2020. április 19., vasárnap

Húsvéti tojáskeresés helyett, avagy nem az én szemetem, de az én bolygóm...



A lányok elég elkötelezettek a környezetvédelem iránt, februárban meg is nyerték a regionális SEAI  környezetvédelmi és energiatakarékossági "One good idea/Egy jó ötlet" versenyt a saját maguk készítette zöldségeszacsival, amivel az egyszer használatos műanyagzacskókat váltják ki. 

Alapelvük, hogy ha nem muszáj, ne vegyünk meg minden "környezetbarát" cuccost, mert az a legkörnyezetbarátabb, ha nem termelünk újabb szemetet. Így aztán egy régi függöny esett áldozatul, de azóta nem veszünk zacskókat a bevásárláskor a zöldségeknek, péksüteményeknek.
Persze tudom, hogy nem ők találták fel a spanyol viaszt, de ebben a korban nem is ez a lényeg.

A versenyre egy egy perces videót, amolyan reklámfilmet kellett készíteni, illetve egy három perces előadást kellett tartani a témában végzett kutatásukról, aztán pedig a zsűri kérdéseire kellett válaszolni.  A verseny helyszíne pedig egy moziterem volt, így a lányokat a nagy vásznon láthattam. Első filmesekhez képest szerintem tök jó kis videót készítettek, de nem vagyok ám elfogult anyuka :-)





A legjobb az ilyen versenyekben, hogy megtanulnak kutatni, előadást összerakni, közönség előtt beszélni, filmet vágni, power point prezentációt csinálni... nekem felnőttként is feladná a leckét.

a nagy csapat

egy perc hírnév...

Sajnos a döntőt a járvány miatt törölték, illetve egyelőre bizonytalan, hogy mi lesz a sorsa, de ettől függetlenül a lányok újabb és újabb ötletekkel állnak elő.

A vírus miatti karanténnak van jó oldala is :-)

A húsvéti tojáskeresésből már kinőttek, de helyette kitalálták, hogy kereshetnénk szemetet. A járványügyi rendelkezések értelmében csak 2 km-re lehet elhagyni a lakásunkat, így ezt a körzetet kezdtünk el megtisztítani. Ha már úgyis naponta itt sétálunk, miért ne vihetnénk magunkkal egy-egy zsákot, és gyűjthetnénk össze amit eldobva találunk? 
Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy mennyi szemét van mindenfelé ha egy kicsit jobban kinyitjuk a szemünket...


Egyetlen séta alatt majdnem 3 zsák szemetet sikerült begyűjteni, a legnagyobb fogás egy árokból kihalászott olajsütő volt. 😲



Most nagyon lelkesek, reméljük, hogy a jó példával elől járva másokat is rávehetünk a "vigyél egy zacskót magaddal" akciójukra. Azóta már több újabb zsákot is megtöltöttünk. Most majd az önkormányzatnak vagy a szemétszállító cégnek kell még írnom, hogy beszállhatnának a környezetvédelmi projektünkbe és küldhetnének egy konténert, mert egyelőre a kertben gyűjtjük a zsákokat és ez se nem túl esztétikus, se nem higiénikus...



Jövő heti programunk a saját kerti komposztáló készítése.
Go green :-)

2020. április 13., hétfő

Kellemes húsvétot kívánunk!



Semmitnemcsinálós virtuáliskölnis otthonpunnyadós húsvétot kívánunk mindenkinek!



Bevallom, szerintem ez a legjobb ami egy húsvéttal történhet... gyerekként mit nem adtam volna egy jó kis karanténért ilyenkor... 

2020. április 2., csütörtök

Ne bánjunk kesztyűs kézzel az arcunkkal!


Egyre több embert látok kesztyűben, maszkban az utcán, a boltokban. Erről sok ellentmondó ajánlást hallani, mindenesetre én azon a véleményen vagyok, hogy ártani nem árt .... 

DE

nyilván az átlagember nincs hozzászokva a maszk, kesztyű viseléséhez, így ha nem megfelelően használják hamis biztonságérzetet adhat és mégiscsak többet árt mint használ. 

Azt látom ugyanis, hogy az emberek ugyan kesztyűben tolják a bevásárlókocsit, de a kesztyűs kezükkel megvakarják az orrukat, megigazítják a hajukat, a maszkjukat ... maszkban járkálnak, de mikor összetalálkoznak és beszélgetnek az ismerőssel, lehúzzák a maszkot... 

Egy sebész műtét közben nem nyúlhat sehova, nem vakarózhat, nem igazgatja a szemüvegét, a maszkját, orrot sem fújhat... különben nem maradna steril. Igen, az orrfújás hianya kicsit undi, de ez van... 

