2018. szeptember 10., hétfő

Visszatérés az internet világába, avagy nem megy az olyan könnyen itt faluhelyt...


Élünk, megvagyunk, nem vesztünk el, és a blogot sem adom még az enyészetnek...


Egyrészt a szokásos nyári lemaradásomról van szó: nyaralás közben nincs időm blogot írni, így az élménybeszámolók rendszerint őszre maradnak.
A legutóbbi bejegyzés óta jártunk

Törökországban,



Görögországban



és Szlovákiában,



úgyhogy mesélni való akad bőven. 

Augusztusra be kellett fejeznem a posztgrad diplomámat: az összes beadandót, vizsgát igyekeztem nyaralás előtt elintézni, munka mellett ez nem kis feladat, de sikerült, és bár összesített diplomajegy majd csak október közepére várható, de azt azért tudom, hogy sikerült :-) Egy papírral több mehet a fiókba...

Aztán ahogy visszatértünk a hétköznapokba, a főbérlő beváltotta a régóta esedékes fenyegetését (hogy most már tényleg nagyon el akarja adni a házát), úgyhogy költöznünk kellett. Azt hiszem kijár nekünk egy vállveregetés, egyetlen nap alatt találtunk új házat és 3 nap alatt mindent bedobozoltunk (igaz, a húgom tudott jönni segíteni, de akkor is).



A kipakolással is kész lettünk két nap alatt, bár az macerásabb, mert ugye előbb helyet kell találni mindennek. A könyvek pedig még mindig dobozban, mert konkrétan egyetlen könyvespolc sincs az 5 szobás házban, nem is értem - vagy újabban mindenki e-bookot olvas (amit én nem igazán bírtam megszokni: a könyveknek szaga, tapintása van, a könyvolvasó meg olyan mint az alkoholmentes sör vagy a guminő...:-/ ) vagy egyáltalán nem olasnak, ami még rosszabb. (Esetleg mindent könyvtárból, az még határeset, de elfogadom).

Az internetet beköttetni sem volt egyszerű,  így a 21. században konkrétan azzal kezdték, hogy talán egy hónap múlva, ha szerencsém lesz... aztán a harmadik szolgáltatóhoz érve taktikát váltottam és sikerült meggyőznöm a csávót, hogy nekem márisdeazonnalkell - meg légyszilégyszi, aztán jött az irgumburgum, de hatott: 2 nap múlva jött a csomagban a modem, másik két nappal később pedig megjött a szerelő. 😜

Mindamellett teljesítettük az iskolakezdési túlélőpróbát, ami szerintem minden gyerekes szülő rémálma - igaz, nagy segítség volt, hogy nem váltottak sulit, maradt az egyenruha és a könyvek nagy része is tavalyról, így csak új cipőt, pár könyvet és néhány füzetet kellett a kosárba dobni.


Mission complete! 😉

4 megjegyzés:

  1. Szia, nemreg talaltuk meg a blogodat (Spanyolorszagrol kerestunk valamit), es felderultem, mikor lattam, hogy mar Ti is itt eltek Irorszagban. Mikor 6 eve ebbe a hazba koltoztunk, nekunk is 1 honapot mondtak az internetre, de ket honap alatt sikerult csak kibumlizni, igaz, itt meg vezetekes telefon sem volt addig, azt is be kellett, hogy kössèk elobb. Ugyhogy gratulalok a 2 naphoz! 👍😀

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Verus,
      Köszi, bár nálunk a vonal már ki volt építve, így helyzeti előnyből indultunk 😁
      Írország melyik részén éltek?

      Törlés
    2. Szia, Templemore-ban, kisvaros- co. Tipperary, az orszàg közepèn. (Ti Letterkennyben, igaz?)
      Azota mar nagyot haladtunk, mar fibernet-unk is lett par eve. 😂😂

      Törlés
    3. Igen, Letterkennyben vagyunk. Mivel nem a városban lakunk hanem a birkalegelőn, itt fibernetről álmodni se lehet 😫

      Törlés