2016. február 6., szombat

A világ legundorítóbb turistacélpontja: a Blarney kastély. De tényleg!



Az előzőnél sokkal ismertebb és sokkal jobb karban tartott kastély volt a következő állomásunk. (Nyugi, már délen járunk, Cork városától mindössze néhány km-re, úgyhogy lassan véget is ér az ír beszámolónk, gondolom ennyi elég is volt mindenkinek belőle.)





Először is ki kell jelentenem, hogy a címben foglalt állítás nem az én képzeletem szüleménye, de a valósággal való egyezés sem a véletlen műve: A TripAdvisor nem kis létszámú utazóközönsége szerint ez a kastély büszkélkedhet az előkelő első hellyel a leggusztustalanabb turistacélpontok között. Azért ez már valami!


A kastély valóban jó állapotban van, és a körülötte levő óriási park is elbűvölő. De ez mind másodlagos, eltörpül a kastély legfelső emeletén található kő varázsereje mellett: évszázadok óta politikusok, tömegiszonyos szónokpalánták és diákok ezrei járultak a kőhöz, mert a legenda szerint aki azt megcsókolja, kiváló beszélőkére tesz szert. Igen, ettől nyert el ilyen előkelő helyet ez a látnivaló: a követ bizony meg kell csókolni, különben nem hat a varázslat. (Amúgy nem kell ezen annyit csodálkozni, a békából sem lesz csak úgy királyfi, márpedig akkor inkább a kő mint a béka)

Persze manapság nem annyira a szónoki képesség vágya mint inkább a "hagyománytisztelet" viszi ide az embert, na meg egyszer élünk : "Az életben mindent ki kell próbálni, kivéve a vérfertőzést és a néptáncot"* , és ha azt nézzük, hogy én még a néptáncot is kipróbáltam, akkor mit nekem egy kő csókolgatása, nem? 

Sir Winston Churchill is meglátogatta e mágikus helyet, bár arról nem szól a fáma, hogy a követ is megcsókolta volna.
Viszont a szónoki képességei állítólag jelentősen javultak e kirándulást követően ;-)

Jó kis tornamutatványt kell bemutatni a csókért, de most legalább a felszerelt korlátoknak köszönhetően biztonságos. Nem volt ez mindig így:

a kő megcsókolása csöppet sem volt veszélytelen


Az angol nyelvben "a lot of Blarney" mint kifejezés is létezik, I. Erzsébet királynőtől származik, magyar megfelelője kb. a "sok beszédnek sok az alja" lehetne. Anno McCarthy várúrnak az angol királynőhöz való hűségét bizonyítandó, Erzsébetnek kellett volna ajándékoznia a várat. Önként és dalolva. (Na persze). Ő fel is ajánlotta azt az etikett rendje-módja szerint, de aztán mindig talált valami kifogást az átadásra. Egy idő után annyira kidumálta magát, hogy a királynő már csak legyintett, ha valaki kamuzott: "blarney-beszéd az". 


Egy szó mint száz, mi sem hagyhattuk ki ezt a mágikus helyet, bár őszintén szólva nem tűnt fel hogy ékesebben szólva írnám a blogomat... Gyorsabban semmiképpen...

kívülről-alulról nézve az a legalsó kő az a vízszintes rácsok felett

a Zuramat küldtem előre: biztos ami biztos, mérje fel a terepet
Ha a karja alatt lenéztek, látszik milyen magasan vagyunk, de védőrácsok vannak felszerelve és (némi borravalóért) a bácsikák is segítenek
(és még valami fertőtlenítő löttyel is lefújják a követ , bár őszintén szólva ez nem ért többet mint "adjunk a látszatnak" )

Aztán én is odamerészkedtem

Folyt. köv... 


* "Try everything once except incest and folk dancing" - Sir Thomas Beecham


2016. január 25., hétfő

Elvarázsolt kastély Kilgarvan mellett


A nyaralások tervezésekor az ember manapság többnyire neten keresgél: mit, hol, mikor, mennyiért: minden rajta van a hálón. Így esett, hogy véletlenül rábukkantam egy elhagyott Csipkerózsika kastélyra: Írország délnyugati csücskében áll, illetve ma már inkább csak rom. A száz éves álom közben pedig - pont ahogy a mesében - benőtte az erdő. 



Mit mondjak, királyfi a talpán aki megtalálja :-)

Az összes info-nk annyi volt, hogy Kilgarvan mellett kell keresgélnünk. Ez odáig ment is, gps-be beütöttük és meg is találtuk. Azt hittük, ott már majd látni fogjuk és megyünk az orrunk után. 
Majdnem...

Többször cirkáltunk fel-alá az országúton, megálltunk, leskelődtünk, de mit mondjak, a gonosz boszorka rendesen elvarázsolta... így már majdnem feladtuk, mikor az uram sasszeme mégis kiszúrt valami toronyfélét lent a völgyben. 
Valami mellékúton lehajtottunk, majd félretéve a kocsit - lévén fehér lovunk nem volt kéznél - gyalogosan közelítettük meg a kastélyt. 



Helikopterről be kell vallani jobban mutat, így földi halandó számára alulnézetből nem igazán adja azt a hatást mint vártunk. Ha most hagynám magam kizökkenteni mesés-romantikus hangulatomból még azt találnám mondani, hogy ez egy régi romhalmaz begazosodva, de nehogy már, fő a pozitív gondolkodás :-) 


vajon ez az a bizonyos toronyszoba?




nem épp várárok, mert nem öleli körbe a várat, de attól még tűzokádó sárkány lakhat benne, nem?


Körbejárva az épületet azért bebizonyosodott, hogy mégis van itt még a varázslatból (még ha csak nyomokban tartalmaz, akkor is): az öreg szolgáló most is ott aludta 100 éves álmát az épület előtt. Nem mertük felébreszteni, na meg mégsem hagyhatom, hogy a Zuram más nőket csókolgasson, úgyhogy a királylányt a toronyszobában meghagytuk az utánunk érkező hercegeknek. 


Aki nem hiszi, járjon utána! 

2016. január 10., vasárnap

Killarney Nemzeti Park és a Muckross Ház



A Killarney Nemzeti Park Írország legrégebbi nemzeti parkja, 1932-ben alapították, a híres Killarney tóval és az azt ölelő hegyekkel népszerű turistacélpont. Itt épült a  Muckross House and Gardens ami a nyugati partig eljutó turisták egyik legkedveltebb célpontja.

A Muckross ház és a környéken található sétautak és látnivalók térképe
(kattintásra nagyítható)
A Muckross házat a Herbert család építtette , leghíresebb vendégük Viktória királynő volt, nagyon készültek a látogatására, elég sok felújítást, új bútort, függönyt, étkészletet neki köszönhettek a későbbi látogatók.

Muckross ház




 A park több kint 10.000 hektáros területén tavak, hegyek, vízesések, és természetesen köztük haladó turistautak csalogatják a látogatókat.


A tóban hattyúk és vidrák élnek, az erdőben pedig ha szerencsénk van még egy őshonos gímszarvassal is találkozhatunk.
Ízlés szerint gyalogosan, biciklivel vagy lovaskocsival is felfedezhető a környék, illetve a tavakon még csónakázni is lehet. Nekünk csak egy fél napunk volt itt körbenézni, de tuti egy (vagy több) komplett hétvégét is el tudnék tölteni, míg az egészet felfedeznénk. A ház környéke természetesen tele van turistákkal, viszont az erdőben,a  tavak mentén sétálva csendesebb helyekre is bukkanhatunk, ahol kicsit elbújva a civilizációtól az ember úgy érezheti mintha az érintetlen természetben ő lenne egyedül, ha csak egy rövid időre is.










A Torc vízesés

A Torc hegyről kilátás a tóra. Ez még közel sem a hegytető,
vállalkozó kedvű (és időben  is bővelkedő) utazók feljebb is mászhatnak




Sikerült szarvast is "lőni"



A kertben teázó várja a vendégeket, mi a sütinek itt sem tudtunk ellenállni.






Néhány hasznos info:

jó, hát elég ferde, de csak épp lekaptam, hogy meglegyen 


2016. január 6., szerda

Eljött 2016 - Boldog új évet kívánunk!

Az új évre való tekintettel megszakítjuk adásunkat

 


(hmmm.... ennyire még sosem csúsztam el a nyári beszámolóval, hogy a következő nyárig is kitart, ejnye-bejnye Ditke...)

A szilvesztert Debrecenben a barátainkkal töltöttük, de erről bővebben ha majd időben eljutok odáig... talán úgy húsvét körül...

Boldog új évet kívánunk mindenkinek!