A kesztyű, maszk akkor véd, ha nem kotorászunk hozzá: a kesztyűre, amivel megfogtam a kilincset vagy a bevásárlókocsit, rákerül a vírus, ugyanúgy, ahogy a puszta kezünkre kerülne. Ha a kesztyűs kezünkkel hozzányúlunk az arcunkhoz, azzal ugyanúgy odavisszük a vírust a szemünk, szánk, orrunk közelébe, és ugyanúgy megfertőződhetünk, mintha nem is hordanánk semmit. Akik nincsenek hozzászokva a maszkhoz, lehet, hogy többet kaparásznak az arcukon mintha nem viselnék, így akár növelve is a betegség kockázatát.

Úgyhogy jegyezzük meg: a kezünk a bevásárlókocsin vagy a terméken amit belerakunk. Minden más tabu. Ha a bevásárlókocsit kesztyűben toltam es ugyanazzal a kesztyűvel nyitom a kocsim ajtaját, fogom a kormányt, akkor azzal oda is átvittem az esetleges vírusokat. Tehát vagy kesztyű levétel/csere, vagy a kilincs, kormány áttörlése használat után. Otthon pedig kabát, cipő, ha lehet az előszobában hagyva, hogy a talpunkon ne hordjunk be semmit a lakásba. Mivel most hetente-tíz naponta vásárolunk, a felesleget eleve kint hagyom a garázsban. Ami bekerül, abból amit lehet azonnal kicsomagolok és a csomagolás is megy a kukába. Aztán alapos kézmosás szappanos meleg vízzel, és kész. Nem ördöngősség, csak gondolni kell rá.


Vigyázzatok magatokra!

2020. március 22., vasárnap

Amikor rájössz, hogy a szokásos életedet karanténnak hívják...


A csapból is az folyik, és én sem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy MINDENKI AKI TEHETI MARADJON OTTHON. Please. 

Mi orvosok vagyunk, nem tehetjük hogy otthon maradunk, de a munkahelyen kívül sehova nem megyünk, max este sétálunk a kutyával a parkban mikor senki sincs kint, meg a lóhoz kell kijárni az istállóba, de ott sem találkozunk senkivel. 

A bevásárlást heti egyszer intézzük. Ennek több előnye is van: egyrészt nyilván kisebb az esély elkapni valamit, másrészt a gyerekek végre megesznek olyasmit is amihez amúgy hozzá se szagolnának. De ha nincs más otthon.... :-) 

Igaz, mi amúgy is elég introvertáltak vagyunk, egyébként is ritkán járunk össze másokkal. A gyerekeink meg ha lehet nálunk is antiszociálisabbak.

 Reggel kérdezte Pepe hogy miért van mindenki annyira kiakadva, hogy most nem lehet menni sehova. Ez is csak egy olyan hétvége mint máskor, nem? 
Mondtam, hogy vannak, akik ilyenkor rendszeresen meglátogatják egymást, bandáznak, kocsmáznak, stb. Mint a szomszéd kislányok akik most biztos nehezen viselik, hogy nem járhatják végig a szomszédokat. Erre Pepe fintorogva: 

Akkor nekik ez olyan, mintha nekem azt mondanák, hogy most egész hétvégén mennem kellene barátkozni, beszélgetni???
 Brrrrr.... 




2020. március 15., vasárnap

Update...


Nem szűntünk meg létezni, csak voltunk síelni, aztán a gyerekeknek volt verseny, próba-kisérettségi, most meg ez a fránya vírus... Természetesen itt Írországban is vezető, sőt, szinte az egyetlen hír manapság a koronavírus, háziorvosként pedig naponta kétszer kapunk frissített protokollokat, csak győzzem elolvasni. Itt is bezárták az iskolákat, a gyermekeim pedig olyannyira komolyan veszik a karantént, hogy ki se mozdulnak a szobájukból, csak a mosogatóban hagyott tányérról tűnik fel, hogy még élnek... 

Komolyan, kezdenek hiányozni a brexit hírek... 



Viccet félretéve, tessenek komolyan venni a figyelmeztetéseket. Aki magát golyóállónak tartja, az is lehet hordozó és megfertőzhet kevésbé ellenálló embereket. Az egészségügy kapacitása pedig mindenhol véges, úgyhogy viselkedjen mindenki úgy, mintha már fertőzött lenne, mosson kezet, ha csak teheti maradjon otthon és lehetőleg ne most látogassa meg a nagyit vagy hívja át az osztálytársakat, ha már úgysincs iskola... 
De kivételesen most a csemeték legnagyobb örömére minden szülő mondhatja, hogy ugyan már lógjon a neten legyen kedves és nézzen Netflixet, Youtube-ot, cseteljen a barátokkal reggeltől estig...  bár mikor én kiosztottam pénteken a házimunkát, azt mondták, inkább mennének iskolába :-) 

2020. január 14., kedd

Rendelés


Nálunk a személyre szabott karácsonyi ajándék a divat. Nem szoktunk pénzt, vásárlási utalványt adni, hogy vegyen mindenki amit akar... inkább megpróbáljuk kitalálni, hogy ki mit szeretne vagy mire lenne szüksége (még akkor is, ha ez nem mindig jön be), és szoktunk hülyeségeket is ajándékozni, mert vicces, aranyos, vagy mert csak... Persze ajándék lehet egy élmény is, nem feltétlenül tárgyi dolog, de a lényeg, hogy ötletelünk.

Néha egyeztetünk családon belül, de úgy, hogy a megajándékozott azért ne sejtse, hogy miről van szó. 

A nagyik is mindig kérdezik, hogy vajon kinek mit vegyenek, és a mai technológiai csodavilágban erre bármikor van lehetőség ugyebár. Az online rendelési lehetőségnek hála pedig mindez csak pár kattintásra van. 

Eredetileg a lányoknak akartam papucsot, mert hiába van itthon egy tucat, mindig mind a kettő az enyémet hordja. Naná, mert nekem fatalpú klumpám van, az a legjobb :-)
Olyan 6 éves koromban kaptam az elsőt és majd' megszakadt a szívem amikor már végképp nem tudtam tovább hordani. Orvosként is mindig a fatalpú Scholl klumpát hordtam, egész addig, míg ide nem költöztünk, mert itt Írországban kosztümben/öltönyben járnak a dokik, és nem fehér kórházi ruciban. Ahhoz meg nem illik a klumpa, így a papucsom itthonra lett száműzve. 

Szóval az úgy volt, hogy ha már a gyerekeknek papucs, akkor kapjon az egész család, mert úgyis eléggé kopott volt már mind. Erről ment a Whatsappolás apukámmal, hogy akkor most én veszek papucsot, vagy legyen ez az ő ajándékuk...
Viszont hétköznap munkaidőben épp dolgoztam, így igyekeztem rövidre zárni a beszélgetést. Ebből lett az alábbi szösszenet: 

Apu: Átküldöm a képeket a papucsokról. (egy fél tucatot csipog a telefonom a képekkel)

Én:    Köszi

          Bocs, de most rendelek

Apu:  Mit rendelsz?

          Ugye nem papucsot????

          Most viccelsz???

Én:   Nem :-)

        Orvosságot.
     
        Orvosi rendelés, tudod ;-)

a papucs 

Így kell feldobni az ember munkanapját :-)

2020. január 11., szombat

'Boldogkarácsonyt' meg 'bologújévet' meg mindent...


Az ünnepekre idén is sikerült hazautaznunk: a karácsonyi hetet Debrecenben anyuékkal, az új évet pedig a Balatonon anyósoméknál töltöttük. Azt hiszem öregszem, mert kifejezetten élveztem tenni a semmit :-)

Mindez képekben:

Debrecen ünnepi fényekbe öltöztetve














Nálunk a karácsonyi hagyományok folyamatos változásokon mennek át, annak megfelelően, hogy épp melyik országban élünk vagy hová utazunk karácsonykor, ki mikor ügyel, azaz hogy lehet a legtöbbet kihozni az ünnepből. Ahogy mondani szokás, nálunk csak a változás állandó... 
Most 24-én repültünk. Az indulás kicsit kalandosra sikerült, mert egy órával elszámoltuk az ébresztőt, de a lényeg, hogy elértük a gépet és estére otthon voltunk. Az ajándékozást másnapra hagytuk különben túl sok lett volna az öröm egy napra, meg valahogy a gyerekek szívéhez is ez az angolszász szokás (boxing day) áll közelebb. 

A legjobb móka még mindig a bontogatás: 













Anyukám december közepén lett 70 éves, így ezt is megünnepeltük:





Szilveszterre átutaztunk a Balatonra. Persze pót-karácsonnyal kezdtünk, itt is volt eszem-iszom, kilóknak felkúszása... 


Sajnos havat nem látunk, de volt egy kis hideg és dér... 









 



Reméljük a legjobbakat 2020-ra,

mindenkinek BÚÉK!