élvezhetően, párhuzamba állítva a mostani világgazdasági válsággal... - a történelem ismétli önmagát...
Sok néprajzi elemet is beillesztenek. Jól kell tudni hozzá angolul, mert nem annyira a látottak, mint a történetek a magukkal ragadók, bár vannak kitéve írott információs táblák is, ha valaki nem értené azt a gyönyörű ír akcentust 😉...
Vezetett csoportokban lehet megnézni a múzeumot, minden részt más-más idegenvezetővel láttunk (nem tudom, hogy azért mert mi önállósítottuk magunkat és egyik csoporttól a másikhoz csapódtunk, vagy minden témának megvan a saját felelőse...)
Az első részben az 1845-ös év burgonyavészéről hallhattunk, ami nem más, mint egy gombafertőzés, mely először a leveleket, majd az egész növényt elpusztítja, beleértve a gumót is. A gomba vélhetően az USA-ból érkezett és gyorsan terjedt Európában a kereskedőknek köszönhetően. Sok krumpli már a földeken megrohadt, illetve az ép kinézetű termény is szép lassan tönkrement az ősz-tél folyamán.
Ebben az időben, a burgonya volt a családok fő tápláléka, naponta egy felnőtt munkásember több mint 6 kg krumplit evett meg (nálunk most ez jó ha egy hónap alatt fogy el, az egész családnak!) A nők és nagyobb gyerekek olyan 5 kg-t, a kicsik ennek a felét ették, naponta. Ha volt, ettek hozzá halat vagy káposztát - ha nem, akkor csak a krumplit magában. Elképzelhetjük, hogy micsoda csapás volt mikor egyszer csak minden termény odalett.
 |
| ennyi krumplit evett meg egy ír férfi az 1800-a években - egymaga, egy nap alatt |
Persze mindenkiben felmerül a kérdés: egy szigeten hogy lehet éhen halni? Hiszen a tenger tele van hallal.... Nos a burgonyavész előtt néhány évvel akkora viharok voltak, hogy rengeteg halászhajó odalett: elégette a villám vagy egyszerűen elsüllyedt vagy nagyon súlyosan megrongálódott. A halászok megelégelték, hogy minden hasznukat a javításra, újjáépítésre kell fordítaniuk, miközben a krumplitermelők csak gazdagodnak: nosza mindenki krumplit kezdett termelni. Persze a baj nem jár egyedül: a bejövő import vetőmag gombafertőzött volt, így most már se hal, se krumpli - ha pedig csődbe mentek, nincs pénz hajóépítésre, halászhálókra, a hal pedig csak úgy nem ugrál a tányérokra.
(Amúgy egy érdekes adat:
Világszerte manapság kb 5 billió US$ -ból gazdálkodhatnak a különböző segélyszervezetek.
Európa és az USA lakosai 17 billió US$-t költenek - állateledelre...)
Az emberek fokozatosan elvesztették házaikat, hiszen a földesúr kitette a szűrét azoknak, akik nem fizették be a terményadót** . Földbe vájt lyukakban húzták meg magukat, a halál mindennapos vendég volt náluk.
Azokat a nőket, akik házasságon kívül adtak életet a gyermeküknek (pláne ha az apa vallása ráadásul eltérő volt), kiközösítették. Odúkban húzták meg magukat, ahol vagy éhen haltak a csecsemővel együtt, vagy ha szerencséjük volt, akkor a falubeliek között akadt néhány jóindulatú ember aki megszánta őket és vitt némi ennivalót. Persze ott ahol a falubeliek is éheznek, nem nagyon jutott még két éhes szájnak.
 |
| az ún, sod house - fűház |
A terményadó mellett ablak - és kéményadót is bevezettek. Az emberek, hogy ne kelljen adót fizetni, ablaktalan, kémény nélküli házakat kezdtek építeni - a füst az egyetlen résen, az ajtón távozott.
Képzelhetitek hogy emelkedett meg ezek után a tüdőbetegek száma....
(Azért Mátyás királynak csak volt esze, ő füstadót vezetett be, az alól még így sem lehetett volna kibújni).
