Beoltva

Zsolti múlt pénteken én pedig ma kaptam meg a Pfizer Covid oltást. Nem nőtt pikkelyünk, úszóhártyánk és vámpírfogunk sem, és ugyanannyira vagyok kiállhatatlan banya mint eddig, úgyhogy mindenki megnyugodhat, sem gyíkemberré nem változtunk tőle, sem Hófehérkévé. Mondjuk ha a fertőzéstől megvéd, akkor én már elégedett vagyok.

Az ír kormány úgy cseszte el a karácsonyi járványkezelést, hogy azt tanítani kellene... de hát minden jó valamire, ha másra nem hát elrettentő példának (vagy valami ilyesmi)

Rengeteg a fertőzött, majdnem a felük az angol variáns, kellett az ünnepekre mindenkit hazaengedni, még egy nyomorult Covid tesztet sem kértek a beutazáshoz. Hogy majd mindenki bezárkózik a szobájába két hét karanténba, mi? Az se volt magánál aki ezt kitalálta… Na meg bízni az emberek józan eszében, hogy ha azt tanácsoljuk hogy ne látogassák meg a nagyit, akkor majd nem teszik. Biztos nem olvastak Piroska és a farkast gyerekkorukban... ő se hallgatott anyukára és meglátogatta a nagymamát, és ugye, hogy milyen csúnyán megjárta… De hát beszélhet ezeknek az ember.... 

Úgyhogy most épp világelsők vagyunk a fertőzöttek számában, bár talán kezd tetőzni a dolog, de nem akarom elkiabálni.

Remélem minél előbb jönnek az oltóanyagok és elkerüljük a világvégét. Addig is vigyázzatok magatokra!

2021... újnak új, de jobb lesz...?

 

Nem tudom ki kívánta 2020-at, de megtenné, hogy idén inkább nem kíván semmit? Kösz...

Komolyra fordítva, nekünk még igazán szerencsénk volt: mindkettőnknek megvan a munkája, a fizetése, a gyerekeknek ez egy lógós, laza év a suliban, nincs tétje, nincsenek vizsgák, jegyek, úgyhogy nem kell aggódni hogy bezárják-e a sulikat, milyen az online oktatás... Mindenki egészséges, a Covid is elkerült minket, úgyhogy panaszkodni semmi okom. Persze a karantén, a korlátozások mindenkire hatnak, mi sem tudtunk utazni, nem találkoztunk a családdal, de azt hiszem jelen helyzetben ez legyen a legnagyobb bajunk. 

A szilveszter társasjátékozással, kirakózással, filmnézéssel telt, éjfélkor, megtartva a Spanyolországban felvett szokást, megettük a 12 szem szőlőt, koccintottunk egy pohár pezsgővel, hajnal 2 körül pedig már aludtunk is. 

Az újévi fogadalmakról már rég leszoktam, úgysem tattom meg... tavaly azért, mondjuk úgy, hogy kitűztem azt a célt, hogy idénre 5 kg-t fogyok. Ma reggel megmértem magam, már csak 7 kg kell leadnom, és kész... Legyen ez az idei fogadalmam... :-) mondjuk a diétával mindenképpen várni kell míg elfogy a sok ünnepi maradék, nem kell itt semmit túlzásba vinni... :-) 

Futásban is jó lenne visszaküzdenem magam a félmaratoni szintre. Nem az idő érdekel, csak tudjam megint megcsinálni- februárban a síelés után a járás is csak bicegve, tédrögzítővel ment, és a bokám még nyár végén is fájt, ha futni próbáltam. Mostanra egészen megjavult, és mivel most a síelésre sincs lehetőség, még az is lehet, hogy idén egyben maradok :-)

A Brexiten is túl vagyunk, ha a Covidnak is vége lesz, már el sem tudom képzelni, miről írnak majd az újságok... 

