Füstbe ment tervek

Ez a vírusmizéria kb mindenkinek betette a kaput. A tervezett műtéteket leállították és még nem is tudjuk, mikor indítják újra, így ez a fizetésen is érződik, de nekünk legalább van munkánk, nem panaszkodunk. Mivel a kijárási korlátozást is csak lassacskán oldják fel, így a pénzt se nagyon tudjuk költeni, úgyhogy a végén kb nullszaldósra jövünk ki, csak egy rakat élménnyel lettünk kevesebbek. 

Áprilisban Londonba mentünk volna a nemzetközi bélyegkiállításra, Pepe pedig meglátogatta volna az ott élő barátnőjét. 

Májusban egy hétre a spanyol házunkba akartunk menni, igaz, ott mindig sok az intézni való, így az nekünk nem épp pihenés, de azért esténként jól esett volna iszogatni a teraszon vagy beülni az ismerős ízekért valamelyik helyi étterembe. 

Június végére magyarországi nagyilátogatás volt tervben (onnan pedig 1-2 napos kiruccanások a környező országokba, ha már arra járunk ugye...)

Július végén családi nyaralásként az USA-ba, Floridába, a Disney parkba és a Universal Studios-ba és Miamiba repültünk volna a lányok kedvéért. 

Szeptember végén/október elején pedig a húgommal kettesben terveztünk egy indiai körutat, ebben a helyzetben azonban az is törölve. 

Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy talán karácsonyra haza tudunk utazni, de arról még nem mondtak semmit, hogy mikor oldják fel a karanténra vonatkozó rendelkezést. Pillanatnyilag ha be is indulnak a repülőjáratok és engedélyezett lesz az utazás, hazaérkezést követően 2 hét karanténba kell vonulni, a szabadságunk terhére. Ennek semmi értelme, úgyhogy várunk... 

Öröm az ürömben, hogy ebből a rengeteg utazásból még semmi nem volt lefoglalva, úgyhogy nem kell idegeskednem elvesztett előlegek, bukott repjegyek, szállások miatt. Eddig panaszkodtam, hogy mire nálunk letisztul hogy pontosan mikor mehetünk, addigra mások, akik akár egy évvel előre tudják a szabadságukat, már lefoglalják a jobb/olcsóbb lehetőségeket. Kivételesen ez most nekünk kedvezett. (Bár azért inkább annak örülnék, ha utazhatnánk.) 

A nyári terveink füstbe mentek így ezen a nyáron úgy tűnik csak itthon nyaralunk. Pillanatnyilag 5 km-re lehet otthonról eltávolodni amennyiben nem munka vagy bevásárlás/gyógyszertár/állatgondozás miatt megyünk. Július 20-tól ezt 20 km-re emelik, szóval ez még mindig nem fér bele akár egy egynapos kirándulás kategóriájába sem. Augusztus 10 után indul a tervek szerint az utolsó fázis, talán akkor országon belül már jobban lehet mozogni. Angliába ugyan lehetne utazni, mivel a két ország között egy speciális megállapodás van 1948 óta, miszerint az angolok és írek egymásnak nem számítanak külföldnek, így EU ide vagy oda, bármilyen út/munkavállalás ahol külföld szerepel erre a két országra nem vonatkozik, de annyira nem néztem utána, hogy magyar útlevéllel is igaz ez itteni lakosként, vagy csak állampolgárokra... Mindenesetre az Egyesült Királyság annyira fertőzött terület, hogy akkor sem megyek most oda, ha lehet.

A gyerekeim még mindig tudnak meglepetést okozni. Semmi kesergés Disneyland miatt (letudták egy vállrándítással, hogy "akkor majd megyünk jövőre"), ellenben hihetetlen lelkesedés azért, mert itthon lesznek egész nyáron. Ez az első nyár, hogy nem ülnek repülőre, hogy nem utaznak, hanem egész nyáron csak itthon lesznek és azt csinálnak amit akarnak! Például lehet sátrazni a kertben, biciklivel felfedezni a környéket, Netflix maratont csinálni és teljes sorozatokat egyben végignézni, egész nap pizsamapartit tartani és ágyban enni (hmm) és még ki tudja milyen "különleges" dolgokat csinálni. Ez is csak a relativitás-elmélet ékes bizonyítéka, mindenkinek más számít különlegesnek :-) 

Szokatlan nyárnak nézünk elébe, az biztos... 

Húsvéti tojáskeresés helyett, avagy nem az én szemetem, de az én bolygóm...

A lányok elég elkötelezettek a környezetvédelem iránt, februárban meg is nyerték a regionális SEAI  környezetvédelmi és energiatakarékossági "One good idea/Egy jó ötlet" versenyt a saját maguk készítette zöldségeszacsival, amivel az egyszer használatos műanyagzacskókat váltják ki. 

Alapelvük, hogy ha nem muszáj, ne vegyünk meg minden "környezetbarát" cuccost, mert az a legkörnyezetbarátabb, ha nem termelünk újabb szemetet. Így aztán egy régi függöny esett áldozatul, de azóta nem veszünk zacskókat a bevásárláskor a zöldségeknek, péksüteményeknek.
Persze tudom, hogy nem ők találták fel a spanyol viaszt, de ebben a korban nem is ez a lényeg.

A versenyre egy egy perces videót, amolyan reklámfilmet kellett készíteni, illetve egy három perces előadást kellett tartani a témában végzett kutatásukról, aztán pedig a zsűri kérdéseire kellett válaszolni.  A verseny helyszíne pedig egy moziterem volt, így a lányokat a nagy vásznon láthattam. Első filmesekhez képest szerintem tök jó kis videót készítettek, de nem vagyok ám elfogult anyuka :-)

A legjobb az ilyen versenyekben, hogy megtanulnak kutatni, előadást összerakni, közönség előtt beszélni, filmet vágni, power point prezentációt csinálni... nekem felnőttként is feladná a leckét.

a nagy csapat

egy perc hírnév...

Sajnos a döntőt a járvány miatt törölték, illetve egyelőre bizonytalan, hogy mi lesz a sorsa, de ettől függetlenül a lányok újabb és újabb ötletekkel állnak elő.

A vírus miatti karanténnak van jó oldala is :-)

A húsvéti tojáskeresésből már kinőttek, de helyette kitalálták, hogy kereshetnénk szemetet. A járványügyi rendelkezések értelmében csak 2 km-re lehet elhagyni a lakásunkat, így ezt a körzetet kezdtünk el megtisztítani. Ha már úgyis naponta itt sétálunk, miért ne vihetnénk magunkkal egy-egy zsákot, és gyűjthetnénk össze amit eldobva találunk? 

Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy mennyi szemét van mindenfelé ha egy kicsit jobban kinyitjuk a szemünket...

Egyetlen séta alatt majdnem 3 zsák szemetet sikerült begyűjteni, a legnagyobb fogás egy árokból kihalászott olajsütő volt. 😲

Most nagyon lelkesek, reméljük, hogy a jó példával elől járva másokat is rávehetünk a "vigyél egy zacskót magaddal" akciójukra. Azóta már több újabb zsákot is megtöltöttünk. Most majd az önkormányzatnak vagy a szemétszállító cégnek kell még írnom, hogy beszállhatnának a környezetvédelmi projektünkbe és küldhetnének egy konténert, mert egyelőre a kertben gyűjtjük a zsákokat és ez se nem túl esztétikus, se nem higiénikus...

Ver esta publicación en Instagram

This is how much rubbish we picked up in just a 2km walk! Take a plastic bag (don't forget to reuse it :) ) with you every time you go for a walk and pick up any rubbish you see. Let's clean our planet one plastic bag at a time! Help us make a difference! #onegoodidea, #notoplasticbags, #refusereuserecycle, #zerowaste, #re-bag, #youcandoit, #selfmade, #rubbishremoval

Una publicación compartida de @ re_bag4 el 15 Abr, 2020 a las 3:03 PDT

Jövő heti programunk a saját kerti komposztáló készítése.
Go green :-)

Kellemes húsvétot kívánunk!

Semmitnemcsinálós virtuáliskölnis otthonpunnyadós húsvétot kívánunk mindenkinek!

Bevallom, szerintem ez a legjobb ami egy húsvéttal történhet... gyerekként mit nem adtam volna egy jó kis karanténért ilyenkor... 

Ne bánjunk kesztyűs kézzel az arcunkkal!

Egyre több embert látok kesztyűben, maszkban az utcán, a boltokban. Erről sok ellentmondó ajánlást hallani, mindenesetre én azon a véleményen vagyok, hogy ártani nem árt .... 

DE

nyilván az átlagember nincs hozzászokva a maszk, kesztyű viseléséhez, így ha nem megfelelően használják hamis biztonságérzetet adhat és mégiscsak többet árt mint használ. 

Azt látom ugyanis, hogy az emberek ugyan kesztyűben tolják a bevásárlókocsit, de a kesztyűs kezükkel megvakarják az orrukat, megigazítják a hajukat, a maszkjukat ... maszkban járkálnak, de mikor összetalálkoznak és beszélgetnek az ismerőssel, lehúzzák a maszkot... 

Egy sebész műtét közben nem nyúlhat sehova, nem vakarózhat, nem igazgatja a szemüvegét, a maszkját, orrot sem fújhat... különben nem maradna steril. Igen, az orrfújás hianya kicsit undi, de ez van... 

A kesztyű, maszk akkor véd, ha nem kotorászunk hozzá: a kesztyűre, amivel megfogtam a kilincset vagy a bevásárlókocsit, rákerül a vírus, ugyanúgy, ahogy a puszta kezünkre kerülne. Ha a kesztyűs kezünkkel hozzányúlunk az arcunkhoz, azzal ugyanúgy odavisszük a vírust a szemünk, szánk, orrunk közelébe, és ugyanúgy megfertőződhetünk, mintha nem is hordanánk semmit. Akik nincsenek hozzászokva a maszkhoz, lehet, hogy többet kaparásznak az arcukon mintha nem viselnék, így akár növelve is a betegség kockázatát.

Úgyhogy jegyezzük meg: a kezünk a bevásárlókocsin vagy a terméken amit belerakunk. Minden más tabu. Ha a bevásárlókocsit kesztyűben toltam es ugyanazzal a kesztyűvel nyitom a kocsim ajtaját, fogom a kormányt, akkor azzal oda is átvittem az esetleges vírusokat. Tehát vagy kesztyű levétel/csere, vagy a kilincs, kormány áttörlése használat után. Otthon pedig kabát, cipő, ha lehet az előszobában hagyva, hogy a talpunkon ne hordjunk be semmit a lakásba. Mivel most hetente-tíz naponta vásárolunk, a felesleget eleve kint hagyom a garázsban. Ami bekerül, abból amit lehet azonnal kicsomagolok és a csomagolás is megy a kukába. Aztán alapos kézmosás szappanos meleg vízzel, és kész. Nem ördöngősség, csak gondolni kell rá.

Vigyázzatok magatokra!

Amikor rájössz, hogy a szokásos életedet karanténnak hívják...

A csapból is az folyik, és én sem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy MINDENKI AKI TEHETI MARADJON OTTHON. Please. 

Mi orvosok vagyunk, nem tehetjük hogy otthon maradunk, de a munkahelyen kívül sehova nem megyünk, max este sétálunk a kutyával a parkban mikor senki sincs kint, meg a lóhoz kell kijárni az istállóba, de ott sem találkozunk senkivel. 

A bevásárlást heti egyszer intézzük. Ennek több előnye is van: egyrészt nyilván kisebb az esély elkapni valamit, másrészt a gyerekek végre megesznek olyasmit is amihez amúgy hozzá se szagolnának. De ha nincs más otthon.... :-) 

Igaz, mi amúgy is elég introvertáltak vagyunk, egyébként is ritkán járunk össze másokkal. A gyerekeink meg ha lehet nálunk is antiszociálisabbak.

 Reggel kérdezte Pepe hogy miért van mindenki annyira kiakadva, hogy most nem lehet menni sehova. Ez is csak egy olyan hétvége mint máskor, nem? 

Mondtam, hogy vannak, akik ilyenkor rendszeresen meglátogatják egymást, bandáznak, kocsmáznak, stb. Mint a szomszéd kislányok akik most biztos nehezen viselik, hogy nem járhatják végig a szomszédokat. Erre Pepe fintorogva: 

Akkor nekik ez olyan, mintha nekem azt mondanák, hogy most egész hétvégén mennem kellene barátkozni, beszélgetni???

 Brrrrr.... 

Update...

Nem szűntünk meg létezni, csak voltunk síelni, aztán a gyerekeknek volt verseny, próba-kisérettségi, most meg ez a fránya vírus... Természetesen itt Írországban is vezető, sőt, szinte az egyetlen hír manapság a koronavírus, háziorvosként pedig naponta kétszer kapunk frissített protokollokat, csak győzzem elolvasni. Itt is bezárták az iskolákat, a gyermekeim pedig olyannyira komolyan veszik a karantént, hogy ki se mozdulnak a szobájukból, csak a mosogatóban hagyott tányérról tűnik fel, hogy még élnek... 

Komolyan, kezdenek hiányozni a brexit hírek... 

Viccet félretéve, tessenek komolyan venni a figyelmeztetéseket. Aki magát golyóállónak tartja, az is lehet hordozó és megfertőzhet kevésbé ellenálló embereket. Az egészségügy kapacitása pedig mindenhol véges, úgyhogy viselkedjen mindenki úgy, mintha már fertőzött lenne, mosson kezet, ha csak teheti maradjon otthon és lehetőleg ne most látogassa meg a nagyit vagy hívja át az osztálytársakat, ha már úgysincs iskola... 

De kivételesen most a csemeték legnagyobb örömére minden szülő mondhatja, hogy ugyan már lógjon a neten legyen kedves és nézzen Netflixet, Youtube-ot, cseteljen a barátokkal reggeltől estig...  bár mikor én kiosztottam pénteken a házimunkát, azt mondták, inkább mennének iskolába :-) 

Rendelés

Nálunk a személyre szabott karácsonyi ajándék a divat. Nem szoktunk pénzt, vásárlási utalványt adni, hogy vegyen mindenki amit akar... inkább megpróbáljuk kitalálni, hogy ki mit szeretne vagy mire lenne szüksége (még akkor is, ha ez nem mindig jön be), és szoktunk hülyeségeket is ajándékozni, mert vicces, aranyos, vagy mert csak... Persze ajándék lehet egy élmény is, nem feltétlenül tárgyi dolog, de a lényeg, hogy ötletelünk.

Néha egyeztetünk családon belül, de úgy, hogy a megajándékozott azért ne sejtse, hogy miről van szó. 

A nagyik is mindig kérdezik, hogy vajon kinek mit vegyenek, és a mai technológiai csodavilágban erre bármikor van lehetőség ugyebár. Az online rendelési lehetőségnek hála pedig mindez csak pár kattintásra van. 

Eredetileg a lányoknak akartam papucsot, mert hiába van itthon egy tucat, mindig mind a kettő az enyémet hordja. Naná, mert nekem fatalpú klumpám van, az a legjobb :-)
Olyan 6 éves koromban kaptam az elsőt és majd' megszakadt a szívem amikor már végképp nem tudtam tovább hordani. Orvosként is mindig a fatalpú Scholl klumpát hordtam, egész addig, míg ide nem költöztünk, mert itt Írországban kosztümben/öltönyben járnak a dokik, és nem fehér kórházi ruciban. Ahhoz meg nem illik a klumpa, így a papucsom itthonra lett száműzve. 

Szóval az úgy volt, hogy ha már a gyerekeknek papucs, akkor kapjon az egész család, mert úgyis eléggé kopott volt már mind. Erről ment a Whatsappolás apukámmal, hogy akkor most én veszek papucsot, vagy legyen ez az ő ajándékuk...
Viszont hétköznap munkaidőben épp dolgoztam, így igyekeztem rövidre zárni a beszélgetést. Ebből lett az alábbi szösszenet: 

Apu: Átküldöm a képeket a papucsokról. (egy fél tucatot csipog a telefonom a képekkel)

Én:    Köszi

          Bocs, de most rendelek

Apu:  Mit rendelsz?

          Ugye nem papucsot????

          Most viccelsz???

Én:   Nem :-)

        Orvosságot.
     

        Orvosi rendelés, tudod ;-)

a papucs 

Így kell feldobni az ember munkanapját :-)