Egy nap Milano-ban

A következő előre tervezett úti célunk Milano volt. Délutánra volt jegyünk* Leonardo Utolsó vacsoráját megnézni, így az egész napot a városban sétálgatva tölthettük. Annyira nem rajongok az olaszokért de azt el kell ismerni, hogy itt árulják a legjobb fagyit a világon :-) Ennek megfelelően a napi kalóriaigényünket ilyen formában fedeztük, végigtesztelve az utunkba eső fagyizókat. El kell ismernem, rosszat én itt még nem ettem :-)

Először a Sforza kastélyhoz keveredtünk, térkép nélkül, kb. az orrunk (meg a többi turista) után menve. Eredetileg erődnek épült védelmi célzattal, de végül egy óriási palota lett belőle. 

Castello Sforzesco

a belső udvar

Parco Sempione, végében a Napóleon által emeltetett diadalív

Több múzeum is működik itt, de mi csak a zöld iránti igényünknek hódoltunk és a gyönyörű nagy parkban sétálgattunk és piknikeztünk egyet, majd a Dómhoz vettük az irányt. Bent körbesétáltunk a kijelölt útvonalon, de a magasba már nem volt kedvünk felkapaszkodni. 

Duomo

Innen a Passage-on keresztül a Scalahoz jutunk. 

a Passage bejárata

Galeria Vittorio Emanuele

A Passage maga lenyűgöző óriási belmagasságával, gyönyörűen díszített padlójával, na és az üvegkupola a tetején, az valami hihetetlenül magával ragadó. Az üzletek már kevésbé hatnak meg, tudom én hogy micsoda híres világmárkák, de engem sosem hozott lázba a táska-ruha-cipő téma, így tulajdonképpen inkább felfelé a kupolára és lefelé a márványpadlózatra szegezett tekintettel törtem utat a tömegen. 

A Scalaba való bejutáshoz kicsit várakozni kellett mert délben siestat tartanak, de megérte. Bent a lépcsők mellett a régi előadások plakátjai láthatók, bemehetünk az erkélyre, néhány páholyból lenézhetünk a nézőtérre. 

Teatro alla Scala, a híres milano-i operaház

Bent egy múzeum is található híres operák kottáival, kellékeivel, kosztümjeivel.

Liszt Ferenc egykori zongorája

A Scala után még sétálunk egyet a városban, majd egy kicsit késői ebéd után irány a Santa Maria Delle Grazie templom amiben a háborús pusztítások után is csodával határos módon maradt épen Leonardo világhírű festménye, Az utolsó vacsora. 

Santa Maria delle Grazie

Azóta ez is Világörökség részeként védelmet élvez. A freskóhoz csak csoportosan időpontra érkezve lehet bemenni és limitált a bent tölthető idő is, ha jól emlékszem 15 perc. Én mindig furcsa csodálattal állok az olyan műalkotások előtt amiről könyvben, filmen, stb. egyébként már rengeteget hallottam, elméletben ismerem, de egyszerűen hihetetlen élőben is látni őket.

Bent nem lehet fényképezni, ez egy másolatról készült fotó 

Ami pedig érdekesség: ha nem csak mereven magunk elé bámulunk és a Leonardo alkotást nézzük akkor a bal oldali falon a freskó mellett felfedezhetünk egy képet és feliratot: Margit magyar királyné. Mi magyarok mindenütt ott vagyunk :-)

És végül még pár kép, csak úgy:

utcai művész

zöldségszobrászat

* Az Utolsó Vacsorához nagyon időben kell jegyet foglalni mert egyébként lehetetlen bejutni. Ezen a linken lehet időpontot választani, nyári hónapokra célszerű már akár hónapokkal előre.

Egy pillantás Genovára

Genova-ban tulajdonképpen csak épp hogy megálltunk, estére értünk oda (ezért  elég vacakok a képek, szürkületben már nem tud normális fotókat csinálni az én kis masinám), sétáltunk egyet a városban, vacsoráztunk (ha már Olaszországban vagyunk akkor persze pizzát), aztán örültünk, hogy pihenhettünk.

Amit mindenképpen látni szerettem volna az Kolumbusz szülőháza volt. Egy nagy téren, eléggé jellegtelenül, eldugottan áll a házikó, már ami megmaradt belőle. Igazán jobban rendben tarthatnák mind a házat, mind a környékét, ahogy láttuk ide azért minden turista eljön. A ház mögötti kis parkot  például szépen rendbe lehetne tenni, füvesíteni, padok, egy szökőkút - és máris másképp nézne ki a dolog. Ehelyett eldobált üvegek, szemét és gaz. :-(

Főként az óvárosi részen és a régi kikötőben sétáltunk egyet, de addigra már be is sötétedett. Sok szép régi, patinás épület, de a város zajos és koszos volt. Nem fogott meg a hangulata, nem lett az az "ide még visszatérek" érzés.  Mondjuk nem is baj, mert ahány helyre én már vissza akarnék térni... , nem beszélve azokról ahová legalább egyszer jó lenne eljutni :-) Na és persze soha ne mondd hogy soha, mikor jó sok éve először jártam Párizsban arra is azt mondtam, hogy nem értem mit esznek rajta az emberek. Idén meg már harmadjára jártunk ott, és feltételezem nem utoljára. :-) Na de arról majd később...

Kolumbusz szülőháza

Palazzo della Borsa

Tőzsdepalota

San Lorenzo katedrális

Egy nagy üveggömb a régi  kikötőben (Porto Antigo), talán valami múzeum vagy akvárium bejárata lehet? Már zárva volt mire odaértünk. 

St. Paul de Vence - egy eldugott(?) francia falucska

Második állomásnak egy kis francia falut választottunk a Cote d'Azur-on, mely főként a művészeti galériáiról híres.

Ez a Provence-i középkori falucska eldugottan fekszik az autópálya mellett, direkt olyan helyet szerettünk volna ami nem az a tipikus turistaközpont, kicsit távol a világtól, a zsúfoltságtól. 

Nagyobb térképre váltás

Nos, be kellett látnunk, hogy nagyot tévedtünk. A parkoló dugig, az éttermekben várni kellett a szabad asztalra. Persze kis helyre koncentrálódik a sok ember mert az egész falut be lehet sétálni max. fél óra alatt. 

Amúgy tényleg nagyon kedves, hangulatos falucska, ezért aztán nem csalódtunk, max. a romantikus édeskettest kell elfelejtenie annak aki ide szeretne ellátogatni. 

ilyen kövekkel van kirakva mindenütt az útburkolat

utcatáblák

postaláda

Visszaértünk

9600 km : ennyit mutatott a kocsi számlálója egy hónap alatt, körben Európában.

A részletek fokozatosan következnek, ahogy időm engedi. Addig meg pakolom a szajrét és mosom a szennyest... :-)

Európa körút - 2012 -- Első állomás, Girona

Idén is nekivágtunk, íme az első állomás még Spanyolországból. Girona képekben:


Nagyobb térképre váltás

Vízesés, barátnőzés és egy szuper hét Esztivel és Zolival

Lehet tudni, hogy itt a nyár, egyre kevesebb időm van írni :)

Itt voltak Eszti barátnőmék egy hétig Svédországból, pont a legnagyobb kánikulai napon érkeztek, érdekes volt nekik 15 fokból és esőből megérkezni a 38 fokos verőfénybe :-)

Sajnos mi nem voltunk szabin, sőt, Zsolt legcarabb ügyelős hetét sikerült kifognunk, de azért szerveztünk egy közös kirándulást Callosa d'En Sarria-ba.

Ver mapa más grande

Korábban már jártunk itt, de most ha lehet még szebb volt a virágzó leander bokrokkal szegélyezett folyópart és a víz sem volt annyira hideg. Zoli szerint pont olyan volt mint Svédországban nyáron. - Csak épp ott a kinti hőmérséklet nem 40 fok...