Azt hiszem ennyi elég is évkezdésre, keddtől megint dolgozom, ráadásul brutálisan berobbant a járvány a karácsonyi rokonlátogatások miatt (úgyhigy van miről cikkezni, megnyugodtam), a tesztcentrumok a teljesítőképesség határán, a rendelőkben megint izzanak a vonalak... tavasszal még mindenki nagyon szépen betartotta a javaslatokat, a konyhaablakból integetett a nagyi a családnak, alig volt ember az utcákon. Most egész novemberben lezárások voltak, de már így is sokkal nagyobb volt a forgalom, karácsonyra meg mindenki megőrült és jött-ment családlátogatni. Két hét alatt több mint 30 ezren Angliából, behurcolva az új variánst. Meg is lett az eredménye. Most persze kérik a tesztet, jelentik a táppénzt a munkahelyen, a többség nyilván fiatal és enyhe tünetekkel megússza. Aki meg rosszabbul van az megy a kórházba. Arra meg senki nem gondol, mekkora terhet rónak ezzel a bevásárlóközpontban tülekedéssel, kartácsonyi vacsorával az egészségügyi dolgozókra, nekem minden tesztet online, egyesével kell megigényelni, a kórházakban megint halasztanak mindent ami nem életmentés, ennek is meg lesz a következménye. És amíg tavasszal mindenki nagyon megértő volt, most mindenki reklamál, hogy mikor lesz már meg az az ultrahang, a tükrözés, a műtét... Á, mindegy, hiába minden, senkit nem érdekel. Várjuk a csodát meg a vakcina hatását.

Addig is BÚÉK! 

                                                                         

Karácsony, 2020

 

Reméljünk mindenkinek kellemesen és nyugodtan telt az ünnep, így utólag is boldog karácsonyt kívánunk!

És persze hogy a 2020-a karácsony emlékezetes maradjon, a maszkos fotó kihagyhatatlan volt :-) 

Az ott a kezünkben maszkos panda maci mézes, amit Mónitól rendeltem karácsonyra. Csodálatos sütiket csinál, és a csomagolás bombabiztos, úgyhogy a házhoz szállítást is kibírta Dublinból. Köszönjük! 

Ez már művészet :-) 

Az  én mézeseim vagy olyan kemények hogy fegyverviselési engedélyhez kötött a használatuk, vagy nagyon puhák (ami mondjuk szerintem jó, de a férj ízlésének nem megfelelő). A Mónié bezzeg tökéletesek. És szépek. Úgyhogy jövőre is tőle rendelünk, én meg megúszom az egyik karácsonyi melót :-)  Mondjuk a kritikákhoz képest az enyémből is elfogyott 6 tepsinyi. Ahogy egy tepsi flódni és 4 rúd bejgli is. És mindig megkapom, hogy minek sütök annyit, hehe. 

Pulykából mindig csak a mellet veszem, rajta a csonton, azt itt úgy hívják, hogy "crown", de azt is 2 napig ettük, a harmadikon meg a kutyának volt karácsonya, de hát ekkora madarat nem 4 fős családra terveztek. Volt töltött káposzta is, ma pedig már a szilveszteri menüt tervezgetem. 

Jó egy kicsit szabin lenni, jövő héttől ismét visszaállunk a mókuskereket hajtani... Már most látszik, hogy karácsonykor mindenki leszarta az ajánlásokat, úgyhogy szépen emelkednek a teszigénylések és ezzel a pozitív esetszámok, komolyan nem értem, miért nem csinálnak online időpont foglalást. Aki tesztet akar, intézze magának, áááá. 

Sweet Sixteen, az édes 16, azaz megint egy évvel öregebbek lettek (és bölcsebbek is talán)

Minden országnak, kultúrának megvan a maga "neves" születésnapja. 

A zsidók a lányok 12. (bat mitzvah) és a fiúk 13. születésnapját (bar mitzvah) ünneplik nagyon, a katolikusoknál a bérmálás a felnőtté válás megünneplése 12-14 éves kor körül (ez ahogy látom országonként elég változó). 

A latin-amerikaiaknál a lányok 15. születésnapja emelkedik ki a többi közül, amikor a lány fiatal nővé érett, ez a "quinceañera". Pár évszázaddal ezelőtt ez azt is jelentette, hogy a hölgy eladó sorba került, ma már szerencsére nem sietik el úgy a dolgot, de még mindig nagggyon nagy bulit csapnak körülötte. Spanyolországban nincs nagyobb jelentősége 15.-nek mint a 14 vagy 16-nak , inkább csak az ott élő dél- és közép-amerikai bevándorlók gyerekeitől hallottunk róla. 

Az USA-ban és Kanadában a "sweet 16" a "nagy szám", persze ez kicsit ide is bekúszott, a lányok barátnőjének az anyukája titokban próbálta megszervezni a bulit (amit végül mégsem sikerült titokban tartani), mindenesetre az édes 16 itt is ismert. 

