Egy nap Milano-ban

A következő előre tervezett úti célunk Milano volt. Délutánra volt jegyünk* Leonardo Utolsó vacsoráját megnézni, így az egész napot a városban sétálgatva tölthettük. Annyira nem rajongok az olaszokért de azt el kell ismerni, hogy itt árulják a legjobb fagyit a világon :-) Ennek megfelelően a napi kalóriaigényünket ilyen formában fedeztük, végigtesztelve az utunkba eső fagyizókat. El kell ismernem, rosszat én itt még nem ettem :-)

Először a Sforza kastélyhoz keveredtünk, térkép nélkül, kb. az orrunk (meg a többi turista) után menve. Eredetileg erődnek épült védelmi célzattal, de végül egy óriási palota lett belőle. 

Castello Sforzesco

a belső udvar

Parco Sempione, végében a Napóleon által emeltetett diadalív

Több múzeum is működik itt, de mi csak a zöld iránti igényünknek hódoltunk és a gyönyörű nagy parkban sétálgattunk és piknikeztünk egyet, majd a Dómhoz vettük az irányt. Bent körbesétáltunk a kijelölt útvonalon, de a magasba már nem volt kedvünk felkapaszkodni. 

Duomo

Innen a Passage-on keresztül a Scalahoz jutunk. 

a Passage bejárata

Galeria Vittorio Emanuele

A Passage maga lenyűgöző óriási belmagasságával, gyönyörűen díszített padlójával, na és az üvegkupola a tetején, az valami hihetetlenül magával ragadó. Az üzletek már kevésbé hatnak meg, tudom én hogy micsoda híres világmárkák, de engem sosem hozott lázba a táska-ruha-cipő téma, így tulajdonképpen inkább felfelé a kupolára és lefelé a márványpadlózatra szegezett tekintettel törtem utat a tömegen. 

A Scalaba való bejutáshoz kicsit várakozni kellett mert délben siestat tartanak, de megérte. Bent a lépcsők mellett a régi előadások plakátjai láthatók, bemehetünk az erkélyre, néhány páholyból lenézhetünk a nézőtérre. 

Teatro alla Scala, a híres milano-i operaház

Bent egy múzeum is található híres operák kottáival, kellékeivel, kosztümjeivel.

Liszt Ferenc egykori zongorája

A Scala után még sétálunk egyet a városban, majd egy kicsit késői ebéd után irány a Santa Maria Delle Grazie templom amiben a háborús pusztítások után is csodával határos módon maradt épen Leonardo világhírű festménye, Az utolsó vacsora. 

Santa Maria delle Grazie

Azóta ez is Világörökség részeként védelmet élvez. A freskóhoz csak csoportosan időpontra érkezve lehet bemenni és limitált a bent tölthető idő is, ha jól emlékszem 15 perc. Én mindig furcsa csodálattal állok az olyan műalkotások előtt amiről könyvben, filmen, stb. egyébként már rengeteget hallottam, elméletben ismerem, de egyszerűen hihetetlen élőben is látni őket.

Bent nem lehet fényképezni, ez egy másolatról készült fotó 

Ami pedig érdekesség: ha nem csak mereven magunk elé bámulunk és a Leonardo alkotást nézzük akkor a bal oldali falon a freskó mellett felfedezhetünk egy képet és feliratot: Margit magyar királyné. Mi magyarok mindenütt ott vagyunk :-)

És végül még pár kép, csak úgy:

utcai művész

zöldségszobrászat

* Az Utolsó Vacsorához nagyon időben kell jegyet foglalni mert egyébként lehetetlen bejutni. Ezen a linken lehet időpontot választani, nyári hónapokra célszerű már akár hónapokkal előre.