Esztivel beúsztunk a végén a sziklák közé egészen a patak eredéséig és egy tényleg nagyon kellemes napot töltöttünk el hatosban. 

Remélem a következő személyes találkozásig nem kell újabb 3 évet várnunk :-)

Örülünk, hogy itt voltatok! :-)

No hay dos sin tres!!!

No hay dos sin tres

 - nincs kettő három nélkül, az új spanyol igazság. :-)

Mától ez a régi spanyol közmondás úgy értelmet nyert!

Történelmet írtunk (igen,  így többes szám elsőben, hiszen aki itt él az kicsit magáénak is érzi a győzelmet), a világon először a spanyol csapat tudhat magáénak sorozatban EB-VB-EB győzelmet!

Idén csak itthonról szurkoltunk a tv előtt, aztán a második gólnál a kommentátorok már kezdték pedzegetni, hogy ez nagyon nyerés szagú helyzet, kezdtem sajnálni, hogy nem mentünk fel a városba élőben nézni. Amint meglett a harmadik gól már mindenki tudta, hogy eldőlt, az olaszoknak pedig bevégeztetett :) A negyedik meglepetés gól pedig már igazán csak hab volt a tortán :-)

A meccs végén úgy emlegették, mint az évszázad bajnokságát, hogy a spanyol csapat örökre beírta magát a focitörténetbe, hiszen ilyen sorozatos győzelmet (ráadásul ilyen hihetetlen 4:0 eredménnyel) még az unokáink sem fognak látni :-)

Válság ide vagy oda, most egy emberként örül egész Spanyolország, ezek a fiúk feledtettek minden nehézséget. Tényleg az országért játszottak, nagyon megérdemelték ezt a győzelmet a spanyolok.
Mert ha nem is mindenben, de fociban verhetetlenek!!!

Viva España!

Somos campeones!!!!!

Sube la mano y grita Gol, Sube la mano y grita Gol. No hay dos sin tres, no no No hay dos sin tres. Miro para el cielo, me mira la gente, para ellos yo soy diferente, los gritos rebotan, la luces de frente, la pelota me grita, te toca, las piernas me ruegan que no, pero el alma me ordena que sí. La vida es así, y si voy a morir, moriré de primero, sabiendo que soy un guerrero. Mis padres me dieron la raza y la vida, qué pasa! no pienso perder en mi casa, yo corro delante, cronometro corre de 90 a 0, no importa, yo sé lo que quiero, persigo el balón, con las manos en el corazón, y asustado me mira el portero las manos al sol y en mi pierna un impacto certero. Sube la mano y grita Gol, Sube la mano y grita Gol. No hay dos sin tres, no no No hay dos sin tres, No hay dos sin tres, No hay dos sin tres... Un, deux, trois, no es mi culpa que yo juegue más, four, five, six, no es mi culpa porque así nací, eins, zwei, drei, te juro que no hay dos sin tres sorry you men, siempre gano, ya me acostumbré. Un, deux, trois no es mi culpa que yo juegue más, four, five, six, no es mi culpa porque así nací, eins, zwei, drei, te lo juro que no hay dos sin tres sorry you men. Sube la mano y grita Gol, sube la mano y grita Gol, sube la mano y grita Gol, sube la mano y grita Gol. No hay dos sin tres, no no No hay dos sin tres, No hay dos sin tres, no no No hay dos sin tres... Subele la música que llega la fiesta se pone caliente la casa está llena de gente sigue bailando en el aire se siente el ambiente lleva las manos al sol, con el alma grita Gol, yeah! Dale! Mi padre me ha dado la gloria y la quiero sentir otra vez somos los campeones y cuando nos miras lo ves No hay dos sin tres (tres) No hay dos sin tres (tres) No hay dos sin tres... Sube la mano y grita Gol, Sube la mano y grita Gol, Sube la mano y grita Gol, Sube la mano y grita Gol, Sube la mano y grita Gol... No hay dos sin tres, no no No hay dos sin tres, No hay dos sin tres, no no No hay dos sin tres... Sube la mano y grita Gol.