Európában egyébként szerintem a 18. szülinap a választóvonal, onnantól számít nagykorúnak a csemete, így ennek szoktak nagyobb feneket keríteni, emlékszem én is kaptam 18 szál vörös rózsát, meg egy üveg pezsgőt (hogy már ne kelljen titokban alkoholizálni, hehe). 

Amerikában régebben a 21. év betöltésével váltak teljes jogú felnőttekké. Ugyan ma már ott is 18 éves kortól válnak nagykorúvá, de hagyományból még ma is nagyobb  jelentősége van és nagyobb bulit csapnak a 21-nek mint a 20 vagy 22-nek. 

Az enyémek megmondták, hogy eszembe se jusson semmiféle bulit szervezni se a hátuk mögött se a tudtukkal, a legnagyobb ajándék nekik ha rendelünk pizzát és a kanapén ülve tévézünk egész nap... Hát lőn. Legalább egyszer az életben valami egyszerűen megoldható és nem igényel szervezést :-) 

 (Mondjuk a koronavírus amúgy sem parti-kompatibilis, de ez csak jó kifogás, hogy miért nem lehet nálunk bulit tartani) 

Pepe azt a csokiban dagonyázós malacos tortát kérte, amit anno a 11. szülinapjára is kapott, Csenge pedig sima brownie-t kért, ezzel is könnyen megvoltam. Azért mivel pizzát kértek, csináltam a maradék piskótalapból egy pizza-tortát, ami kinézetre meg viccnek egész jó volt, de a gumicukros ízesítés annyira nem jött be. Na persze ettől függetlenül az is elfogyott az utolsó morzsáig. 

Boldog 16.-at! 

Kicsit megkésett első nap

 Mivel az iskolát idén Franciaországban kezdték, most jön az "igazi" első napos fotó, ahogy az már hagyománnyá vált:

TY

Csak hogy ez se maradjon ki... 

Pár szó az írországi járványkezelésről

Gondoltam ha már ennyi ideje tart az uborkaszezon, írok kicsit az itteni járványkezelési stratégiáról, hátha valakit érdekel.

Nálunk alapvetően a háziorvosok kezében van a beutalás: aki betelefonál bármilyen Covid tünettel (köhögés/láz/fulladás/szag- ízvesztés (nem mind egyszerre, elég egy tünet is), ingyenes PCR tesztelésre küldjük. Amennyiben meg tudja oldani saját/családi autóval, akkor bemegy a teszt centrumba, amennyiben nem, úgy a mentők mennek házhoz. Nyilván a többségnek van autója, be tud menni, így gyors az átfutás. A legnagyobb csúcsok idején volt hogy akár 2-3 napot is várni kellett az időpontra, de nem ez a jellemző, többnyire még aznap vagy max. másnap mehet és egy-két napon belül az eredmény is megvan. Amennyiben tünetmentes kontakt, akkor a kontaktkutató csoport rendeli el a tesztelést (de persze ha engem mint háziorvost felhív, én is küldhetem, soha nem dobtak még vissza egy beutalómat sem, pedig nem mind volt 100%-ban indokolt a protokoll szerint), ilyenkor két teszt készül 7 nap különbséggel, de a karantén alól csak 14 nap után szabadulhat a kontakt személy. Aki pozitív volt, most a tünetek kezdetétől számított 10 napig kell otthon maradnia, nincs negatív teszt követelmény a karantén feloldására. Nálunk nincs házat megjelölő matrica sem és a rendőrség sem ellenőriz, bíznak az állampolgárok felelősségtudatában. A tesztelésre váró személyek egy háztartásban élő családtagjai sem mehetnek iskolába/dolgozni, és amennyiben valakinek pozitív lesz a tesztje a kontakt kutatás révén az egész családot letesztelik. 

Persze előfordulnak csúszások, ez a rendszer sem tökéletes, főleg az északír-határ mentén, hiszen a két ország között döcögősebb a kontakt kutatás, így ezt inkább mi háziorvosok vállaljuk magunkra. Egyébként a  kormány álláspontja az, hogy inkább teszteljünk többet, mint ne fedezzünk fel egy pozitív esetet. Persze a háziorvosnak mérlegeslési joga van, ha egy gyereknek mondjuk egyértelműen tüszős mandulagyulladása vagy középfül gyulladása van, akkor nem kötelező tesztre küldeni, elég ha felírom az antibiotikumot és otthon marad. 