Végül Angliától kaptak segítséget (ne feledjük, ekkor még a brit birodalom része volt a mai Írország!) : viszont az angolok nem akarták, hogy a segély "csak úgy" érkezzen: az embereknek meg kellett dolgozni minden tál ételért: ha mást nem, hát követ fejtettek a hegyek oldalában és abból építettek kerítéseket - a hegyoldalba. Sok értelme nem volt de ők már akkor felismerték, hogy a munka nélkül adott juttatás sok jóra nem vezet - sajnos egyes országok ezt ma sem képesek belátni---hmmm.......
 |
| Lee Iacocca - az amerikai self-made szupermanager idézete, nagyon is ideillik: Tedd hasznossá magad. Tanulj, amíg csak tudsz, de aztán, az Isten szerelmére, CSINÁLJ VALAMIT. Ne csak állj ott, hanem tegyél valamit. |
A múzeumban tovább haladunk az időben és az ír történelem más pillanataival is megismerkedhettünk. Bepillanthatunk olyan házakba, ahol annak idején a forradalmárok nyertek menedéket - illetve egérutat: ezekben a házakban titkos ajtók voltak, így ha a rendőrség utolérte őket, csak kislisszoltak a kandalló mögött...
5 ilyen szobán mehettünk végig, nekünk kellett megtalálni a kijáratot - vicces volt ahogy keresgéltünk :-)
Voltak még érdekes adatok az akkori és mai világra nézve, pl. ez a táblázat: ha a mai világ lakosságát 100 ember reprezentálná egy faluban , így nézne ki az összetétel:
 |
| azért megdöbbentő és elgondolkodtató: 70 % analfabéta, 50% alultáplált, 1% -nak van számítógépe és 1%-a juthatna be egyetemre továbbtanulni nem is gondolunk bele milyen szerencsések vagyunk, hogy az 1%-ban lehetünk... |
 |
| A világ 3 leggazdagabb milliárdosa gazdagabb mint a legkevésbé fejlett országok (2016-os lista ide kattintva) és 600 millió lakosuk... |
Számomra az egyik legérdekesebb rész a temetkezési szokásokról szólt:
tudjátok például, hogy miért állítják meg az órát amikor meghal valaki? Nos azért, mert régen ugye háznál haltak meg az emberek (természetes halállal, nem kellett hozzá orvosi segítség ;-) ). A rokonok, falubeliek pedig jöttek kegyeletüket leróni, elbúcsúzni a halottól. Ahogy beléptek a szobába, az első kérdés rendszerint az volt, hogy mikor történt. Nos, ezt elkerülendő, megállították a faliórát, így mindenki csak odapillantott és nem kellett kérdeznie. (Kegyeletből általában nem is indítják újra)
Nagyon féltek az élve eltemetéstől, ezért volt a halott napokig felravatalozva a szobában, és ezért jajveszékeltek olyan hangosan a siratóasszonyok: hátha felébred... amire azért volt példa. Igaz, a környékbeliek mesélik, hogy az élve eltemetésre is: egyszer egy gazdag nőt felékszerezve temettek el: nem kellett több a sírrablóknak, az éj leple alatt elindultak kiásni: és igen meglepődtek, mikor kinyitva a koporsót a hölgy felült benne... Állítólag túlélte a férjét és kb. 30 évvel később halt meg, úgy igazából.
Innen ered az a kifejezés, amit Magyarországon is hallhattunk: ha a gyerek nagyon sír, kiabál, rászólnak, hogy hallgasson, még felébreszti a halottakat - ugye nektek is ismerős?
Megnézhettük még a régi házak belsejét, a ruhákat, berendezéseket, használati tárgyakat, itt is sokat mesélt az idegenvezető, túl sok lenne leírni, meg amúgy is érdekesebb eredetiben...
 |
| a krumpli mellé ilyen ételeket ettek: sózott hal, hínár, káposzta, kagylók - ott középen az a kerek a nád gumiszerű szárából készült rágókat a picibabáknak |
Akit érdekelnek az ilyen történetek, mindenképpen látogasson el ide, nekünk nagyon jó idegenvezetőink voltak, élvezhetővé tették az egészet.
És a környék látványa sem utolsó:
És végül:
milyen lehetne ma egy jó helyi társkereső hirdetés? (az ajándékboltban kapható pólón volt):
 |
| Ír nőt keresek Tudjon takarítani, főzni, varrni, krumplit ásni, tüzelőt gyűjteni. Kell hogy legyen földje és traktorja. Kérlek küldj képet a földről és a traktorról. 😆 |
*úgy rémlik, hogy németül is láttam feliratokat, meg lehet hogy más nyelven is volt, annyira nem figyeltem...
**az itthoni tized kifejezés nem hiszem, hogy pontos lenne, hiszen nem tudom hogy hanyad részt kellett beszolgáltatni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése