Guadalest - Museo de Saleros y Pimenteros

Mikor megérkezéskor még a parkolóból láttuk a Só - és borsszóró múzeumot, határozottan azt gondoltam, hogy na ilyen hülyeségre se megyünk, mégis miért érdekelne engem több mint húszezer (értsd 20.000) sószóró??

Aztán a nap végén a kocsihoz battyogva betértünk a szuvenírboltba (ez viszont mindenhol kihagyhatatlan, még ha nem is veszünk semmit, akkor is :-) ), és mint kiderült, a bolton keresztül van a múzeum bejárata. Az eladó hölgy olyan kedvesen ajánlgatta hogy nem álltunk ellent, így néztünk meg húszezer sószórót :)

Utólag viszont határozottan azt mondom, hogy nem bántuk meg. 

Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen jelentéktelen használati tárgyból (amit mi tulajdonképpen nem is használunk mert csak simán csippentek a sótartó üvegemből ha kell - bár a vendégek kedvéért meg tudom erőltetni magam, van nekünk is itthon :-) ), szóval ilyen semmiségekből ennyi félét képesek gyártani és ezt valaki magángyűjtőként összevásárolja, csoportosítja, katalogizálja... Európában ez az egyetlen ilyen múzeum, egy párja van még valahol az USA-ban, ha jól emlékszem Tennessee-ben.

A gyűjtés kb. 30 évvel ezelőtt kezdődött, mikor a tulajnak (akit egyébként Andreanak hívnak és bár az USA-ban él de származását tekintve belga) egy árva borsszórója sem volt otthon. Illetve amik voltak azok nem működtek megfelelően. (Tudjátok, azt a fajtát kereste ami frissen darálja a borsot, van ennek valami neve?) Gondolta leugrik a sarki boltba beszerezni egyet. Aztán még egyet. Aztán lett még egy pár. Csak mert olyan szép. Vagy vicces. Vagy aranyos. Vagy mert jé, mágneses. Vagy mert... Amik szerinte nem voltak elég jók azokat kitette a konyhaablakba dísznek. Erre persze a szomszédok azt hitték, hogy gyűjti őket (hihi, a szomszédok szinte előbb tudták, mint ő maga :-) )és egyre többen hoztak egyet-egyet, amilyen ha még nincs, hát biztos jó lenne a gyűjteménybe. És mire észrevette tele volt a lakás velük. :-)

modern idők sószórója

Azt hiszem a legtöbb embernél így kezdődik és így ér véget egy gyűjtőszenvedély. Ráununk, vagy egyszerűen nincs hová rakni őket, vagy mert olyan végeláthatatlannak tűnik a sor és úgysem tudjuk mindet beszerezni. (Így jártam én a szalvétákkal gyerekkoromban: mikor már több doboz megtelt velük és hiába csoportosítgattam százféle szempont szerint, egy-egy újabb darabnál sokszor át kellett nézni, hogy akkor most ez megvan-e már, vagy csak valami hasonló, ráuntam. Anyukám még folytatja, hátha majd az unokák kedvet kapnak hozzá :-)

Aztán mikor Andrea férje megelégelte a dolgot és közölte hogy most már csináljon ám velük valamit mert kinőtték a pincét, kipattant a fejükből a múzeum gondolata.

Hát így kezdődött :) 

szakácsok

fából

zöldségek

megrágva

kukacos almák

szellemes

zenészeknek

talpnyalóknak?

barátok

karácsonyra

mókusék

békák

villanykörte

Láthattuk a világ legkisebb és legnagyobb só- és borsszóróit, aranyból, márványból vagy épp gyémántberakással díszítetteket és persze témák szerint csoportosítva növényeket, állatokat, de volt nemzetek szerinti csoport vagy a használati tárgyak, amik közül mondjuk a wc alakú elég furán mutathat ebéd közben az asztalon... (Bár régebben láttam egy filmet, valahol keleten van olyan étterem ahol a vendégek wc csészéken ülnek és wc alakú tálakból esznek. A fiatalok közt állítólag tök népszerű. Azt hiszem öregszem... )

a legkisebb - összehasonlításként ott egy 1 Euro-s

a legnagyobb

márvány

ékszerek - vészhelyzet esetére, csak kikapjuk a fülbevalónkat vagy a mandzsettagombot :)

gyémánt szemekkel

wc

országok szerint csoportosítva

Amúgy hiába kerestem, magyart nem találtam köztük, nekünk pedig véletlenül pont van itthon egy pár a "valakinek csak jó lesz ha gyorsan kell valami magyaros ajándékcsomagot csinálni" dobozban. Ha legközelebb arra járunk felajánljuk a gyűjtő számára :)

A kijáratnál egy térkép volt elhelyezve, ahová minden látogató beszúrhatta a saját gombostűjét annak megfelelően, hogy melyik országból érkezett. Mi tettünk egyet a spanyol lakhelynek megfelelően és egyet Magyarországra, Debrecenre is. Mi voltunk az első magyarok! :-)