Ja, és nagy könnyebbség a hülye magyar rendszerhez képest: nem kell orvosi igazolás az iskolai hiányzásra. Nem csak most, a Covid idején, hanem máskor sem. Hisznek a szülőnek, nem terhelik felesleges adminisztratív marhasággal az orvosi rendelőket. A dolgozóknak normálisan nem járt táppénz a betegség első hetére, de most igazolt Covid fertőzéssel már az első naptól jár. 

Az ír kormány már az első hullám idején meghatározott egy 5 lépcsős korlátozás-tervezetet, ami egyszerűen letölthető, értelmezhető mindenki számára. Itt is vannak bizonytalanságok, lesz lezárás, nem lesz lezárás, meddig lesz lezárás... de azért viszonylag világosan és előre láthatóan kommunikálnak. 

Az 1-es szint a szinte normál élettől az 5-ös, legmagasabb karanténzárlatig tartalmazza az ajánlásokat a baráti látogatásokra, eseményekre, esküvőkre, utazásokra vonatkozóan, az éttermek, szórakozóhelyek, kocsmák nyitva tartásától a közlekedési eszközök használatáig. 

Az NPHET, a Nemzeti Közegészségügyi Vészhelyzeti Csoport tesz javaslatot a kormánynak az aktuális járványügyi számok tükrében a lezárások vagy azok felengedése vonatkozásában. A kormány ugyan igyekszik életben tartani a gazdaságot, de azért hallgat a főként orvosokból álló csapat javaslataira és ennek megfelelően jelenti be a korlátozásokat. Amolyan húzd meg - ereszd meg játékot játszunk tavasz óta, az 5-ös szintű totál lezárásból nyárra egy egészen laza helyzet alakult ki, bár a külföldi utazások egyes "zöld besorolású" országok kivételével 2 hetes karantént vontak maguk után. Sajnos a második hullám - mint mindenütt Európában - a fertőzések számának növekedésével járt, először megyékre lebontva vezettek be 3-as szintet a fertőzöttebb régiókban, majd sajnos ez nem volt elegendő, így október 21-óta ismét 5-ös szintű karantén van érvényben az egész országban. Na jó, mondjuk 4.5, annyi könnyebbséggel a tavaszihoz képest, hogy most az ovik, iskolák nyitva vannak. 

A legfrissebb adatok minden este 6 körül felkerülnek a HSE weboldalára

A mai adatok (2020. november 9.)  szerint 1 ember halt meg és 270 új pozitív esetet diagnosztizáltak. 

A járvány kezdete óta összesen 65.659 pozitív esetet regisztráltak, összesen 1948-an haltak meg és a mai napon 291 beteg van kórházban, ebből összesen 39 szorul intenzív ellátásra. 

Ha lakosságszámra vonatkoztatva hasonlítjuk össze az adatokat akkor kb duplázni kell, hogy a magyarországi adatokkal összehasonlíthassuk, hiszen Írország lakossága kb 5 millió, ami durván fele Magyarországénak. 

Itt egy pár nappal ezelőtti grafikon amin látványos a karantén hatása: 

https://images.theconversation.com/files/367093/original/file-20201102-13-m5issu.png?ixlib=rb-1.1.0&q=45&auto=format&w=1000&fit=clip

És ez a lényeg: korlátozni az emberek közötti kapcsolatokat, hogy el lehessen lapítani a görbét és ezáltal elkerülni, hogy a kórházak beduguljanak. Tavasszal nálunk pillanatok alatt megtelt az intenzív osztály, de most szerencsére épp egy beteg sincs lélegeztetőgépen, és van szabad kapacitás a kórházban. Itt nincsenek Covid-kórházak, mindenki a területileg illetékes kórházba kerül, ott vannak Covid betegek számára kialakított részlegek. A tervezett műtéteket/kivizsgálásokat/kezeléseket mindenhol az adott kórház pillanatnyi kapacitásának megfelelően végzik el vagy halasztják. Ebben talán nálunk itt Letterkenny-ben túl óvatosak is, nincs egy beteg sem az intenzíven, van hely a kórházban, de mégis leállították a műtéteket, úgyhogy a Zuram már megint alig csinál valamit...

Fontos, hogy nagyon részletesen lebontva, megyék szerint megkapjuk az életkor, nem szerinti bontást,  és a százezer lakosra vonatkoztatott utolsó 14 nap statisztikáját is. A megyei lapok pedig szavazókörzetek szerinti bontásban is közlik az adatokat, pl. itt egy a mi megyénkről. Aki pedig arra kíváncsi, hogy hol alakulnak ki járványgócok, hány egészségügyi dolgozó, hajléktalan, húsfeldolgozó üzemben dolgozó, stb. fertőződött meg, az a hpsc oldalán még részletesebb tájékoztatást kap. Van statisztika az alapbetegségekről, mindeféle színes ábra, grafikon az epidemiológiai adatokból...  Ezek a kontakt kutatás során felderített információk és a kórházi/háziorvosi, stb jelentések alapján készülnek. 

Ebből a szempontból szerintem az a legérdekesebb (és legfontosabb), hogy egyértelmű, hogy a legtöbb fertőzés a magánházaknál történik. Azaz mikor átugrunk a barátainkhoz vacsorára, a szomszédhoz egy kis kóstolóval a házi lekvárunkból, a haveroknál mikor együtt nézzük a focimeccset, a nagymama/ barátnő szülinapi bulija... tetszőlegesen behelyettesíthető. 

Pirossal a magánházaknál szerzett Covid számok,
míg kékkel az óvoda/iskola/egyetem-mel kapcsolatba hozható fertőzések.
Nyilván ez utóbbit nehéz egyértelműsíteni, de az arányok akkor is magukért beszélnek

A karantén legfontosabb pontja az, hogy csökkentsük a szociális kapcsolatainkat. Itt elvileg be vannak tiltva az egymáshoz járkálások, bár nem ellenőrzik, de elég felnőttnek nézik a lakosságot, hisznek benne, hogy az emberek megértik, és a többség többnyire helyesen cselekszik. Ami nagyjából így is van, érezhetően javulnak a számok, hülyék meg mindenütt vannak akikkel nem nagyon lehet mit kezdeni... De azért az eredmények biztatók. 

Még egy pár szót a piszkos anyagiakról. Mert itt nem hagynak senkit az út szélén. 

A járvány kezdete óta létezik az ún. PUP, Pandemic unemployment payment, azaz a Covid miatti munkanélküli segély. Kezdetben egységesen 350 Euro volt hetente, függetlenül attól, hogy korábban mennyit keresett valaki, teljes állásban, vagy csak részmunkaidőben dolgozott...  Nem kellett hozzá bonyolult adminisztráció, érezni lehetett, hogy az a lényeg, hogy minél könnyebben mindenki pénzhez jusson. Ebből azonban az következett, hogy volt aki így még többet is keresett mint a járvány előtt. Azóta módosították a jogosultságot és az összegeket, most a legmagasabb kategória a 350 Euro/hét, azt az kaphatja, aki heti 400 Eurót, vagy annál többet keresett. A legalacsonyabb összeg 203 Euro/hét, ez egyébként a szokásos munkanélküli segélynek megfelel. (Ez is közel 300.000 Ft/hó...) Aki korábban bármilyen más segélyben, ellátásban részesült, azt párhuzamosan fizetik, nem vagylagos. és ha valamilyen kis összegű (max. brutto 480 Euro/hó), egyéni vállalkozásból származó bevétele van valakinek, attól még igényelheti a PUP-ot is. Persze Írország úgy általában drága ország, de azért éhen halni nem hagyják az ember. A kifizetések márciusban kezdődtek és pillanatnyilag jövő év január végéig fizetik ebben a formában (aztán gondolom valahogy meghosszabbítják). 

Otthon most nagyon elszálltak a számok, remélem még sikerül megfékezni mielőtt totál bedől az eü. Vigyázzatok magatokra! 

Szokásos Covid sirámok, átmeneti év a suliban, Franciaország, meg egy kis ez meg az...

 Eléggé pang ez a blog, ideje kimásznom az alkotói válságomból... mert igazság szerint idén csak a mókuskerék jutott nekünk, a februári síelés óta nem voltunk szabadságon (jut eszembe, nem is írtam róla, de sokat nem is tudtam volna, tekintve hogy az első nap sikerült megint elszaggatnom néhány térd- és bokaszalagomat... mondjuk azt mai napig nem értem, hogy abban a sícipőben hogy lehet bokát kificamítani...) 

Észak-Spanyolország, Cerler

Azóta meg csak a Covid mizéria van, kezd az agyunkra menni. Minden héten új irányelveket kapunk, a megszokott munka mellett pluszban jön a rengeteg Coviddal kapcsolatos hívás, még szerencse hogy csak részmunkaidőben dolgozom, különben már becsavarodtam volna. 

A számok itt is emelkednek, a főváros után a mi megyénk az egyik legfertőzöttebb régió, sőt, egyes városokban a lakosságszámra vonatkoztatott fertőzési arány még magasabb is mint Dublinban. Ennek leginkább a határ közelsége az oka, az emberek ide-oda mászkálnak Írország és Észak-Írország között, ha itt bezárják a kocsmákat hát átugranak oda, cart se ér itt semmilyen korlátozás. 

Most annyit előre léptünk, hogy Észak-Írországban is szigorú korlátozásokat vezettek be, hál' istennek vége a kocsmaturizmusnak. Itt nálunk Írországban a korlátozásoknak 5 szintje van, az 5. szint a legszigorúbb, hasonlóan a tavaszihoz, mindent be kell zárni, csak az élelmiszerboltok és a gyógyszertárak tarthatnak nyitva. Csak a nélkülözhetetlen munkaerő mehet el otthonról dolgozni, mindenki másnak home office vagy kényszerszünet, és a lakásunk körzetét is csak 5 km-re lehet ezen a szinten elhagyni. A más háztartások látogatását korlátozzák, bár úgy látom, már nem mer annyira radikális lenni a kormány mint tavasszal, most amolyan családi buborékokat akarnak kialakítani, hogy azért a legközelebbi hozzátartozók mégiscsak mehessenek egymáshoz, illetve a gyerekmegőrzést, nagyi-ellátást is engedélyezni akarják még a legszigorúbb korlátozások esetén is, és a bölcsiket, iskolákat is nyitva akarják tartani: egyrészt mert a gyerekmegőrzés nélkül a többi munkahely is bedől, másrészt mert egyszerűen nem lehet ennyi oktatási időt kihagyni komolyabb következmények nélkül.

Nagyon sok pro- és kontra érv hangzik el, nekünk, mint totál introvertált embereknek egyáltalán nem zavaró a lockdown, szinte észre se vesszük a megszorításokat. Mondjuk nekünk ugyanúgy van munka, a gyerekeknek iskola, a lóhoz ugyanúgy ki kell járni... most ugyan nem tudunk a közeli nemzeti parkba járni sétálni mert az túl van az 5 km-es zónán, de ez legyen a legnagyobb bajunk... 

Apropó, oktatás, anno nem írtam róla. Itt nálunk az online oktatás a Google classroom használatával valósult meg, igaz, ezt már korábban is használták a gyerekek, nem volt újdonság. Viszont - itt nálunk a csajok iskolájában legalábbis - nem voltak online órák. Ezt azzal indokolták, hogy itt nem ritka a nagy család és nagyon sok helyen egyszerűen nincs olyan erős internet ami elbírná a home office-ban dolgozó szülőt meg a 3-4 vagy akár több csemetét akik egyszerre lógnak a zoom/skype videokonferencián. Így aztán leginkább arról szólt ez az egész, hogy a tanár elküldte, hogy a könyv melyik oldalán mit kell elolvasni, önállóan feldolgozni, feladatot megoldani, visszaküldeni. Néhányan egyszerűen átküldték a megoldókulcsot  is aztán mindenki javítsa ki magának... Igaz, a lányok a kisérettségire készültek, így zömében már inkább ismétlés mint új anyag volt több tárgyból is. Ha valamivel gondjuk akadt akkor persze egyeztettek a tanárral és megbeszélhették a skype-ot, vagy a tanár írásban küldött részletes magyarázatot, pl. matekpélda megoldásánál részletes, lépésről-lépésre kidolgozott feladatot.

Szerencsére online tesiórával sem fenyegették a gyerekeket és rajzból is csak egy projectet kaptak amit év végéig be kellett fejezni, az enyémek kb 2 óra alatt végeztek is vele. A zongora és hegedűóra skype-on zajlott és meglepően jól működött. A legtöbb tantárgy feladatait is napi egy-két óra ráfordítással abszolválták, így rengetek szabadidejük lett hirtelen. Én egy ideig próbáltam csesztetni őket, hogy használják ki az időt, gyakoroljanak, készüljenek a vizsgákra, de aztán állam bácsi keresztül húzta a számításaimat mert törölték a vizsgákat a vírusveszélyre való tekintettel. Na, ez volt az a pillanat amikor a gyerekeim kezéből is kiesett a könyv és onnantól már nekem sem maradt érvem...  

Pedig nagyon résen voltam: pl. a Netflix-hez csak egy gépre van előfizetésünk. Munka közben a telefonomról belépem az app-ba, hogy csekkoljam, néz-e valaki valamit rajta. Persze kiírta, hogy Petra épp Friends-et néz. Több se kellett, írtam Pepének egy üzenetet, hogy azonnal kapcsolja ki és inkább tanuljon. A gyerek rémülten válaszolt: mi van anya, bekameráztad a szobámat?? :-))) 

Vagy egyik nap hazaérve a könyvek beterítették a szobájukat, jelezve, hogy biza egész nap tanultak. Meg is dicsértem őket, de azért én sem ma jöttem le a falvédőről, csináltam egy fotót, majd másnap ismét... aztán mondtam nekik, hogy fedezzenek fel legalább néhány különbséget a két kép között... nem nagyon sikerült. Mondtam, hogy máskor legalább lapozzanak egyet-kettőt, mert én is voltam diák és fel kell kötni a gatyát ha velem kezdenek :-) De persze ezt a poént nem lehet többször eljátszani, azért tanulnak a hibáikból... 

Nyár végére már nagyon unták a banánt, várták az iskolát. 

Idén úgynevezett "átmeneti évük van", ez a TY. 

Az ír középiskola két szakaszra van bontva, a kisérettségi után vagy mennek tovább még 2 évet és megcsinálják a rendes érettségit, majd mennek egyetemre, vagy "kihagynak egy évet" és ezt különféle projektekkel, munkagyakorlattal töltik. Ilyenkor sok érdekes és hasznos dolgot szoktak csinálni, sokat kirándulnak, múzeumba, színházba, moziba járnak, azonban a Covid ezt elégé keresztülhúzta, hiszen nálunk minden bezárt, nincs mozi, színház, múzeum, sem munkagyakorlat, nincs ott alvós kirándulás,  csak az iskola van nyitva. Így pedig már nem is annyira poén ez az év, viszont az online oktatásra való átállás veszélye miatt szerintem még mindig jobb, ha ebben az évben hagynak ki a suliból, mintha ez egy fontosabb év közben következne be. 

Már régen megszerveztük, hogy év elején Franciaországba mennek 5 hétre nyelvet tanulni. A vírushelyzet miatt az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy tudnak-e menni, illetve mi is rágtuk a körmünket, hogy mivel teszünk jót: ha engedjük őket, vagy biztonságosabb, ha maradnak. Folyton lestem a számokat, de mivel az a régió ahová mentek (Nantes környéke) és a mi országrészünk hasonló fertőzöttségi adatokat mutatott, ők pedig nagyon szerettek volna menni, hát rábólintottunk. A kollégiumi szállást most a Covid miatt nem engedték így családokhoz kerültek, az egyik osztálytársuk családja fogadta be őket. Nem egy helyen voltak, a szervező cég egy iskolába egy gyereket helyezett csak el, így nem volt lehetőségük angolul beszélni, rá voltak kényszerítve, hogy a franciát használják egész nap. Az enyémek amúgy se akartak volna együtt menni, elegük van az ikerségből, hogy folyton egyként kezelik őket. Most legalább kipróbálhatták milyen önmaguknak lenni, az árnyékuk nélkül, és úgy jöttek haza, hogy bizony szuper. Úgyhogy ez csak megerősítette őket abban, amit már amúgy is mondogattak, hogy ők biza nem mennek ugyanarra az egyetemre. (Sóhaj...)

Petrának annyira tetszett, hogy tavasszal vissza akar menni, Csengének is tetszett, de ő nem passzolt össze annyira azzal a lánnyal ahova került, ő lehet, hogy inkább Spanyolországba menne, a spanyolukat sem árt frissíteni, itt csak felejtenek... Sok minden függ majd attól is, hogy milyen lesz az idei év a suliban, csinálnak-e valamit a lezárások után, hogy alakulnak a vírus miatti utazási korlátozások.

Csenge francia családja

Petra francia családja

A három gyerek a Pepe családjánál

Annak azért örülök, hogy kipróbálták magukat egyedül, először voltak ennyit távol itthonról és egymástól, és azt kell mondanom, hogy nekem sokkal jobban hiányoztak, mint mi nekik... vészesen közeleg, hogy felnőnek  - könnycseppet elmorzsolva balra el...